Névtelen szerint:

A vicc az, hogy már az is súlyosan sérti az önrendelkezés és a szabadság elemi jogát, ha valakinek számolgatni kezdik a heregolyóit. És ezen az sem segít, ha végül megfelelőnek találtatik a mennyiség, így a levágásra nem kerül sor. Felhívom mindenkinek a figyelmét, hogy ha van joga bárkinek heregolyókra és tangákra vonatkozó szabályokat hozni, akkor ugyanannak joga van bárkinek a nadrágját ellenőrzés végett lehúzni. És azoknak a nadrágját is le fogják húzni, akiknek két heregolyója van, és jégeralsót hordanak. A gondolatrendőrség működése ezzel analóg.

 Névtelen szerint:

A vicc az, hogy senki nem lenne kíváncsi a heregolyóikra... (Bocs, heregolyójukra. Páros testrészeket egyesszámban... De ha ők kivonulnak az utcára mutogatni, akkor ne csodálkozzanak, ha valaki számolgatni kezdi.

 Balázs szerint:

De ha ők kivonulnak az utcára mutogatni, akkor ne csodálkozzanak, ha valaki számolgatni kezdi.

Ebben a mondatban csak a változókat kell lecserélni, és máris a zsidó gettók, a néger rabszolgatartás és a szegregált cigány osztályok legitimálását kapjuk eredményül.

A fenti állítást nem vagyok hajlandó néhány hevenyészett mondattal megindokolni. Akit érdekel, több ezer sort talál a témáról az írásaim közt vagy az Öt Kenyér Közösség Olvasótermében
.

 Névtelen szerint:

Balázs, egyetértek Veled, csak a mondanivalódat megvilágító példák olvastán pirul el orcám. Jó, ha a magyarázatunkat példákkal illusztráljuk, a szemléltetés a pedagógia legnagyobb találmánya, s kiválóan tudunk valamit egy anekdota, vicc stb. segítségével jobban megvilágítani. De vajon épp eme példa ebben az esetben a legalkalmasabb? (Csak tűnődöm, meditálgatok.) Hiszen a blogodnak hölgyolvasói is vannak, s ezek némelyike (lehet, hogy a többség) még férjezetlen. Kímélni kellene az érzékenységüket, hiszen nem szoktunk azok előtt férfiak testrészeiről beszélni, akik még nincsenek férjnél, hogy ártatlanságuk hímporát le ne töröljük, hogy meg ne sértsük őket leányi tisztaságukban. Mit szólsz erre? Szimre

 Balázs szerint:

"hogy ártatlanságuk hímporát le ne töröljük, hogy meg ne sértsük őket leányi tisztaságukban. Mit szólsz erre?"

Meg ne haragudj rám, de azt szólom, hogy csendesen dührohamot kapok attól, amit most írtál.

Hogy lehet a szemérem és ártatlanság fopgalmait akár csak megemlíteni is a vészkorszakról beszélve?! A felidézett akasztófahumorú párbeszéd annak a tragédiának az első felvonásából való, amelynek az utolsó (?) felvonásában hatmillió embert vittek vágóhídra. Gondolod, hogy a gázkamrákban (amelyeknek Bayer és társai a puszta létét is tagadják) udvariasan elkülönítették spanyolfallal a legyilkolásra váró szűz leányokat a legyilkolásra váró többiektől?!

Engedd meg, hogy a szemérmes félrefordulással, a középosztály hablelkével kapcsolatban magamtól idézzek pár sort:

"Az egykori népirtásban ugyanis az SS-ek és a nyilasok csupán a főszerepet játszották el, de az egész borzalom össznépi produkció volt, amely 'nem jöhetett volna létre', ha nincsenek a hallgatók, a csöndben maradók, a fejüket a homokba dugók. Az ő tétlenségük, közömbösségük volt a némaságában kiáltó felhatalmazás:Igen, irtsátok ki őket!"

Úgyhogy azt kell mondjam: nagyon rossz helyre címezted ezt a "mit szólsz hozzá" kérdést.

 Névtelen szerint:

Balázs, nem tudom kinek a gondolata, de nagyon igaznak tartom:

"az igazság sosem az emberiséget, hanem mindig csak egy-egy embert válthat meg!"


Kata

 Balázs szerint:

Arról nem is szólva, hogy a "még férjezetlen" kifejezés (pontosabban a mögöttes gondolatvilág) elég rosszul cseng egy olyan blogban, amelynek azért számos leszbikus olvasója van, főleg egy olyan témán belül, amelynek egyik lényeges eleme a szinglik basztatása vagy élni hagyása.

 Névtelen szerint:

Endogénopiát, te félreértettél. Komolyan írtam, amit írtam, nem volt benne sem kedélyeskedés, sem irónia. Ezért is utasítom vissza a megjegyzésedet. De ez nem is annyira fáj. Az igen, hogy Balázs sem ért meg.
Úgy reagál a megjegyzésemre, mintha nem ismernénk egymást már egy ideje (majdnem egy éve). "Hát akkor kivel kávéztam én a múlt esztendőben?" - valami ilyet kérdezett egy kedves ismerősöm nemrég. Miért kell polgárt pukkasztani akkor is, ha ugyanazt a gondolattartalmat finoman, okosan és tapintatosan is tudjuk közölni, mert csodálatos intelligenciánk ezt is lehetővé tenné? Nem, nem, lehet csendesnek is lenni, a polgárt nemcsak kinevetni, lesajnálni, lenézni lehet, nemcsak ellenségesen lehet őt kezelni, nemcsak provokálni lehet, talán rá is lehet mosolyogni, meg is lehet érinteni a "hablelkét", esetleg meg is lehet ezt a lelket simogatni. Mert nem kell mindig igazságosnak, korrektnek lenni, ha ez hidegséget, érzelem nélküli udvariasságot jelent. Néha jobb hazudni inkább, hogy ne bántsam meg a másikat. Nem kell mindig az igazat a másik arcába lökni. Ó, nem! Balázs, te jószándékú, kedves, szerető szívű ember lehetsz, de még ki kell nyitni a szívedet a nyárspolgár előtt, meg kell őt szeretned, magadhoz kell őt ölelned, bele kell helyezkedned a lelkébe, hogy elfogadhasd őt az összes gyarlóságával együtt. Akkor nem akarod őt majd pukkasztani többé, akkor nem...
Hidd el...
Szimre

 Névtelen szerint:

Szimre, gondoltál már arra, hogy a homoszexuálisokat hányszor sértették meg nem az igazsággal, hanem hazugsággal? Hányszor tiportak bele "hablelkükbe" nem az igazságggal, hanem hazugsággal?
Szerintem az igazság megér egy kis keresetlen, sőt akár sértő fogalmazást is. Már persze annak, aki tényleg keresi...

Kata

 Névtelen szerint:

Nekem sokkal durvább a "miért kell félned, te is fel szoktál vonulni rózsaszín tangában?", mint a szóbanforgó zsidó vicc. Az előbbi ugyanis a kirekesztés feletti vállvonogatást fejezi ki, az utóbbi viszont a kirekesztés abszurditását, és az afeletti szomorúságot.

Én különben stabilan heteroszexuális vagyok. Vagyis nem a saját kirekesztettségem ellen küzdök.

Egyébként nem különösebben szeretem, hogy a homoszexuálisok felvonulnak, de azt szeretem, hogy megteHETik. Szeretném, ha mindenkinek lenne joga azt szeretni és nem szeretni, amit.

 Névtelen szerint:

Ez nem játék. Hanem az én vágyott világom. Illúzió talán, de szeretném, ha valóság lenne. Miért van az, hogy olyan hamar szembesülenk a leányok a férfiak világával? Miért nem maradhatnak hosszabb ideig tiszták, nainak, ártatlanok? Ez úgy fáj nekem. Annyit gondolkodom ezen, el sem hinnéd, mennyit. (Enikő valóban kivétel volt, gimnazista korában a Svetitsben tanult, apácák nevelték. Akkoriban két apácák által fenntartott iskola volt csak még nálunk, Pesten a Patrona Hungariae és Debrecenben a Svetits.)
Még egy dolgot szeretnék Neked írni, nagy-nagy szeretettel. Figyelj, Lina: egy embert több más ember többféleképpen is szerethet. Én is szeretem és féltem Balázst, csak másképpen (nyilvánvalóan más módon tudom, hiszen más csatornán keresztül érintkezem vele, mint Te, más időintervallumot fog át az ismeretségünk, és nyilván nem is ismerem őt olyan mélyen, olyan jól, mint Te). Szimre

 Névtelen szerint:

Miért lenne az tisztább, aki tudatlanságában nem vétezik, mint aki tudatlanságában vétkezik? A tisztaság szerintem más forrásból fakad és főként nem a tudatlanságéból.
De azt hiszem nem ez itt a fő baj, illetve nem ez a fő téma. Hanem az, hogy emberek életébe avatkoznak durván. Függetlenül attól, hogy "hamvasan ártatlan", vagy sokat megélt.
És ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy milyen másság miatt van a megkülönböztetés. Talán ha pl. az orr nagysága lett volna a "vicc" alapja, az rendjén van?
Balázs példája nem öncélu tapintatlanság volt. Nem kellene erről másfelé elkanyarodni...

Kata

 Névtelen szerint:

Ez a Balázs blogja, azt ír ide szerintem, amit akar. De énszerintem is igenis a polgárpukkasztás sok mai művészi és kulturális alkotásban öncélúvá, durvává, más ízlésű embereket bántóvá vált... Valamikor egy prűd köztudat, életszemlélet és egy világi hatalommal bíró egyház ellenében ennek is megvolt a létjogosultsága, de ma már nincs, nem fejez ki mást, mint a kérdéses szerzők embermegvetését, embergyűlöletét, durvaságát (nem Balázsról, hanem például Herman Nitzschről, Deák Bárdos Ágnesről, Müller Péterről, Esterházy Péterről vagy a punkrockról beszélek...)

 Balázs szerint:

Úgy gondolom, hogy senki nem mondhatja meg egy alkotóművésznek, hogy bizonyos eszközök használatának van-e létjogosultsága vagy sem. Vannak olyan műalkotások, amelyek számomra baromira nem mondanak semmit, és a magam részéről úgy gondolom, hogy időpazarlás volt elkészíteni őket -- de ki vagyok én, hogy ezt a véleményemet abszolutizáljam, és azt mondjam, hogy ennek és ennek az eszköznek "nincs létjogosultsága"? -- Annyit tehetek, hogy bizonyos verseket, regényeket nem olvasok el, bizonyos filmeket, darabokat, kiállításokat nem nézek meg, bizonyos tévéműsoroknál át- vagy kikapcsolom a tévét, bizonyos weboldalakról átkattintok, bizonyos emaileknél megnyomom a delete gombot.

Ez a kérdés elvi része.

Ami a gyakorlatot illeti: amikor "polgári erkölcs" álnéven diktatúrát és gondolatrendőrséget akarnak eladni az országnak, akkor a polgárpukkasztás szerintem igenis indokolt, mi több, fontos feladat. A hazugságokat néven kell nevezni; "megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket" -- mondta egy hajdani liberális.