Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, július 29, 2005
11:33
 
Az átlag-blogger nyaralni megy


Na, kérem. Úgy látszik, kitört a nyár, és a kereskedelmi média nem tud semmi értelmes témát találni magának. Így találtak meg engem: a változatosság kedvéért most nem mint melegmozgalmárt, nem mint kiugrott kispapot, hanem mint ún. átlag-bloggert. Teccik tudni, ez úgy működik, hogy vannak a híres bloggerek (ilyen a Való Világból valami nő, mittomén, kicsoda), és vannak a szürke kis átlag-bloggerek. Na, ez vagyok én.

Kérdeztem, hogy benne lesz-e a műsorban a blogom címe, de mondta a leány, aki a riportot csinálta, hogy reklám, az ugye nem lehet. Ehhez nyilván nekem is tartanom kell magam, úgyhogy én sem írom ide az illető tévétársaság nevét. :-P Annyit elárulok, hogy nem a TV2-ről van szó. (Azok sem szeretnek fizetni, de azért belőlük már kétszer is sikerült valami pénzt kicsiholni. Ez a jelen tévétársasággal nemigen fordul elő.)

Szó, ami szó, elég szánalmasra sikeredett a felvétel: kimentünk vmi játszótérre, letettek elém egy tönkrement laptopot, hogy úgy nézzen ki, mintha, aztán megkérdezték, hogy mé' blogolok. Én meg elmondtam, hogy mé'. Adásba, gondolom, kerül belőlem vagy 40 mp, és körülbelül annyira leszek nívós és tartalmas, mint az a Hajós-féle genny-műsor volt: Benne leszek a tévébeeeeeee! Brrr... :-((

Szóval az átlag-blogger nyaralni megy: két hétig, hála Istennek, nem fogok számítógépet látni, nem olvasok leveleket, nem írok blogot, és ha egy kis eszem is lenne, mint ahogy nincs, akkor a mobilomat is itthon hagynám.

Úgyhogy most pihenni fogok és lazulni – ha megfeszülök, akkor is.

Csók mindenkinek!


szerda, július 27, 2005
11:51
 
Álmában ordít egy picit


Ahogy a graffiti mondja, kifordítva minden ember rózsaszín. Erről hétfőn az orvos meggyőződhetett, amikor megszemlélte a gyomromat. 10-re mentem éh- és szomjgyomorra; Viki elkísért, és tartotta bennem a lelket. Kb. 3/4 11 körül altattak el, és valóban alá kellett írnom egy beleegyező nyilatkozatot. Nagyjából teljes filmszakadás, de amikor a Fektető nevű helyiségben dél körül felébredtem, Viki elmesélte, hogy a nettó másfél perces vizsgálatot végigüvöltöttem, miközben aludtam. Amikor Tominak telereferáltam az eseményekről, ő volt szíves meghatottan közölni a címben írtakat: „Aranyos! Álmában ordít egy picit...!”

Rekeszsérv van, reflux van, nyelőcsőgyulladás van, ennél komolyabb baj nincs. 2×40 Mg Nexium, 90 %-os támogatásra. Csak ne felejtsem el kiváltani.

Ezek után kötöttem biztosítást a lakásra: 12 év ottlakás után aktuális, a zálogszerződés miatt pedig muszáj. Estefelé (értsd: kb. 23.15-kor) feljött Gabcsi (Laci bátyja), és mintegy hajnali 2-re megbeszéltük a konyha- és szobabútort. Mire visszajövünk Balatonról, addigra meglesz a tervrajz. Folymatos görcsben vagyok az egész miatt, de ennek lassan nincs hírértéke.

Tegnap ünnepeltünk: Vikinek a tárgynapon, Tominak elővételezve tartottunk szülinapot. Négyesben mentünk el Etyekre, ahol a helyi Vendégfogadóban igazán jót vacsoráztunk. Még a Miki igen-igen férfias vezetése okozta, hányingerrel elegy masszív rosszullétemen is sikerült túltenni magam.

Apa ezen a héten van balatonon Zselykével; este megyek hozzá virágot locsolni. És mivel Laci nemgien fog hazajönni a következő két hétben, arra is meg kell kérni valakit, hogy nálunk öntözze meg a zöldségeket, legalább kétszer.

Tomi 4-re megy egy állásinterjú 3. fordulójára – remélhetőleg most már állást is kap, nem csak érdeklődő kérdéseket és szimpatikus mosolyokat.


szombat, július 23, 2005
22:01
 
Harry Potter 6.: game over


Hajnali 1/2 5-kor befejeztem a könyvet – Tomi addigra már rég aludt. Náluk voltam/vagyok ugyanis; a hajnali könyvolvasást pincepörkölt-főzés előzte meg. Itt voltak ugyanis „a Fijjug” (cf. Rejtő), mármint Csaba, Peti meg Gábor. Megünneplődött Csaba szülinapja, meg Tominak vagy a diplomája, vagy szintén a szülinapja (ez nekem nem volt egészen egyértelmű). Én mindenesetre fölköszöntöttem Tomit (egy héttel a tárgynap előtt), és hihetetlenül meglepődött az ajándék fényképezőgép-állványon (amit két hete együtt vettünk, és mivel nem lehetett kártyával fizetni, ő fizette ki).

A buli jó, a pörkölt finom, az elfogyasztott italmennyiség pedig tetemes volt. És mivel 2-kor, amikor a fiúk elmentek, valóban a végét jártam (mármint a könyv végét), nem akartam másnapra halasztani. Hm... Mit mondjak? Elég megrázó a vége, és nagyon sok kérdést fölvet a 7. kötetre nézve. Beleolvastam az Indexen a HP-6-os fórumba, és nagyon sok agyalás megy, hogy ami történt, az tényleg azt jelenti-e, amit jelenteni látszik, vagy valami egész mást. Nem akarok itt spoilerkedni, úgyhogy részletekbe nem bocsátkozom. Mindenesetre, ha nem történik meg a 7. kötetben valamelyik verzió az olvasók által felvetettek közül, akkor az van, hogy Rowling elég csúfosan megmajmolta a népet hat köteten keresztül. Én mondjuk magamtól erre hajlottam, de a hozzászólásokat olvasva fölmerültek bennem is kérdések is, ötletek is.

Mindenesetre félelmetes volt látni, hogy a 16-án megjelent 607 oldalas könyvet egyesek már 16-án este megvitatták, olyan alapossággal, amely feltételezi a teljes könyv teljes és alapos(!) végigolvasását.


hétfő, július 18, 2005
23:28
 
HP & The HBP


A fenti cím kiolvasva annyit tesz: Harry Potter And The Half-Blood Prince. Vagyis HP és a Félvér Herceg. Két év várakozás után, 16-án, szombaton végre megjelent, greenwichi idő szerint 0 órakor, helyi idő szerint éjjel 1-kor. Ehhez képest idehaza már éjfélkor kinyitottak a boltok; a Bestsellers boltban egész pontosan 00:05-kor. Igazi fanként beálltam az ajtóba, így én voltam az első, aki megvettem a 6. kötetet, mindjárt két példányban, hogy Laci is tudja olvasni. Azóta olvasok; sűrű szótárazással, de végeredményben jó 90-95 %-os megértéssel.

[Annak, aki nincs képben: noha elvileg száz éve tudok angolul, meg vizsgám van belőle meg tanítottam meg minden, soha nem voltam képes angolul elolvasni egy könyvet, még egy novellát sem. Mint kiderült, ez nem a nyelvtudásomról, hanem a motiváció hiányáról szólt. Életem első, angolul végigolvasott regénye a Harry Potter 5. kötete volt, a maga kb. 740 oldalával. Azóta ezen röhögök.]

Szóval olvasok, járművön is, utcán is. Szabadságon vagyok direkt ezért csütörtökig.

Ma megbeszéltem egy doktor bácsival, hogy jövő hétfőn megcsinálja nekem altatásban a gyomortükrözést. Félek kicsit, de örülök, hogy végre túlleszek rajta.

Holnap (azaz kedden) megyek közjegyzői okiratot aláírni. Akasztják a hóhért. Pontosabban a hóhér saját magát akasztja fel, mert én magam szövegeztem és készítettem el közjegyzői okirati formátumban azt a kölcsön- és zálogszerződést, amellyel kés alá teszem a torkom 10 évre. Asszem, nem írtam még itt a blogban. Lakásfelújítás lesz az ősszel, 0,- Ft önerővel. Festés, kövezés, falbontás, radiátorcsere, csempézés, sírás és fogcsikorgatás. Halálhörgés, siralom. Már előre sajnálom magam. Gőzöm sincs, hogy lehet ezt az egészet kivitelezni; gondolok leginkább arra, hogy hol fogok aludni, mosni, enni – arról nem is beszélve, hogy ha a bedobozolt könyveimhez nem férek hozzá egy hónapig, az felér egy kasztrációval. De muszáj megcsinálni, mert a lakás önmagától nem javul meg.

Jaj nekem.


péntek, július 15, 2005
08:03
 
Értelmiségnek lenni


Elég fontosnak érzem ezt a kérdést, úgyhogy külön postban írok róla, nem eldugva egy commentben.

Szt.Imre egy commentben nagyon kedves, elsimerő szavak kíséretében ezt találta írni nekem: „Észjáratások, agymenetek, fejfájások: ezek egymással összefüggenek. Csak örülj a fejfájásodnak: ez jelzi, hogy par excellence entellektüel vagy.” – Erre én – hálátlanul és könyörtelenül – a következő négy sort idéztem József Attilától:

Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól -


Imre ezen megbántódott, holott eszem ágában sem volt megbántani. Csak éppen kijöttek belőlem a proli-gyökereim, amelyeket aoha sem tagadtam le, és nem is akarok. Akkor sem, amikor az a trendi, hogy köpünk a melósokra, parasztokra, mert olyan snassz, olyan „komcsi-feelinges”, ha másként teszünk. Jólesik, ha valaki megsimogatja a buksimat, de feszélyez, ha ugyanazzal a mozdulattal lesöpör a színről másokat: olyanokat, akik fontosak nekem, akiket tisztelek. Nem feltétlenül az értelmiségi mivoltuk miatt.

Igaz ugan, hogy én már annyira értelmiségivé hülyültem, hogy nemigen tudom megkülönböztetni a kalapácsot a kapától. Azonban apai ágon fölfelé gyakorlatilag „csak” olyan karriereket tudok felmutatni, mint géplakatos, bányász, házmester, cselédlány, zsellér. Némelyikük tán még írni se nagyon tudott. Nagyapám ugyan idővel egészen az „altiszt” rangig emelkedett a minisztériumban, és erre apám kiskölyökként mérhetetlenül büszke volt, mert ez a szó amolyan tábornok-szerűségnek hangzott számára, és nehezen tudta helyretenni, amikor megtudta, hogy az apja konkrétan portás.

Régi demagóg duma, de igaz: ha az összes politikus, ügyvéd, professzor, üzletember stb. (tehát a „fehér gallérosok”) három napra eltűnne a föld színéről, az a kutyának se tűnne fel. Ha három napra eltűnne az összes pék, utcaseprő, kukás és buszvezető – hát összezuhanna a társadalom.

Az ún. „műveltség” és az emberség (de még az intelligencia és az emberség sem ) nem korrelálnak egymással. Értelmiséginek lenni némi seggeléssel minden hüléye tud. Embernek lenni azonban különleges kegyelmi kiváltság.


szerda, július 13, 2005
22:24
 
Szabadság (-vesztés)


A szabadságolások miatt ma 10 óra helyett 8:30-ra jöttem dolgozni. Ezért ma a munkaidőm nem 18.00-ig tartott, hanem csak 16:30-ig.

22:26 van. Most indulok haza az irodából.

És fáj a fejem.


péntek, július 08, 2005
21:27
 
Kiegészítés az előző bejegyzés végéhez


Csak mert eszembe jutott. Szabad asszociációként.

Kérjed a költőt

Hallgass költő, ne mondd a verset!
Hitelük veszett a szavaknak.
A zsarnokok kutyái kiteleltek,
és éhesek, és vért akarnak.

Ne mondd a verset, hallgass költő!
Véres a március nyíló bokra.
Indul a bikafejű szörny, dübörgő
lábak tipornak himnuszodba.

Ne mondd a verset költő, hallgass!
Békét hiába hirdetsz, rendet.
Ma sem néz felénk a Hatalmas,
víg esztendőket nem enged.

Hallgass költő, a verset ne mondd!
Kések villannak, vasdorongok.
Mellkasok roppanó harangja kong,
hiába szólsz, hiába mondod...

Ajánlás:
        Keserűek a fenti strófák,
        a szív az ész, Herceg, nem egy,
        megtudhasd végül, mi a valóság,
        kérjed a költőt: mondjon verseket!


(Birtalan Ferenc, 1988)

 
Vitafórum perfectum


Birtalan Balázs:
Tisztelettel köszöntöm a NOL valamennyi olvasóját. Kicsit méltalannak (és nagyon nehéznek) érzek a tegnap Londonban történtek után bármilyen más témájú megszólalást. Ezzel együtt érdeklődéssel várom kérdéseiket, és legjobb tudásom szerint igyekszem válaszolni, mind a magam, mind az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért nevében.

cselepet:
Kedves Birtalan úr, önök egy keresztény közösség nevében léptek fel a homoszexuálisok jogaiért. Olvastam "Halállal lakoljanak?" című könyvét, engem teljesen meggyőzött arról, hogy ez egyáltalán nem ellentmondás. (Abban persze nem lehet biztos, hogy a NOL más olvasóinak nincs szükségük legalább rövid tisztázásra:) Mennyire sikerült elfogadtatniuk a magyarországi keresztény egyházakkal, hogy keresztényként bűn nélkül felvállalhatják homoszexuális orientációjukat? Van szövetségesük legalább a kisebb keresztény felekezetek között?

Birtalan Balázs:
Kedves Cselepet,
örülök, hogy szóba hozta a kereszténység és a homoszexualitás összeegyeztethetőségének kérdését, mert így legalább gyorsan megjegyezhetem: e téma kifejtése messze túlnő egy online fórum keretein. Az Öt Kenyér Közösség honlapján a NOL valamennyi érdeklődő olvasója megtalálhatja a kérdés gazdag (magyar és idegen nyelvű, főleg angol) irodalmát. Természetesen egyetlen felekezet sem osztja hivatalosan az Öt Kenyér álláspontját. Ezzel szemben majd' minden felekezetben találni olyan papokat, szolgálattevőket, teológusokat, akik velünk egyező véleményen vannak. Meggyőződésem, hogy semmivel nem jutnánk előbbre, ha valamilyen csoda folytán akármelyik püspök deklarálná, teszem azt egy körlevélben, hogy a szexuális orientáció nem erkölcsi kategória. A sötétség, csak úgy, mint a világosság, az egyes emberek fejében és szívében van. Az elfogadás (és annak előfeltétele: az érdeklődés és elgondolkodás) nem intézményes, hanem csakis egyéni szinten valósulhat meg.

endrecskem:
Tisztelt Birtalan úr,
a homoszexuális mozgalmakkal kapcsolatban úgy gondolom, hogy helytelen a túlzott mozgolódás ezekben az ügyekben. Önöknek sem érdekük, mert ez csak visszaüthet. Jobb lenne, ha a melegek megelégednének azzal a toleráns légkörrel, amely Magyarországon jellemző. Itt ugyanis messze nincs annyira nyílt ellenszenv vagy gyűlölet, mint akár közeli országokban is. A melegeknek érdemes figyelniük az amerikai tapasztalatra: 2004 tavaszán több állam és nagyváros kinyitotta a melegházasságok legalizálásának szelepét - és sok elemző ért egyet abban, hogy ez hozzájárult Bush híveinek mozgósításához. Ez intő jel lehet.
üdvözlettel Endre

Birtalan Balázs:
Kedves Endre,
valószínűnek tartom, hogy a (bármilyen) többség szemszögéből a (bármilyen) kisebbség bármilyen jogérvényesítő szándékú megnyilvánulása - függetlenül annak mértékétől és módjától - kivívja a "túlzott mozgolódás" jelzőt. Ízlés dolga, mit tekintünk toleráns légkörnek. Azt, hogy a melegeket nem lökik le a járdáról az úttestre (mint hajdan Amerikában a feketéket), a magam részéről még nem tekintem toleranciának. Ha nem veszi szerénytelenségnek, az Öt Kenyér Közösség saját (a jelen vita tárgyát képező) állásfoglalásából idéznék egy bekezdést:

A melegek jogosan várják el, hogy ne csak akkor vegyék őket emberszámba, amikor épp az adójukra vagy a szavazatukra számítanak, hanem az élet más területén se tekintsék őket fertőző betegnek, csökkent értékű, selejtes parazitának. Ne kelljen senkinek rettegnie attól, hogy homoszexuális irányultsága miatt egy nap kitagadja a családja, elveszíti a munkahelyét, megverik a nyílt utcán vagy bárki bárhol nyilvánosan megalázza. Ne kelljen egy melegnek plusz teljesítményt felmutatnia ugyanazontársadalmi megbecsülésért. Ne kelljen képtelen rágalmak ellen előre védekeznie: semmivel sem valószínűbb, hogy egy tanárként dolgozó meleg férfi kikezdjen az osztályába járó kisfiúkkal, mint annak, hogy egy heteroszexuális tanár molesztálja a gondjára bízott kislányokat. Ne csak papírforma szerint, hanem erkölcsileg is adassék meg mindenkinek is az ártatlanság vélelme.

Ettől a (korántsem édeni, csupán emberi minimumként elvárható) állapottól Magyarországon sajnos egyelőre nagyon messze vagyunk.

azsisali:
Tisztelt Birtalan Úr!
Mindig mélyen foglalkoztatott a társadalomban élő kisebbségek ügye és helyzete. Bevallom, számomra a "kisebbség" inkább vallási, etnikai rassz-beli fogalom volt, és valószínűleg az is marad még akkor is, ha természetesen léteznek olyan csoportok, amelyek más, például valamely meghatározó biológiai adottságaik miatt tartoznak - statisztikai értelemben - kisebbségekhez. A nemiség, a szexuális orientáció nagyon is meghatározó biológiai sajátosság (de például egy anyajegy a csípőn nem az, bár valószínűleg a csípőjükön anyajeggyel rendelkező emberek is kisebbséget alkotnak). Minden civilizáció törvényeit, szokásrendjét át és áthatották, áthatják a nemiségre, az ember szaporodására vonatkozó szokások, tiltások, szabályozások. Nem véletlenül. Minden ivaros szaporodású - így az emberi - faj központi kérdése a faj fenntartása, illetve a faj fenntartásának kérdése. Még a legszabadosabb társadalmakban sem mosták össze a szexuális és a szaporodási (a fajfenntartási) kérdéseket. Még a szexuálisan igen csak toleráns görög és római társadalomban sem. Ez sem véletlen. Most jön mondandóm lényege:
1. A homoszexualitást, mint - minden velünk született - emberi tulajdonságot tiszteletben tartom, és maximálisan támogatom, hogy szexuális orientációja miatt senkit hátrányt ne érhessen a világon.
2. Ugyanakkor vannak "foglalt" fogalmak, amelyek nagyon konkrét tartalommal bírnak. Semmi kifogásom sincs ellene, hogy a homoszexuálisok jogi értelemben olyan kapcsolatra lépjenek egymással, amelyek jogi következményei analógok a házasságéval. De miért kell ezt házasságnak nevezni? A "házasság" fogalma foglalt a különneműek olyan kapcsolatára, amelynek nem elsősorban az örökösödés (meg más ehhez hasonló jogkövetkezmény) a célja, hanem az utódnemzés. Igaz, erről a társadalom lassan leszokott és elfeledkezett. Tegyük fel, hogy letezne egy fogalom, mondjuk "törvényesített párkapcsolat" (rövidítve: "törkapcs"), amelyet
bármilyen (homo és heteroszexuális) emberpár vonatkoztathatna magára, és ezen törkapcsban élők jogai tökéletesen megegyeznének a házasságban élőkével. Ekkor azoknak a heteroszexuális pároknak is, akik eleve nem akarnak gyermeket, ezt a formát javasolnám, és a kérdés megoldódna.
3. Ha a szexuális orientációt figyelmen kívül hagyjuk a "házasság" fogalmával kapcsolatban, akkor már csak egy lépés, hogy például a csoportos szexualitást kedvelők, ponotsabban az ilyen kapcsolatban élők is "házasságot" köthessenek...
Nem tudom, hogy világos-e az okfejtésem? Miért kellene a másságoknak "ugyanolyan" formákban megnyilvánulniuk? Két különböző is lehet abszolút egyenrangú, még akkor is, ha tudjuk, elismerjük a különbözőségüket. Mi a véleménye?

Birtalan Balázs:
Kedves Azsisali!
Ad 1.) Egyetértünk.
Ad 2.) Nagyrészt egyetértünk. A Háttér Társaság ügyvédje, Kárpáti József szavaival élve: "A meleg szervezetek minimális és maximális programban gondolkodnak. A maximális program szerint ragaszkodnak a házasság névhez és minden egyéb jogosultsághoz, ami egyébként a heteroszexuális házaspárokat megilleti. A minimális program ennél kevesebbet követel: eszerint meg kellene teremteni egy olyan intézményt, ami akár más néven, de a legfontosabb, főleg a vagyonjogi lehetőségeket még mindig megadva szentesíti a melegkapcsolatokat." - A magam részéről úgy gondolom, hogy a "házasság" szó (mint minden más szó) önmagában nem több egy karaktersorozatnál. A szavaknak önmagukban nincs jelentésük, csak használatuk, és bár e használatban lehetnek (és evidensen szükséges, hogy legyenek) konvenciók, a konvenciók az idők során változhatnak. Ma enyhe megvetéssel tekintünk arra, aki nősülését elsődlegesen gazdasági vállalkozásnak tekinti, holott korábban ez a házasság fogalmának integráns része volt (szemben a házasfelek érzelmeivel, amire hajdan senki nem volt kíváncsi). Tehát a szó tartalma korántsincs kőbe vésve, és elvileg nem kizárt a változtatás. Mindazonáltal a nominalista érveléssel sem a "házasság" szót vadul védelmező heterók, sem az azt uganolyan vadul követelő melegek részéről nem tudok azonosulni. A fogalom, amit Ön újbeszélül a "törkapcs" munkacímmel látott el, számomra elfogadható. Ugyanakkor (hogy nyitott szemmel én is belesétáljak a nominalizmus csapdájába) jelezném, hogy e kifejezés számomra nem a "törvény", hanem a "törni" szóra enged asszociálni, és ezt elég szerencsétlen képzettársításnak tartom. Pontosan olyan szerencsétlennek, mint a "homoszexuális" elnevezést, amelyről mindenkinek a szex jut az eszébe, holott a melegek élete párkapcsolata pontosan annyira (nem jobban és nem kevésbé) szól a szexről, mint a heteróké.
Ad 3.) Reményeim szerint a 2. pontban erre is választ adtam. Két megjegyzéssel egészíteném ki csupán. Az egyik megjegyzés profán. Eszerint a jogalkotás is az agere sequitur esse képlet szerint zajlik, vagyis a cselekvés követi (nem pedig megelőzi) a létezést. A melegek párkapcsolatának jogi szabályozására ma van megfogalmazott igény a társadalomban. A poligám kapcsolatok jogi szabályozására nincs megfogalmazott igény. Ha lesz, majd kell vele foglalkozni, és nyilván lesznek, akik foglalkoznak vele. (Gondolom, elsősorban a muszlim heteroszexuálisok jöhetnek számításba.) Én keresztény melegként ezt a kérdést sem érzelmileg, sem egzisztenciálisan nem tekinem sajátomnak, ezért nem is adhatok rá okosan végiggondolt, releváns választ.
A másik egy bővebben itt ki nem fejthető teológiai (közelebbről: szentháromságtani) szempont. Eszerint az ember Isten képmása, s mint ilyen, immanens párkapcsolatában az Atya és a Fiú transzcendens és örök szeretetkapcsolatát jeleníti meg a földön. E kapcsolatban a szexus fogalma természetesen értelmezhetetlen, a kétszemélyűség viszont metafizikai szükségszerűség. Ezért a "csoportos házasság" fogalmát teológiailag nem tudom levezetni, szemben az azonos neműek párkapcsolatával.
A számozatlan, de kiemelt költői kérdésben ugyancsak egyetértünk. A melegmozgalom nemzetközi jelképe, a szivárványszínű zászló is e gondolat igazságára próbálja felhívni a figyelmet.

petro:
Kedves Birtalan Balázs,
állásfoglalásukban a hiányos ismeretkből fakadó félreértésekről például ezt írják: a jószándékú heteroszexuális emberekkel is előfordul, hogy "nem látja a lényegi különbséget szexuális orientáció (pl. homoszexualitás), szexuális identitás (pl. transzneműség) és szexuális szokás (pl. szadomazochizmus) között."
Van valami halvány fogalmam ezekről a különbségekről, nem is sorolnám magam a melegek gyűlölködő ellenségei közé, de én sem látom pontosan, hogy miről van itt szó.
Megvilágítaná?

Birtalan Balázs:
Kedves Petro!
A Válaszd az életet! c. könyvünk
I. fejezetében aránylag részletesen tisztázzuk a homoszexualitással kapcsolatban felmerülő terminológiai problémákat. Ebből idézek definíciókat:
- Szexuális identitás: Az egyén önmeghatározása arra nézve, hogy saját magát milyen neműnek érzi.
- Nemi szerep: Azon magatartásformák összessége, amelyet egy konkrét kultúrában az adott nemhez tartozó egyéntől a közösség elfogad és el is vár.
- Szexuális orientáció (vagy irányultság): Az egyén beállítottsága arra nézve, hogy társkereső aktivitása döntően mely nem képviselőire irányul.
- Szexuális szokások: Ide tartozik, hogy az egyén él-e egyáltalán tényleges szexuális életet, és ha igen, milyen módon. Monogám-e vagy promiszkuis, gyöngéd-e vagy erőszakos, sötétben szeret-e szeretkezni vagy világosban stb.
Érdekes egy pillantást vetni a
nemi identitásról szóló táblázatra is. Ebből (is) kiderülhet, hogy a transzvesztitizmusnak és a transzszexualitásnak, sem együtt, sem külön-külön semmi köze ahhoz, hogy az ember hetero-, homo- vagy biszexuális.

petro:
A melegeket érő rágalmakról állásfoglalásukban ezt írják: vannak olyan állítások, hogy "a homoszexuálisok többségükben drogfüggők, alkoholisták, pedofilok, de felbukkant már hazai országos napilapban a nekrofília (halottakkal való szexuális aktus) vádja is." Nem is időzíthették volna ezt a vitafórumot jobban. Bár nyilván nem láthatták előre, de a Demokrata most kapható számában megjelent egy ismert szélsőséges újságírójuk, Ágoston Balázs aláírásával egy "riport", amely pontosan ezeket az állításokat visszhangozza (talán a nekrofília kivételével, de ne legyünk telhetetlenek.) A cikk címe: Szakállas bácsik ideje. Alcíme: A homoszexuálisok és pedofilok vadásznak a "friss húsra".
A Demokrata a Fidesz elnöke által előfizetésre ajánlott jobboldali kedvenc. Rendezvényein és hasábjain rendszeresen nagy teret kapnak a fideszes vezetők. Leplezetlenül Orbán Viktor megválasztásáért kampányolnak.
Birtalan úr, bármilyen kényelmetlen, a meleg szervezeteknek szembe kell nézniük azzal, hogy a magyar jobbodal fő ereje az Önökkel szembeni nyílt gyűlöletkeltést pártolja. Nem lehet ezért mindegy önöknek sem, hogy ki vezeti az országot 2006-tól. Önök gyakran helytelenítik a homoszexuális jogegyenlőség kérdésének "átpolitizálását". Politizálniuk kell azonban, ha azt látják, hogy a demokratikus politikai pártok nem semlegesek a szexuális orientáció kérdésében, hanem van köztük kifejezett ellenségük is...
Mi erről a véleménye?

Birtalan Balázs:
Ezt kétségtelenül fontos megemlíteni. Ugyanakkor a helyzet nem kristálytiszta.
Utálatos dolog, amikor az ember pingpong-labdának érzi magát, akit csapkodnak faltól-falig. 2005-re a magyar demokrácia sikeresen eljutott odáig, hogy a melegeket minden oldalon szavazatgyűjtési célra használják eszközül. Csak éppen hol az "utáljuk őket!", hol a "szeressük őket!" felkiáltással. Egyik sem kevésbé megalázó, mint a másik. Úgy hiszem, a melegség alapvetően nem politikai téma kell, hogy legyen, és nagyon egészségtelen dolog, ha bármelyik párt megpróbál minket lenyúlni magának.
Hogy jobboldalról általában mire számíthatnak a melegek, ez szinte közhelyes. (Bár tudunk üdítő kivételekről.) Ugyanakkor elég tisztán emlékszem még arra, amikor 1994-ben a Mások c. lap néhány körkérdést intézett pártokhoz melegügyben. Kuncze Gábor azt a kérdést, hogy "Házasodhassanak-e a melegek?", azzal a frappáns válasszal volt szíves elintézni, hogy "Velem nem." Na most, az ilyesmi akkor is taplóság, ha jobbról hangzik el, akkor is, ha balról. 2002-ben az MSZP városligeti kampányzáró buliján hangzott el egy "vicces" műsorszámban olyan vaskos buzizás, hogy egy jólfejlett csurkistának is becsületére vált volna.
2000-ben a melegfesztivál kapcsán számos, többek között vallásos retorikát alkalmazó tiltakozás látott napvilágot. Ennek apropóján
Halállal lakoljanak? - A homoszexuális ember és a kereszténység c. könyvemből kivétel nélkül valamennyi országgyűlési képviselőnek dedikált példányt küldtem, névre szóló borítékban. Összesen kettő darab a könyv kézhez vételét nyugtázó) visszajelzést kaptam: egyet a miniszterelnök, egyet az igazságügy-miniszter titkárságáról. Az Öt Kenyér mostani állásfoglalását legalább 70 képviselő kapta meg e-mailben. Egyikük sem reagált rá. Ez persze csak mérsékelten meglepő, azonban annál beszédesebb.
A hülyeség, a becstelenség, a homofóbia és az arrogancia pártfüggetlen adottságok - csak úgy, mint ezek fordítottjai. Ja: és természetesen ugyanez a helyzet a szexuális orientációval is.

pandacsoki_boborjan:
Tisztelt Uram, a korábbi melegfelvonulásokon láttam, hogy az Öt Kenyér közösség rendszeresen felvonul, legutóbb papi stólához hasonló ruhában mentek a transzvesztita táncosokkal megrakott kamionok között. Idén is készülnek felvonulni? Egyetért azzal, hogy a meleg szervezetek ilyen kihívó külsőségek között rendezik felvonulásaikat? Mi a véleménye arról, hogy ezek a kamionos felvonulások könnyű célpontot nyújthatnak a melegek ellen uszítóknak - most is van olyan szélsőjobboldali szervezet, amely a gyerekek erkölcseit akarja védeni önök ellen -, és még azokban is idegenkedést kelthet, akik egyébként támogatják ügyüket?
Esetleg éppen azért vonulnak fel önök is, hogy ezzel kihúzzák a szőnyeget a melegfelvonulást a "buzibárokkal" azonosítók alól?

Birtalan Balázs:
Tisztelt Pandacsöki Boborján!
A melegfelvonuláson nem "mentek", hanem egy valaki ment, nem "stólához hasonló ruhában", hanem ténylegesen albában és stólában. Az illető Sándor Bertalan volt, aki jelenleg az Öt Kenyér vezetője, egyébként felszentelt katolikus pap.
Amikor 1997-ben elkezdődtek a melegfelvonulások, a rendezvénynek komoly politikai üzenete volt. 2000-ben, amikor a résztvevők közös petíciót adtak át a Parlamentben, élesen különvált a politikai és a bulizós rész. Azóta a jogi helyzet megváltozott (lásd bővebben az állásfoglalásunkat); a melegekkel szembeni negatív gyakorlat elleni fellépést egyre kevésbé lehet frappáns politikai jelszavakba foglalni. A tavalyi felvonuláson a magam részéről már nem vettem részt (soha nem voltam ún. bulizós fajta), az idein pedig már az Öt Kenyér sem lesz jelen intézményesen. Hogy egyes tagjaink elmennek-e, az kinek-kinek a magánügye.
Megjegyezném azonban, hogy ezek a felvonulások nem transzvesztita-menetek. Ha a médiában így látszik, az a média felelőssége. Ügyes "szakemberek" tudják úgy fotózni a kétezer fős tömeget is, hogy gyakorlatilag csak az a tizen-valahány transzvesztita töltse ki az egész képet, akik jelen vannak. Ez a sajtó szenzációhajhász viselkedése. A kb. kétezer felvonuló mintegy 85 %-a teljesen konszolidáltan öltözködik és viselkedik - ez személyes tapasztalatom az évek során. Na ja, csak ezen nincs mit fényképezni. Ennek csak annyi lenne a hírértéke, hogy a melegek pont ugyanolyan normálisak (nem jobban és nem kevésbé), mint mindenki más. Igaz ugyan, hogy a melegszervezetek (és most nem néhány elszabadult, exhibicionista bártündérre gondolok) mást sem akarnak, mint ezt kommunikálni. Csakhogy ezzel nem lehet nézettséget növelni. Az pedig, hogy a média célja (tisztelet a kivételnek) nem a Nagybetűs Igazság nagybetűs feltárása - szomorú közhely, de tény.

emailben érkezett:
Kedves Balázs!
Nagyon örültem a nagyszerű írásotoknak itt a NOL-on.Remélem ez is öli az előítéleteket, de ha beleolvastál már a fórumba, hát láthatod, hogy írni kell, hogy ez a szörnyen elmaradott ország szabadabb lehessen. Már a polgárai, mert a lózung az van. Én csak az állásfoglalás második pontjával foglalkoznék és itt is azzal, amit magad állítasz: A házasság már elvesztette szakrális jellegét attól, hogy felbontható. Tökéletesen egyetértek. De ha így van, miért kell a házasság intézménye maga? Miért kell, hogy ez valami jogalapot nyújtson valamihez (öröklés, stb.) A gyakorlat az, Te is hivatkozol rá, hogy inkább felbomlik, mint nem. Már ami megköttetett. Azaz, a mai termékeny ifjúság tagadja azt az általad is hangoztatott sztereotípiát, hogy ez lenne az utódnemzés alapja. A gyermekek egyharmada (ha jól emlékszem) már rég nem házasságban születik. A párok együttélnek, gyermekeket vállalnak és jól vannak. Nem akarnak papírt, én sem akarok, nem akarok férjhez menni, nem akaom magam egy olyan passzussal valakihez kötni, ami semmit sem ér, mert ugye bármikor felbontható. Akkor mégis minek. Azért akarnád-e -amit Te mondasz is-, hogy mégis több joga van a házasoknak a nemházasokkal szemben? Vegyük el a több jogot itt, ill. adjuk meg a több jogot ott. Mégis, minek van ez a parlament? Mindenféle jog legyen annyira joga a különböző neműeknek is, és az azonos neműeknek is. Ugye ebben az esetben megoldódna a homoszexuálisok gondja is, a diszkrimináltságuk. Nem hiszem, hogy e torz és elavult intézmény hiányozna a meleg szerelmeseknek, családoknak. Egyetértesz? Ez így rendben lenne.
Üdvözöllek: Halász Nóra

Birtalan Balázs:
Kedves Nóra!
Egyetértek: a cél valóban a jogegyenlőség lenne. Az elnevezés másodlagos. Csakhogy az elnevezés másodlagosságát valaki vagy belátja, vagy nem. Van, aki "családféltő" heteróként ragaszkodik a kifejezéshez, van, aki jogkövetelő melegként. Az ő szempontjaik, az ő értékrendjük nem rosszabb, mint a mienk. Őket is meg kell érteni, és az ő igényük relevanciáját sem lehet megkérdőjelezni, pusztán azért, mert mi másképp gondoljuk. Az állásfoglalásban több lehetőséget fölvázoltunk a jogharmonizációra. Nekem személy szerint (csaknem) mindegy, melyik valósul meg.

A NOL kérdése:
Az Öt Kenyér közösségnek "hivatalos" állásfoglalása, hogy szervezetten nem jelennek meg a melegfelvonuláson? Van-e jelentősége annak, hogy milyen létszámban vesznek részt melegek és szimpatizánsok? (Nyugat-Európában nem ritka a százezres létszám, Budapesten körülbelül ezer-ezerötszáz résztvevő vesz részt rendszeresen.) Mi a véleménye arról, hogy idén is számítani lehet ellentüntetőkre?

Birtalan Balázs:
Annyiban nem "hivatalos" állásfoglalás, hogy nincs iktatószáma, sehol nem deklaráltuk stb. De nemigen emlékszem vitára ezzel kapcsolatban. Egységesen úgy látjuk, hogy a felvonulás politikai jelentősége gyakorlatilag megszűnt. Annak idején, mint egy igazi tüntetésen, számos
táblával vonultunk. Tavaly egyetlen tábla volt már csak: az Öt Kenyéré. Semmi kifogásunk az ellen, hogy valakik bulizni akarnak, de ehhez nem szükséges formálisan csatlakoznunk.
Úgy gondolom, 1997 (az első meleg felvonulás) óta nem sikerült behoznunk azt a 30-40 évet, amennyivel a társadalmi gondolkodás le van maradva a Nyugat mögött. Meg ugye az sem mellékes, hogy tízmillió ember sokkal kevesebb felvonulót (meleget vagy szimpatizánst) tud kitermelni magából, mint harmincmillió. Talán még annak is lehet szerepe, hogy a magyar amolyan "sírva vígadó" nép, nehezebben tud örömködni, ünnepelni, mint azok, akik a mienknél "diadalmasabb" történelmet tud felmutatni. De ez csak személyes spekulációm - különben pedig nem értek hozzá.
Ami az ellentüntetőket illeti: meggyőződésem, hogy minden agresszív és otromba megnyilvánulás, hosszú távon legalábbis, az így viselkedő(k)ről állít ki bizonyítványt. Remélem, senki nem szenved majd személyi sérülést (az ellentüntetők között sem), amúgy pedig abban bízom, hogy azok az értelmiségiek, akik ezeket az ellentüntetőket kiküldik az utcára, idővel talán veszik a fáradságot, hogy utána is olvassanak annak, ami ellen nagy hangon ágálnak.
Persze belátom, hogy ez elég naiv bizakodás. Legbelül azt hiszem: az "öntudatos családvédőket" és megélhetési homofóbokat iszonyatosan nem a család és a melegkérdés foglalkoztatja, amikor e témákban megszólalnak. Sokkal inkább a maguk komplexusait vetítik
ki a melegekre. Ez persze náluk nyilván vakfolt.
Viszont a kívülállók, a nem főállású melegellenesek számára talán nem olyan nehéz ezt felismerni
.

Lina kérdése:
Magyar sajátosságnak tartod, hogy a meleg felvonulások elvesztették politikai jeletőségüket, vagy úgy látod: általában véve, egész Európában csupán "bulizásól" szól? Szerintem sokan Mo.-n is egy társadalmi problémára
akarják felhívni a figyelmet, és nem csak azért mennek, hogy jól érezzék magukat. Például lehet látni emberi jogi aktivistákat, akik nyilván tudatosan vesznek részt, azért, hogy kifejezzék, hogy ők is fontosnak érzik a melegeket érő előítéletekkel szembeni fellépést. Szerinted nincs ilyen szerepe a meleg felvonulásnak? Aki szolidaritását szeretné kifejezni, annak nem ajánlanád a véleménynyilvánítás ezen formáját?

Birtalan Balázs:
Kezdettől fogva megosztotta az itthoni melegközösséget (ha ugyan lehet közösségről beszélni) a felvonulás mint műfaj. Azzal teljesen egyetértek, hogy a melegeket sújtó legnagyobb átok a láthatatlanság, és ennek orvoslására jó eszköz a felvonulás. A melegek valóban láthatóvá válnak. Ugyanakkor az így láthatóvá tett képről azt hiszem: torzkép. Erről, mint már írtam, főleg a média tehet. De felelősek a politikusok is, akik átpolitizálják az egész melegkérdést, és úgy állítják be a Meleg Méltóság Napját (én jobban szeretem a Gay Pride Day-nek ezt a fordítását), mintha tömeggyilkosok masíroznának végig Budapest utcáin. Ez a politikusi játszma nyilván minősíthetetlen, ugyanakkor: van. Ismétlem csak magam: egyáltalán nem ellenzem a felvonulást, és nagyon jó, hogy megrendezik évről-évre. Ugyanakkor a magam részéről úgy érzem, a melegmozgalomban más hangszeren én jobban, kifejezőbben tudom játszani ugyanazt a muzsikát. És ez a dallam végső soron minden ember egyetemes méltóságáról szól. (Ez történetesen nálam keresztény hitvallás is.)

A NOL kérdése:
idén a spanyolországi meleg-szervezetek a transzszexuálisok problémáit állították középpontba a felvonulásukon és a kapcsolódó rendezvényeken. Milyen problémákról van itt szó?

Birtalan Balázs:
Idén a hazai fesztivál is hosszabb nevet kapott: Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű Fesztivál. Meg kell mondjam: amikor ezt az elnevezést először megláttam, nagyon ideges lettem. Mostanra lehiggadtam, de most sem értek vele teljesen egyet (noha az egyet nem értésemmel sem értek egyet).
A transzszexualitás nagyon súlyos, nagyon komoly kérdés. Ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy melyik tudományág (pszichiátria? pszichológia? genetika? neurológia? szociológia?) hatáskörébe tartozik. Nekem fogalmam sincs. A homoszexualitáshoz azonban mindössze annyi köze van, hogy egyik is, másik is ún. szexuális kisebbség.
Persze ez a fogalom is csak azóta létezik, amióta megalkották, és kérdés, hogy van-e valós jelentése egyáltalán. Ad abszurdum a szexuális diszfunkcióban (pl. impotenciában) szenvedő emberek is "szexuális kisebbséget" alkotnak, nem is szégyen, nem is erkölcstelen az, ha valaki impotens, stb., stb. - mégsem tartanám helyénvalónak, ha pár év múlva már Leszbikus, Meleg,
Biszexuális, Transznemű, Impotens, Transzvesztita, Aszexuális, Cölebsz és Maszturbáló Fesztivál lenne ebből a rendezvényből. Nem hiszem, hogy a transzszexuálisok borzalmasan nehéz(!) életének megoldásához ez az út vezetne. Annyira okos persze nem vagyok, hogy tudjam, mi a jó megoldás. De ezt - személy szerint - nem érzem annak.
Ez persze hangsúlyozottan az én véleményem (ha ugyan ez a vívódás kiérdemli már a "vélemény" nevet), nem az Öt Kenyér Közösségé
.

A NOL kérdése:
a melegek családalapítással, házasságkötéssel, gyermekneveléssel kapcsolatos jogkövetelését a közvélemény egy része éppen azzal az ellenérvvel utasítja el, hogy az ilyesmi "megrontaná a nemzet erkölcseit", "rossz mintát mutatna a gyermekeknek", "elferdítené a gyerekek orientációját." Önök állásfoglalásukban erről így írtak: "Gazdagon adatolt tény, hogy a szexuális orientáció nem a szülők modelljét követve alakul ki. (A legtöbb meleg a heteroszexuális szerepmodellt nyújtó szülei között nőtt fel - és vált homoszexuálissá.) Alaptalan a félelem, hogy egy azonos nemű pár szükségszerűen "kis melegeket" nevelne. Semmi sem igazolja azt a félelmet, hogy a melegek által nevelt gyermekek hátrányosabb helyzetbe kerülnének az iskolában vagy az életben."
Egy racionális vitában természetesen fontos érv lehet, hogy "gazdagon adatolt" összefüggésekre mutanak rá. Ebben az ügyben azonban nem racionális vita folyik, hanem az emberek félelmeinek előhívása, ijesztőnek szánt állítások sulykolásával. Lát esélyt arra, hogy a magyar közéletben nyugodtan lehessen megvitatni ezeket a kérdéseket?

Birtalan Balázs:
Látok-e esélyt a nyugodt megvitatásra? Az egyszavas válasz erre: nem.
A valamivel hosszabb válasz arról szól, hogy a mai kor nem kedvez a gondolkodásnak. Egy átlagos akciófilmben 4 másodpercenként történik valamilyen fordulat (lelövik, lezuhan, felrobban, kigyullad, felsikolt, mittudomén). Nem arra kondicionál minket a gazdaság, a politika, az információs társadalom, hogy bármit nyugodtan meg tudjunk vitatni. Nem kurrens cikk manapság, hogy valaki könnyedén elvégezzen egy "Ha A, akkor B; ha B, akkor C; tehát ha A, akkor C" jellegű következtetést. Ma az "így érzem, tehát így van" idejét éljük, és aki merészel kérdéseket, ellenérveket megfogalmazni, aki vitában fontosnak tartja a logikai szabályokat, Occam borotváját stb. - annak záros időn belül a torkára lépnek.
Ez a bekezdés elég pesszimistára sikerült. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy bár, amint írtam, értelmét nemigen látom a nyugodt és érdemi párbeszédnek, minden idegszálammal, egész lényemmel úgy gondolom: egyedül ez az emberiség megmaradásának az útja. Nemcsak melegügyben, hanem mindabban, amit ma ezen a bolygón problémaként élünk meg.
Így gondolom író emberként, és így hiszem keresztényként.

Köszönöm szépen a kérdéseket, véleményeket. Úgy néz ki, sem az időpont, sem az időjárás nem kedvez a pörgő vitának. Ha valakiben esetleg maradt még kérdés, mind az Öt Kenyér Közösségen, mind a saját honlapomon keresztül elérhet és fölteheti. Nem maradok adós a válasszal.
Szép nyarat mindenkinek!
Birtalan Balázs


szerda, július 06, 2005
14:18
 
Vitafórum


NOL-vita a melegek párkapcsolatáról

NOL * Népszabadság Online * 2005. július 6.



Megfontolások az azonos neműek párkapcsolatáról” címmel adott ki állásfoglalást az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért Egyesület (a teljes szöveg itt olvasható). Az Egyesület ügyvivői úgy látják: „legfőbb ideje, hogy a közbeszédben párhuzamosan futó (azaz mindinkább helyben topogó), akár 'melegbarát', akár 'melegellenes' monologizálást felváltsa a kölcsönös empátiára épülő, türelmes és konstruktív párbeszéd. Ezzel a legtöbben – szexuális orientációra és pártállásra való tekintet nélkül – legalább másfél évtizede (a rendszerváltás óta) adósai vagyunk a kultúrának és emberi mivoltunknak.”

A NOL-vitafórum vendége lesz július 8-án, pénteken 15 és 16 óra között Birtalan Balázs, az Öt Kenyér Egyesület egyik ügyvivője, az állásfoglalás egyik szerzője. Kérdéseket a NOL-vitafórum-kérdések topikban vagy az online@nepszabadsag.hu email-címen várunk.


kedd, július 05, 2005
14:33
 
A közelítő nyár + a távolodó Da Vinci


Amint tegnap hevenyészetten felkapartam az üzenőfalra: Tomi megvédte a diplomamunkáját. Hatalmas 5-öst kapott rá, az egész diplomájaának az átlaga (amibe tán még a dátumot, a vérnyomását meg a következő heti lovi eredményét is beleszámítják) 4,9, ami testvérek között is summa cum laude minősítésnek felel meg. Most már öles léptekkel trappol felé a NAGYBETŰS élet (vagy nagybetűs ÉLET?) – legalábbis mostanában ezzel cseszegeti mindenki. Mindenesetre addig is nyakunkon a nyár, és most már nagyon várom a pihenést.

Jövő szombaton 0 óra 5 perckor megjelenik a Harry Potter és a félvér herceg, és onnantól kezdve majd' egy hétig szabadságon leszek, hogy elolvassam. Sajnos az angollal nem állok olyan fényesen, hogy reggelenként féllábon utazva a villamoson bevállalhatnám. Illetve az 5. kötetet is így olvastam el, de most nem szeretném hónapokig húzni, és rühelleném, ha belefutnék valami spoilerbe, ami lerontja az olvasás élményét. (Laci agya van úgy összerakva, hogy egy sima whodunnit krimit is képes az utolsó fejezetnél elkezdeni, és tudja élvezni utána is. Nálam ez nem megy.)

Az Öt Kenyér is nyaralni készül: szombaton mennek egy hétre Bagolyirtásra, ahová nekem elég konkrét emlékem fűződik (a megtérésem), mégsem megyek velük (bizonyos személyes konflisokból kifolyólag).

Tomival augusztus első két hetében megyünk „igazi” nyaralásra: Ábrahámhegyre, mint tavaly. Illetve remélhetőleg nem úgy, mint tavaly: idén nem tervezzük, hogy az autó szétrobbant nyomócsövén (vagy hogy híjják) mintegy 40 liter üzemanyagot elfolyassunk odafelé az M7-esen... Szerettük ugyan Ottót a maga húszéves ütött-kopottságával, de azért Bercivel (a vadiúj, piros Skoával) mégiscsak más lesz. Nagyon várom már...

Addig meg olvasok: aktuálisan A Da Vinci-blöff c. könyvet, amely a bestsellerré lett Dan Brown-könyv, A Da Vinci-kód keresztény „ellenkönyve”. A Da Vinci-kóddal úgy voltam, hogy nem tudtam letenni, nagyon élveztem, mert sikerült szörnyen izgalmas fikcióként megírni. Ezt a könyvet is élvezem, mert egy korrekt (nem hőzöngő, nem nyálverő, nem anyázó), hivatkozásokkal gazdagon ellátott apológia: vagyis izgalmasként megírt valóság.

A magam részéről – hadd legyek ennyire beképzelt – ismerem annyira a kereszténység történelmi gyökereit, hogy ne zavarjon össze a Dan Brown-féle összeesküvés-elmélet, és eleinte irritált is, amikor az első tiltakozásokba belefutottam, hogy minek ebből az egészből vallásháborút kreálni. Ugyanakkor most úgy látom, hogy a regény tényleg kiválóan alkalmas arra, hogy egy csomó ember gondolatait felforgassa, és egy (alapvetően bárgyú) mesét valóságnak véve diszkreditálják a keresztény üdvtörténet valóságát. Általában szkeptikus vagyok, amikor hittestvéreim istenkáromlást emlegetnek, és kifejezetten hajlamos vagyok dührohamot kapni, amikor egyes (a Harry Pottert nem olvasó) „igazhitűek” a fekete mágia kereszténység elleni orvtámadását látják ebben a mesében.

Ebben az esetben azonban – valamelyest ismerve Az abbé titka c. áltudományos könyvet is, amelynek a fő gondolatát Dan Brown egy az egyben lenyúlta – magam is úgy gondolom, hogy alapvetően tézisregényről van szó, amelynek a szórakoztatás csak másodlagos célja. És nagyon helyénvalónak tartom, hogy értelmesen és világosan fel legyenek mutatva a tények és ellenérvek.

Mondom mindezt úgy, hogy – ismétlem – Dan Brown könyveit nagyon kellemes, kifejezetten izgalmas olvasmánynak találtam. Amolyan igazán ügyesen összerakott lektűr. De az, és nem több. Nem szépirodalmi érték, és végképp nem tényirodalom.


hétfő, július 04, 2005
01:18
 
Reblog


A végső kétségbeesés elhúzódó állapotát és mintegy tíz órányi szigorított bazmegezést követően sikerült nézhető formába hoznom a blogot. Ötök hála és köszönet ezért (is) Tominak, aki egyébiránt ma délután védi meg a diplomamunkáját.

A hétvégét Tatabányán töltöttük, Mikiék rezidenciáján; hússütés, ivászat, beszélgetés négyesben (értsd: Tomival és Vikivel). Hogy a múlt héten mi volt, az valószínűleg örökre a blogtörténelem homályába vész, hála a blogger botrányos viselkedésének és hanyatló memóriámnak. Az elmúlt blogtalan hét szubjektív borzalmainak mementójaként álljon itt azért egy kép, mármint egy print-screen.

Én pedig sürgősen húzzak el lefeküdni.




Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta