Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szombat, július 29, 2006
10:47
 
Kakasfarok


Nyaralásos képek már szétválogatva: a kíváncsi szemnek már nem 1500, csupán mintegy 600 fotót kell végignéznie. Sajnos a 6 órányi videó még mindig 6 órányi. Be kell szereznünk egy digitalizáló nevű állatot (amelyről pár nappal ezelőttig nem is hallottam, hogy létezik), és akkor majd össze lehet állítani egy hangulatos, 50 perces filmet, mindenki boldogságára.

Némileg elhanyagoltam a blogolást, de tegnap megint kaptam egy kis motivációt. Zsolt, a rendszergazdink, akivel egyébként asszem, mondható, hogy baráti nexusban vagyunk, mondta, hogy hosszú idő után eljutott a honlapomra, és áttanulmányozta azt, a bloggal együtt, és gratulál a nyíltságomhoz (értsd: exhibicionizmusomhoz). Persze az is kiderült a beszélgetésből, hogy az egész hóbelevanc abszolválására mintegy 15–20 perc elegendő. :-)

Nehezen bírom a hőséget. Két napja az irodában (csak úgy, mint kb. egy hónapja) akkorát hánytam ebéd után, hogy tán még a két nappal korábbi reggeli is kijött. Nem tudtam mire gondolni, csak a kánikulára, tegnap azonban irdatlan hasmenésre ébredtem, és kénytelen voltam egész nap Smectát zabálni. (Nyamm-nyamm...) Úgyhogy egyre inkább azt hiszem, valami vírust sikerült összeszednem, jó eséllyel Miki-Vikitől, akik nemrég hasonló tünetekkel fetrengtek. Egyébként velük meg Tomival tegnap este a Wasabi nevű étteremben ünnepeltünk. (Heveny hasmenésre nincs is jobb, mint egy kiadós vacsora wokos kajákból, szusiból és egyéb tengeri szörnyekből.) Az ünneplés tárgya Viki volt, akinek szerdán, ill. Tomi, akinek ma van a születésnapja.

Tomit fölköszöntöttem (egyébként már két napja), de nem mellékes a köszöntéshez társuló azon kiegészítés, hogy az ő születésével (ergo létezésével) kapcsolatban a „sok boldogság” osztályrészese alapvetően nem ő, hanem én.

KoktélMás. Zakynthoson – ha már egész évben erre spóroltunk – a lehetőségeink szerint rugdaltunk kifelé a hámból: ennek jegyében két koktélbárban végigpróbáltunk egy csomó koktélt, a Pink Elephant-tól kezdve a Kamikazé-n át a What The Hell-ig. És rájöttünk, hogy koktélozni nagyon vicces dolog. Úgyhogy kitaláltunk magunknak egy új hobbit. A múlt héten beszereztünk egy shakert meg néhány alapanyagot (a készlet a következő évtizedek során bővíthető), és elkezdtünk koktélosat játszani. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy egész nap döntjük magunkba a Sex On The Beach-et meg a Margarithá-t. De ha este, főleg ilyen hőségben, megkívánunk valami hideget (és szeszeset), akkor jó dolog, ha az agybutítás legalább valami kreatívkodással jár együtt.

Tartozom egy válasszal arra nézve, hogy a görögök mért nem tudnak görögül. E mondat nyilván túlságosan általánosít. De rengeteg kellemetlenségünk volt odakint a kommunikációval. Megtanultunk pár görög szót, néhány egyszerűbb mondatot, mert annak állítólag örülnek. Volt is, akinek fülig szaladdt a szája, akinek a „Where are you from?” kérdésére nem azt válaszoltuk, hogy „From Hungary”, hanem ékes hellén kiejtéssel imígyen: „Apo tin Ungaría”. Akadtak többen, akik vissza is kérdeztek, hogy görögök vagyunk-e. Mások azonban kifejezetten úgy csináltak, mintha a görög számukra kínai lenne: a szállódában az egyik pincér a harsány „Efharisztó!”-nkra két héten keresztül rendre így reagált: „Bitte schön.” Egy malacképű pultosfiú (aki, amikor egy alkalommal meglátott étkezési időn kívül az étteremben, kerestem ugyanis az egyik recepciós lányt, így érdeklődött húsz méter távolságból, hogy miben is állhatna a kedves vendég szolgálatára: „What?!”) – szóval ez az úriember, amikor kedvesen kafé ellenikó-t kértem tőle, visszakérdezett: „Greek coffee?”, amikor pedig az édes frappét a görög szakkifejezéssel kértem (gliko), ostobán érdeklődött: „With sugar?”

De az egyik legszebb dolog a takarítónővel esett meg, aki minden bizonnyal a kicserélt lepedők és törölközők után kapta a jutalékát. Kedvesen mosolygó fiatalasszony volt, aki kurvára nem zavartatta magát, hogy amikor bejön takarítani, Tomival épp ott fekszünk az ágyon, hogy aludni szeretnénk, ne adj' Isten, egymáshoz bújni. Ő takarított, ezerrel. Egyszer kinéztem a szótárból (mert angolul egy vakhangot nem tudott), hogy „Ma nem kérünk takarítást”. Vidáman bólogatott, hogy érti, majd bejött, kicserélte a törölközőket, kivitte a szemetet, felmosta a szobát meg az erkélyt – mindeközben mi Tomival az ágyon feszengtünk, és vártuk, hogy mikor húz el végre a sunyiba.

Szóval ilyen és ehhez hasonló kalandjaink voltak. MÉg sorolhatnám, de egyrészt túl hosszúra nyúlna ez a post, másrészt el kll indulnunk, mert megyünk Tomi szüleihez ünnepelni. Tomit is, meg az édesanyját is, akinek holnap névnapja lesz (és akit nem Xéniának hívnak).

Címkék: , , , ,


csütörtök, július 20, 2006
18:13
 
Gyors lejelentkezés


Jelentem: megjöttünk. A cápák nem ettek meg, mert nem voltak, a repülőgép nem zuhant le, mert mért zuhant volna, a patkányok nem ettek meg, pedig voltak, a földrengésbe nem haltam bele, csak baromira megijedtem tőle, a tenger – bizonyos ellenkező híresztelésekkel ellentétben – kék, méghozzá változatos RGB-kódokkal kék, és van, ahol nagyon-nagyon az. És iszonyú meleg van. Mármint itt a lakásban. A tengerparton többnyire kellemesn fúj a szél, a szobában meg csaknem napi huszonnégyben nyomattuk a légkondit. Továbbá a frappé (felhabosított jeges nescafé) hideg, az ivóvíz drága, a báránysült finom, kivéve, ha 4 cm vastag zsírban úszik. Emellett minden édes, beleértve azt is, aminek nem kéne, pl. a Bloody Mary koktélt, és kivéve azt, aminek kéne, pl. a fent említett frappét. Emellett kiderült, hogy a görögök nem tudnak angolul – valamint németül, franciául és görögül(!). Viszont a legváratlanabb embernél is előfordulhat, hogy a „we are from Hungary” kulcsinger kioldja a Puskás, Détári, sőt a Budakalász vagy Szentendre válaszok valamelyikét.

Tomi csinált kb. 1500 fényképet, én csináltam durván 6 órányi videót. Isten a megmondhatója, mikor lesz ebből valami nézhető, bemutatható, blogolható állapotban. Tervezzük, hogy készítünk egy külön honlapot a tapasztalatainkról: kezdő nyaralóknak, kezdő repülőknek, kezdő tengerpartozóknak, kezdő görögországozóknak – meg általában mindenkinek, aki Zakynthos szigetére készül.

Címkék: ,


szerda, július 05, 2006
08:59
 
Indulunk, vagy mi


Hétfőn (meg kedden is) Tomi még dolgozott, én meg szabadságosat játszottam. Egyebek közt elmentem a Corvinba, és megnéztem A Da Vinci-kód c. filmet. Annyi rosszat írtak róla, hogy kíváncsi voltam, tényleg annyira szar-e a film. Hát tényleg. Ami a regény erénye, nevezetesen a jól szerkesztettség és izgalmasság, azt teljesen sikerült kipusztítani belőle a csapnivaló dramaturgiával. Ami pedig a könyvben nagyon gáz, nevezetesen a tudálékoskodó ostobaság, az viszont annál ékesebben kirajzolódik. Nemtommár, melyik szereplő, de szinte beleközli a néző pofájába, hogy „Jézus csak ember volt, és ez olyan szép és jóóóó” – a fíling leginkább a néhai Szomszédok Etusát idézi. Emellett, mivel a nagy melegre való tekintettel bekészítettem magamnak egy másfél literes ásványvizet, a film első harmadától kezdve leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy irdatlanul kell pisilni. Ami azért volt jó, mert legalább nekem is maradt valami izgulni való, valami megválaszolatlan kérdés egész a végéig: hogy kibírom-e.

Ugyancsak hétfőn vettem egy görög útiszótárat. Aki még nem látott ilyesmit, annak írom: ez egy három hasábos konstrukció. Magyar szöveg – görög szöveg fonetikusan – görög szöveg görög betűkkel. Nem felvágni akarok, és úgy csinálni, mintha tudnék ógörögül, mert nem tudok. De ismerek sok szót, és tudom olvasni a görög szöveget. Mármint az ó-t. Az új viszont leizzaszt: folyamatosan az az érzésem, amikor a fonetikus részt olvasom, hogy ezek a buta mai görögök nem is tudnak görögül. A szememnek és fülemnek egyaránt abszolút idegen szavak tömege, mármint ha a középső hasábot nézem. Aztán átvándorol a szemem jobbra, a görög betűkre. Kiolvasom (nyilván teljesen fölöslegesen) ógörög kiejtéssel – és rácsodálkozom, hogy nahát! ezt is ismerem, meg ezt is, meg ezt is! A legnagyobb döbbenetet számomra az általam véletlenül korábbról is hallott és nagy nehezen megjegyzett efarisztó szó jelentette, amely annyit tesz: köszönöm. (Ezzel aktív újgörög szókincsemnek mintegy 10 %-át ismertettem.) Megnéztem az írásképét: hát eukharisztó! Vagyis Eucharisztia. Ha agyonütnek, se jöttem volna rá, hogy az -ukh- hangkapcsolat fogata magát, és lazán átment egy darab -f- hangba. Arra is rá kellett jönnöm, hogy nyaralásunk helye, Agios Sostis valószínűleg nem [ágiosz szosztisz], ahogy azt normálisan gondolná az ember, hanem [ájosz szosztisz]. Így persze már az is érthető, hogy a Szent Bölcsesség székesegyház, hogyan lett [hágia szofía]-ból [ájá szofíja]. És hogy egykori gimnáziumi osztálytársnőm, Giovantsi Sofia vezetékneve miért úgy ejtendő, hogy [jovancsi]. De teljesen együtt tudok érezni azzal a tanárnővel, aki a naplót silabizálva a következőképpen hívta őt felelni: – Dzso-van-csics Zsófia!

Tegnap főleg pakolás volt. Amíg Tomi a munkahelyén azzal foglalatoskodott, hogy elmagyarázza a főnökének, mit kell csinálnia a távollétében (aki ennek ellenére még kétszer kereste őt este mobilon), addig én kirakodóvásárt csináltam a lakásból. 2×14 alsógatya, 2×14 póló, úszógatyák, melegítők (hátha kitör a jégkorszak), papucsok, napszemüvegek – meg annyi gyógyszer, hogy valószínűleg Zakynthosz lakosságának jelentős részét ki lehetne irtani vele. Mire Tomi megjött, már csak a bőröndökbe kellett berámolni.

Ma reggel nyolckor arra ébredtem, hogy jaj, továbbá kavarog a gyomrom. Kicsit nem figyelek oda, és pár óra múlva kiszalad a föld a talpam alól. Szent ég, hogy adhattam ilyesmire a fejemet! Micsoda Istentől elrugaszkodott, pogány dolog, hogy a két lábbal a földön járó ember fölmenjen a levegőbe! Hirtelen megvilágosodtam: a Daedalon (amellyel kapcsolatban Tominak mondtam, hogy vegyük ki a bőröndből, és legyen csak a kézipoggyászban) valójában Daedalus-ról (másként: Daidalosz) kapta a nevét. De aztán azt is megbeszéltük gyorsan Tomival, hogy biztos nem fogok hányni: nem is fogok tudni, hiszen összeszorított szájjal fogok nyüszíteni.

Aztán reggeliztem meg ittam egy kávét; most már jobb. Beraktunk még egy adag mosni- meg mosogatnivalót a megfelelő ojjektumokba. Tomi lemosta a tűzhelyet, most épp valami kommersz agybutíót bámul a tévében. (Most elkapcsolt.) Én blogolok. Aztán az erkélyről mindjárt behozom a rózsát meg a veteményeskertet (virágládában bazsalikom meg citromfű meg majoranna meg petrezselyem meg még valami, ami nem jut eszembe). A bőröndök készen; fél háromra jön a taxi és megyünk a reptérre.

Ha oda- meg vissza is érünk, akkor 19-én este (vagy 20-án, ha túl fáradt leszek) beszámolok a nyaralás verbalizálható részéről. Azoknak pedig, akik rutinszerűen, hetente kétszer-háromszor utaznak repülőgéppel, van bő két hetük, hogy röhögjenek rajtam. :-)

Egyébként meg fölfejlesztettük a konyhafelszerelést. Vettünk egy teatojást.

Darth Birtalan


Üdv mindenkinek:

               Darth Birtalan

Címkék: , ,


vasárnap, július 02, 2006
16:56
 
Restancica


Apropó: annyira aranyos kiscicát láttunk ma délelőtt Tomival egy cukrászda kertjében, ogy majdnem úgy döntöttünk, hazavisszük. Tomi azt mondta, hátha nem is tud olvasni, olyan pici. (Én ugyanis örülnék egy kis cicaállatnak, csak attól félek, hogy amíg naphosszat nem vagyunk otthon, ő addig hogy szépen kiolvassa a könyveket – egyéb lakásátrendező akciókat nem is említve.)

Jól elhanyagoltam a blogot. Volt sok minden. Publikus is meg nem publikus is. Ez utóbbiból mindenkinek rá van bízva a fantáziájára, hogy mik lehettek ezek – és természetesen mindenkinek a fantáziája az illetőről árulkodik, nem rólam. :-P

Dáviddal megfejtettük a gyurcsányos álmomat. Nyilvánvalóan semmi köze nincs a politikához.

Egy meg nem nevezendő barátommal csináltunk (csak úgy, terápián kívül) egy hipnózist: számomra nagyon tanulságos volt, és az ő engedélyével le is írtam az ülést, majd odaadom Daubnernek. Dáviddal egyébként rendszeresítettük, hogy az órák első öt perce szupervízió-szerűség, és amikor elmeséltem neki ezt a bizonyos hipnózist, akkor kifejezetten megdicsért egy bizonyos momentumért. Jót tett az énképemnek.

Énkép-ügyben az is jó volt, hogy ismét sikerült pénzzé tenni egy programomat az egyik irodában: így nyaralás előtt kifejezetten hasznos minden plusz bevétel.

REKLÁM ON:
Az esetlegesen a blogomat olvasó közjegyzők szíves figyelmébe ajánlom az említett programot, meg egy csomó más, általam írt irodai segédprogramot, amelyekkel az okiratszerkesztés és az ügyvitel – laboratóriumi kutatásokkal igazoltan – akár 74 %-kal gyorsabb (valamint tisztább, szárazabb és selymesebb) lehet.
REKLÁM OFF


A hét a nagy, összeesküvő beszélgetések hete volt, barátokkal meg még barátokkal, éjszakákba nyúlóan, hosszasan. És nemzet-kö-zi-véhé-héhé lesz hol-naaap-ra aaa vi-lááág. (Minden külöün értesítés helyett.)

Tegnap kötetszerkesztettem: Apának készülőben van az új verseskötete, és azzal dolgoztam. Nagyon jó lenne, ha gyorsan meg tudna jelenni: erős, kemény összeállítás.

Szerdán indul a repülőgép, és ilyenkor már illik izgulnni: valószínűleg azért is teszem. Mosás, rámolás, megvenni mindazt, amire semmi szükségünk nem lesz, elfelejteni mindazt, ami evidensen kellett volna – szóval számtalan tennivaló van még. Felkészülve a negyven fókás hőségre [OFF: Zakynthoson vannak ám ún. mediterrán fókák] Tomi levágta a sörényemet, úgyhogy most félcentis lobonccal nézek a nyaralás elibe.

Címkék: , , ,




Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta