Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, január 21, 2005
21:34
 
Fókákok

Sok az eszkimó, kevés a számítógép meg a szabadidő, ezért nem írtam blogot már kedd óta. Most is Joe gépéről írok, mert a másiknál Tomi blogol (miután közölte velem, hogy az én blogomra senki sem kíváncsi, az övét viszont várják a rajongói; ezt követően kölcsönösen leöntöttük egymást vízzel, úgyhogy két melegítőnadrág szárad épp a radiátoron.)


Szóval alapvetően idill. Tegnap Öt Kenyér, Ungame volt. Késtem, mert beírtam, hátéemeltem és feltöltöttem a '92-ben írt szonettkoszorúmat. Sok helyen giccshatáron innen vagy túl mozog, de azért büszke vagyok rá azóta is.


Ugyancsak tegnap este A kísérlet címmel ment egy film a TV2-n. Laci hívta fel a figyelmemet: Zimbardo klasszikus börtönkísérletéről szólt, némileg túlírva meg túlakciózva. Az eredeti kísérlet úgy nézett ki, hogy egészséges önként jelentkező egyetemistákat random módon két csoportra osztottak: foglárokra és rabokra, és a Stanford(?) egyetem alagsorában berendezett terepen börtönéletet szimuláltattak velük. A két hétre tervezett kísérletet 6 nap után abba kellett hagyni. A „foglárok” teljesen kivetkőztek emberi mivoltukból, szadista állatokká váltak. A „rabok” akarat- és egyéniségvesztett gépekké. A film súlyos hiányossága volt szerintem, hogy nem mutatta be kellően: ezek a fiatalok teljesen kiegyensúlyozott, kulturált háttérből származtak. Pont olyanok, mint bármelyikünk: maga a szituáció embertelenítette el őket, és hasonló helyzetben semmi garancia nincs arra, hogy mi nem estünk volna át ugyanilyen metamorfózison.


Lacival beszélgettünk még a film után, elég sokáig, a két világháború különbségéről. Én amellett érveltem, hogy az I. vh. voltaképpen lightos háborúcska volt: nagyon szörnyű, nagyon véres, nagyon tragikus, de csak nagyságában különböző évszázadok háborúitól. Az ember emberképét nem tette végképp taccsra: csak a magyar kultúrában utána tudtak alkotni olyan egyéniségek, mint Karinthy, Kosztolányi, Babits, József Attila, Bartók, Kodály stb. A II. vh. viszont elhozta a teljes kiábrándultságot, és egy Radnóti csak ekkor fogalmazhatta meg, hogy oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy... Ekkor lett az európai emberiség tapasztalatává az, hogy az ember nem jó, hogy bármire képes, hogy „normális” emberek a legaljasabb tettekre rávehetők. A II. vh. után már csak a nihilizmus, a posztmodern jött, a teljes kiábrándultság, a mindennek megkérdőjelezése. Merthogy Auschwitz után nem lehet verset írni. És ezt máig nyögjük, ha nem is tudunk róla.


Milgram kísérlete jutott még az eszembe, arról beszéltünk: amikor a pszichológiai laborban létre tudtak hozni olyan kísérleti helyzetet, amikor az alanyok 100 %-a(!) képes volt arra, hogy a szomszéd szobában ülő kísérleti partnerét (ő legalábbis úgy hitte) halálos áramütéssel sújtsa. Engedelmességből. Amire Milgram kísérlete irányult, az pontosan a II. vh.-s engedelmesség: a perek során rendre visszaköszönő „parancsra tettem”. Hát tényleg tud ilyen lenni az ember? A körülmények tudnak annyira úrrá lenni mindenkin, hogy az összes erkölcsi normáját, elvét feladva ölni legyen képes?


A válasz a kísérletek alapján (Zimbardo börtönkísérletét is ideértve) egyértelmű igen. És ha ezt az igent nem szorítjuk ki a tudatunkból, akkor (a kollektív öngyilkosságot leszámítva) egyet tehetünk: nagyon mély alázatra jutunk, és végleg leszámolunk azzal az illúzióval, hogy mi „"emelkedett jellemek"”, ún. "kultúremberek" vagyunk.

Címkék: , , , , ,


Hozzászólások:


Én nem giccsesnek találtam a szonettkoszorúd, hanem gyönyörűnek. Köszönöm az élményt.



Én úgy tudom, hogy "csak" 65% ment el a halálos áramütésig. "Milgram kísérletében az emberek 65%-a hajlandó volt halálos áramütést adni egy ártatlan másiknak..." (Oláh, Bugán (2001): Fejezetek a pszichológia alapterületeiből, ELTE Eötvös Kiadó, 469. o.)
Ami még érdekes: "ha egy másik, szintén "tanító" szerepű társ is jelen van, aki végig engedelmeskedik, a kísérleti személyek 93%-a hajlandó volt 450 voltos áramütést adni. Azonban, ha a beavatott társ ellenállt a parancsnak, a kísérleti személyek 90%-a is előbb megállt."
Szerintem ebben nem is az dönti romba az ember énképét, hogy rosszabb lenne, mint ahogy hitte, hanem hogy egy emberéletről szóló döntésben nem az elvei, hanem az adott helyzet sajátosságai vezérlik. :(
Lina



Kedves Steo,

nagyon köszönöm, amit írtál, borzasztóan jólesett. :-)

* * *

Kedves Lina,

fejből idéztem a kísérleti eredményt, úgyhogy a számokban tévedhetek nagyot. Az eredmény emocionális interpretációjában (vagyis hogy az ember mint állatfajta nagyon gyönge és szar alak) azonban, úgy vélem, igazam van. :-( Bár ne lenne igazam...



Pont a Zimbardo kísérlet kapcsán beszélgettünk egyszer Andrással arról, hogy vajon a hit segíthet-e ilyen helyzetben, hogy ne formálódjon át teljesen a fogoly vagy az őr szerepére. Én egy kicsit szkeptikus voltam... Szerinted?

Lina



A nagy számok törvénye alapján hívőknek is elő kellett fordulniok a kísérleti személyek között... :-|

De természetesen a saját énképemnek, sőt a saját hit-képemnek (van ilyen szó?) is kedvezne annak a feltételezése, hogy hívőként kivétel lennék. Csak hát a "mi kedvezne minek" alig van összefüggésben azzal, hogy mi a valóság.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta