Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, május 05, 2005
11:06
 
Kávézás Semjén Zsolttal


Hát igen. Vannak ünnepi pillanatok, amikor a gyakorlat visszaigazolja az elméletet: „Egy csepp mézzel több legyet lehet megfogni, mint egy hordó ecettel.” Két ütésváltás után múlt hétfőn bocsánatot kértem Semjén Zsolttól az arroganciámért, és felvetettem: mi lenne, ha megpróbálnánk átmenetileg félrerakni a politikusi/mozgalmári allűröket (és az ezzel járó retorikát), és leülnénk informálisan beszélgetni, pl. egy kávé mellett. Teljesen nyitott volt rá, és tegnapra összehoztuk a kávézást a Café Picard-ban.

A dolog kétféleképpen sülhetett volna el rosszul. Az egyik, ha azt várja akármelyikünk, hogy egyetlen kávé mellett megoldjuk az egész meleg- és családkérdést, és holnaptól mindig sütni fog a nap és csicseregnek a madarak. A másik az ellenkezője: ha nem várunk semmit, de mindketten elmondhatjuk utólag, hogy na ez is megvolt: adtunk a diplomáciának. Egyik félelmem sem jött be.

Odaértem jó negyedórával korábban, aztán pontos időben megjelent Semjén Zsolt. Széles mosollyal, a lehető legbarátságosabban nyújtotta a kezét, és azzal kezdte, hogy tegeződjünk, mert úgy könnyebb. Nagyon kellemes csalódás volt az egész beszélgetés. Nem pózolt, nem játszotta meg magát, szerény volt, közvetlen és érdeklődő. Elismerte, hogy soha életében nem foglalkozott a melegüggyel, nem is tud róla semmit, és kifejezetten kíváncsi volt minden új információra. Kicsit zavartan bevallotta, hogy van benne némi idegenkedés, node mitől ne lenne, amikor tényleg annyit tud erről, ami a médiából átjön: összemosás a pedofíliával, a travi-dolgokkal stb. Viszont egyetlen pillanatig sem éreztette ezt az idegenkedését, és szemlátomást az emberi szimpátia kölcsönös volt. Amikor a házasság, öröklés, egyéb jogok stb. kérdését boncolgattuk, releváns és nyitott kérdései voltak, és maximálisan befogadónak és motiváltnak mutatkozott a lényegi problémák (a tényleges jogi hátrányok) továbbgondolása és megoldása terén. Amikor sikerült tisztázni, hogy a szexuális orientáció mire vonatkozik (a partner nemére) és mire nem (pl. a pedofília, szadomazochizmus stb. nem szexuális orientáció), akkor teljes mértékben egyetértett azzal, hogy ilyen alapon az állam ne különböztessen meg jó és rossz embereket. Én meg azzal értettem egyet, hogy az államnak ténylegesen feladata a gyerekneveléssel foglalkozó kapcsolatok támogatása, és biztosítottam, hogy eszem ágában sincs (nekem mint melegnek) kikezdeni vagy csorbítani a hagyományos családmodell értékeit.

A beszélgetés során a teológiai kérdések („Mit mond a Biblia?”, „Bűn-e a homoszexualitás?”) föl sem merültek. Rám nagyon kedvező benyomást tett, hogy egyáltalán nem akarta összemosni a világnézeti és jogi/társadalmi kérdéseket. Noha tudtam (mert írta), hogy teológiailag hogy vélekedik a homoszexualitásról, ennek a legkisebb jelét sem adta. Elmeséltem egy-két valós élethelyzetet, hogy milyen az, amikor egy meleg épp nem felvonul és mozgalmárkodik, hanem pl. két napig gyomorgörcse van, amikor arra készül, hogy a kedvesét egy szál rózsával várja a pályaudvaron. (Ez teljesen saját élmény; amikor kimentem a Délibe Tomi elé, végig attól rettegtem, hogy ki fog beszólni, és merre tudok futni, ha valaki neki akar állni buzit verni.)

Nem fogok belépni a KDNP-be, és nem valószínű, hogy Semjén Zsolt nyitná meg a következő melegfesztivált. De a beszélgetés tényleg nagyon konstruktív, oldott és jó hangulatú volt, sok közös töprengéssel, nevetéssel, sok egyetértéssel, és néhány (barátságos) egyet nem értéssel. De ez utóbbiak sem arról szóltak, egyikünk részéről sem, hogy „márpedig nekem van igazam, wazze!”, hanem abban maradtunk, hogy bizonyos dolgokat át kell gondolni, át kell beszélgetni. Teljes mértékben egyetértettünk abban, hogy a homoszexualitás kérdését tieznöt évvel ezelőtt ilyen kávéházi beszélgetésekben kellett volna elkezdeni kezelni, és nagyon rosszat tett (mindkét oldalnak, ha ugyan beszélhetünk oldalakról), hogy az egész kérdés a rendszervéáltást követően rögtön rögtön pártpolitikai hancúrplaccá nőtte ki magát.

A végén telefonszámot cseréltünk (ő kezdeményezte), és adtam neki egy dedikált példányt a Halállal lakoljanak?-ból és a Válaszd az életet!-ből. Látszott, hogy örül neki, és nem diplomáciai gesztusnak tűnt, amikor azt mondta, hogy érdekli, el fogja olvasni, és utána nagyon szívesen beszélget még róla.

Sokan kérdezték tőlem, hogy mit várok ettől a kávézástól. Nemigen tudtam mást mondani, mint azt: szeretném, ha valahogy át tudnám adni: mi melegek nem ellenségek vagyunk, akikkel meg kell küzdeni, hanem emberek vagyunk, akik élni és szeretni akarunk, és ebben segítségre szorulunk. Ennek a várakozásomnak maximálisan megfeleltek az események, sőt, érzésem szerint messze felülmúlták. Mindkettőnknek bőségesen van most át- és újragondolni valónk. és valószínűleg mindketten azzal a jó érzéssel álltunk fel az asztaltól, hogy sikerült találkozni „fehérek közt egy európaival”.


Hozzászólások:


Legyen az,hogy ez valóban nem diplomácia és politika volt. Adja az Ég. Reménykedem. Másfelõl a párbeszédet diplomáciai alapon is el lehet kezdeni. És attól az még lehet gyümölcsözõ.
Balázs, ugye nem volt szakállad? :o)



wow. Pozitívan csalódtam! Mennyi ideig beszélgettetek?



Bikkfa: nem, nem volt szakállam. :-P

Steo: 19-től 21 óráig, majdnem pontosan.



Balázs örömmel látom, hogy ilyen megnyilvánulásra is képes vagy! Remélem megtartod a jövőben ezt a stílust kelléktáradban és nemcsak Semjénnel szemben!

Üdv



Idekívánkozik május 1-i (eddig megválaszolatlan) hozzászólásom megismétlése:

1) Régi reményem vált valóra: összeért az, aminek előbb-utóbb össze kellett érnie, vagyis végre létrejött Birtalan Balázs és Semjén Zsolt vitája.
2) E vita valójában vallásbölcseleti jellegű és a következő kérdés körül forog: Mi a kereszténység szubsztanciája és mi az, ami csak akcidenciaként tartozik hozzá (még ha igen régóta is)?
3) A szellemi párbajt egyértelműen Birtalan Balázs nyerte meg.

Gratulálok!
Tapsifüles

Ui.: Hová tűntek a húsvéti blogjaim?


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta