Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, augusztus 24, 2006
15:17
 
Főpolgár


Nem akarok az önkormányzati választások kapcsán ugyanúgy elhülyülni, mint tavasszal. Azonban a sors úgy hozta, hogy bő négy éve szereztem egy személyes élményt az egyik jelöltről. Az élményt akkor meg is írtam, meg is jelent a Mások hasábjain. Most megtaláltam a winchester egy eldugott sarkában – gondolom, egy poszt erejéig miért ne idézném fel a kedves emlékeket. Tehát 2002-es szöveg következik, szó szerint.

Mégsem vert meg Tarlós István


Pedig, szó ami szó, meglehetősen közel állt hozzá. Vigyázzak a számra – förmedt rám, a kis buzira, ő, a tekintetes polgármester –, mert ő sváb gyerek, aztán, ha elveszti a türelmét...

Egy tévéfelvétel után történt, a stúdió előtti folyosón, mintegy „baráti” beszélgetés keretében. A felvétel során a polgármester úr egyebek között tajtékozva kérte ki magának, hogy márpedig ő nem rasszista, majd odakint előadta, hogy a homokosokat alacsonyabb rendűnek tekinti. Kiderült, hogy a fő baja a Szigettel az volt, hogy ott „propaganda” folyt: ez a szó, szemlátomást, módfelett tetszett neki, mert másfél percenként alkalmazta. Kérdésemre, hogy valaha valaki elmagyarázta-e neki, mit is takart voltaképpen a nyári programban az „interaktivitás”, illetve a „saját élmény” kifejezés, azt felelte, hogy nem, és ajánlkozásomra pánikszerű gyorsasággal közölte, hogy nem is érdekli. Neki – mondta – ne magyarázzon senki semmit, tudja ő azt nagyon is jól, elvégre latin-görög szakon érettségizett; ne akarjam neki bemesélni, hogy az interaktivitás nem testi érintkezést jelent.

A továbbiakban arcpirulás nélkül keverte össze a civil szervezetek utcájában felállított melegsátrát a Magic Mirror-ral, mondván, hogy az utóbbi ellen neki soha egyetlen szava sem volt, és kerek perec letagadta ominózus mondatát, miszerint „sajnálom, hogy nem tilthatom ki őket, mert az már diszkrimináció lenne”. Amikor diszkréten megjegyeztem, hogy ez hazugság – nos, akkor szereztem tudomást sváb származásáról, a fentebb említettek szerint.
A hangerő időközben elérte a balkáni normát, a körülöttünk mászkálók mind furcsábban néztek, a polgármester úr még gyorsan kétségbe vonta azt, hogy a melegek is adófizető állampolgárok lennének, majd lehordta az egész tévétársaságot, végül sebzett önérzettel elviharzott.

Mi a történet tanulsága? Egyelőre talán nincs neki olyanja. Viszont a latin-görög szakon érettségizett sváb gyerek idén ősszel készül beleülni Budapest főpolgármesteri székébe. Ha összejön neki, kérdéses, hogy egyáltalán lesz-e még lehetőségünk holmi tanulságokon gondolkodni.

Címkék: , , ,


szerda, augusztus 23, 2006
10:47
 
Wikipédia: Leghosszabb szavak egyetlen magánhangzóval


Beindult az agyam.

8 db Ö:
Mi közöm ahhoz, hogy a boldogságtól zokogtatok? Más szóval: mi közöm a ti örömkönny-özönötökhöz?

9 db A:
Valakinek a mély hangolású balaljkákból álló együttesre írott zeneműve: az illető altbalalajkakar-darabja.

11 db Á:
Azon optikai jelenségnél, amelyben valaki a becsapott szemlélő számára egy márványból faragott ifjú, nőnemű sárkány nyálának tűnik fel – vagyis az illető álmárványsárkánylánynyál-látványánál.

13 db É:
Felmerül a gyanú, hogy bűncselekmény történt, éppen akkor, amikor a vezérigazgató azon beszédének utolsó mondatainál tartott, amelynek során indítványozta, hogy határozzák meg a társaságuk által kibocsátott részvényeken feltüntetett névértékek összegét. A rendőrségnek tanúkra van szüksége, így azt firtatja, hogy ki volt jelen a vezérigazgató cégrészvénynévértékméréskérés-végénél.

Címkék:


kedd, augusztus 22, 2006
17:36
 
Még mindig copyright


Ideje lenne elvégezni az


összetettszóhosszúságvilágrekorddöntéskényszerneurózistünetegyüttes-
megnyilvánulásfejleszthetőségvizsgálatszervezésellenőrzésiügyosztály-
létszámleépítésellenesakciócsoporttagságiigazolványmegújításikérelem-
elutasítóhatározatgyűjteményértékesítőnagyvállalatátalakításutó-
finanszírozáspályázatelbírálóalapítványkuratóriumelnökhelyettesellenes-
merényletkivizsgálóbizottságiüléselnapolásiindítványbenyújtásiforma-
nyomtatványkitöltögetésellenőrizhetőség-próbát.



Vagy ha így jobban érthető: az

összetettszóhosszúság-
       -világrekorddöntés-
              -kényszerneurózis-
                     -tünetegyüttesmegnyilvánulás-
                            -fejleszthetőségvizsgálat-
                                   -szervezésellenőrzésiügyosztály-
                                          -létszámleépítésellenesakciócsoport-
                                                 -tagságiigazolványmegújításikérelem-
                                                        -elutasítóhatározatgyűjtemény-
                                                               -értékesítőnagyvállalatátalakítás-
                                                                      -utófinanszírozáspályázat-
                                                                             -elbírálóalapítvány-
                                                                                    -kuratóriumelnökhelyettesellenes-
                                                                                           -merényletkivizsgálóbizottságiülés-
                                                                                                  -elnapolásiindítványbenyújtási-
                                                                                                         -formanyomtatványkitöltögetés-
                                                                                                                       -ellenőrizhetőség-próbát.

Címkék:


hétfő, augusztus 21, 2006
13:01
 
Megszűnt az Öt Kenyér Közösség

KÖZLEMÉNY

Magyarországon a kereszténység és melegség kérdésére adott pozitív válasz az elmúlt tíz évben elsősorban az Öt Kenyér Közösség névhez kapcsolódott. Az 1996. augusztus 1-jén született közösség nemcsak zárt imacsoportként működött, hanem számos úton igyekezett továbbadni egyszerű, sokak számára mégis nehezen elfogadható üzenetét: Isten szeretete nem függ a szexuális orientációtól. Működését nyilvános istentiszteletek, diszkriminációellenes megnyilatkozások, médiaszereplések kísérték – és nem utolsósorban a www.otkenyer.hu címen található honlap, amelyen a témával összefüggő hírek, cikkek, esszék, tanulmányok sokasága olvasható.

Úgy gondoljuk, tízéves munkánkkal járhatóvá tettünk egy utat az utánunk következők számára. Mostantól a hazai keresztény-meleg önszerveződések új stádiumba léphetnek: az Öt Kenyér – mint ez idáig az egyetlen keresztény-meleg közösség – megszűnt; reményeink szerint funkcióját ezt követően több, különböző arculatú imacsoport, közösség vagy gyülekezet veszi át.

Az Öt Kenyér néven továbbra is prosperáló egyesület tevékenységét a jövőben az információgyűjtésre és -átadásra – elsősorban a honlap fenntartására és fejlesztésére – kívánja összpontosítani.

Budapest, 2006. augusztus 17.

Ádám Miklós sk.
ügyvivő
Birtalan Balázs sk.
ügyvivő
Sándor Bertalan sk.
ügyvivő

Címkék:


péntek, augusztus 18, 2006
12:55
 
A copyright végett...


Amennyiben valaki szeretne bekapcsolódni a

összetettszóhosszúságvilágrekorddöntéskényszerneurózistünetegyüttesmegnyilvánulásfejleszthetőségvizsgálat-szervezési

tevékenységembe, nálam jelentkezzen.

Uááááááááááááááá! :-D

Címkék:


csütörtök, augusztus 10, 2006
02:45
 
Nem az én játékom


A cím az előző bejegyzésemre utal, amelyben leírtam, hogy mennyi örömöt találtam a Wikipédiában. És prognosztizáltam a wiki-függőségemet. Hát nem jött be.

Tegnap véletlenül úgy alakult, hogy nemigen volt munkám. Ezt tudtam is előre. Ezért fölfegyvereztem magam a szakirodalommal, és az irodában nagyjából egész nap cikket írtam: elhatározásom szerint a hipnózisról. Jó sok órát belefeccöltem; úgy du. 1/4 6 tájban jutott eszembe, hogy ebédelnem is kéne... Aztán el kellett indulnom, mert itthon volt egy fix programom. Annak végeztével nekiültem, hogy folytatom a cikket. Elhatároztam, hogy még este befejezem. Ahogy megnyitom az oldalt, a következő látvány tárul a szemem elé:

Ezen szócikk semlegessége vitatott. Lásd a vitalapját.

Köpni-nyelni nem tudtam. Megnéztem az oldal vitalapját: egy szerkesztő (egyébként negyedéves medikus) közölte, hogy nemcsak vitatott a cikk semlegessége, hanem egész egyszerűen nem semleges, és legjobb volna törölni az egészet.

Hisztis picsa vagyok, nem vitás. De annyira örültem ennek az egész wikipédiásdinak, annyira élveztem a cikk írását, hogy ez a csuklóból odabaszott pár szó a lehető legrosszabbul érintett. Ezt meg is írtam válaszként, és töröltem a cikket. Persze simán vissza tudják állítani, de jeleztem, hogy mint szerző ehhez nem járulok hozzá.

Hogy a cikk semleges volt-e vagy sem, szinte mellékes. Egy későbbi gondolatcseréből kiderült, hogy mi volt a baja az illetőnek: az ő normái szerint semleges és enciklopédiába méltó az a cikk, amelyben az olyan állítások is szakirodalmi hivatkozással vannak alátámasztva, mint „ a felhők fölött mindig kék az ég” vagy hogy „rohanó világban élünk”.

Persze így is lehet szemlélni a dolgokat. Én azt válaszoltam, hogy számomra a verifikálhatóságnál fontosabb az igazság (cf.: „azt hiszem, a szex jobb, mint a logika, csak nem tudom bizonyítani”), és kénytelen vagyok belátni, hogy nem vagyok alkalmas az enciklopédista szerepére. Szomorú felismerés volt, de ez van. A Wikipédia jó játék – csak nem az én játékom. Ki-ki játsszon a sajátjával...

Egyébként nagyon elkeseredtem; csalódott, frusztrált és szomorú voltam, egyszerre és felváltva.

Aztán búfelejtésnek belepillantottam két hosszú szócikkbe, a Jézus, ill. a Szentháromság című opuszokba. Sok más szöveggel együtt ezekre is igaz, hogy nem virít rajtuk a semlegeséget hiányoló billog. Keserű elégtételt jelentett, amikor megállapítottam: lehet, hogy az én szövegem a Wikipédia normái szerint nem volt tudományosan semleges – de az én cikkemnek – szemben ezekkel – legalább volt logikus felépítése, és fix, hogy nem írtam le benne kifejezett és eget rengető baromságokat (értsd: tárgyi tévedéseket) a témáról.

Komoly vigasz, mondhatom. :-(

Címkék:


hétfő, augusztus 07, 2006
14:19
 
Új játék


Eddig is tudtam, hogy létezik a Wikipédia, a mindenki által szabadon szerkeszthető lexikon. Néhányszor jártam is arra. De azt, hogy milyen jó játék, csak tegnap fedeztem fel. Természetesen tettem mindezt éjszaka, és kb. hajnali 5-kor feküdtem le aludni. Beleszerkesztettem, javítottam egy csomó szócikkbe, és már most érzem, hogy függő leszek. :-) Nagyon élveztem.

És létrehoztam két önálló szócikket is. Az egyik egy Birtalan Ferenc c. oldal, a másik pedig a Közjegyzői okirat címet viseli. Különböző okokból ugyan, de mindkét témában elég kompetens vagyok...

Persze kompetensnek érezném magam egy Birtalan Balázs c. szócikk összeállításához is. A két megjelent könyvem meg a több mint egy évtizedes melegmozgalmi rúgkapálásom szerintem elég alapot szolgáltatna hozzá. Az arcom viszont nem elég nagy ahoz, hogy saját magamat megwikizzem. Ezzel szemben feltett szándékom, hogy megírom a hiányzó Hipnózis szócikket.

Más. Mivel ma augusztus 7-e van, alapfokú matematikai képességekkel kiszámítható, hogy tegnap augusztus 6-a volt. Ennek kapcsán másolok most ide egy verset Rónay Györgytől. Évekkel ezelőtt olvastam, akkor nagyon tetszett, de azóta sem tudom eldönteni, hogy szép vers vagy giccs. Valaki esetleg segítene?


A világ legszebb délelőttje



Ez volt a világ legszebb délelőttje
május az ég makulátlan
minden egyszerre virágzott
orgona akác eukaliptusz rózsa
a város vasbeton szirmai nyíltak
csillant a folyó kristály tükre a fényben
fölötte fűzek selyme barka mimóza
ez volt a világ legszebb délelőttje
szerelmes pár sétált a parton
karoló inda a fiú karja a lány haja lágy folyondár
tíz perc múlva tizenkettő mondta a lány
ma délutános vagyok még elmegyünk addig a fáig
soha nem volt még ilyen édes a napfény
mintha méz csordulna az égből
s ez a sűrű illat ahogy minden egyszerre virágzik
mondta a lány a fiú nem szólt semmit
csak egy kicsit szorosabban ölelte
s még elmentek addig a fáig
tele volt minden ága virággal
álltak a virágboltív alatt a fiú karja a lány derekán a lány feje a fiú vállán
a kék magasban madarak úsztak
nyújtott nyakkal ragyogó szárnnyal mint a teremtés hajnalán
mert ez volt a világ legszebb délelőttje
kócsagok szálltak gémek flamingók gulipánok
pacsirták ezüst éneke csobbant
zöld és sárga örvényt kavart a papagájok szárnya
még hat perc súgta a lány és nedves volt az ajka
s egy parányi madarat látott ezüst szárnnyal
egy parányi madarat messze egy ezüst szárnyú dongót
és nedves ajkkal a fiú fülébe súgta ez a világ legszebb délelőttje
és hozzá simult és szerettek vona hosszan egymás szemébe nézni
mert ez volt a világ legszebb délelőttje
de nem bírták levenni szemüket az ezüst szárnyú madárról
ahogy csillogva szállt a napban
a zöld mezők fölött és kék folyó fölött s a fák fölött a sűrű sűrű illatárban
mert minden egyszerre virágzott orgona akác eukaliptusz rózsa
liliom jázmin nárcisz szállt a madár az égen ragyogott ezüst szárnya egyre nagyobb lett
már látszott horgas csőre mind a huszonnégy karma
forgó szemében a tűz
pedig az volt a világ legszebb délelőttje
álltak a virágboltív alatt a karjuk összefonódott
akkor lobbant a láng
egy gomba nyílt a föld fölött egy óriási ernyő
hamu szitált a csendben
s két cérnavékony kicsi fényszál
villant még eltünőben
mielőtt a harangok emléke délre kondult
a semmiben ahol tornyaik álltak egykor...

Címkék: ,


péntek, augusztus 04, 2006
11:37
 
Valahogy így történt


16 év nagyon hosszú idő.
16 évbe belefér négy parlamenti ciklus.
16 év egy fél József Attila.
Egy 16 éve született kisfiú mára – már bocsánat – szemrevaló kamasz.
Aki 16 éve kezdte az általános iskolát, ma már a főiskolai diplomájával áll sorba munkanélküli segélyért.
16 év alatt elvileg aránylag komoly veszteségeket is föl lehet dolgozni...

*

...16 éve, augusztus 4-én, szombaton, rekkenő hőség volt. Előző este, pénteken köziben (értsd: közösségben) voltam. Nagyon vidám volt a hangulat, mint mindig: remekül imádkoztunk, allelujáztunk: ahogy az egy karizmatikus kisközösségben el is várható. (Ez az a közösség, amelyből nem egészen három évvel később kizártak a homoszexualitásom miatt.) Másfél évvel voltam a megtérésem után: a vallás elsődleges helyen volt az életemben. Igyekeztem részt venni mindenben, ami katolikus, ami magasztos – és mindeközben meglehetős gyakorlatra tettem szert abban, hogy a valóságot mint olyat kizárjam az életemből.

Közösség előtt még beugrottam anyámhoz a kórházba. Tele volt a fejem az aznap este, a köziben elmondandó, vidám tanúságtételekkel, és a szívem az Isten iránti szeretettel. Frusztrált voltam, hogy anyámmal nemigen lehet ilyesmiről beszélgetni; igazság szerint az utóbbi dőben mintha semmiről nem lehetett volna beszélgetni vele. A lelkem mélyén nehezteltem is rá emiatt. Nem is igen akartam sokáig ott maradni: pár percet, ha lehettem nála; láttam, hogy nincs túl jó passzban, meg amúgy is késésben voltam. És nem akartam nagyon megvárakoztatni a testvéreket.

Szombaton, amint említettem, kánikula volt. Én akkor ezt még aránylag jól bírtam, Apa már akkor is aránylag rosszul. Csirkehúslevest főzött aznap: anyám egyik kedvencét. Megebédeltünk, aztán ő megtöltötte a termoszt, és úgy 2 óra körül elindult a kórházba. Én nekiálltam mosogatni. Ahogy írtam már, nemigen engedtem meg a valóságnak, hogy megzavarja a vallásos mindennapjaimat, de azért a házimunka rám eső részét úgy-ahogy elvégeztem.

Itt meg kell említenem egy családi sajátosságunkat. Apa is, én is rendszeresen publikáltunk verseket mindenféle újságokban meg irodalmi folyóiratokban. Ezeken a helyeken a leglehetetlenebb időkben van lapzárta, és bizony, megesett, hogy hétvégén hozott ki a posta egy-egy expressz levelet, benne a sürgősen visszaküldendő korrektúrával. Így alakult ki az a szokásunk, hogy jövet vagy menet, a legképtelenebb időkben is (beleértve a hétvégét és az éjszakát) rápillantsunk a levélszekrényre, nincs-e benne véletlenül valami. Ha nincs ez a szokásunk, Apának aznap lett volna a tűző napon egy csöppet sem szívderítő útja.

Mosogattam tehát, de három perccel azután, hogy Apa elment, látom és hallom, hogy Morzsa az ajtónál van; kulcscsörgés: Apa áll ott. Na, mondom magamban, mit hagyhatott itthon. A kezében nyitott, zöld boríték (annak idején iylenben kézbesítették a táviratokat).

– Baj van – mondta. – Mama meghalt.

Ez nagyon rosszul hangzott. Nem tudtam, mit kell ilyenkor mondani, csinálni. Ezt senki nem tanította meg. Menjen ilyenkor oda az ember a saját apjához, és mondja azt, hogy részvétem? Leraktam a mosogatókefét (pontosabban elejtettem; emlékszem, már eközben reflektáltam rá, hogy ez az elejtés meglehetősen teátrális gesztus), elzártam a vízcsapot. Apám közben becsukta az ajtót, és olyan tanácstalanul állt az előszobában, amilyennek még sohasem láttam.

– Hát most mit csináljak? – kérdezte; a kérdés nyilván nem várt választ. A távirat szövege emlékezetem szerint a következő volt:

ERTESITJUK HOGY BIRTALAN FERENCNE /SZULETETT SAJTOS JUDIT 1944/ 1990. AUGUSZTUS 4-ÉN 11 ORAKOR ELHUNYT. UDVOZLETTEL JANOS KORHAZ

...Aztán Apa azt mondta, hogy ha van valami vallásos tennivalóm, amit szeretnék elintézni, menjek el nyugodtan. Úgyhogy elmentem misére, ministráltam is; Viktor atyának mondtam, hogy mi történt, ő pedig a kánonban soron kívül megemlékezett „elhunyt Judit nővérünkről, akit most magadhoz szólítottál ebből a világból”. Hétfőn elhoztuk a kórházból a holmit; az ügyeletes orvos kérdezte, meg akarjuk-e nézni utoljára, mondtuk, hogy nem, minek.

Pár napra rá találkoztam az 5-ös megállójában egy karizmatikus testvérrel. Nem a köziből ismertem, hanem a teológiáról. Kérdezte, hogy vagyok. Mondtam, nem a legjobban, meghalt az anyám. Mire ő, nagy vidáman, az örök életbe vetett töretlen lelkesedéssel:

– De hisz az tök jó, nem?

Valahogy nem tudtam úgy érezni, hogy ez tök jó lenne, de nehezen tudtam volna kifejezni, mit is érzek valójában. Így azon a nyelven válaszoltam, amiről tudtam, hogy megérti:

– Nem volt megtérve. – Erre elkomolyodott, és gondterhelt ábrázattal válaszolta: – Hű, az viszont baj. Az nagyon nagy baj...

Aztán elmentem egy hétre lelkigyakorlatra. Egyrészt már rég be volt fizetve, másrészt nem emlékszem, hogy egy percre is fölmerült volna bennem, hogy apám mellett lenne most a helyem, legalább addig, amíg anyámat eltemetjük. Önfeledt lelkesedéssel vetettem bele magam Pannonhalmán a teológiai eszmecserékbe, és hálatelt szívvel köszöntem meg Istennek, ha a kézrátételes imánk hatására valaki elkezdett nyelveken szólni. Amire visszajöttem, Apa megírta az alábbi verset:


De profundis


nem kell több szombati vers

ezután ha közeledik az ünnep
csak a sámánok dobzaja lüktet
zeng az őrült tá-ti-ti zeng csak
dübörög döng a nem vagy a nem vagy

pedig hát tudtad: én vagyok
ácsolni föléd holnapot
megbúni fagy és szél elől
együtt a föld az ég ha dől
hogy holtomiglan hogy holtodiglan

de csak a dobszó csak a nincs van

egy zöld boríték egy fecni papír
rajta a nincsen a nem vagy a hír
hogy gémberedik hűl fogy a tested
s én sírom e tá-ti-ti iszonyú verset

még menni kéne menni messze
nem látszik még a völgyeresz se
most érnénk épp a hegyre fel csak
ki engedte hogy szökj hogy elhagyj

por lettél semmi arctalan
por vagyok semmi én magam
por a te szemed por a szád
száll a mindenség pora rád
és hull szitál akárha köd
és eltemet veled beföd

lekoppan hat nap hat feje rá
dübörög a nem vagy a tá-ti-ti tá


...Szeptember 13-án pedig elköltöztem Esztergomba, bevonultam a szemináriumba. Lelkesen, készülvén a papi hivatásra. Számtalan új ember, új élmény, új szokás – egy teljesen új világ. Az izoláció csaknem tökéletes volt.

Aztán, valamikor októberben vagy novemberben, volt egy álmom. Nem volt története, nem volt benne hang sem: egyetlen kép volt az egész. Egy koszos nejlonzacskót láttam (olyasmit, amibe a tepertőt mérik a hentesnél). A levegőben (vagy a semmiben) volt, enyhén balra döntve. Félig volt fekete földdel, a földben pedig kukacok nyüzsögtek – roppant undorító volt, ahogy mozgott az egész. És akkor, ott, álmomban tudtam: ez itt, ez a kukacos földdel teli nejlonzacskó: az anyám.

Azt hiszem, akkor kezdtem el beengedni az életembe újra a valóságot.

Hát, valahogy így történt.

Címkék: , , , ,


szerda, augusztus 02, 2006
12:31
 
Mosmivaaan...?!


A blogom az létezik, itt írom éppen az új posztot. Ha beírom egy régebbi poszt url-jét, akkor simán bejön. Maga a blogger bejön. Ha viszont pusztán a blog címét írom be (vagy a rámutató linkre kattintok), akkor nem jön be semmi.

Itt a blogom vége? Vagy mi van?!

:-(((

Kiegészítés: Most, hogy új posztot írtam, most meg jó. Nyuvadjak meg, ha értem. De örülök neki.

Címkék:


kedd, augusztus 01, 2006
14:14
 
Augusztus-köszöntő


Ma reggel felébredvén egy némileg megterhelő álomból (automatizált koktélreceptkönyvet programoztam) atz vettem észre, hogy augusztus van. Méltó és igazságos, hogy álljon itt az a vers, amely a legelső asszociációm volt a fenti felismerést követően. A verset apám írta, 16 évvel ezelőtt.


Augusztus-átkozó


légy százszor ezerszer átkozott
jöjj szeptember október záporozd
törd minden ágát fújd világgá
ne lehessen újra nyárrá

vakítsd meg szórj szemébe port
virágtalanná semmivé tarold
hozz keserves őszt rá gyász havát
sosemvirradó éjszakát

hóval verd jéggel ostorozd
a gyümölccsel bájoló gonoszt
mert árva lett halott minden itt
s nézte nézte az Isten is

ne lehessen újra nyárrá
törd minden ágát fújd világgá
jöjj szeptember október záporozd
átkozott legyen átkozott


16 éve, augusztus 4-én halt meg anyám.

Címkék: , ,




Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta