Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, március 31, 2005
17:27
 
Ad hoc hittani fejtágító


Majdnem kommentként, aztán végül csak privátban, meg lettem róva: hogyaszongya, az internet amúgy is tele van mindenféle baromsággal, minek tömöm tele a blogomat is. (Lásd: igaz_katolikus@e-mail_nincs.húúú) Úgyhogy egy darabig próbálok nem kopipésztelni. Pedig lényegesen könnyebb úgy. Sokan szakdolgozatokat és komoly publikációkat is ily módon gyártanak, nemcsak holmi blogot.

Amúgy olyan hihetetlenül sok újság nincs. Túl vagyok a közvetlen életveszélyen (cf. múlt hét); úgy látszik, itt a tavasz meg a Húsvét. Ez utóbbival kapcsolatban egy közérdekű tájékoztatás: a Húsvét nem két napból áll, úgymint sonkazabálós vasárnap és locsolkodós-bebaszós hétfő (szerintem). Tavaszünnep ugyan valszeg mindig és mindenhol volt (ahogy télünnep is), de a Húsvét kifejezetten keresztény cucc (ahogy a karácsony is). Azzal, hogy keresztény, értelemszerűen nem a zsidóságot akarom megtagadni; a kereszténység mint jelenség nemcsak hogy értelmezhetetlen, de kifejezetten értelmetlen lenne a zsidó gyökerek nélkül. Szóval keresztény Húsvét: ez pedig nem két nap, hanem...

   A) 8 napig tart. A katolikus liturgiában Húsvét nyolcadáról beszélnek, azaz Húsvét vasárnapját is beleszámítva nyolc napról. Tehát a mai nap nem „Húsvét utáni csütörtök”, hanem vagy „Húsvét hetének csütörtökje”, vagy pedig (ami még pontosabb) „csütörtök Húsvét nyolcadában”.

   B) 50 napig tart. Az ötven görög szóval pentekosztész. E szóra ismerhetünk rá a „pentekosztalista” jelzőben, amelyet magyarra úgy fordítunk: pünkösdista. A húsvéti idő ugyanis Pünkösd ünnepéig tart, vagyis a Húsvét utáni 50. napig. Húsvéthoz hasonlóan Pünkösd is zsidó ünnep volt: eredetileg valamilyen korai aratóünnep, majd (ahogy szakralizálták) a szövetségkötés ünnepe. És ezen a zsidó ünnepen történt meg a kinyilatkoztatás beteljesedése: miután a Fiú visszatért a világból az Atyához (vagyis befejezte küldetését), elküldte/elküldték a világba a harmadik isteni személyt, a Szentlelket „hogy befejezze Krisztus művét a világban és mindeneket megszenteljen” – ahogy az egyik liturgikus szöveg fogalmaz. (Figyeljük meg: nem „mindenkit”, hanem „mindeneket”. Isten szeretetét nem sajátíthatja ki az ember: az áthatja az egész teremtett világot.) A Szentlélek kiárasztásával megvalósult, hogy Isten teljes valóját átadja a világnak. Nincs több „mondanivalója”; az első Pünkösd óta a mi dolgunk, hogy a már kimondott isteni üzenettel tudjunk kezdeni valamit: hogy integráljuk az életünkbe vagy idegenkedve elfordulunk tőle. E döntéstől függetlenül a teológia úgy fogalmaz, hogy az első Pünkösd óta (üdvtörténetileg) az ún. utolsó időkben élünk. Vagyis a teremtett világ elmúlásáig és az Istenben való beteljesedésig (amit hívhatunk Krisztus második eljövetelének, parúziának, végítéletnek, világ végének vagy akárminek) nem lesz „lényegi változás” az üdvrendben. A finisben vagyunk, lassan kétezer éve.

   C)  Örökké tart. Húsvét Krisztus feltámadásának az ünnepe. És ahogy a szívekben örökké tart az ünnep, úgy tart örökké a feltámadás valósága is. Jézus feltámadásával megkezdődött az egész világ újjászületése: beléptünk az örök Húsvétba, az örök tavaszba.

Hm...

Nem kéne elbaszni és örök fagyhalált csinálni belőle...


kedd, március 29, 2005
14:23
 
Go on


Rég blogoltam már. A Húsvéttal kapcsoaltban nem akarok semmit írni (cf. „amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.”)

Saját gondolatok és élménybeszámolók helyetzt álljon itt egy kb. 3 perce kapott olvasói levél. Ne mondhassa senki, hogy nem adok teret a saját nézeteimmel ellentétes véleményeknek. A szöveg (szokás szerint) copy-paste, vagyis nem korrektúrtam. Jó mulatást!


[Feladó neve: igaz katolikus ; e-mail: nincs ]

Kedves Öt Kenyér Közösség!

Nézzétek az égvilágon semmi bajom a buzikkal! Felölem azt csinál mindenki amit akar. Az viszont már zavaró söt én az én hittbeli meggyözödésem elleni provokációnak fogom fel hogy azt állitjátok a homoszexualitás nem bűn a katolikus értékek szerint.


péntek, március 25, 2005
21:43
 
Aláírás nélküli olvasói levél az Öt Kenyér Közösségnek


Most kaptuk; nagypénteki ajándék vagy mi a szösz...


Kedves Öt Kenyér Közösség!

Szerintem Orbán Viktor Miniszterelnök Úr, a Gondviseléstől Küldött Férfiú, a mi második honalapítónk... Egyedül az ő akarata, vasökle számít, egyedül az Ő szava mutathat utat nekünk, egyedül ő mentheti meg a Hazát az idegenek, a zsidók, a szabadkőművesek, a kommunisták, a liberálisok, a kozmopoliták, a homoszexuálisok a cigányok sátáni erőitől, attól a Nagy Összeesküvéstől, amely el akarja pusztítani ezt a népet, meg akarja gyalázni nemzeti eszményeinket, idegen erők martalékául akarja dobni ezt az országot... Orbán Viktor Miniszterelnök Úr, a Gondviseléstől Küldött Férfiú az a karizmatikus Vezér, akihez hasonló Hitler óta Európában nem akadt... Csakis ő emelheti fel a nemzeti forradalom zászlaját! S ez a nemzeti forradalom ki fog törni, el fogja pusztítani a Nyugat és a nemzetközi zsidótőke által nyakunkra ültetett liberális demokrácia korrupt, hazug, tehetetlen kártyavárát, az emberi jogok közösségromboló, hamis fantomját, s meg fogja teremteni a tisztavérű, tősgyökeres, paraszti magyar faj autentikus nemzetközösségét, mely a vérszerződéses közösségi gondolaton, a népben-nemzetben-közösségben gondolkodó táltos-magyari szellem transzcendenciáján fog alapulni, s nem lesz benne helye a homoszexualitás propagálásának. Tiszta magyar családok fogják benépesíteni ezt az országot, nem mérgezett vérű, AIDS-et terjesztő, beteg lelkű buzik, pederaszták, üzekedők, pornósok, drogosok...A kereszténységnek, a történeti egyházaknak majd alkalmazkodniuk kell ehhez a nemzeti szellemiséghez, a nemzeti megújulást kell szolgálnia, ahogyan a német egyházak is tették Hitler Németországában ... vagy pedig el kell pusztulnia. S eljön a nap, mikor az esztergomi bíboros hercegprímás, az ország első zászlósura, az ősi magyar királyok koronázóvárosában, Székesfehérvárott, a Gondviseléstől Küldött Férfiú, Orbán Viktor fejére illeszti majd Szent István koronáját... Éljen Semjén!!


 
Nagypéntek


[Ime, hát megleltem hazámat...]


Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.

E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfillléres, a vashatos.

Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. – Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.

Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.

1937. november

(József Attila)

csütörtök, március 24, 2005
17:39
 
Nagycsütörtök
Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

(Dsida Jenő)

 
Reccs


Eltemettük Endreffy Zolit, aztán gyászmise volt. Várszegi Asztrik temette (Iványi Gáborral meg egy ref. lelkésszel egyetemben). Asztrik nagyon szépen beszélt. A temetésen és/vagy a misén ott volt többek között Göncz Árpád, Esterházy Péter és Karinthy Marci. Meg egy csomóan. Zolit nagyon sokan szerették és tisztelték.

A temetés végén odamentem Asztrik atyához: emlékezett rám; mondta, hogy időnként szokott látni a PAX TV-ben (ott adják le kisebb nagyobb rendszerességgel a rólam készült filmet). Nagyon kedves volt, és amikor látta, hogy Tomi félszegen ácsorog két lépéssel arrébb, megkérdezte: „Összetartoztok?” Mondtam, hogy igen, mire bemutatkoztak egymásnak, és nagyon barátságosan átkarolta Tomi vállát. Namármost, pont velem kapcsolatban egy „összetartoztok?” kérdés tényleges jelentése ilyen szituációban egyértelmű. Nagyon jólesett, és persze Tominak is. Élmény néha olyan pappal, püspökkel találkozni, aki látványosan emberből van.

És nagyjából ennyi, ami a mai napban pozitív volt.

Régóta van egy privát alapdogmám, amely az életem szervezésében mindig lényeges szerepet töltött be: Gonosz ember nincs, csak olyan, akit nem szerettek eléggé. A címben írott „reccs” ennek a tételnek szól. Ma olyan hihetetlen mértékű emberi gonoszsággal, pitiáner szarrágással, agresszióval, sunyisággal találkoztam a legkülönbözőbb kiszerelésekben, hol a személyemnek, hol egy helyzetnek, hol egy szerepemnek szólva, hogy úgy érzem, végem. Most valahogy úgy érzem, több véraláfutásnak már nincs hely a lelkemen. Kezdem elhinni, hogy mégis vannak olyan emberek, akik örömüket találják abban, hogy rúgjanak a másikon. Miért? Hogy fájjon – ahogy Fülig Jimmy mondta hajdan. Csakhogy én akkor azt hittem, ez csak egy vicces könyv.

Nem, nem vagyok paranoiás (csak az ellenségeim terjesztik ezt rólam a hátam mögött). A fent hivatkozott (és szándékosan föl nem sorolt) dolgokat Tomi is végigasszisztálta, és egytől egyig tanúsíthatja. Nagyon rosszul érzem magam a bőrömben – és így megyek dolgozni holnap: én, a frissen gyógyult.

Hát igen. Elkezdődött a nagyhét. Élesben.


kedd, március 22, 2005
23:51
 
Márta n + Ruszkik, haza


„Márta n” – így írta alá a válaszlevelét, vélelmezem, Márta nővér. A Nyolc Boldogság Katolikus Közösség részéről írt az imakérésemre (l. tegnapi post), nagyjából annyit, hogy nem érti, miért olyan agresszívek és provokatívak a melegek; hogy tkp. ez nem is érint olyan sok embert, bár a melegek mindig olyan nagy számokkal dobálóznak; de hogy nagyon szívesen látnának, akár Homokkomáromban is, hogy egy alkalommal elmondjam az én szempontjaimat.

Nem mnetem el Homokkomáromba, de írtam én is egy rövid levélkét. Megnéztem Word-ben, 12-es Times New Roman, szimpla sorköz: 9 oldal lett. Mi tagadás, nem finomkodtam. Pontosan leírtam, hogy miféle szellemiségnek tartom ezt az egész Chartát. Ó, nem, nem náciztam. Csupán arra mutattam rá elég egyértelműen (ha már egy katolikus szerzetesnővérnek írtam), hogy az iromány sátáni, ahogy van. Sok példát hoztam, sok tanúságtétellel – Lina azt írta, hogy csak olvassa végig a címzett.

Nagyon ki vagyok akadva azóta is, folyamatosan. Egyébként Lina is. Előjött az összes szorongásom: ha jövőre ezek a jószándékú családvédők kormányra kerülnek, képesek lesznek, és simán törvényen kívül helyezik a homoszexuálisokat. Hogy mit szól a világ? Ugyan, kérem! Elvégre maga Viktor király mondta volt: „Van élet az EU-n kívül is.” (Ezt tán tavalyelőtt mondta. Idén meg azt, hogy semmi tartalmi kivetnivalót nem talál Semjén rejtetten zsidózó nyílt buzizásában.)

Kifelejtemmem a levlemből egy gondolatot. Az 1998-as melegfelvonulás alkalmával valaki ellentüntetést szervezett. Az ellentüntető tömeget kb. 2-3 fő alkotta: A Vörösmarty tér egy sarkában álltak. Transzparensük egy darab hullámpapír volt, a következő felirattal:


BUZI GO HOME


Persze ez vitán felül szánalmas. Viszont a Charta aláírói már csaknem 800-an vannak + majd' 50 társadalmi szervezet. Vagyis ennek a primitív, se magyarul, se angolul (se emberül) nem tudó mentalitásnak van tömegbázisa, mégpedig nagyrészt keresztény színekben. És én most elgondolkodtam ezen a BUZI GO HOME kívánságon. Mit is jelent ez?

A kifejezés (Magyarországon) nyilvánvalóan az 56-os Ruszkik, haza! életérzést idézi. A nacionalizmus ezt aztán kiterjesztette: „Cigányok, haza!”, „Zsidók, haza!” (ugye emlékszünk az SZDSZ 1990-es választási szlogenjének eltorzítására: „Van kiút: Izrael!”). Természetesen felháborító ötlet, hogy bárki magyar állampolgár kiutasíttassék, Indiába, Izraelbe vagy bárhová.

„Legyen törvénybe foglalva a nyilvános homoszexuálisok korlátok között tartása...” „Buzik, haza!”...; Nincs különbség a két mondat között. Az egyik hullámpapírra írva, 2-3 emberrel. A másikat Családvédelmi Chartának hívják, és egykori miniszterek, gyakorló lelkipásztorok, egyetemi tanárok írták alá...

„Buzik, haza!”...; De hová is...? Az anyanyelvem, az összes gyökerem, minden idegszálam, minden emlékem ehhez a kurva, kibaszott, drága-drága Magyarországhoz köt. Kinek vagyok itt útban?! Hova menjek én innen?! És mikor kell indulnom?! Miért kell ma rettegve lefeküdnöm, hogy holnap arra ébredek: olyan törvényt hoztak, amitől egyszerre köztörvényes bűnözőnek számítok?!

„Krisztus, a mi Urunk által...?!” – „Á, nem.”


 
Kiegészítés – javítás


Az előző bejegyzésben írottakkal kapcsolatban Ádám barátom felhívta a figyelmemet az egyik megfogalmazásom suta (és ezért bántó) voltára. Az inkriminált mondat:

„Eddig azt hittem, ez a közösség Krisztusnak kötelezte el magát, nem valamelyik politikai irányzatnak.”

Ehhez a mondathoz a következő kegészítés kívánkozik:

„A levelet, kár tagadni, erősen érzelemvezérelt állapotban írtam. A fenti mondat azt sugallja, mintha a lista aláírásából levontam volna a végletes következtetésr arra nézve, hogy a közösség elfordult Jézustól a politika kedvéért. Erről természetesen nincs szó. Továbbra is úgy gondolom: a Nyolc Boldogság Katolikus Közösséget valóban Jézus Krisztusnak elkötelezett emberek alkotják. Éppen ezért érintett személy szerint nagyon fájdalmasan ez az – eddig tudtommal rájuk (mint kifejezetten kontemplatív és szolgáló közösségre) nem jellemző – direkt elköteleződő gesztus a napi politika felé.”


hétfő, március 21, 2005
16:59
 
„Imasarok”


Gondolom, ismerős a következő szöveg:

„Az azonos neműek párkapcsolata nem tölt be az állam által védendő társadalmi funkciót és értéket, nincs képessége az emberi faj fenntartására, semmi sem indokolja tehát annak törvény szerinti elismerését. Kérjük az államtól a nyilvános homoszexualitás korlátok között tartását. Nem teheti ki az állam veszélyeknek a társadalmat, és nem állíthat a fiatalok elé helytelen példát a házassággal és a szexualitással kapcsolatban! Nem adhat többletjogot a homoszexuálisoknak!”

Nem, a látszat ellenére a szöveg nem a Mein Kampf-ból való, hanem a "Családvédelmi Charta 2005." című pogromfelhívásból, amely alján gyűlnek, gyűlnek a különböző szervezetek és magánszemélyek aláírásai. Ezzel kapcsolatosak az alábbi sorok.



A Nyolc Boldogság Katolikus Közösség honlapján az "Imasarok" linkre kattintva egy e-mail-küldő oldal jelenik meg. A közösség azt ígéri a látogatónak: "Az elküldött imaszándékokat a Közösség a kitett Oltáriszentség előtt csendes imádságában hordozza." Ezen ígéreten felbátorodva az alábbi imaszándékot küldtem el az Öt Kenyér Közösség nevében a Nyolc Boldogság Katolikus Közösségnek:


Krisztusban Testvéreim!

A "Családvédelmi Charta 2005." c. aktuálpolitikai pamflet aláírói között megütközve fedeztem fel az általam oly nagyra tartott Nyolc Boldogság Katolikus Közösség nevét. Eddig azt hittem, ez a közösség Krisztusnak kötelezte el magát, nem valamelyik politikai irányzatnak.

Úgy gondolom, a tudatlanság, tájékozatlanság nem bűn, hanem hiba: olyan hiba, amely ellen azon Szentlélek erejével kell föllépni, aki Isten Igéjén keresztül főparancsként hagyta ránk, hogy Istent ne csak "teljes szívünkkel", hanem "teljes elménkkel" is szeressük.

Urunk Jézus Krisztus nevében kérlek tehát benneteket, Testvérek, imádkozzatok:

- imádkozzatok azokért a családokért, amelyek széthullanak a titkolózás miatt, mert a homoszexuális serdülő nem mer megnyílni szülei előtt;
- imádkozzatok azokért a homoszexuális fiatalokért, akiket családjuk kitagadott;
- imádkozzatok azokért a homoszexuálisokért, akik elvesztették munkahelyüket, miután kiderült nemi orientációjuk;
- imádkozzatok azokért a szülőkért, akik öngyilkosságba kergették és kergetik homoszexuális hajlamú gyermekiket;
- imádkozzatok azokért a homoszexuális fiatal nőkért és férfiakért, akik hivatás nélkül menekülnek önmaguk elől a szerzetesi vagy papi életformába;
- imádkozzatok azokért a homoszexuálisokért, akiket keresztény imaközösségükből kitaszítottak;
- imádkozzatok azokért a homoszexuálisok százezreiért, akiket a történelem folyamán máglyával, élve eltemetéssel vagy gázkamrával akartak az "igaz útra" téríteni, és imádkozzatok a gyilkosokért;
- imádkozzatok Daniel Ange atyáért, aki a közösségetek által kiadott - alapvetően jóindulatú - könyvében döbbenetes tájékozatlanságról tett tanúbizonyságot a homoszexualitásra vonatkozó konkrét, tárgyi ismeretek terén;
- imádkozzatok azokért, akiket az ehhez hasonló, jószándékúan ostoba irományok a neurózis vagy pszichózis mélységeibe sodortak;
- imádkozzatok azokért, akik a homoszexuálisokról szőtt összeesküvés-elméletekkel akarnak parlamenti mandátumhoz jutni;
- imádkozzatok azokért a homoszexuális beállítottságú keresztényekért, akik keresztény "testvéreik" gyűlölködése miatt fordultak szembe végül Isten egyházával;
- imádkozzatok a "Családvédelmi Charta 2005." c. iratot aláíró homoszexuálisokért;
- imádkozzatok a papi és püspöki szolgálatbanálló homoszexuálisok sokaságáért;
- imádkozzatok azokért az anyákért, akik inkább az abortuszt választanák, ha kiderülne, hogy magzatuk a homoszexuális hajlam kialakulását valószínűsítő gént hordozza;
- imádkozzatok;
- imádkozzatok;
- imádkozzatok...!

Krisztusban szeretettel köszönt:

          Birtalan Balázs
Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért

Budapest, 2005. március 21.

 
Tapsikrisztus


Megkaptam a húsvéti Bookline körlevelet. Nem kellett vele sokat manipulálni, hogy így nézzen ki – elsőre tényleg ilyennek láttam.

Bocsánat.


vasárnap, március 20, 2005
22:37
 
Virágvasárnap


Tespedés, legalábbis kimozdulatlanság. Késői kelés, délutáni megint-alvás, egy rakás restancia-levél megírása. Ja: és kapok levegőt az orromon. :-) Továbbá a honlapomon keresztül megtalált Gabi, az unokatesóm, akivel kölyökkorunkban nagyon sokat játszottunk, volt, amikor majd' minden hétvégén – aztán persze az idő vasfoga elrepült felettünk; utolojára 8 éve találkoztunk futólag... Ő azóta már három gyereknél tart.

Virágvasárnap ürügyén két vers, csak hogy legyen valami tartalma is a mai postnak.

Ja, és még valami: Tomi, kérlek, ne hagyd abba a blogolást!




Ady Endre:
A szamaras ember

Be szép, ha nem is igaz, hogy ment:
Virágosan, szamárháton és sírva.
A Biblia írja,
Hogy Nagypéntekre nem is gondolt,
Csak ment, ment és a szive szomj volt.
Ilyen szomjas szivekkel járják
Azóta is és pálmák nélkül
Gyorsult kálváriáját
Az Életnek s mit tőle kapni,
Szamárháton annyi, de annyi
Vitéze a Jónak.

Be szép: pálmák napja holnap
S e vén legenda megderül:
Tán kerül
Ezután is szamaras ember
Másokért küzdő szerelemmel.
Hiszen úgy kell, kell a szamárság.

Jézus, Tavasz és Jeruzsálem:
Be régi-régi történet ez,
Ámen, ámen.


Birtalan Ferenc:
Hét haiku

jó Héphaistos
a patkót rávered-e
hogy ideérjen

     *     *     *

lepkeszárnyakat
röpít a nyár szemedre
virágvarázsnap

     *     *     *

gyeplőt feszesre:
indulj Hold udvarából
cinóbereste

     *     *     *

borzongsz barátom
amikor halnak a fák
tudd: születnek is

     *     *     *

kalózos őszben
tépett elkoszlott felhők
: mi lett belőlem

     *     *     *

van ötven ága
ragyogj hadd öregedjen
Napocska drága

     *     *     *

fagy: februármány
havat karvalyzó tél zúg
március: várj rám

szombat, március 19, 2005
19:18
 
Tanya a Bakonyban...


...vagy banya a takonyban. Hehe.
Az influenza tünetei, ha valaki nem tudná: láz, fáradtság, végtagfájdalom, torokfájás, nátha. – Ezen attribútumok többnyire egy időben jelentkeznek; én ezzel együtt szépen, fokozatosan, egyenként abszolváltam őket. Most épp a náthánál tartok; az arcüregem felrobbanni készül, a két agyféltekém takonyban ázik, és jó eséllyel a szemgolyóim is kiesnek a helyükről, ha nem tartom lezárva a szememet. Boááá, utálom. Asszem, hétfői munkába menés ugrott. Ha már egy valag pénzzel megrövidítem magam (a táppénz csak 65%), akkor legalább értelme is legyen: majd megyek dolgozni akkor, ha jól vagyok; egy frászt fogom lábon kihordani a betegség maradékát.

Tegnap szellemidézés volt: összevakartam magam haló poraimból, és találkoztam Bálinttal, Csabával meg Józsival. Összeszámoltuk: olyan 11-12 éve láttuk egymást utoljára. Csaba mondta, hogy látta a blogomat, és amikor készülő regényéről mesélt, meg kellett esküdnöm, hogy nem fogom a szinopszisát e helyt közreadni, nehogy lenyúlja a konkurencia. Ilyenformán nem adom közre.

Ma elolvastam Tolsztoj Az ördög c. kisregényét. Érdekes darab. Érthetetlen előítéleteim vannak az orosz irodalommal szemben, pedig azt a keveset, amit olvastam tőlük, szerettem.

Na, ennyi elég belőlem. Megyek vissza az ágyba haldokolni.


csütörtök, március 17, 2005
15:59
 
Nem sok minden...


...történik az emberrel, ha itthon döglődik.
Tegnap voltam orvosnál: a héten táppénz. Még az is lehet, hogy a jövő hétre is átcsúszik valamennyi.

Dühítő, hogy nem vagyok lázas. Annyira arra lettem kondicionálva (nemtom, ki által), hogy


If "betegség" Then "láz" ,


hogy ilyenkor hibaüzenettel elszáll az egész rendszer:



És ezen az sem változtat, hogy köhögök, most már náthásodni is kezdek, fáj a fejem, és továbbra is úgy érzem magam, mint akit kivasaltak.

Tegnap Tomi talált nekem egy új Pipeline játékot, én meg örömömben kitúrtam a gép mélyéről azt a majdnem hat évvel ezelőtti printscreent, amely életem egyik legnagyobb diadalát örökítette meg. A kép nem fake. Amikor készült, tán még ki se tudtam mondani olyan bonyolult szavakat, mint Photoshop. Címe: pipe27.jpg. A 27 a kereszteződések számát jelöli. Külön felhívom a figyelmet arra, hogy nincs a pályán fölösleges elem, mi több, olyan kereszt-elem sem, amelyiknek az egyik ága fölösleges volna.



Köszönöm a tapsorkánt. A virágokat az öltözőbe kérem.


kedd, március 15, 2005
19:13
 
Ismét lerobbanva


Vasárnap este eléggé fájt a fejem, amikor hazajöttem, de azt hittem, csak a zárt térben való hosszú ücsörgéstől. Tegnap azonban ismét fölment a lázam. :-( Holnap elmegyek az orvoshoz, és nem érdekel, mennyi a táppénz, maradok betegállományban, amíg meg nem gyógyulok. Ha valaki tud tippet adni, honnan tölthetnék le egy jobbfajta vírusirtót (amit magamon lefuttathatok), annak megköszönöm.

Ma tehát, amíg minden épeszű ember vígan kirándult, a haza Árpád-sávos, igaz gerince vidáman fütyörészett a Múzeum-kertben, addig én itthon tespedtem, többnyire ágyban. Amikor épp nem, akkor Bikkfával cseteltem vagy két órát, és (asszem) tisztába tettünk egy régóta tisztába teendő dolgot.

Amúgy pedig tegnap este 21 órakor feküdtem le aludni, és olyan 22:30 körül keltem fel azzal, hogy most már kurvára elegem van a hanyatt fekvésből, csukott szemmel. Fölhívtam Tomit, aki nagyon aranyos volt: olvasott nekem esti mesét. :,-) Konkrétan A suszter manói c. Grimm-mesét, amit nagyon rég olvastam utoljára, nem emlékeztem a részletekre, és nagyon meglepődtem most, hogy kiderült: a „házimanó ruhát kap, s így felszabadul” effektus nem Rowling sajátja. Minimum Grimmtől vette, de lehet, hogy toposzként jelen van a germán-kelta mondavilágban. Ha valaki ért hozzá és beírja kommentbe, annak kösz.

A házimanókról eszembe jutott továbbá a Nils Holgersson, amely ugye egy házi törpével kezdődik. Ma már lassan kínos ezt a könyvet ismerni, annyira agyoncsapták a rajzfilm-sorozattal. Márpedig én szeretem. Annak idején (8 évesen) nagyon nehezen birkóztam meg vele (mert azért enyhén szólva nem egy Frakk),a zóta viszont egyszer-kétszer már megvolt, és most újra nekiugrottam. Nem azért, mert nem volna amúgy restanciám. Van. Nálam van egy negyedéig olvasott kölcsönkönyv Virágtól; nálam van Eta regényének a kézirata; ott van a polcon egy rakás félig meg félig sem olvasott könyv. Én meg erre nekiállok nilsholgerssonozni. Mindegy. Most regresszív koromat élem, megengedhetem magamnak.

Na, megyek vissza az ágyba.


hétfő, március 14, 2005
11:54
 
Zsiráf-ügyi kiegészítés


Ha már állatkerttel nyitottam az előbb: tegnap indulás előtt valamelyik adón zsiráfokról volt szó, és mutatták egy kis zsiráf születését...! :,-)


 
„Elmentünka zisivela zállatkertbe...


..., láttunk medvét meg zsiráft meg elefánt, és ettünk sok perecet. Nagyon jól éresztük magunkatt.”

Ugye, valahogy így festenek az általános iskolai fogalmazások?

Nos, kb. ennyit tudnék leírni a tegnapi napról. Az Ericksoni hipnózis c. műhely elvileg 3/43-tól 3/4-6-ig tartott. Gyakorlatilag (miután a teremből már kirúgtak minket) az Almássy téren, a teázóban vagy miben este 1/2 11-ig beszélgettünk a műhelyt tartó pszichológussal, akit Pap Dávidnak hívnak, és egyébként bruttó 30 éves. Volt sajátélmény hipnózisból, és kiderült, hogy mégis hipnábilis vagyok, csak nem a standard módszerekkel...

Amellett, hogy gyakorló és keresett terapeuta, tart ericksoni képzést is: orvosknak, pszichológusoknak, pszichológus-hallgatóknak meg segítő foglalkozásúaknak. Írtam neki most reggel egy e-mailt, hogy ki is vagyok, micsinálok stb. – aztán döntse el, hogy beleférek-e a keretbe. Örülnék neki, mindenesetre...


szombat, március 12, 2005
20:49
 
Cinapcics – buzológiai alapképzés


Megvolt a Pszinapszis. Az előadóban voltak vagy háromszázan. Három pszichológushölgy volt még a résztvevő, meg egy „jajjjdelyófelyvagyoooook” moderátor, akit végül is nem pofoztam le, mert úriember vagyok, bazmeg. Rengeteget dumált, mindembe bele, volt, hogy beleénekelt, miközben valamelyik vendég beszélt, és néha nagyon ízléstelen vicceket engedett meg magának. Nem, nem volt homofób, nagyon is níltan gondolkodó valaki volt, aki tudott összefüggően beszélni, még értelme is volt a mondanivalójának. Gyerexobája nem volt valószínűleg.

A beszélgetés először nagyon elvivődött össznépi jajveszékelésbe arról, hogy mennyire tele van szexszel a média, és hogy mennyire borzasztó ez, főleg a fiatalokban micsoda értékválságot, küresedést okoz. Én próbáltam árnyalni a képet, pl. arra rámutatva, hogy a szex devalválódása, könnyen elérhetővé válása mellett felértékelődik az intimitás másik vonatkozása: valami olyasmi, amit tán barátságnak, bizalmi kapcsolatnak hívhatnánk. Manapság ugyanis ez tud annyira hiánycikk lenni egy (twen)tinédzser életében, mint amennyire tizenhúsz évvel ezelőtt a szex volt.

Aztán leadtam a standard népművelő repertoáromat arról, hogy melegség és média: hogy borzasztó torzképeket mutatnak; hogy melegség nem egyenlő transzvesztitizmus; hogy egy felvonuláson kétezerötszáz normálisan öltözött és normálisan viselkedő buzit is lehet úgy fényképezni, hogy csak a travik látszódjanak a képernyőn, akkor is, ha nincsenek többen tizenöt főnél; hogy még mindig jobb a torzkép, mint a semmilyen-kép, mint az elhallgatás (cf. Hollywood: „mindegy, jót ír a kritika vagy rosszat, a lényeg, hogy legyen szó rólunk); hogy a hülyeségekkel legalább lehet vitatkozni, szemben az elhallgatással.

Elmondtam az averzióimat a homoszexuális szóval kapcsolatban: hogy a szexre asszociálunk belőle, pedig a melegek élete ponotsan ugyanannyira szól a szexről, mint e heteróké.

Azzal kapcsolatban, hogy coming outok a médiában (pl. Ungár Klára), az egyik hölgy, aki elmondta, hogy pszichológussága mellett ötgyerekes anya, kicsit idegesen kezdte mondani, hogy lassan már ő érzi magát kisebbségben. Hogy az miért jön elő soha, hogy valaki már húsz éve él a férjével hűségben és szeretetben, hogy megszületik a harmadik gyereke stb.

Nem lettem ideges („nem a fenét” – szól be lágyan a tudattalan –, na mindegy), hanem azt próbáltam elmagyarázni, hogy amikor valaki előjön azzal, hogy húsz-éve-hűségben, arra mindannyian úgy reagálunk, hogy „na és? kit érdekel?”. Amíg egy-egy meleg coming out-jára a reakció az, hogy „hűűű!”, hogy „fúúúúj!” vagy hogy „hurrá!” – addig baj van. Addig szükség van a coming outok folytatására. Majd amikor a reakció egy meleg politikus, egy orvos, jogász vagy püspök előbújására is az lesz, hogy „na és? kit érdekel?” – na akkor abba lehet hagyni. Az lesz az optimális állapot. Amikor egy orvostól, paptól stb. azt várják el, hogy jól operáljon, jól gyóntasson stb. – nem azt, hogy heteroszexuális legyen.

Pornográfia-ügyben még kitértem arra – felidézve az ún. „bajor mezőgazdasági szexfilmek” világát –, hogy leszámítva a kifejezett pornócsatornákat, a „normális” médiában a pornó gyakorlatilag kizárólag a női test mutogatását jelenti, soha nem a férfitestét. Az említett filmekben pl. nem lehet férfi nemiszervet látni, csak nőit. Elmondtam, hogy rosszul aludnék, ha úgy mennék el innen, hogy nem tettem szóvá: ennyiben a pornó nem más, mint a szexuális rabszolgaság egy formája, a női test kiárusítása és a nő lealacsonyítása kommerciális cikké. (Erre majdnem kaptam egy nyíltszíni tapsot.) Érdekes különben, hogy erre az aspektusra három érzékeny, értelmes heteroszexuális nő mellett pont egy buzi pasasnak kellett fölhívnia a figyelmet.

Na jó, inkább nem írom le az egész, másfélórás kerekasztalt. Utána meghallgattam Vekerdy Tamás Normális vagyok? c. előadását (benne a válasz: „Nem!”), utána odamentem hozzá. Utoljára vagy nyolc éve találkoztunk, de rögtön megismert és nagyon örült. És azt mondta, hogy a tegeződés most már (12 évbes korom óta ismer) csak kölcsönösen, úgyhogy innentől kezdve pertu. Én is nagyon örültem, és nagyon megtisztelve éreztem magam. :-) Fel fogom hívni otthon, aztán majd megbeszélünk egy találkozót, amikor is nyugodtabban tudunk beszélgetni.

Hát ennyi.Holnap Tomival vagy megyünk Esztergomba meg Párkányba, vagy esni fog az eső. Ez esetben viszont megpróbálok beférni abba a 25 főbe, amennyivel megtartják délután a műhelyt az Erickson-féle indirekt hipnózisról, amire húsz éve kíváncsi vagyok, hogy hogy is működik. Demonstráció is lesz hozzá. HA esett az eső ÉS bejutottam, majd mesélek róla.


péntek, március 11, 2005
12:07
 
Etnopszichológia


Agyilag lestrapálva, félgyógyultan, úgyhogy továbbra is csak kopipészt. Gyönyörű tárháza a felületes előítéleteknek – meg annak, hogy a felületes előítéletek néha milyen találóak... :-/ A szöveget e-mailben kaptam; az alapját már régenismertem, de ez teljesebb, mint az eddigiek.

(Legközelebb, ha önálló alkotómunkára még mindig képtelen vagyok, következik a „van két tehened” vagy az „átment a csirke az úton” sorozat. És akkor a blogom már szánalmasan nélkülözni fog minden eredetiséget, de legalább szórakoztató lesz.)

Aki meg szép gondolatokat akar szépen megfogalmazva olvasni, fáradjon át Bobek blogjába.

Ja, még annyit, hogy holnap du. 3/4 4-től meghívott vendég leszek a Pszinapszis Szexuális trendek c. kerekasztalában az Almássy téren, ahol is majd valami olyasmihez fogok hozzászólni okosan, hogy mi is a helyzet a buzikkal a hazai meg a nyugati médiában. A kerekasztalban, ha jól vettem ki a programból, lesz két pszichológus, egy szociológus-féle, és én lesze a buzi, úgy is, mint illusztráció. Vicces lesz, mindenesetre. A médiánál kevésbé már csak a heavy metalhoz és a konyhakerti növények üvegházas termesztéséhez értek...





A Sziget
(etnopszichológia)


Egy csodálatosan szép, egzotikus, de a világtól elzárt, magányos szigetre a következő embercsoport vetődik egy hajótörés miatt:

két olasz férfi és egy olasz nő,
két francia férfi és egy francia nő,
két német férfi és egy német nő,
két görög férfi és egy görög nő,
két angol férfi és egy angol nő,
két bolgár férfi és egy bolgár nő,
két japán férfi és egy japán nő,
két kínai férfi és egy kínai nő,
két amerikai férfi és egy amerikai nő,
két ausztrál férfi és egy ausztrál nő,
két Új Zéland-i férfi és egy Új Zéland-i nő,
két ír férfi és egy ír nő.

Egy hónap eltelt, mindenki megismerkedett a másikkal, mindegyik a másikkal valami angolhoz hasonló nyelven beszélt – vagy éppen mutogatott –, de ott, a semmi közepén lévő gyönyörű, magányos kis szigeten a következő dolgok történtek:

Az egyik olasz férfi legyilkolta a másikat az olasz nő miatt, miközben a nőt nem is keresték, csak egymással vitatkoztak egy pálmafa alatt...

A két francia férfi pikáns hármast alakított a francia a nővel, bár a francia nő nem volt egyértelmű abban, hogy a két férfi közül valójában melyik is férfi, igaz, ez nem zavarta, sőt nagyon élvezte, de közben – épp az új, divatos kollekciókra gondolt...

A két német férfi fegyelmezett megbeszélések után pontos beosztással hált a német nővel, aki e „változatosság” ellenére roppant egykedvű volt...

A két görög férfi szerelmes lett egymásba, vad szenvedéllyel egymással kezdtek szeretkezni, a görög nőt pedig megkérték, hogy menjen ki a szobából és főzzön nekik. A görög nő örömmel teljesítette ezt a kérést, miközben olíva-olajos krémekre (és olykor spanyol barátnőjére) gondolva kenegette/simogatta magát és napozott is, mikor ideje engedte, s nagyon jókedvű maradt...

Az angol férfiak azóta is unottan, de mégis türelmes hidegvérrel várják, hogy végre valaki bemutassa őket egymásnak és az angol nőnek...

A bolgár férfiak hosszú órákig nézik a végtelen óceánt, majd hosszú órákig nézik a bolgár nőt, végül kicsit úsznak, és hosszú órákig alszanak egyet...

A két japán férfi utasítást kért Tokióból, de válasz nem érkezett, azóta is alázattal várnak...

A két kínai férfi gyorsan alapított egy vegyesboltot, egy mosodát és egy étkezdét és minden vita nélkül, a „cél” érdekében teherbe ejtették a kínai nőt, mert szükség volt a boltokba eladókra, személyzetre, „utánpótlásra”...

A két amerikai férfi, jóllehet nagyon találékonyak és kreatívak, mégis az öngyilkosság határán van, mert nem tud konzultálni az egyik a pszichológusával, a másik az önismereti kört irányító spirituális vezetőjével, a nemi identitás-tudatuk is elég bizonytalan, de főleg az amerikai nő miatt vannak kiborulva. Az amerikai nő ugyanis állandóan azon nyavalyog, hogy nem tudja megvalósítani önmagát; nem beszélhet a pszichoterapeutájával; hogyan fogják itt a szigeten egyenlően és igazságosan elosztani a házimunkát; az előző barátjához képest ezek az amerikai pasasok nem tisztelik őt, mint nőt eléggé; fel szeretné dolgozni az anyjával való kapcsolatát; és kövérnek látja magát a pálmafák mellett; és ezen az sem változtat, hogy itt nem kell sem adót, sem társadalombiztosítást fizetni...

A két ausztrál férfi felpofozza egymást, majd barátkoznak, míg az ausztrál nő a többi férfival kacérkodik...

A két Új Zéland-i férfi lázasan kutatja a szigetet, birkákat keresnek, s megfeledkeznek arról, hogy hol is hagyták az Új Zéland-i nőt...

Az írek azonnal felosztották a szigetet északi és déli részre, majd sok egyezkedés után közös kókuszdió pálinka-lepárolót építettek. Nem emlékeznek, hogy ki és kivel szeretkezett, ha egyáltalán szeretkezett, mert a kókuszpálinka némi homályosodást idéz elő agyukban, de mégis nagyon boldogok, mert az angolok láthatóan feszengenek és nem érzik jól magukat...


szerda, március 09, 2005
13:10
 
„Nem értek egyet az önök nézeteivel”


 – volt szíves az Öt Kenyér Közösség tudomására hozni egy Én névre hallgató úr vagy hölgy, aki sajnálatos feledékenységből elfelejtette közölni e-mail címét. Egyet nem értésének az alábbiak szerint adott hangot:



[Feladó neve: Én. ; e-mail: ]

Egyáltalán nem értek egyet az önök nézeteivel. El kell ismerni, hogy ha valaki buzi az  b e t e g s é g. És a betegséget el lehet fogadni. Nem diszkriminálom a rákosokat:-)).De ne reklámozzák. Nem kell a felvonulás, a honlap, a plakát....stb....stb...
Ez csak gyűlöletet vált ki. Na meg az ilyen ötletek, hogy a köcsögök fogadhassanak örökbe gyerekeket....undorító. Személy szerint nincs bajom a seggbekulizókkal, csak tőlem és a családomtól tartsák távol magukat.
És nem tolerálom, ha egy buzi tanár. Ha a gyermekemet egy fartúró tanítaná, akkor biztos, hogy mindent elkövetnék, hogy a tanárt tegyék ki az állásából. És ha ne adj isten, egy buzi bármilyen céllal, legyen az építő vagy segítő jellegű a gyermekeim, közelébe jönne, akkor személyesen herélném ki és ásnám el elevenen.
Ez az én személyes véleményem.


kedd, március 08, 2005
21:05
 
Blog helyett

Influenza, takonykór és nélkül. Fáradt vagyok, nagyon. (Egyúttal köszönöm a jókívánságokat.) Önálló fogalmazás helyett csak kopipésztre futja: aki nem ismeri, annak valszeg jót tesz majd, aki ismeri, annak is.



Dr. Gyökössy Endre

Boldogmondások az isteni boldogmondások margóján
(Máté evangéliuma 5. rész 1-12 verseihez)

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert öröm lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csendjük, és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik nem veszik túl komolyan önmagukat, mert környezetük megbecsüli őket.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására, anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

hétfő, március 07, 2005
19:30
 
Aki influenzás, az ne blogoljon, hanem feküdjön és nyögjön.

vasárnap, március 06, 2005
18:29
 
A praxis szomorú diadala a diadalmas teória fölött

Fáááááááj a hátam, nyakam (némileg a fejem is, de az csak desszert), a mellkasom (főleg lélegzéskor, azt viszont mindig csinálom) – olyan, mintha először jól megvertek volna, utána még ki is vasaltak volna valami úthenger-félével. Mellkasilag várható valami influenza-szerűség.

Tegnap Brúnóval és Tomival voltunk Orsinál, beszélgettünk jó nagyot, aztán miséztünk – jó volt. Mise közben Kant és Kirkegaard (a macskákok) a szomszéd szobába zárva ateista, de legalábbis protestáns (tehát neheztelő) nézeteiknek adtak folyamatosan hangot, de átváltoztatás közben csöndbe maradtak. Aztán haza, 3-kor már ágyban is voltam, és délben keltem, olyan 1/2 1-kor.

Ráálltam a mérlegre, és megállapítottam, hogy bazmeg. Miután rendes emberi táplálékot (tehát ami nem Herbalife és nem káposztaleves) utoljára múlt vasárnap este vettem magamhoz, elvártam volna, hogy az ígéretek szerint a mutató legalább 3 vonással lejjebb állapodjon meg. A mérleg mutatója viszont szarik az elméletre; semmi változás; a levesben lévő erős fűszerek teljesen szétmarcangolták a gyomromat, a refluxom fantasztikus intenzitással működik... Elegem volt. :-( Aztán Tomi mondta (az elmúlt 4 év során kb. nyolcszázhetedszer), hogy nem a testsúlyom miatt szeret, úgyhogy egyek normálisat. Ettem. Rántott sajtot rizzsel és tartárral. Fantasztikus élmény volt! Annyiban különbözött a nagyböjt során idáig felfalt rántott sajtoktól, hogy ez saját kezűleg készült.

Az viszont módfelett meglepett, hogy az ebédet kísérő 1 db féldeci úgy kiütött, mint egy kezdő kiskamaszt. Úgy látszik, ez a káposztázás, ha a fogyást nem is segíti elő, a krónikus székrekedésen kívül még végletes alultápláltságot is okoz. Ennek következtében ebéd után ledőltem aludni, és órák hosszat húztam a lóbőrt. (A két alvás között kb. két és fél órát lehettem talpon.) Felkeltem, Laci beléminstallált egy kávét: most már nem vagyok iszonyú álmos, csupán fájok mindenütt (lásd fentebb).

Amíg aludtam, valaki ötször keresett egy általam ismeretlen Matáv-számról. Üzenem neki, hogy ébren vagyok, hívhat hatodszor is.

Bikkfa blogjában olvastam, az imént, hogy 20 dkg pulykahúst kért, és 27 dkg-ot kapott. Hátha valaki nem ismeri a vonatkozó viccet, amely junk mailként „az év vicce cím várományosa” szabdzsekttel terjed:

Piaci párbeszéd

– Kérek egy almát.
– Kettő lett, maradhat?


szombat, március 05, 2005
13:05
 
Négy


Tomival ma vagyunk 4 évesek. Fexik a kanapén, és épp olvasgatja a Képtelen természetrajzból A medve c. darabot, amely úgy indul, hogy „A medve igen otromba állat, különösen a lába nagy, ami elárulja, hogy nem előkelő származású.”.

Amúgy nyűgös vagyok, fáradt vagyok, rosszul aludtam, és – mint Tomi blogjából tudható – napok óta káposztalevesen élek. Nem azért mert nem kaptam meg 3-án a teljes fizetésemet (bár történetesen nem kaptam meg), hanem mert ismételten súlyvesztésre kárhoztattam magam. Ez a recept elvileg úgy működik, hogy a finom leveskéből bármennyit lehet enni, mert a szervezetnek több strapába kerül lebontania, mint amennyit bevisz maga az étel. Vagyis minél többet eszünk, annál többet fogyunk. És a levesben van mindenféle finomság, úgymint káposzta, hagyma, répa, paradicsompüré, zöldpaprika, zeller, fűszerek – szóval gyakorlatilag egy roppant finom zöldségleve. Tényleg ízletes szubsztancia – csak kurvára elegem van belőle így három nap után. Tegnap este Tomi meg Laci fokhagymás olajban sült garnélarákot ettek, az orrom előtt; fenséges illata volt, és majd megvesztem. :-( Azt már elhatároztam, hogy húsvét után megyünk a Mongol étterembe, és sokat fogok zabálni átalányban, ráadásul talán még finomat is.

De ez még odébb van. A mai menü káposztaleves. Délután megyünk Orsihoz Brúnóval (Tomi még nem döntötte el, hogy jön-e), és misézünk, megszenteljük a lakást – rendezünk némi pneumatikus nagytakarítást.

Chaim Potok Kezdetben c. regényét olvasom éppen; az Öt Kenyérben kaptam kölcsön Virágtól. Bőven az első felében vagyok a könyvnek, de már mostanra elég meggyőzően ábrázolja a századelő Amerikájába átkerült zsidóság és a századelő Amerikájába átkerült antiszemiták meghitt kapcsolatát. A Jézus-gyilkosság kollektív vádja, meg a vérvád (gy.k.: a zsidók húsvéti pászka elkészítéséhez keresztény csecsemők vérét használják fel) a legkevesebb, de azt pl. innen tudtam meg, hogy a zsidó csecsemők szarvakkal születnek, csak idővel elvesztik. Mindig tanul az ember.


szerda, március 02, 2005
11:16
 
Átvilágított egyház


„Én vagyok a világ világossága” – mondta az emberré lett Isten. Más alkalmakkal pedig így beszélt: „Aki titeket hallgat, engem hallgat”, s volt, amikor így fogalmazott: ti vagytok a világ világossága”.

Az egyház a hitvallásban négy attribútummal határozza meg önmagát: egy, szent, katolikus, apostoli. Én most csak a szentség fogalmára koncentrálnék. A közhiedelemmel ellentétben a „szent” nem tökéleteset jelent, hanem Isten számára elkülönítettet. Olyan valamit (legyen szó helyről, időről, tárgyról vagy személyről), amelyet Isten önmagának kiválaszt, a sajátjának tekint.

Az egyház soha nem tekintette magát tökéletes emberek gyülekezetének. Ellenkezőleg: a magára alkalmazott női képek (anya, tanítónő, Krisztus menyasszonya) között szerepel a teológiai szóhasználatban a casta meretrix („tiszta szajha”) kifejezés is. Az egyház – saját önértelmezése szerint – egyfelől szeplőtelen, mert Krisztus alapította, másfelől bűnös, mert emberekből áll. Ez a kettősség a kezdetektől a világ végéig tart. Az egyház dolga nem az, hogy tökéletes legyen, hanem hogy Krisztusé legyen (ami persze, ha valóban így van, a fokozatos tökéletesedést is maga után vonja).

Az egyház a legnagyobb öngólt akkor rúgja, amikor feddhetetlennek akarja magát eladni a világ szemében. A világ tudniillik legalább annyira nem hülye, amennyire az egyház nem feddhetetlen. Ha egy fülsértő fahangú valaki próbál a színpadon a csalogány szerepében tetszelegni, azt a közönség (legalábbis az a része, amelyik nem rokon, ismerős, atyafi) simán kiröhögi. Ha az illető folytatja, akkor apránként kiürül a nézőtér. Az önjelölt művész pedig csodálkozhat, hogy miért nem kíváncsi rá senki. Pedig ha azt produkálná, amihez valóban ért, akkor esetleg odafigyelnének rá.

Az alábbi történet közhelyes a lelkiségi irodalomban. Sajnálatos, hogy az egyház önértelmező PR-jában nemigen emlegetik mostanság.

Egy kisfiú elmegy apukájával városnézésre, s ennek során betérnek egy templomba is. A gyerek a nagy, homályos térben felpillantva rácsodálkozik a kintről beáradó napfényben gyönyörűen sziporkázó, színes ablakokra, és ámulva kérdi:

– Apu, kik ezek a bácsik meg nénik?
– Ezek a szentek, kisfiam – magyarázza apu. Hazatérve a sétáról, anyuka faggatja a gyereket, hogy mit látott a városban. A kisfiú minden mást feledve, lelkesen meséli:
– Láttam a szenteket!
– Nahát! – csodálkozik anyuka. – És mondd csak, kik azok a szentek?
– A szentek azok, akik átengedik a fényt.


kedd, március 01, 2005
16:27
 
Tavasz
Papírforma szerint itt a tavasz...

Meg itt.

Itt is.

Meg itt is.

De főleg itt.



Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta