Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, március 31, 2006
16:00
 
A pápa támadta a szerzetességet


„Vannak olyan értékek, amelyek soha nem képezhetik alku tárgyát: ilyen az emberi élet védelme, a fogantatástól a természetes halálig, a férfi és nő szeretetközösségén alapuló házasság tiszteletben tartása. El kell vetni minden olyan kísérletet, amely másfajta együttélési formák jogi elismertetésére törekszikmondta XVI. Benedek.

Ejnye, Szentatya...! :-D

Címkék: ,


 
Apró összefüggések


Részlet egy nyilatkozatból:


A Jobbik Magyarországért Mozgalom felszólítja a magyar közélet szereplőit, hogy fejezzék be a gumicsont rágását! El a kezekkel Mikola Istvántól! A Jobbik teljes mértékben egyetért Mikola szókimondó kijelentéseivel. Ilyen kemény hangra és legfőképp ehhez mért valódi tettekre lesz szükség 2006 tavaszától. Ez a nyílt hozzáállás az, amely 1990 óta hiányzik az úgynevezett polgári oldalról.

Ne kelljen végre pusmognia a nemzeti oldalnak, virágnyelven fogalmazni, nehogy megsértse a balliberális média álságos érzékenységét! Ha a Harmadik Út bejut az Országgyűlésbe, akkor mi törvényi eszközökkel betiltatjuk a melegfesztiválokat, a másság deviáns kultuszát, s ehelyett a hagyományos család egészséges eszményét helyezzük előtérbe. A szabadosság vadhajtásait határozottan le fogjuk nyesni! Ígérjük, hogy az SZDSZ politikusai rosszabbul fognak élni, mint négy éve!


Akad még, aki nem érti az összefüggéseket?

Mikola és Semjén kijelentéseitől a Fideszben senki nem határolódott el, sőt a párt szóvivője hivatalosan közölte, hogy nincs mitől elhatárolódni. Tehát a Fidesz implicit módon egyetért az elhangzottakkal (körmös, Auschwitz, szingli-hordák stb.) Végre azonban jelentkezett a színen az ominózus mondatok valódi szellemi gazdája, aki explicite is magáénak vallja Mikola fenyegetéseit.

Persze Mikola István nyilvánvalóan egy niemand. Ugyancsak nyilvánvaló, hogy a nyíltan náci Harmadik Út [aki nem hiszi, tanulmányozza át a honlapjukat] nem kerül be a Parlamentbe. Viszont sokaknak kevésbé nyilvánvaló, hiába tény, hogy a Harmadik Út szellemiségét képviselő Mikolát személyesen Orbán Viktor jelölte ki a Fidesz jelölte ki miniszterelnök-helyettesének pozíciójába és emelte a Nemzet Orvosává. Az az Orbán Viktor, aki a melegek legyilkolása gondolatának ujjongó Bayer Zsolt lapját személyesen ajánlotta mindazoknak, akik szerint „a haza nem lehet ellenzékben”.

Innentől kezdve egyetlen meleg családtagja, rokona, barátja vagy munkatársa sem mentheti fel magát azzal, hogy a választással absztrakciókat rakosgatunk ide-oda a virtuális térben. Április 9-e ordítóan személyes, magánéleti kérdés. Ezúton kérem minden ismerősömet, aki szavazatával (vagy az attól való tartózkodással) a Fidesz kormányra kerülését segíti elő, hogy – a következetesség jegyében – küldjön nekem egy e-mailt, amelyben nyíltan kimondja: „Balázs, deviánsnak tartalak téged is, a kedvesedet is; a társadalom értéktelen hordalékainak, selejtnek, akik nem érdemlik meg az embernek kijáró elemi tiszteletet.” Ez így egyenes beszéd. Mert nem lehet egyszerre baszni is meg szűznek is maradni.

Címkék: ,


csütörtök, március 30, 2006
18:22
 
Egy vers


Az előző bejegyzésem utolsó mondatának apropóján Apa majdnem beírta kommentként az alábbi verset. De aztán mondtam neki, hogy inkább legyen önálló bejegyzés. Íme:


Vezekeltem

a kezedre emlékszem a szádra
lehet már ősz volt kint lehet
valahogy átmenekültünk a nyárba
azután halálig veled

ahogy szólsz a hangodra emlékszem
ahogy kérdezed: szeretsz-e
s én itt fekszem azóta is csak ébren
te feszítettél keresztre

nem megyek hozzád már évek óta
hittem így könnyebb lesz talán
de nem kudarcba fulladt minden próba
te vagy az egyetlen hiány

az időm elfogy lassan letelik
bűneimért vezekeltem
élek ameddig muszáj s megengedik
hogy itt tartsalak a versben

a hangod szád kezed emlékezem
érezlek tapintható vagy
amíg maradnom kell dolgomat teszem
soha nem mondtam le rólad

(Birtalan Ferenc)

Címkék: ,


 
Nyitnikék


Gyönyörű tavaszi nap, az idén talán először. Süt a nap, tiszta az ég, kellemes meleg van.

Délelőtt eltemettük Viola Gyurit.

Anyám ma lenne 62 éves.

Címkék:


szerda, március 29, 2006
12:33
 
A rózsaszín tanga meg a három heregolyó


Rossz szokásom, hogy egy-egy kommentre időnként önálló posztban válaszolok. Ezt teszem most is.

„Miért kellene félned? Te is fel szoktál vonulni rózsaszín tangában?!”

Nem szoktam felvonulni az utóbbi években. És amikor még szoktam volt, akkor sem rózsaszín tangában tettem. Mi több, nem is láttam senkit (!) rózsaszín tangában. Más extravagáns szerkóban igen, de a rózsaszín tanga történetesen (emlékezetem szerint) nem szerepelt a parádés jelmezek sorában. További apró pontatlanság a Bayer által fölvázolt expresszív képben („harmincezer rózsaszín bőrtangás buzi”), hogy a budapesti melegfelvonulásokon eleddig a maximális létszám kb. 2500 fő volt. De mindez csaknem lényegtelen.

Sokkal fontosabb, hogy minden idegszálammal és zsigeremmel tiltakozom egy olyan világrend ellen, amelyben az elemi szabadságjogok előfeltétele, hogy az ember hordjon vagy ne hordjon ilyen vagy olyan ruhát. A ruhahordás fogalma természetesen behelyettesíthető olyasmikkel, mint „vallás”, „világnézet”, „kultúra”, „gondolkodásmód”, „szokások” stb. (A lista tetszés szerint bővíthető olyan elemekkel, amelyek nem sértik az embertársak önrendelkezési jogát.)

Annak a szellemiségnek, amelynek politikai hatalomra jutása fenyegetést jelent a rózsaszín tangát viselők [stb.] emberi méltósága, horribile dictu, az élete ellen, véleményem szerint nincs helye a közéletben.

És még valami. Nagyon ide kívánkozik egy vicc, a harmincas évekből.

Kohn és Grün találkoznak Berlinben. Kohn nagyon lógatja az orrát.
– Mi a baj? – kérdezi Grün.
– Ne is kérdezd! – feleli Kohn. – Nem hallottad, mi a legújabb törvény? Ha egy zsidóról kiderül, hogy három heregolyója van, akkor fognak egy nagy böllérkést, és levágják neki mindegyiket, meg a pöcsét is.
– Ajvé, ez borzasztó! – retten meg Grün is. Majd kis gondolkodás után hozzáteszi: – Te Kohn...! De miért kéne nekünk ettől félni? Hiszen egyikünknek sincs három golyója!
– Ugyan már – mondja szomorúan Kohn – gondolod, hogy számolnak ezek, mielőtt vágnak?

Címkék: , , ,


kedd, március 28, 2006
17:36
 
„Világképek versengenek...”


Idézet jön.

„Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy az Orbán Viktor visszatértével kapcsolatos félelmek eltúlzottak, hiszen már az Európai Unió tagjai vagyunk, "Európa odafigyel ránk". A helyzet pontosan fordított. Amíg felvételünkre vártunk, amíg folyamatosan bizonyítanunk kellett érettségünket a tagságra, addig a mindenkori kormány keze sok tekintetben meg volt kötve. Most, hogy már tagjai vagyunk az uniónak, a hatalomba esetleg visszatérő Fidesz gyakorlatilag mindent megtehet az országban. Az ellenzéki képviselőket nyilván nem veti börtönbe, a külföldi tulajdon államosításától pedig visszariasztja a tetemes kártérítés és büntetés. De az egypárti és abszolút többséggel rendelkező Orbán-kormány az ilyen szélsőséges lépéseket leszámítva lényegében mindenhez szabad kezet kapna Európától. A lengyel és az amerikai példa jól mutatja, hogy az új konzervativizmus hihetetlenül agresszívan támad. Lényegében vissza akarja venni mindazt, amit életformában és egyéni szabadságban az 1968-as nemzedék kiharcolt magának és utódainak. Világképek versengenek a magyar választásokon is, amelyen minden értelmes ember a saját értékeihez közelebb állót választja: akkor is, ha nem ért egyet a kormány minden intézkedésével.

Nem kívánok senkit sem kioktatni, még kevésbé fenyegetni. Csak azt a véleményemet szeretném rögzíteni, hogy aki nem tesz meg mindent a Fidesz-kormány győzelme ellen, annak utóbb semmilyen erkölcsi joga sem lesz tiltakozni és sopánkodni annak következményei miatt.”


írta Hegyi Gyula a tegnapi Népszabadságban.

Címkék:


 
Ideje csomagolni...?


Egy mai sajtóhír:

Inkább hatezer szoci, mint egy büdös SZDSZ-es - zárta előadását szombat este a Lázár János polgármester, a Fidesz helyi képviselőjelöltje meghívására Hódmezővásárhelyre látogatott Bayer Zsolt, a Magyar Nemzet publicistája, aki azt mondta: a kisebbik kormányzó pártnak semmi köze a liberalizmushoz. Példájában felhozta: ha a liberálisnak tartott angol Oliver Cromwell feltámadna, s őt ma liberális politikusként Demszky Gábor főpolgármester fogadná, majd elvinné a meleg büszkeség napján szervezetett felvonulásra, ahol "harmincezer rózsaszín bőrtangás buzi vonul fel, Oliver Cromwell rablóhúst csinálna valamenynyiből, kardélre hányná mindet."

Nem mellékes, hogy a mozaikokat értékükön tudjuk kezelni. A Fidesz (szóvivője útján) hivatalosan is nyilatkozott, hogy nem tartja szükségesnek elhatárolódni a Semjén- és Mikola-féle megnyilatkozásoktól. Bayer Zsolt annak a (holokauszt-tagadó és/vagy -relativizáló cikkeket is rendszeresen közlő) Magyar Nemzetnek a publicistája, amelyet (valamint a és Demokratát) Orbán Viktor személyesen ajánlott a rá szavazók figyelmébe.

Mire számíthatunk, sőt, hadd legyek önző: mire számíthatok vajon én, személy szerint – mint liberális, mint a jobb oldalnak be nem nyaló keresztény, mint filoszemita, mint homoszexuális –, ha a Fidesz kormányra kerül?

A kérdés költői, a válasz prózai.

Több mint tíz éve nem voltam külföldön, de azt hiszem, legfőbb ideje, hogy megcsináltassam az útlevelemet. Nem tudja valaki, hogy kell ezt intézni mostanában?

Címkék: ,


hétfő, március 27, 2006
16:26
 
Magánügy-e? (folyt.)


„A vallás nem őrizhető meg "magánügyként", az olyanfajta "belülről" megtért, hitüket személyesnek megélő keresztények (vagy zsidók, vagy muszlimok) száma, amilyen a Balázs, elenyésző minden társadalomban azokhoz képest, akik a család és a szűkebb-tágabb szociológiai közeg hatására automatikusan fogadják el a vallást.”

– kommentálta valaki az imént az egyik előző posztomat. Muszáj erre pár gondolat erejéig reagálnom.

A „hitüket személyesnek megélő keresztények száma” valóban nagyságrendekkel múlja alul a tradícióból vallásoskodók számát. Csakhogy. Jézus a missziós parancsban azt hagyta apostolaira, hogy „menjetek el az egész világba, tegyetek tanítványommá minden népet, és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”. Vagyis nem úgy szólt a parancs, hogy „menjetek, oszt' anyakönyvezzetek mindenkit, orrba-szájba, anélkül, hogy csórikáimnak bármi közük lenne hozzám, hadd dőljön a pénz az eklézsia kasszájába”.

Ha gondosan áttanulmányozzuk a Bibliát – akkor a fenti mondatot meglepő módon nem találjuk meg benne. Sehol nem szerepel az Újszövetségben olyan állítás, amely szerint a személyes döntés nélkül gyakorolt vallásosságnak akár egy fél légyfingnyi értéke is volna. Az ellenkezőjére azonban annál több utalást (mit utalást? egyértelmű kijelentéseket) találunk mind az evangéliumokban, mind az apostoli levelekben.

A kereszténység saját definiíciója (tehát nem Birtalan Balázs fixa ideája!) szerint a kereszténység személyes szeretetkapcsolatot jelent a Jézusban közénk jött Istennel. E kapcsolat aztán persze megnyilvánul mindenféle egyéni és/vagy közösségi cselekedetekben – ezt nevezik vallásnak. Csakhogy a vallás (ismét csak a kereszténység saját rendszerén belül nézve) mindenképpen következmény. Az említett belső istenkapcsolat következménye. Ha ez az alap hiányzik, akkor az egész felépítmény üres, kongó, értéktelen. „Zengő érc és pengő cimbalom” – ahogy Pál apostol írja. Egyéni elköteleződés nélkül az összes vallásos megnyilvánulás (beleértve az oktatást, gyógyítást és karitatív tevékenységet is) egy nagy nulla, hámozott léggömb – és ami ennél is rosszabb: hazug képmutatás.

Az evangélium megtagadása és Jézus Krisztus elárulása volt, amikor a IV. század végén a kereszténységet államvallássá tették. És ez az undorító, szemforgató árulás folytatódik azóta is: ez köszön vissza minden keresztény tömegmozgalomban, minden olyan „misszióban”, amikor egy egész népet kényszerítenek bele a keresztény vallásgyakorlatba, anélkül, hogy az egyes megkeresztelkedők megismernék és megszeretnék Jézust. A „trón és oltár szövetségének” eszméje vagy a „keresztény ország” puszta felvetése, a (keresztény) vallás közüggyé tétele – mindez olyan abszurditás, amely (még mindig a kereszténység saját értékrendjén belül maradva) bőségesen kimeríti a bálványimádás, ebből adódóan az istentagadás fogalmát.

„Az én országom nem e világból való” – mondja Jézus. Becstelenség, ha valaki Jézus országát e világ keretei közé akarja kényszeríteni, ráadásul Jézusra hivatkozva.

Címkék: ,


 
Én már fölírtam egy cetlire


Elvből nem küldök tovább olyan levelet, amelyben a „küldd tovább” felszólítás vagy valamely ekvivalense olvasható. Ezt sem küldöm, amit most kaptam, de szívesen leblogolom, tessék:

Figyelem!

Ha a mobilodon bepötyögöd a

*#06#

jelsort, a kijelzon megjelenik a készüléked gyári sorozatszáma (IMEI) - ez egy 15-jegyu szám. Írd föl valahová és jegyezd meg, mert ha elveszik a telefonod, vagy ellopják, a szolgáltatódat felhívva a sorozatszám alapján blokkoltatni lehet a készüléket, még akkor is, ha kicserélték benne a SIM-kártyát. Valószínuleg nem látod többet a telefonodat, de legalább így a készüléket az "új tulajdonos" nem tudja használni, sem eladni. Az IMEI segítségével a rendorség is megtalálhatja a telefonodat használó személyt, felelosségre vonhatja, elkobozhatja a készüléket és visszaadhatja eredeti tulajdonosának. Minél több mobiltulajdonos tud errol a lehetoségrol és él is vele szükség esetén, annál kevesebb esélyük marad a tolvajoknak. Éppen ezért minél több becsületes emberhez el kell juttatni ezt az üzenetet, hadd terjedjen a jóhír és csökkenjen a telefonlopások száma!

Címkék: ,


vasárnap, március 26, 2006
22:38
 
Idézet – mert eszembe jutott

Kartoték adat

Rám vall ez is, mindenképp rám vall,
mert utálom, ha megoszt a virtus.
E körülmetélt kis országban
zsidó is vagyok, mint Jézus Krisztus!

(Utassy József)

Címkék:


 
Náci vagyok, mint Jézus


És nemcsak náci vagyok, hanem végtelenül elkeseredett is.

Semjén Zsolt szombaton kijelentette, hogy „elég volt a devianciából, a meleg tisztességből” (bármit is jelentsen ez a homályos szintagma). A vallással kapcsolatban pedig azt mondta: Hitlerék is magánügynek tekintették a vallást, „jött is utána Gestapo, Auschwitz, börtön”.

Tehát, ahogy az MSZP szóvivője nagyon találóan interpretálta Semjén Zsolt szavait: aki úgy gondolja, hogy a vallás magánügy, az náci. Ez vonatkozik rám is.

Ugyanis keresztény hitemből fakadóan, valamint teológiai (elsősorban kegyelemtani) ismereteim alapján szilárdan vallom, hogy noha a vallásnak (mint minden, a világban egzisztáló jelenségnek) van társadalmi vetülete, alapvetően magánügy. Legalábbis a keresztény vallás az. Jézus arra szólítja fel híveit, hogy a böjtjük ne magamutogató, hanem láthatatlan legyen, imádkozni pedig kifejezetten a „belső szobába” küldi őket, mondván, hogy „Atyátok a rejtekben is lát”. Tömegmozgalom szervezése helyett mindenkit egyenként szólít meg, és hív személyes megtérésre. A Szentlélek pedig az egyes ember lelke mélyén munkálja az Atyával való személyes kapcsolatot.

Ezen a kiindulási alapon semmit nem változtat az, hogy a kereszténységnek van kifejezett társadalmi küldetése és mondanivalója.

Apró szépséghibája Semjén Zsolt nyilatkozatának, hogy Hitlerék a vallást nem tekintették magánügynek; ellenkezőleg: kötelezően bevezettek egy saját, önmagában koherens világmagyarázó rendszert, amely áthatotta az emberek egész életét. Erre a rendszerre felépítettek egy társadalmi struktúrát, amelynek megvolt a maga hierearchiája, megvoltak a szent iratai, megvolt a rituáléja – és nem utolsó sorban az istene. A hitlerizmus teljes mértékben kimeríti a vallás fogalmát– speciel egy olyan vallásét, amely a maga kultúrájában abszolút mértékben közügy volt. A Harmadik Birodalomban a vallás nem lehetett magánügy, ugyanis a rendszer alapvető ideológiája megkövetelte, hogy az embereknek egyáltalán ne lehessenek magánügyeik.

Ennyit a nyilatkozat érdemi részéről.

A személyes bevonódásom és borzasztó keserűségem oka a tavaly májusi találkozó. Kénytelen vagyok azt hinni, hogy 2005. május 5-én nem Semjén Zsolttal beszélgettem megindítóan emberi hangnemben két órát, hanem egy alteregóját küldte maga helyett. Más magyarázatot nem tudok. Vagy ami alternatív magyarázatként kínálkozik, azt nem akarom tudni.

Címkék: , ,


szombat, március 25, 2006
15:07
 
Helyzetjelentés


Hogy ne csak nyafogjak állandóan. Mert, amint már írtam, attól, hogy belül káosz, kívül még zajlik az élet.

Voltam a gyomrász bácsinál, egy félévig megint megvan a 90 %-os támogatás a 2×40 mg Nexiumra (-> reflux). Aztán, amint az emésztés és szarás szívet gyönyörködtető témájáról cseréltünk eszmét, a tanár úrban fölmerült, hogy esetleg nem-e van-e esetleg-e tejcukor-érzékenységem nekem. Merthogy szép, szép, hogy pszichoszomatika (alapvetően ő rugdosott el pszichoterápiába), de azért mielőtt ráfognánk valamire végérvényesen, hogy pszichoizé, lőjük ki a többi variációt. [Emelem borotvámat Occam tiszteletére.] Úgyhogy április 4-én (nemtom mexokni még mindig, hogy ez munkanap!) és 7-én megyek ún. H2-kilégzés vizsgálatra. Erről ugyan nemtom, mire jó, de a lényeg az, hogy éhgyomorra megetetnek valami borzalmassággal, amitől simán összefosom majd magam a helyszínen, és hogy ne unatkozzak, még vért is vesznek közben, pár óra leforgása alatt ötször. S amint említettem, vélhetőleg a majdani nagy sikerre való tekintettel, rögtön beduplázva az egész: két nap, két vizsgálat. Alig várom. Tényleg alig.

A nagy újság az, ogy Apától megvették A raktármanó és a Sárga Vasalódeszkák c. mesekeönyvét. A megvétel célja, hogy bemutassák bábszínházban. Ez persze nem úgy fog történni, hogy „Szervusztok, gyerekek, én vagyok a Vitéz László, ez meg itten, a kezemben, az öreg Birtalan mesekönyve” – úgyhogy a prózai műnemben íródott opuszt konvertálni kell a dráma műnemére. Azaz: kellett. Ugyanis kész a darab. Apával beszélgettünk az ötletekről, én pedig úgy gondoltam, mutatóba megírok 2-3 oldalt. Megírtam, és Apának tetszett, úgyhogy kvázi tudomásomra hozta, hogy én fogom megírni a bábdarabot. Nem mondom, hogy nem ijedtem meg a dologtól, de – kihasználva az előző hétvégét meg a táppénzen létemet – két nap meg két éjszaka alatt összehoztam. Kifejezetten sikerélmény volt, örülök neki. Fárasztó volt, de szívesen csináltam. És a plakáton jól fog mutatni, hogy „Birtalan Ferenc meseregényét színpadra alkalmazta Birtalan Balázs”.

A héten Apának két folyóiratban (Parnasszus és ÉS) is jelent meg verse, ami azért nagy szó, mert meglehetősen hosszú (bő egy évtizedes) kihagyás áll a háta mögött ilyen téren.

Itthon kitört az informatikai forradalom. Tomi (kvázi stafírungként) kapott az édesanyjától némi pénzt, hogy meglegyen a betevő számítógépre-valója, úgyhogy vettünk számítógépet. Nagyon hájtek a lakás: két gép (az egyikben 160 gigás vincseszter), és mindkettőhöz LCD-monitor (az egyik 17'', a másik 19''), hangszóró, mikrofon, webcam, valamint madzagmentes billentyűzet és egér. Nem olyan rég ezeknek mindegyike külön-külön is státuszszimbólum volt a szememben. Most meg... Szégyen vagy sem, de nem feltétlenül állítanám, hogy rosszabbul élek, mint négy éve...

És ha már témánál vagyunk: szerintem az MSZP nyugodt szívvel abbahagyhatja a strapás kampányolást: az egészet rá kell bízni Mikolára. Érdekes ez. A 94-es választást Csurka nyerte meg a szocialistáknak, a 2002-eset Kövér, és most, ha a Worluk által Bohócdoktornak nevezett urat hagyják még két hétig szabadlábon ámokfutni, akkor ő egymagában elintézi, hogy a Fidesz ne kerüljön kormányközelbe. Amely esetben nem lehetek elég hálás neki.

Címkék: , , , ,


csütörtök, március 23, 2006
23:54
 
Közkívánatra


Ezúton jelzem, hogy az a rohadt hajókötél ma sem sodort el... Egyrészt valóban jólesik az érdeklődés és aggódás (köszönöm, télleg), másrészt meg valóban van olyan, amikor jobb nem írni, mint írni. Na persze, az ilyen minek blogol. Jogos. Gondoltam is rá, hogy kitörlöm az egészet, honlapostul – de persze profi hisztériásként nem csináltam meg.

PS.: Aki nem tudja: az igazi hisztériás nagyroham az pontosan ugyanolyan, mint az epilepsziás nagyroham – azzal a különbséggel, hogy az epilepsziás simán ripityára töri magát esés közben. Egy disztingvált hisztériás tudattalanul ügyel arra, hogy puhára essen, és ne történjék semmi „igazi” baja.)

PS.2.: Nem túlzás egy ilyen szintű kitárulkozás, amit itt néha megengedek magamnak?!

Címkék:


csütörtök, március 16, 2006
20:54
 
Ej, mi a kő...


Az áldott emlékezetű Gyökössy Bandi bácsi visszatérő fordulata volt, amikor a pszichoszomatikus betegségekről írt: „Minden lelet negatív, csak maga a beteg pozitív.” – Valahogy így van velem is.

A mai napom vizsgálatokkal telt (két darabbal össz-vissz, de eltelt vele): laborral meg hasi ultrahanggal. Látványosan semmi bajom, csak épp görcsöl az izé. (Gyomor? has? ki tudja.) Néha nem fáj órákig, és már épp kezdem magam táppénzcsalónak érezni, amikor fogja magát, és beleáll a görcs, minden átmenet nélkül. A doktor néni azt mondta, hogy vissza kéne mennem a gasztroenterológiára, amitől marha boldog vagyok: valószínűleg ismét kifordítanak, és megnéznek belülről. :-(

Holnap megyek Dávidhoz. Itt az ideje, hogy megdolgozzon a pénzéért: az eddigi ködös diszkomfort érzések helyett most már jól fejlett testi tüneteket tudok szállítani neki. Ezzel aztán már van mit kezdeni!

Az ultrahangról még annyit, hogy az ultrahangász néni megtalálta ugyanazon 2-3 milliméteres epe-polipkákat, amelyeket már egy jó éve is. Ennek ugyan semmi köze a mostani fájdalomhoz (az epe állítólag nem szokik olyat, hogy átsugározzon ennyire balra), de azért megkérdeztem a házidoktor nénit, hogy akkor most mi van ezzel. Merthogy a polip pizzán még hagyján (mondjkuk úgy se szeretem nagyon), de azért az epémben ne má... Derűsen bólogatva mondta, hogy előbb-utóbb kő lesz a dologból. – Műtét is? – Hááát, igen. – És mégis, mikor? – Hááát, úgy néhány éven belül.

Hurrá.

Címkék: ,


kedd, március 14, 2006
09:57
 
Mifin


Görcsöl az izé, ott ni. Bal oldalt, a bordák alatt két ujjnyival. Lassan másfél napja. Ott, ahol az ember nem tárol semmit, legfeljebb néhány félreeső bélrészletet. Ritmikusan, hogy szórakoztató is legyen, picivel lassabban, mint a szívverés, emígy: semmi – görcs – semmi – semmi – görcs – semmi – semmi – görcs -

Tegnap eljöttem a munkából két órával korábban, mert már csillagokat láttam. Lefeküdtem pihenni, aztán másfél perc pihenés után felkeltem, és átmentem az ügyeletre. Ott seggbe lőttek egy No-Spa-val meg adtak egy Xanaxot (nem, nem fizet semmit a gyártó), és megállapították, hogy nem lyukadt ki, nem szakadt le, nem vérzett be, úgyhogy pihenjek, és szedjek még görcsoldót, ha görcsöl. Naccerű. Szedem, és a görcs szemlátomást (vagy mondjuk: bélérezvést) abszolút immunis a gyógyszerekre. Este javult, az éjszakát nagyjából átaludtam (altatóval, nagy cucc!), reggel meg arra ébredtem, amire tegnap reggel: hogy görcsöl.

Ma itthon; délután átmegyek a háziorvoshoz, aki majd ugyanúgy nem tud semmi okosat mondani, de valószínűleg felír majd valami új (jó drága) gyógyszert.

Tetszenek ismerni a régi agyzsibbasztót a mifinról, ugye? [Ez is a csak szóban mondható viccek közé tartozik.]

Megy a kisfiú az erdőben, és szegénynek nagyon beteg a mifinja.
Arra jár a jó tündérke, és megszólítja:
   – Kisfiú, lehet egy kívánságod! – Mire a gyerek, szipogva:
   – Azt akarom, hogy legyen egészségesebb ami finom!

Címkék: ,


vasárnap, március 12, 2006
11:42
 
Szörnykijárat


Apa megint kórházban. Hétfőn jött ki, tegnap hajnalban vitték vissza. 5:32-kor telefonált, hogy baj van, én hívtam hozzá a mentőt. Aztán taxi, és vágtattam Csepelre, záróvonalakon meg piros lámpákon keresztül. Fél 7 körül már bent voltunk a sürgősségin – onnantól kezdve vártuk a vizsgálatokat, meg az eredményeiket. Idővel fölvitték Apát az osztályra (ugyanabba a kórterembe, ahol pár napja is volt), aztán én vissza Csepelre cuccokért, aztán vissza a kórházba, aztán végre Tomiékhoz. Mindennelé végezve kb. 19 órára sikerült ideérnem. Nem mondom, hogy nem volt fárasztó nap, mert az volt. Nem így terveztem – igaz, Apa sem így tervezte. Egyébként már jobban van, és bár nemigen tudni, hogy mi baja volt most, az biztosnak látszik, hogy nem a szíve rosszalkodott.

Dáviddal tovább terepautózunk; most már explicit, hogy nem rövidterápia lesz, nem is „hosszabb távú rövidterápia” hanem kifejezett hosszúterápia. Nem is baj. Rám is fér. Majd' négy évtizednyi szemét alól kell kikotorni, hogy mi bajaim is vannak. Súlyosbítva az egész a nárcizmusommal, a hisztériámmal, a kényszertüneteimmel és a bravúros szintű elhárításaimmal (racionalizálás és intellektualizálás, aranyérmes szinten).

Ha valaki lát, azt látja, hogy aránylag olyan vagyok, mint mindig: mozgok meg beszélek, meg röhögök jókat – szóval viselkedési szinten voltaképpen minden OK. Belül, a felszíntől atombiztosan disszociálva káosz van; a régóta tenyésztett háziszörnyek lassan, de kíméletlenül rágják magukat kifelé, felfalva mindent, ami az útjukban áll – konkrétan engem.

De ismétlem: viselkedéses szinten nagyjából minden OK. Aggódó behaviorista barátaim és ismerőseim megnyugodva dőlhetnek hátra. A többi aggódó barátomnak és ismerősömnek meg ezúton is köszönöm az aggódást, annak direkt és indirekt kifejezéseit. Attól, hogy cinikus állat módjára reagálok (vagy nem) egy-egy telefonra vagy levélre vagy akármire, attól ezek még nagyon jólesnek. A cinizmusom valószínűleg a meghatottságot, a zavart igyekszik palástolni.

Címkék: ,


kedd, március 07, 2006
13:39
 
Retró fíling

Rébusz


amikor izzadni kezd a papír
elkurvulnak a mondatok
kifogytál végképp az eufémiákból
s a verstömegek tükrében önmagára ráunt
novemberi széllel egy szó ordít csak versenyt
             halál
mikor mint kismajom anyja hasán
csimpaszkodsz régvolt csókok emlékeibe
el ne ragadjon képzelt árja a Styx-nek
mikor gitárod nyakát fojtogatni kezded
ha két t-vel kell leírnod
             barát
amikor imáid visszaverődnek a falról
melyről hirdeted leomlott évek óta
mikor már irigykedsz egy cigarettacsikkre
lennél macskakő mit százezrek tipornak
vagy meggyalázott rég lejárt
             plakát

ilyenkor...

(A helyes megfejtőnek a szerző
kisorsolja magát.)

(1992)

Címkék:


hétfő, március 06, 2006
11:47
 
„...fényesen ragyog a Mars ma este...”


Szemelvények a hétvége eseményeiből:

Visszamondtam a Pszinapszison való részvételemet.
Töröltem az iWiW-regisztrációmat.
Kiléptem az Öt Kenyér Közösségből.
Dávid közölte, hogy hosszabb és teljesen más jellegű lesz az együttműködésünk, mivel abszolút alkalmatlan vagyok a kognitív terápiára.
Tomival tegnap voltunk 5 évesek; ünneplés címén meg akartuk látogatni Santanát az állatkertben, de a hóvihar miatt kénytelenk voltunk otthon maradni.
Tegnap óta fáj a hátam jobb oldalt; ma óta a hasam is megy. (Pszichoszomatika rulez.)
Az éjjel a holokausztról álmodtam: koncentrációs táborba vittek.

Címkék: , , ,


szerda, március 01, 2006
10:59
 
Papok, kurvák és kereszténydemokraták


Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség legújabb műbalhéja: felháborodottan tiltakoztak egy "Papok – Kurvák Party" című, huszadrangú farsangi buli ellen. Bővebben lásd az Index cikkében. Gondoltam egyet, és írtam egy levelet a tiltakozást jegyző dr. Rétvári Bencének. Nem nyílt levélként, nem is az Öt Kenyér nevében, csak úgy. Mindazonáltal úgy gondolom, a blogomban elfér a levél szövege.

Kedves Bence,

ne haragudj, hogy ismeretlenül írok neked. Csak pár gondolat erejéig reflektálni a papos-kurvás tiltakozásodra.

Az inkriminált esemény "minket, keresztényeket személyes hitünkben súlyosan sért" -- írod. -- "Minket, keresztényeket" -- ez olyan formula, amely egy apostolutód szájából általánosan megszokott. De vajon a nem ordinált keresztény hívőnek ki osztott lapot, hogy Isten egész népe nevében nyilatkozzék? Arra vagyok kíváncsi, hogy a közleményed közreadását milyen körben végzett felmérés előzte meg. Biztos vagy benne, hogy jogosult vagy minden krisztushívő nevében nyilatkozni?

Ha például én látom egyazon mondatban leírva a "pap" és "kurva" szavakat, nekem mint hívő kereszténynek az első asszociációm nem a sértődöttség, hanem az evangéliumi öröm. Az Emberfia ugyanis nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon: a kereszténység egyetlen Főpapja számára napi rutin volt, hogy kurvák társaságában töltse az idejét, személyválogatás nélkül árasztva mindenkire az Atya szeretetét.

Más vallások sérelméről írsz -- és nem veszed figyelembe, hogy pont a bűnhöz, az emberi nyomorhoz való hozzáállás tekintetében a kereszténység nem "egy vallás a sok közül", hanem az inkarnálódott Logosz életműve miatt éppen hogy egyedülálló lehetőség a bűnből való felemelkedésre.

Véleményem szerint a "Papok – Kurvák Party", ha egy Jézusban hívő embernek a szemébe ötlik, egyedülálló lehetőség az irgalom evangéliumának hirdetésére. Erre ugyanis (szemben az egyház nevében való nyilatkozással) minden megkeresztelt (pláne minden megbérmált) ember küldetést kapott. Egy ilyen lehetőség kihagyását én vétkes mulasztásnak érzem. És egy ilyen lehetőséget arra felhasználni, hogy (pl. jogi fenyegetések kilátásba helyezésével) a Nagy Testvérként figyelő, büntető Isten képzetét erősítsük az örömhírre szomjazó világban -- ez véleményem szerint súlyos bűn mind az 1., mind (áttételesen) az 5. parancs ellen.

Engem legalábbis, mint keresztényt, "személyes hitemben súlyosan sért".

Kegyelmekben gazdag nagyböjtöt kívánva üdvözöl:

Birtalan Balázs

Címkék: ,


 
Március

Hurrá

Szaladj, ha akarod látni, fuss!
Kitört a fák forradalma!
Szaval a száműzött Március!
Jégkirályt lincsel a Tarna!

Március! Március! Március!
Lángok a barackfaágon!
Láng, lobogó lila láng! Fiúk,
dobjuk rá a nagykabátom!

Március, gyönyörű március!
Szeretlek százezer éve!
Ki merne utadba állni?! Fuss!
Március, szerelmem: érj be!

(Utassy József)

Címkék:




Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta