Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, november 30, 2005
12:28
 
Széljegyzet egy vatikáni dokumentumhoz


Az Index megkeresésére tegnap pár órás munkával írtam egy cikket a Vatikán Homoszexualitás és hivatás című dokumentumával kapcsolatban.

Ma kiderült, hogy a cikket nem hozzák le abban a formában, ahogy megírtam, hanem az újságíró hölgy átszabta az egészet, mintha ő írt volna cikket egy élőszóban készült interjú kapcsán. Ráadásul, ahogy ezt meg is írtam neki, „a számba adott mondatok ebben a formában csupán egy nyughatatlan kis buziaktivista széteső, inkoherens pampogásának hatnak”. Természetesen nem járultam hozzá, hogy a szöveg így megjelenjen; az eredetit viszont most berakom ide a blogba. (Nyilván lesz, aki erre is azt mondja, hogy csupán egy nyughatatlan kis buziaktivista széteső, inkoherens pampogása, de sebaj.)



A katolikus egyház homoszexualitással kapcsolatos megnyilatkozásairól szólva gyakran összecsúszik három fogalom: egyrészt maga a homoszexualitás, másrészt a pedofília, harmadrészt a cölibátus. E fogalmakból a pedofília és a homoszexualitás elvileg nem szorul magyarázatra. (A gyakorlatban persze messze nincs így, de munkahipotézisnek momentán megteszi.) A cölibátus azonban a modern ember számára önmagában anakronisztikus, teljességgel érthetetlen képződmény – gyakran még a hívő katolikusok számára is. Ezért e kínos fogalomzavar, főleg olyanok részéről, akik számára sem a melegség, sem a kereszténység témaköre nem számít hazai pályának, ha nem is védhető, de legalább magyarázható. A komoly baj akkor van, ha az említett három fogalom összecsúsztatása nem a kommentárokban, hanem magukban az egyházi megnyilatkozásokban történik meg.

Érthető, hogy a papi pedofil botrányok kínosan érintették a hierarchiát. És mint minden botránynál, valakinek itt is el kell vinnie a balhét. Szomorú, hogy a bűnbak szerepe a melegekre lett kiosztva. Természetesen ez lényegesen kevesebb kockázattal jár, mint a kötelező papi cölibátust (és annak mindenféle következményét) felelősséggel újragondolni.

A keresztény hit az ember evilági beteljesülését a másik emberben, következésképpen a párkapcsolatban látja. (Lásd a Teremtés könyve 2,18-ban: „Nem jó az embernek egyedül.”) A cölibátusra (amelynek lényege nem a szexmentesség, hanem az Istenért vállalt egyedüllét) ezért úgy tekint, mint rendkívüli jelenségre, amely soha nem az egyén döntéséből, hanem minden egyes esetben Isten személyes meghívásából adódik. Műszóval: karizma, vagyis Isten ajándéka, amit vagy megad valakinek, vagy nem. Ha igen, akkor – és csak akkor – történhet meg az a szokatlan jelenség, hogy valaki nemcsak elkötelezi magát a cölibátusra, hanem éli is azt – és nem lesz tőle neurotikus, frusztrált, besavanyodott. Így lett a tisztaság a szerzetesek hármas fogadalmából az egyik.

A dolgok két ponton kavarodtak össze. Először is a szerzetespap eszménye alapján a cölibátust elkezdték úgy általában – és tévesen – a papság szükségszerű attribútumának tekinteni. Ez csupán elméleti (teológiai) malőr volt. A gyakorlat akkor csúszott félre, amikor egy idő után a kánonjog a kocsit fogta a ló elé: nem olyanok közül válogatták a papokat, akik eleve részesültek a cölibátus adományában, hanem a papoknak írták elő a cölibátust, függetlenül attól, hogy a papi hivatás mellé meghívta-e őket Isten a cölebsz életre. Innentől a rendszer önjáróvá vált: a társtalanságra kényszerített papság egy része, ha fogcsikorgatva is, de tartja a fogadalmát, másik része nem tartja, és vagy folyamatos bűntudattal, vagy cinikusan, de kapcsolatot, kapcsolatokat tart fenn. A képmutatás intézményesült.

A kötelező cölibátus intézményének jósága vagy rosszasága azóta folyamatosan kérdés, mind az egyházjogászok, mind a teológusok és lelkipásztorok számára. Számos érv hangzott el pró és kontra – az egész problémakörben egyetlen dolog volt mindig is irreleváns: a szexuális orientáció. Ha valakinek nincs partnere, akkor édes mindegy, hogy aki nincs, az milyen nemű. Abban a pillanatban, hogy a nemlétező partner neme szemponttá növi ki magát, a történet már nem a papi tisztaságról szól, hanem egyszerű homofób boszorkányüldözéssé válik, alaptalan sztereotípiák tömkelegével spékelve.

Fantáziálhatnánk egy sort arról is, hogy miként is zajlik vajon a gyakorlatban a vizsgálat, amelynek során egy kispap szexuális életét firtatják (hogy van-e neki olyan egyáltalán). Az elképzelt jelenet Monty Python-jellegű poénok özönével telített. Ennél lényegesen kevésbé komikus abba belegondolni: miért is szükséges egy homoszexuális beállítottságú növendék esetében ilyen vizsgálat, és miért nem szükséges egy heteroszexuáliséban? A válasz magától értetődő: azért, mert egy homoszexuálisról sokkal nehezebb elképzelni, hogy önmegtartóztató életet éljen. Mert a buzik, mint köztudott, gyárilag kicsapongóak és fegyelmezetlenek.

Ez az implicit vád természetesen teljességgel alaptalan. És itt meg is bukott kiinduló munkahipotézisünk: a homoszexualitás fogalma igenis magyarázatra szorul, meg kell világítani, hogy mi is az valójában és mi nem, mert ennek hiányában az egyszeri katolikus felhasználó a legképtelenebb állításokat is elhiszi, ahogy elhitte annak idején azt is, hogy a Talmud a pászka készítéséhez keresztény csecsemők vérének felhasználását írja elő.

Az információátadásnak természetesen csak akkor van értelme, ha a célközönség nyitott az információra. A tapasztalat azt mutatja, hogy keresztény hívők tudnak vitaképesek lenni melegügyben – amennyiben politikailag, ideológiailag nem fanatizáltak. Akinek az életében viszont az egyház mint evilági intézményrendszer jelenti az origót, az többnyire nem tűri, hogy egyszerű és komfortos világmagyarázatát holmi tények összezavarják. A boszorkányüldözések, a tiltott könyvek listája, a Galilei-per, az antimodernista eskü – a maguk korában ezek lehettek ideiglenesen hatékony politikai sakkhúzások. Azonban ha azt nézzük, hogy mennyit ártott mindez az egyház hitelességének hosszú távon (pl. hányan veszik ma komolyan, ha Róma erkölcsi kérdésekben megnyilatkozik), akkor azt kell mondani, hogy a „valamit nem érteni, de elítélni” elv nem bizonyult jó biznisznek.

Valószínűleg az egyházi vezetők számára is rentábilisabb befektetést jelentene, ha nem csuklóból betiltani akarnák a melegkultúrát, hanem előtte pl. megismernék. Hogy mi az, úgy egyáltalán. Így talán kevesebb ostobaságot hintenének szét a világban. Arról nem is szólva, hogy „a homoszexuálisok iránti tisztelet megkövetelése” részükről nem csak írott malaszt maradna.

Címkék: , ,


hétfő, november 28, 2005
00:34
 
Várakozás és beteljesülés


„Temetném a munkát...” – énekli épp Hofi. Jön ki neki a hangja. A hangfalból. Amely a helyén áll. És össze van kötve a számítógéppel. Amely ugyancsak a helyén áll.

A munka temetése kicsit odébb van még, mert a szoba ablaka még nincs megmosva, a függöny a szennyesben, a szőnyeg pedig a boltban, ahonnan még meg kell venni. Melegvíz nincs – talán jövő héten.

De az összes doboz kicsomagolva, minden elrámolva (java része a helyére); aránylag tisztaság van és teljesen: REND! Két és fél hónap kupleráj és átmeneti szállás után: rend! – Tegnap este TESCO, vagy négy órán keresztül, televásároltuk a hűtőt. Ma (már éjszaka) behoztam a folyosóról a virágokat. Felmostam, megvacsoráztam, és végre, itt ülök egy üveg sörrel, és úgy érzem, hogy itthon vagyok.

Köszönöm mindenkinek, aki elviselt az elmúlt hónapokban. Aki elviselte a hisztijeimet, kiborulásomat, indokolt és indokolatlan aggodalmamat. Köszönöm azoknak, akik eközben vigasztalni próbáltak ezzel-azzal, és méginkább köszönöm azoknak, akik nem vigasztalgattak és nem magyarázták el (főleg magukat nyugtatva), hogy „majd vége lesz egyszer”, hanem egyszerűen elfogadtak. Hülyének és idegbetegnek – amilyen vagyok.

Remélem, és úgy fest, nem alaptalanul: innentől könnyebb lesz.

Érdekes: úgy jött össze, hogy mindezt advent 1. vasárnapján írjam le. (OK, már hétfő van, hajnali 1, de nekem még vasárnap.) Tomival délután gyújtottunk gyertyát, énekeltünk is. Advent a várakozás ideje, amely karácsonyban teljesedik ki (vagy be, mittomén). Azt hiszem, a mögöttem levő hetek jó iskolául szolgáltak arra, hogy megtudjam, milyen is a várakozás. És az, hogy a (kész lakásra) várakozás beteljesülése pont a (liturgikus) várakozás kezdetére esik, jelzésértékű. Számomra legalábbis. Jelzés arra, hogy nincs beérkezés, nincs beteljesülés. Soha – mindaddig, amíg végül ténylegesen haza nem érünk. Nem egy felújított lakásba, új bútorok és konyhagépek közé, hanem Haza, ahhoz, akit az áldott emlékezetű Gyökössy Bandi bácsi többnyire egyszerűn a „Gazda” névvel emlegetett.

Rorate coeli desuper, et nubes pluant iustum!

„Aludj el, kisember...” – biztat épp a hangszóró. – „Könnyű álmot hozzon az éj...”

Úgy legyen.

Címkék: ,


péntek, november 18, 2005
18:14
 
Köszönöm


...az előző poszthoz írt kommenteket. Azóta az történt, hogy visszaköltöztem a lakásba, hatalmas felfordulás van, a bútor készül, aludni már lehet, mosakodni meleg vízben még nem, kivéve, ha a Mikitől kapott vízforralóban melegítek egy liter vizet, aztán belekucorodok a lavórba. Vicces. A múlt hét keddre ígért szakvélemény, amit mára ígértek, majd valamikor a jövő héten lesz meg, vagy nem. Gáz nincs.

A pride-on kellemesen anyáznak; remélem, egyszer csak megunják. Akit érdekel, annak számára alább olvasható a mai produktumom; nem, ne mondjátok, hogy egy barom vagyok, hogy leállok vitatkozni, tudom jól, hallottam elégszer. Nemtom, miért muszáj mindig belegyalogolnom a kitartott öklökbe.

Aki unja már az állandó magyarázkodásomat és önigazolásomat (én pl. kurvára), az nyugodtan tekintsen el a következő szövegtől.



Ez most ilyen utolsó utáni hozzászólás, azaz inkább hozzákérdezés. Csaktom, én valóban nagyon szeretném érteni, hogy mi zajlik a fejedben. Ehhez először azt írom le, hogy milyen kép él az én fejemben.

ALLEGÓRIA ON

Én úgy látom/érzem/gondolom/, hogy a homofóbia és az emberi hülyeség és kicsinyesség óceánján evickél a melegmozgalom nem túl nagy, ráadásul roppant sérülékeny mentőcsónakja. Benne a legkülönbözőbb háttérrel, motivációs rendszerrel és személyiséggel rendelkező meleg- (és leszbikus- és biszex- és TS- és TV-) -mozgalmárok húzzák az evezőt. Ezek az embrerek, számos különbözőségük ellenére két dologban megegyeznek:

1.) Aránylag rendben vannak önmagukkal – legalábbis annyira, hogy a saját személyes életük napi karbantartása mellett jusson valamennyi (kinek több, kinek kevesebb) idejük, energiájuk arra, hogy a többi meleg (stb., lásd fentebb) életminőség-javulásával is foglalkozzanak.

2.) Ki akarnak jutni a partra.

A különbségek, ismétlem, sokrétűek. Nincs összhang abban, hogy mit is remélnek találni a parton. Van, aki kapásból földi paradicsomot vár, van, aki csak egy kis nyugtot szeretne.

A csónakban vannak olyanok is (vélhetőleg a többség), akik nem tudják (esetleg nem akarják) megfogni az evezőt, legalábbis egyelőre. Akik eveznek, azok azért eveznek, hogy nemcsak önmagukat, hanem őket is kijuttassák a partra, a biztonságba.

Vannak, akik talán kicsit másképp fogják az evezőt (mondhatni: kisebbséget alkotnak a kisebbségben). Tán még abban is van nézeteltérés, hogy hol kell gyengébben, hol erősebben húzni... De húzni kell, minél több embernek, minél nagyobb odaadással – különben ott veszünk valamennyien, ahogy korábban is, évszázadokon keresztül ott vesztek. (Emlékeztetőül: a homofóbia, az emberi hülyeség és kicsinyesség ócenjáról van szó.)

ALLEGÓRIA OFF

Csak hogy tisztább legyen a kép: velem is előfordul, nem is ritkán, hogy érzem úgy egy-egy mozgalmi célú megnyilvánulásról, hogy (szerintem) kifejezetten kontraproduktív az előre haladás szempontjából. Ilyenkor hangozt is adok az averziómnak. De nem emlékszem arra, hogy bármikor is hangot adtam volna olyan véleménynek (és ha valaki szembesíteni fog azzal, hogy de igenis, történt ilyesmi, akkor végtelenül fogom szégyellni magam), hogy aki ilyet és ilyet mond, ír, nyilatkozik, az fogja be a pofáját, ne jelenjen meg többé a nyilvánosság előtt. Nemcsak hogy nem használtam ezeket a kifejezéseket, de arról sem tudok, hogy tartalmilag hasonló nézetet képviseltem volna. (Csak egy példa: számtalanszor belefutottam olyan radikális nézetbe, hogy a travikat ki kéne tiltani a felvonulásról. Amikor ez a téma előkerül, többnyire én verem legjobban az asztalt, hogy szó sem lehet ilyesmiről: senkinek a kiközösítése nem lehet megoldás.) Ha már egyszer szivárvány a mozgalom jelképe, akkor vegyük komolyan, hogy a sokszínűség érték; hogy minden szín fontos.

ALLEGÓRIA ON

Nem akarom túlragozni.

Az a kérdésem, Csaktom (már ha tudsz annyira rugalmas lenni, hogy a kedvemért nagy vonalakban elfogadod ezt a képet), hogy neked tényleg az a meggyőződésed, hogy ebben a csónakban én direkt azért ültem be, hogy titokban meglékeljem, hogy orvul elfűrészeljem az evezőket, és hogy egyáltalán: akadályozzam a partra jutást? Valóban úgy gondolod, hogy merő színlelésből, ótvaros rosszindulatból kanalazom a vizet, immár 1993 óta; direkt azért, hogy megtévesszem a többi evezőst, mert feltett szándékom, hogy elsüllyesszem a csónakot? De legalábbis: lassítsam a haladását? Hogy valójában az egyházi bürokrácia titkosügynöke vagyok?

(1990 márciusában, amikor kapucinus szerzetesnövendék voltam, tele naiv lelkesedéssel, a novícius-magiszter – állítólag nagy békepap volt korábban, nyugodjon békében, volt oka bőven projekcióra – azért rúgott ki a rendből, mert az a meggyőződés vert benne gyökeret, hogy spicli vagyok; hogy a Belügyminisztérium küldött oda kémkedni és az egyházat bomlasztani. Hihetetlenül szar érzés volt, de úgy fest, nincs új a nap alatt.)

Tényleg úgy gondolod, hogy gyorsabban partra jutna a csónak, ha engem (és úgy általában: a keresztény melegeket) kilöknétek belőle, vagy legalábbis kicsavarnátok az evezőt a kezünkből? Vagy ha nem, akkor csak úgy van jogunk részt vállalni a mentésben (!), hogy mi is felvesszük a ritmust: Eeegy és kettő... eeegy... és kettő... – Azt a ritmust, amit történetesen te magad (és még néhányan) diktálsz? És aki ezt a ritmust (akármiért is) nem tudja/akarja felvenni, az pusztuljon a csónakból, mert féreg csupán, parazita; ocsmány kelés a mozgalom makulátlan testén? A szivárványos zászló 6 (+1) színéből valóban ki kell vágni az egyik színt?

Címkék: , , , ,


szerda, november 16, 2005
14:20
 
Minden értelmetlen


Ez a poszt is.

Címkék:


kedd, november 15, 2005
11:40
 
Már megint közélek :-(


Ezer fontosabb dolog (pl. munka) helyett a pride.hu fórumán magyarázom napok óta egy csaktom (sic, kisbetűvel; ő írja így) névre hallgató úrnak azt, aminek szerintem nagyrészt 3–6 éves korban kell bevésődnie egy emberbe. Mivel úgyis poszt-hiányom van, és nem akarok a lakásosdiról írni, bemásolom a legutóbbi hozzászólásomat. Közbeékelve csaktom korábbi reakcióit a korábbi megnyilvánulásaimra.



"háklis is vok rá, amikor a temlomi hacacárét -- sztem pongyolán -- házasságnak nevezik, de legalábbis keverik a házassággal"

A háklijaiddal esetleg fordulj szakemberhez. A házasság jelentésmódosulásával kapcsolatban ajánlom figyelmedbe az európai kultúrtörténetet. Továbbá szerényen jelzem, hogy abban a csúnya-csúnya állásfoglalásban az 5K pont azzal indított, hogy tisztázta a különbséget házasság és házasság között, és rámutatott arra, hogy a közéletben miért nem használható az egyházi szóhasználat. Javíts ki, ha rosszul tudom, de ismereteim szerint ez a fogalomtisztázás mindeddig nem történt meg a hazai közbeszédben. Legalábbis úgy nem, hogy tiszteletben tartjuk a másik fél szóhasználatát is, továbbá a magyar nyelv jogát arra, hogy homonímákat (azonos alakú, különböző jelentésű szavakat) hordozzon. Ezt te mindmáig nem fogod föl: szerinted a házasság szó egy valamit jelent, és minden más használat egyszerűen hibás. Nem más, hanem hibás.

"a melegházasság nem az én rendszeremben igényli a törvények módosítását, hanem ez egy tőlem független objektív tény"

Csúsztatsz. Te nem a melegházasságról beszélsz, hanem a melegházasság jogintézményének megvalósulásához vezető formális (!)útról. A kettő nem ugyanaz, és ekvivalensnek tekinteni őket olyasmi, mintha azonosnak tartanál egy kéthetes balatoni nyaralást az M7-esen történő egyórás odaautózással. Úgyhogy fenntartom, amit írtam: A melegházasságot te politikai célként definiálod. Csakhogy a melegházasságnak ezer más aspektusa van. És szomorú, ha ezt nem látod.

"akkor pl dávid ibolya és semjén zsolt esetében nem pártpolitikusokkal leveleztél és találkoztál?"

OFF
A Pál utcai fiúk elolvasása óta fizikai rosszullétet érzek, ha személyneveket kisbetűvel látok leírva, még ha a neten ez is a trendi. Erről a nyegle delazacsávóvagyokén mentalitásról történetesen én gondolom úgy, hogy egy bizonyos életkorhoz kötött dackorszak fölött (úgy 15-16 éves kor után) illik leszokni.
ON

Dávid Ibolyával nem találkoztam. Egy nyílt levelet írtam neki, nem mint pártelnöknek, hanem mint miniszternek. És nem az Öt Kenyér nevében írtam alá, hanem mint magánszemély. Egy helyettes államtitkár keresett meg helyette, akinek a nevét sem tudom már.

Semjén Zsoltnak valóban mint politikusnak írtam levelet, és a részben publikált levélváltás valóban megmaradt a politikai frázisok felszínességében. Ennek megfelelően sehová nem is vezetett. Aztán írtam még egy levelet, amely már (szándékom szerint) nem kapott nyilvánosságot, és most is csak egy részt idézek belőle:

"...nem volna itt az ideje átmenetileg felfüggeszteni a politikusi ésm ozgalmári allűröket, és elkezdeni informális körülmények között beszélgetni, lehetőleg nem többen, mint 4-5 ember? [...] Talán ha sikerülne úgy szót váltanunk, hogy sem Önnek/Önöknek, sem nekem/nekünk nem kell kínosan ügyelnünk arra, hogy honnan villan egy vaku, melyik szavunkat ki és hogyan rögzíti, esetleg kiderülne, hogy mindkét oldalon van annyi emberi tartalék, amely segít felülemelkedni az előítéleteken, egymásnak a mindannyiunk által jól ismert és (vélelmezem) kölcsönösen unalmasnak tartott frázisain. Mi lenne, ha megadnánk ezt a lehetőséget az emberségnek -- és a kegyelemnek?""

Ugyanebben a levélben írtam le magamról, hogy "gyógyíthatatlan idealista vagyok", és ezt ma is vállalom. Szemben veled, csaktom, nem hiszek az erőszakban: az erőszakkal kikényszerített jogokban sem. Közhellyel élve: nem a revolúció, hanem az evolúció pártján állok. Vagy másik közhellyel: Gutta cavat lapidem non vi, sed saepe cadendo. (A csepp kivájja a követ, nem erővel, hanem gyakori esésével.) Harmadik közhellyel (ez eredetileg Gandhitól való): ha a "szemet szemért" elvét követjük, előbb-utóbb valamennyien megvakulunk.

Ez már nem a pártpolitika szintje, hanem az alatti (vagy a fölötti) szint: az emberi megismerés, fogalomalkotás és érzelmek szintje. Ismered nyilván a Mesterségem a halál c. könyvet: tökéletesen rámutat arra, hogy a legnagyobb (és legvéresebb) történelmi események mögött is egyedi emberek egyedi frusztrációi, félelmei, félreértései húzódnak. És persze, igazad van: a pusztító igazságtalanságot, ha kell, erővel kell megszüntetni.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a kellő időben történő információ-átadással, énközléssel, irgalommal, meséléssel (micsoda politikától idegen szavak, mi?!) stb. elejét lehet venni, hogy emberek pusztítani akarjanak és igazságtalanok legyenek. Ez, bár sokkal (nagyon sokkal!) lassúbb folyamat, ha eredménnyel jár, az eredmény szignifikánsan tartósabb lesz.

Konkretizálva: ha minimális szavazattöbbséggel sikerülne erővel átpasszírozni az országgyűlésen a melegházasságról szóló törvényt, de közben az emberek (inkluzíve: a képviselők) bő 50 %-a továbbra is ugyanúgy utálja a buzikat és fél tőlük, akkor a melegek mindennapi életminősége, egzisztenciális biztonságérete nem fog radikálisan javulni. És egy kormányváltással bármikor regrediálhat a jogrendszer, akár rosszabb helyzetbe is, mint ahol most vagyunk.

Ha ellenben az emberek (és még mindig inkluzíve: a képviselők) egy-egy kávézás vagy bármilyen informális, komfortos légkörű találkozás után apránként ráébrednek, hogy a melegektől nem kell félni és nem kell utálni őket – akkor a közgondolkodás fog megváltozni. És idővel a jogrendszer igazodni fog a (megváltozott) közgondolkodáshoz.

Én ebben a szellemben próbálok megnyilvánulni (aztán persze van, hogy engem is elragad az indulat); te ezt tarthatod rossz politizálásnak. Ez a különbség kettőnk között. Már évekkel ezelőtt leírtam, hogy szerintem mi a különbség konzervatív és liberális között. "A liberalizmus az embert állítja a középpontba, mondván, hogy bármilyen érték csak úgy állhat meg, ha van ember, aki azt hordozza. A konzervativizmus megfordítja a sorrendet: szerinte az ember csak úgy maradhat fenn, ha léteznek az őt hordozó értékek."

Szíved joga, hogy az értékekért folytatott küzdelmedből kőkonzervatívként kikapcsold a rendszeredből az embert.

És nekem is szívem joga, hogy liberális legyek.



Hogy mért kelkl nekem folyton beveretnem a pofámat...?!

Címkék: , , ,


csütörtök, november 10, 2005
10:30
 
Még egyszer a homofóbiámról: jó buzik, rossz buzik, transzneműek és kurvák


Ez most egy hosszú poszt lesz, bocsánat.

A tegnapi posztomra válaszolva a pride.hu-n egy csaktom nevű úr a következőt írta:

megintelek, vasi, álmatlan éjszakákat okozol birtalan balázsnak. ez nagyon csúnya dolog ám! arról ugyan nem tudok, h el is gondolkodott volna azon, amin írtál, ez sem kizárt, bár írni nem ír róla, viszont amiről ír, azt bemásolom, mert vmi azt súgja, h te sem az ő blogját szoktad olvasgatni lefekvés előtt.

Majd idézi az általam tegnap írtakat. Amúgy persze kívülről nézve teljesen jogos a észrevétel: "arról ugyan nem tudok, h el is gondolkodott volna azon, amin írtál". És azt tudom rá mondani: igen, elgondolkozott róla. Az egész rövidre fogott véleményem persze csupán annyi, hogy ha valakinek oly szegényes a szexuális élete, hogy csak arra áll fel neki, hogy a másik embert baszogatja és a jó szándékait fikázza (vélhetőleg azért, mert a jó szándékról, mint olyanról, saját élménnyel nem rendelkezik), azt szánni tudom, komolyan venni nem.

De ettől függetlenül vagyok olyan aggályos és (bár vasika és csaktom ezt nyilván hitetlenkedve fogadnák) áll annyira ingatag lábakon az önbecsülésem, hogy tényleg elgondolkodjak minden kritikán.

Igen, komolyan önvizsgálatot tartottam arra nézve, hogy valóban különbséget teszek-e jó buzik és rossz buzik között, és hogy mi a véleményem a transzszexuálisokról és transzvesztitákról és fiúkurvákról. Még annak is utánanéztem, amennyire tudtam, hogy mikor mit írtam erről a kérdésről.

1.) A jó buzi – rossz buzi ügy elsősorban a monogámiáról szól – ilyen összefüggésben vádolnak is meg vele. Ezzel kapcsolatban a Halállal lakoljanak?-ban többek között ilyesmit írtam:

Melyek a teljes önajándékozás feltételei? Először is a monogámia. Az ember in-dividuum: oszthatatlan. Szétaprózni tudja magát (számtalan társas interakcióban veszünk részt nap mint nap), de megtöbbszörözni nem. Teljességében kizárólag egyetlen másik embernek adhatja át lénye egészét.

Ehhez a következőket kell hozzátennem. A Halállal lakoljanak? 1997 elején jelent meg. Ha valaki írt és ad(at)ott már ki könyvet (nem arra a típusú könyvre gondolok, amely egy reggel nyolckor történt katasztrófáról készült és délután kettőkor már az utcán van, színes borítóval), az kiszámolhatja, hogy mikor készült ez a könyv. Igen, 1995-ben írtam, még írógéppel. (PC-t akkor még nem is láttam közelről.) És a benne feldolgozott gondolatok, értékek – értelemszerűen – egy-két évvel korábbi keltezésűek, mondjuk úgy 1993-94 fordulójáról származnak. Ha valaki ismer engem, akkor ez az időpont is ismerős lehet: igen, 1993-ban futottam le életem legrosszabb köreit, akkor voltak az öngyilkossági kísérleteim, akkor feküdtem a pszichiátrián: akkoriban küzdöttem ki magamból azt a felfogást, amely szerint homoszexuálisként egyáltalán van jogom létezni a nap alatt. – Amikor a könyv keletkezéséről kérdeztek, soha nem tagadtam a személyes érintettségemet, a lényem belsejéből fakadó motivációkat. Azokban az években ott tartottam, ahol.

Azóta eltelt egy bő évtized. Ezalatt éltem, láttam, hallottam, tapasztaltam &– mint mindenki. Ahogy öregszik az ember, a véleményei közül egyre kevesebb íróasztalszagú és egyre többön ismerhető fel a valóságközeliség. Mérő Lászlónál olvastam, bár ő is mint közhelyet idézi: Aki ötvenévesen ugyanúgy látja a világot, mint húszévesen, az harminc évet elpazarolt az életéből. – Ugyanez igaz – mutatis mutandis – 25 és 35 évre is.

2002 szeptemberében a Mások készített velem egy interjút, amelyben Láner Laci nekem szögezte a kérdést:

M.: Pár évvel ezelőtt nagyon szigorú elveket vallottál a monogámiáról. Ez változott az idők során, vagy most sem teszel engedményeket?

B. B.: Változott, igen. Amikor fiatal az ember, akkor idealista, és összekeveri az ideákat a realitással. Mind a mai napig úgy gondolom, hogy az ember akkor tud kiteljesedni, hogyha párkapcsolatban él. József Attila azt írta: „hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat”. Ez a másban nem azt jelenti, hogy mindennap egy másik pocsolyában. Legyen egy Te az ember életében, akinek a szemébe nézve Énné válhat. Ez az ideális állapot. Aztán hogy az élet mit hoz, az egy másik kérdés. Amikor belebuktam a többedik párkapcsolatomba – pedig mindegyikbe életfogytiglani elkötelezettséggel kezdtem –, akkor azt is kénytelen voltam átgondolni, hogy az íróasztalnál kidolgozott elvekkel hogyan is állunk. Annak idején a promiszkuitást elítéltem és elvetettem, mostanában leszoktam arról, hogy bárki embert elítéljek vagy megvessek. Nem feladatom, hogy emberek fölött ítélkezzek. Mindegyik hozza magával a sorsát, a tegnapjait, és nem tudom, kinek milyen módon alakult úgy az élete, ahogy alakult. Nem tudhatom, hogy más szituációkban én milyen ember lettem volna. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy azt az életet élhetem, amelyiket élem. Azt hiszem, hogy akik megtalálják a maguk párját, akivel együtt tudnak maradni becsületben, boldogságban öt, tíz, húsz, ötven évet, azok nem jobbak vagy tisztességesebbek az egyedülállóknál, csupán szerencsésebbek.


Nagyjából ennyit arról, hogy mit gondolok jó és rossz buzikról.

2.) Ami a transzneműség és transzvesztitizmus kérdését illeti, különbségeket kell tenni.

2/A) Egyrészt a WHO a transzszexualitást betegségnek tekinti (szemben ahomoszexualitással). Ugyancsak betegségnek tekinti a transzvesztita fetisizmust. Ez független attól, hogy én mit gondolok a kérdésről.

2/B) Maguk a transzszexuálisok ugyancsak betegségnek tekintik a saját állapotukat, erről lásd az általuk készített oldalt. Ez is független attól, hogy én mit gondolok a kérdésről.

2/C A melegirodalom minden szintjén megjelenik mint alapinformáció: a homoszexualitás, a transzszexualitás, a transzvesztitizmus egymással fel nem cserélhető fogalmak. A jelenségek között lehetnek és vannak is átfedések, de logikai hiba igaznak tételezni egy állítást a kutyáról, csak azért, mert igaz a macskára. Alapesetben mndkettő roppant kedves háziállat (kivéve, amelyik ronda dög), de ettől még a kettő nem ugyanaz. Nem igaz, hogy a kutya dorombol és fára mászik, és nem igaz, hogy a macska megugatja a postást.

Következik ebből a különbségtételből bármilyen erkölcsi minősítés a kutyára vagy a macskára? Egy frászt. És ha hangsúlyozzuk, hogy a homoszexualitás nem azonos sem a transzszexualitással, sem a transzvesztitizmussal, abból következik ez utóbbi kettő erkölcsi elmarasztalása? Egy frászt. Lehet, hogy vasika másképp gondolja, de ezzel számoljon el ő maga. – És ebből még mindig nem következik az, hogy én mit gondolok a transzneműségről.

2/D) Hogy én mit gondolok a kérdésről, arra talán az szolgálhat implicit válaszul, hogy barátaim közül az egyik legrégebbi, akit nagyon szeretek, és akivel hihetetlenül jól megértjük egymást, történetesen transznemű. Régóta tudtam róla, hogy meleg, de egy beszélgetés során explicitté vált, hogy alapvetően ő lélekben nőnek érzi magát. És akkor mi van? Ez soha, egy negyed másodpercre sem árnyékolta be a kettőnk közötti kapcsolatot.

3.) Ami a fiúkurvák témát illeti: a prostitúcióról általában az az elvi véleményem, hogy rossz. Erkölcsileg rossz, mert az ember nem árucikk. Igaz, emiatt tartom erkölcsileg rossznak az egész fogyasztói társadalmat, mert az embert és az emberi cselekvést nem önmagában értelmezi, hanem csak mint fogyasztót és mint terméket. Ami konkrétan a prostitúciót illeti: senki nem tud olyan sort felmutatni tőlem, amelyben az egyes embereket, akik prostitúcióból élnek, elítélném. Tudom, hogy a kérdés túlegyszerűsítése, de ha már a bűn dimenziójában akarjuk értelmezni a dolgokat, a prostituáltak – akár nők, akár férfiak – az én szereposztásomban soha nem a bűnös, hanem mindig az áldozat szerepét kapják. A prostitúció intézményét rabszolgatartásnak tekintem, az emberi szabadság és személyes méltóság megsértésének. Ezt mondatja velem teljes evidenciaként a liberalizmusom is, a keresztény hitem is.

Ez az elvi hozzáállásom. Ami a gyakorlatot illeti: a nagyon közeli baráti körömben van prostituált is, és van olyan is, aki prostituáltaktól veszi meg a saját kielégülését. Mind a ketten tudják, hogy mi az elvi véleményem a kérdésről (lásd előző bekezdés), és egyikükben sem merül fel a szikrája sem annak a gondolatnak, hogy esetleg elutasítanám őket. Szeretm őket, és ők is szeretnek engem. Egyikünk sem jobb vagy rosszabb a másiknál.

Összefoglalásként csak ismételni tudom magam:

Nem feladatom, hogy emberek fölött ítélkezzek. Mindegyik hozza magával a sorsát, a tegnapjait, és nem tudom, kinek milyen módon alakult úgy az élete, ahogy alakult.

Ha valaki mindebből azt veszi le, hogy én egy homofób buzi vagyok – hát legyen neki az ő hite szerint.

Címkék: , , ,


szerda, november 09, 2005
10:06
 
„Hanem most már elég, hallja-e kend, anyjuk?”

(Petőfi: János vitéz)


Két hete írtam, hogy még két hét, aztán kész. Úgy volt, hogy a kéményes szakvéleménye tegnapra a kezünknkben lesz, jöhet a Gázművektől a meós, aztán pár nap és lesz gáz. Hát nem.

A pasi, akinek kifizetődött sokezer forint a fekvő kémény megépítésére és az ügyintézésre, bemondta az unalmast,hogy hát sajna, ő nem tudja elintézni, mert ilyen bonyolult meg olyan bonyolult. A legrosszabb, hogy tényleg ilyen bonyolult meg olyan bonyolult. És Imre (a fővállalkozó) nem tudja, hogy most kihez menjen, kit hogy érjen el: valakinek valami alapján, valamennyiért meg kell csinálnia valamit, amire majd valaki kiad ugyancsak valamennyiért egy valamilyen valamit. És ha mindenezen nüanszokon túl vagyunk – na, majd akkor lehet szó esetleg gázról.

Közben a bútor készül (bár tegnap csak pakolás volt, tegnapelőtt ezért állt a munka, egy nappal korábban meg amazért), úgyhogy talán a hétvégén vissza is tudnék menni a lakásba. És ha a felújítás részeként nem basztam volna ki a fürdőkádat a francba, lecserélve zuhanytálcára, akkor még az a verzió is lehetne, hogy rezsón forralt vízzel töltöm fel a kádat, abba tudok ülni stb. Zuhanynál ez nem látszik. Borítékolom magamnak erre a télre a tüdőgyulladást. De az kurvaélet, hogy az antibiotikumot a vállalkozóval fogom kifizettetni. Aki, ha nem kolbászolt volna mittoménholafrancban, amikor a gázosok kint voltak, nem zárták volna el a gázt, és régtúl lennénk az egész szaron.

Áááááááááááááááááá...!!!

A Naplót nem láttam, de hallom, hogy sikerült elég semmitmondóra összehozni az egészet; mindazt, amit tényleg lényegi gondolatom volt (hogy az egész vatikáni melegellenes hecckampány a pedofilbotrányok tudatos elkendőzésére szolgál; hogy a homofóbia fő oka az információhiány: az emberek nem tudják, miről is beszélnek; hogy az ember alapvetően egy jó konstrukció: a többség jó szándékú, és ha rendelkezésére állnak a megfelelő infók, akkor képes levonni belőlük a korrekt következtetéseket) – na, ezeket sikeresen kivágták. Ki a faszt érdekelnek az ilyen „finomságok”? Legyen botrány, hangozzanak el jó nagy számok, aztán valaki rántottakészítés közben mondja el, hogy „márpedig ez nem igaz”.

Ezenközben beleolvasgattam néhány fórumos hozzászólásba a pirde.hu oldalain: írnak-e valamit a melegek a műsorról, az Öt Kenyérről, horribile dictu, rólam személy szerint. Hát írnak.

Gondold el, ha téged mindig a szomszédoddal kevernének össze, és a szomszédod erre még rá is játszana. Agyadra menne, nem? Függetlenül attól, milyen a szomszédod!

abszolúte nincs igazad. ha számodra közömbös, hogy a szomszédodról alkotott kép negatív avgy pozitív, nem fog zavarni. de a birtalanhoz hasonló homofób buzik szerint vannak jó buzik, akik "rendes" ruhában járnak, monogámok és nem csábítanak el heteró/biszex pasikat, esetleg még imádkoznak is, és a "rossz buzik", akiknek a fiúkurvák és a travik a példái, ők az okai mindennek, miattuk homofób a többség. EZT mondja birtalan. és ez nem csak homofób duma, mert akármilyen buzik is vannak, az mindenki egyéni dolga, de idiotizmus is, mert ha birtalannak az a baja, hogy kivel azonosítják, akkor vigyen ki ezer katolikus papot a fesztre, majd akkor őket fotózzák és igen megnézem, hogy erre nem hörögnek-e jobban a homofób heterók, mint arra a pár travira. ugyanis amit birtalan csinál, az egy gyerekes pszichológiai reakció: nem utasítja el a rossz buzi homofób cimkéjét, csak továbbaggatja a travikra és az escortfiúcskákra. ezt hívják projekciónak.


Hát, ezt már tegnapelőtt elolvastam, és azóta sem tudtam kiheverni. Azt már elég régen megszoktam, hogy a buzik pontosan ugyanolyan hülyék, mint a keresztények, és nemcsak a klérus utasít el a melegségem miatt, hanem a melegek is rendszeresen kurvaanyáznak, és rajtam akarják számonkérni a kreresztes háborúkat, az inkvizíciót, a Scorsese-film betiltását meg XII. Pius kussolását a holokauszt idején. De a homofób jelzőt eddig még nem akasztotta rám senki, vagy legalábbis nem tudtam róla. Eddig legalább azt elismerték buzikörökben, hogy én is egy vagyok közülük: hogy mozgalmárként egy csomó mindent tettem, írtam, mondtam az elmúlt több mint egy évtizedben; hogy arról szól az egész kurva, telebaszott életem, hogy a sok hülye buzinak (beleértve magamat) jobb legyen a világban – legalább egy picivel. És erre megkapom azt a minősítést, a homofóbiát, amely az én szememben (fej fej mellett az antiszemitizmussal) a leggyűlöletesebb, legundorítóbb emberi viselkedésmódot írja le. (A szövegből kiderül, hogy ez többek véleménye, nemcsak rólam, hanem az egész Öt Kenyér Közösségről is.)

Az előző bekezdés normál betűmérettel van, és nincs benne egy felkiáltójel sem (ha jól látom). Nincs, mert nem felkiáltozni akarok. És az írott magyar nyelv sajnos nem ismeri a csalódójelet, az elkeseredésjelet és a sírásjelet. Nem, képtelen vagyok kifejezni, mi zajlik most bennem, mit érzek. Elég volt. Úgy érzem, nem bírom tovább.

Címkék: , , , ,


szombat, november 05, 2005
17:07
 
Kommentekben zajlik az életem...


Roppant izgalmas kérdések jöttek elő mások blogjában. Nevezetesen Endogén ópiát és Steoboy blogjairól van szó; mindkét fórumot sikerült kellően eloffolnom a kommentjeimmel; az egyikben a menstruáció és a fogyasztói társadalom összefüggéseit taglaltuk, a másikon épp a test és lélek viszonyáról van szó, keresztény, ill. gnosztikus megközelítésben.

Nagy egy marha vagyok én: miközben a saját blogomban hetek óta nincs egy épkézláb gondolat, ahelyett, hogy ezen változtatnék, mások oldalait piszkítom tele olyasmivel, aminek adott esetben itt volna a helye.

Tegnap M. Kiss Csaba faggatott bő félórán keresztül a Nyugati aluljárójában az egyház és a homoszexualitás viszonyáról. A helyszín teljesen ad hoc módon alakult így; roppant boldog vagyok: ennél jobb hely már csak a Duna-korzó lett volna, esetleg néhány belső felvétel az Action bárból... :-/ Elmondtam a magamét, szokás szerint; majd kiderül, holnap mi megy belőle adásba. A TV2 Napló fórumán már folyik is a téma előzetes feldolgozása: a hozzászólók az ismert és elvárt színvonalon elemzik a tényeket, mély empátiával közelítve a melegkérdés lényegéhez. Idézek pár hozzászólást:

"A Naplónak mi köze ehhez? A Sváby szerintem zsinagógába jár (ha jár), foglalkozzon a saját egyházának a belügyeivel."

"Szerinted diszkriminativ, ha egy púpost nem vesznek fel a modell iskolába? Miért az, ha egy homoszexuálist nem vesznek fel teológiára?"

"Éljenek a pedofil papok és pedofil sötét körösztény nyája."

"Esett a Napló nézettsége, ha már ilyen gyenge témához nyúl...
z.s.i...d..ó..k., el a kezekkel a keresztény egyházaktól!"


És a kedvencem:

"A moderálási elveink miatt törölve."

Minekutána a fenti, tolerancia-ditromdíjra felterjeszthető mondatok most is ott virítanak a fórumban, irtó kíváncsi vagyok, mi lehetett az a hozzászólás, amit kénytelenek voltak kimoderálni.

Én arra tippelek, hogy valaki dicsérte az RTL Klubot.

Címkék: , , ,


péntek, november 04, 2005
15:47
 
Rövid poszt


Hogy szalad az idő! (Forrás: Bobek blogja.)

Munka, orrvérzésig. Este meg riport, a TV2 bírt éppen megtalálni magának. Napló, buzitéma. Optimális esetben holnap írok róla.

Címkék:


csütörtök, november 03, 2005
10:32
 
2×2 tehén


Lakás alaklul; optimális esetben jövő hét végén már lakható lesz. Hogy gáz mikor, az továbbra is szigorúan bizonytalan. De van parketta, van kémény, és tegnap este óta van körülbelül egy fél őserdőre való fa is, bútorlap (ill. egy része már összerakott bútor) formájában.

A hétvégét végigtomiztam; jó volt, leszámítva, hogy hol ő volt hisztis, hol én voltam hisztis, hol egyszerre mindketten. De előfordult, hogy véletlenül épp egyikünk sem volt hisztis, és akkor roppant édesen festhettünk. :-D Volt TESCO meg kocsikázás meg halászlé Laciéknál (utószülinapozás nekem), meg eszméletlen mennyiségű alvás.

Este fent volt Miki, végre beszélgettünk egy jót. Azért végre, mert ilyesmire hónapok óta nem tudtunk sort keríteni. A beszélgetés jó részét a tranzakció-analízis oltárán áldoztuk fel, mindkettőnk épülésére.

Ma pedig megkaptam junk mail-ként az internet őskorában keletkezett Van két tehened... című sorozat legújabb verzióját. Úgy gondoltam, hogy mindenki okulására közreadom, csak úgy de aztán rákerestem, és látom, hogy ebből is van legalább annyi találat, mint a klasszikusból. Mivel esetleg egy-két újszülött is idetéved a blogomba, a tehenek nagyobb dicsőségére álljon itt mindkét örökbecsű. (Számomra különösen a 21. számú különösen kedves.) Akik ismerik mindkettőt, azoktól meg bocs.



Van két tehened (1.0)

1. FEUDALIZMUS:
Van két tehened. A földesúr a tej egy részét megtartja magának.

2. FASIZMUS:
Van két tehened. A kormány mindkettőt elveszi tőled, felbérel, hogy vigyázz rájuk, majd eladja neked a tejet.

3. VALÓDI KOMMUNIZMUS:
Van két tehened. A szomszédaid segítenek az őrzésben és megosztoztok a tejen.

4. ALKALMAZOTT KOMMUNIZMUS:
Van két tehened. Neked kell rájuk vigyázi, de a tejet elveszi a kormány.

5. DIKTATÚRA:
Van két tehened. A kormány mindkettőt elveszi, téged meg lelövet.

6. NIGERI DEMOKRÁCIA:
Van két tehened. A kormány mindkettőt elveszi, téged lelövet, a teheneket pedig Svájcba küldi.

7. MILITARIZMUS:
Van két tehened. A kormány mindkettőt elveszi, téged meg besoroz.

8. SZINGAPÚRI DEMOKRÁCIA:
Van két tehened. A kormány megbüntet, mert engedély nélkül két haszonállatot tartasz a lakásodban.

9. VALÓDI DEMOKRÁCIA:
Van két tehened. A szomszédaid eldöntik, kié lesz a tej.

10. REPREZENTATÍV (MEGBÍZOTTI, KÉPVISELETI) DEMOKRÁCIA:
Van két tehened. A szomszédaid kijelölnek valakit, aki megmondja neked, hogy kié lesz a tej.

11. AMERIKAI DEMOKRÁCIA:
A kormány ígér neked két tehenet, ha rájuk szavazol. A választások után az elnököt bíróság elé állítják, mert tehenek jövőjével spekulált. A sajtó Tehén-gate néven ír az ügyről, a tehén pedig beperel szerződésszegés miatt.

12. BRIT DEMOKRÁCIA:
Van két tehened. Birkaaggyal eteted őket és megkergülnek. A kormány semmit nem tesz.

13. EURÓPAI DEMOKRÁCIA:
Van két tehened. A kormány szabályozza, hogy mivel etesd, és mikor fejd meg őket. Később fizet azért, hogy ne fejd meg őket. Majd elveszi tőled mindkettőt, az egyiket lelövi, a másikat megfeji, a tejet pedig a csatornába önti. Végül arra kötelez, hogy űrlapokat töltögess ki az eltűnt tehenek ügyében.

14. KAPITALIZMUS:
Van két tehened. Az egyiket eladod, és veszel helyette egy bikát.

15. HONG-KONGI KAPITALIZMUS:
Van két tehened. Hármat eladsz belőle a saját cégednek, és azokkal a hitellevelekkel fizetsz, amelyeket a sógorod váltott a bankban. Ezután végrehajtasz egy kötvényadósság/méltányossági részesedés csereberét, minek következtében mind a négy tehenet visszakapod, vagy adóvisszatérítéssel, vagy úgy, hogy megtarthatod az ötödiket is. A hat tehén tejelési jogait egy panamai közvetítőn keresztül átengeded egy Kajmán-szigeteki cégnek, amelynek titokban a főrészvényes a tulajdonosa, aki mind a hét tehén tejelési jogát eladja a tőzsdén jegyzett cégednek. Az éves jelentésben megtalálható, hogy a cégnek nyolc tehene van, és még egyre opciója. Eközben megölöd a két tehenet, mert a feng-shui szempontjából károsak.

16. LESZBIANIZMUS:
Van két tehened. Összeházasodnak, és adoptálnak egy kisborjút.

17. TOTALITÁRIANIZMUS:
Van két tehened. A kormány elveszi mindkettőt, és letagadja, hogy valaha is léteztek. A tej tiltólistára kerül.

18. HÍMSOVINIZMUS:
Van két tehened. Az egyik a feleséged, a másik az anyósod.

19. POLITIKAILAG KORREKT:
Kapcsolatban állsz (a 'tulajdonjog' és 'birtok' eszméje a fallokrata, uszító, intoleráns múlté) két korosabb (de a társadalom számára nem kevéssé hasznos), meghatározatlan nemű szarvasmarhával.

20. ELLENKULTÚRA:
Hö haver, tehén, valaki fejje meg, vazze!

21. SZÜRREALIZMUS:
Van két zsiráfod. A kormány elvárja tőled, hogy hamonika-leckéket vegyél.




Van két tehened (1.1)

1. HAGYOMÁNYOS (KONZERVATÍV) GAZDASÁG:
Van két tehened. Az egyiket eladod, és az árából veszel egy bikát. Az állatállományod gyarapodik, a jövedelméből nyugdíjba mész.

2. INDIAI GAZDASÁG:
Van két tehened. Szentként tiszteled őket.

3. PAKISZTÁNI GAZDASÁG:
Egyetlen tehened sincs. Bejelented, hogy igényt tartasz az indiai tehenekre. Felszólítod a világot, hogy nyújtson segítséget: az USA pénzt adjon, Kína katonailag segítsen, Nagy-Bitannia adjon harci gépeket, Olaszország ipari berendezéseket, Németország technológiát, Franciaország tengeralattjárókat, Svájc nyújtson kedvezményes hiteleket, Oroszország szállítson gyógyszert, Japán pedig gyártósorokat - mindezt ingyen. A kapott támogatásokból megveszed az indiai teheneket, majd deklarálod, hogy a világ kizsákmányol téged.

4. AMERIKAI GAZDASÁG:
Van két tehened. Az egyiket eladod, a másikat pedig arra kényszeríted, hogy 4 tehén helyett tejeljen. Megdöbbensz, amikor a tehén váratlanul elpusztul. Az esetet ráfogod egy olyan országra, amelyiknek van tehene, és azokat természetes körülmények között tartja. Bejelented, hogy az ország veszélyt jelent az emberiségre. A világ megvédése érdekében megtámadod az illető országot és elkobzod a teheneit.

5. FRANCIA GAZDASÁG:
Van két tehened. Sztrájkolsz, mert három tehenet akarsz.

6. NÉMET GAZDASÁG:
Van két tehened. Továbbfejleszted őket, így 100 évig élnek, havonta csak egyszer esznek és megfejik önmagukat.

7. ANGOL GAZDASÁG:
Van két tehened. Mindkettő kerge.

8. OLASZ GAZDASÁG:
Van két tehened, csak nem tudod, hogy hol vannak. Elmész sziesztázni.

9. SVÁJCI GAZDASÁG:
Van 5.000 tehened, de egyik sem a tied. Másokkal fizettetsz a megőrzésükért.

10. JAPÁN GAZDASÁG:
Van két tehened. Átalakítod őket, így az eredeti méret 1/10-ére csökkennek és hússzor több tejet adnak, mint a normál méretű tehenek. Ezután cuki kis rajzfilmfigurákat készítesz róluk, és Cowkimon néven az egész világon árusítod őket.

11. OROSZ GAZDASÁG:
Van két tehened. Megszámolod őket, és azt tapasztalod, hogy öten vannak. Újra megszámolod, ekkor 72 tehén az eredmény. Megint megszámolod, most 17 tehenet találsz. Feladod és kinyitsz egy újabb üveg vodkát.

12. NIGÉRIAI GAZDASÁG:
Van két tehened. Az egyiket megeszed, majd bejelented, hogy ellopták. A rendőrség megkezdi a nyomozást, és 100 km sugarú körön belül mindenkit letartóztat. Addig kínozza őket, amíg valaki be nem ismeri, hogy ő lopta el a tehenet. A rendőrség büntetésül minden letartóztatott személytől elkoboz 1-1 tehenet. Így most te visszakaptad a tehenedet, a rendőrségnek pedig van egy új tehénfarmja.

13. MAGYAR GAZDASÁG:
Van az államnak két tehene. A felelős vezető a tejet hazaviszi, majd bebizonyítja, hogy a teheneket privatizálni kell, hiszen az üzletág ráfizetéses. Elhatározzák a tehenek jelképes összegért történő eladását, majd meghirdetik a helyi újságban, amely egypéldányos és csak a vezetőnek jár. A vezető megpályázza a marhatendert, és csodák csodája meg is nyeri. Rögtön tart egy sajtótájékoztatót, hogy a részéről mekkora áldozat a vállára venni ezt a két gyengén működő tehenet. Ezután politikai pályára lép, és ilyen módon az eredeti két marhával maga köré gyűjt még egy csomó marhát.

Címkék: , , ,




Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta