Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, március 30, 2007
20:50
 
Az altesti besorolás nehézségei


Mindenki azzal dicsekszik, amije épp van. Ősrégi vicc, szerintem még apám szülei hozták magukkal Erdélyből:

Jancsi a pajta mögött ülve csillogó szemmel teszi a szépet Juliskának.
– Te Julis!
– Na!
– Látod amott azt a nagy lapittya szart?
– Látom, Jancsi.
– Na! Hát azt én szartam!


Soha az életben nem gondoltam volna, hogy valaha megérem: egy versemről utóbb nekem kell bizonygattanom, hogy tőlem származik. Az 1994-ben írt Prognózis c. versemmel így jártam. Mit ad Isten, eléggé magával rántott tegnap a saját posztom témája, a megoszthatatlanság megosztása, és ezen tűnődvén, hogy s hogy nem, rákerestem önmagamra a Google-ban. (Narcisztikus személyiségekkel előfordul az ilyesmi.) Nem a nevemre, hanem történetesen a Prognózis pár szavára. Életem talán legnehezebb időszakának lezárásaként született ez a vers, alkalmasint az egyik legjobb versemről van szó; egyike annak a négynek, amelyet fontosnak tartottam annyira, hogy saját hangomon is a nagyérdemű elé tárjam, MP3-ként, mi több, az egyetlen megzenésített versem, amelyet 1996-ban egy Apával közös szerzői esten hallhatott a közönség Czipott Géza előadóművésztől (úgy is, mint zeneszerzőtől). Ugyan, mondok, lássuk má', nem idézik-e valahol véletlenül.

Idézik. Több helyen is, de azért annyira nem sok helyen, hogy végig ne tudjam nézni. A mellékelt screenshot az epresso.hu nevű online felsőoktatási hírügynökség oldaláról készült tegnap este. Tessék nyugodtan belekattintani, és a megnyíló új ablakban rácsodálkozni a cím előtt Áprily Lajos nevére!

Én is ezt csináltam tegnap: rácsodálkoztam. És röhögtem egy jót: nahát, valaki nem figyelt; de vicces: Áprilynak tulajdonítják az egyik versemet! Miután kikacagtam magam az alapvetően kifejezetten megtisztelő sajtóhibán, azért gondoltam, csak írok Csík Gergely főszerkesztőnek, ne kompromittálják már Áprily nevét az én versemmel, főleg ne csináljanak hülyét a kelleténél hosszabb ideig saját magukból – és mellesleg számomra sem mellékes, hogy a saját versem mellett a saját nevem szerepeljen. Nem fogok cirkuszolni, tettem hozzá magamban, inkább jófejkedek egyet, nekik is úgy a legkönnyebb kijönni belőle, egy lájtos bocsánatkérés kíséretében. – „Tisztelt Főszerkesztő Úr! – írtam, majd a megfelelő linkekkel megtűzdelve folytattam:– Meglepődve találtam rá oldalukon Áprily Lajos Prognózis c. versére. Noha irodalomtörténetből némileg hiányosak az ismereteim, mégis elcsodálkoztam azon, hogy Áprilynak az oldalukon közölt költeménye betű szerint megegyezik az én Prognózis c. versemmel, amely 1995-ben jelent meg B-változat c. kötetemben. Mi a véleménye e furcsa egybeesésről?”

Aztán vártam a szabadkozást és a hiba javítását, de szinte el is felejtettem a dolgot. Este megjött Csík Gergely válasza („Kedves Balázs!” megszólítással); többek között a következőt bírta írni benne (nem röhög!):

„Áprily Lajos 1887 és 1967 között élt: tehát ha az ő versét idézzük és ez Ön szerint egyezik az Önével akkor valószerűtlen, hogy ő lopta Öntől.” [...] Értetlenül állok továbbá az előtt is, hogy levelének mi volt a célja. Tehetünk Önért esetleg valamit, vagy csak figyelmünket kívánta felhívni arra, hogy Áprily Lajostól van fenn egy vers az epresso.hu-n?”

Nem nagyon akartam elhinni. A Wikipédián ugyan megismerkedtem Hanlon borotvájával, amely szerint „Sose tulajdonítsd rosszindulatnak azt, amire az ostobaság is elégséges magyarázat”. Itt azonban tanácstalanul álltam, és állok most is. Van olyan, hogy a legjobb tanácsot figyelembe véve is nehéz altestileg pontosan besorolni a vitapartnert (értsd: geci vajon, vagy csupán fasz.) Mindenesetre a következő levelemben azzal indítottam, hogy „ha az irónia és a jóindultú figyelmeztetés nem megy, akkor próbálom másként”, és tájékoztattam, hogy a verset nem Áprily írta, hanem én, engem illet a szerzői jog, és szíveskedjék haladéktalanul vagy eltakarítani a versemet az oldalról, vagy kiírni a nevemet, de mindkét esetben bocsánatot kérni. Ez esetben eltekintek attól, hogy jogi útra tereljem a vitát.

Ma reggel megjött a válasz (még mindig kedvesbalázsozással). Bocsánatkérés nem volt benne, kioktatás annál több.

„Természetesen igyekszünk eloszlatni a félreértést, mely nekem is szöget ütött a fejembe. Újságírómmal egyeztettem, aki bár jelenleg külföldről tudósít az epresso.hu-nak, de igyekszik mihamarabb bemutatni, mely internetes oldalon találta a verset Áprily Lajos megnevezéssel. A bocsánatkérésre vonatkozó igényét – amennyiben mégis bebizonyosodna, hogy Ön írta a verset – továbbítani fogom az általunk felhasznált forrásnak. Ilyen értelemben pedig a jogi útra való terelés esélyét is. [...] Nem tartom szerncsésnek, hogy figyelmeztetéssel örvendezteti meg az epresso.hu-t. Egy egyszerű, ám annál világosabb kérés sokkal többet ért volna és talán az epresso.hu is máshogy állna a kérdés rendezéséhez. Levele azon része, hogy bírósági döntés esetén ki kin röhegne, feltételezés, tehát nem kívánok reagálni rá.”

Ezek után csak egyet írhattam neki: „Amennyiben a mai napon (2007. március 30.) 14 órai időponttal bezárólag nem tüntetik fel a kérdéses oldalon a Prognózis c. vers mellett szerzőként a nevemet, az eredeti megjelenés helyét és idejét, valamint a szerkesztőség nevében írt helyreigazításukat, akkor az oldal aktuális állapotáról közjegyzői ténytanúsítványt fogok felvetetni, és szerzői jogomat bírósági úton fogom érvényesíteni. Ez utóbbi esetben igényem nem csupán a névhasználatra fog vonatkozni, hanem a részben kereskedelmi célú (lásd: Médiaajánlat) oldalukon való jogosulatlan közzététel miatti vagyoni és nemvagyoni kártérítésre is.”

Ez nem történt meg. Csík úr mindazonáltal megijedhetett, mert a kérdéses oldalon azóta József Attila Homály borult az erdőre... c. verse olvasható (úgy látszik, ha nincs Birtalan, megteszi József Attila is), azzal a kitétellel, hogy „Utolsó frissítés (2007. március 30.)” És jött egy újabb levél, újabb kioktatással (és újabb kedvesbalázzsal), miszerint:

„Véleményem szerint a személyeskedés talán méltatlan egy elismert költőhöz és egy országos hálózat vezetőjéhez is, ezért mellőzhetnénk. Az – Ön álláspontja szerinti jogsértést – az epresso.hu megszüntette és ha megengedi, még pár szót szólnék a mi további kapcsolatunkról: Nem vitatom sem céljait, sem elhivatottságát, ám azt gondolom, kissé kevesebb hevességgel több sikert érhetne el az életben. Magam is a plágium intézménye ellen vagyok, tehát örömömre szolgállt, hogy ha kis mértékben is, de az Ön közreműködésével, tehettem valamit, annak terjedése ellen. Ha a továbbiakban is szeretne helyreigazítást kérni - nem látom ugyan különösebb értelmét, de ez Önön múlik - kérem, tegye azt hivatalos formában, írásban és amint kézhezkaptam, az epresso.hu jogi képviselője felveszi Önnel a kapcsolatot! Amíg ez nem történik meg, addig egy elektronikus levélben eljuttatot bármilyen felszólítás, pláne követelés jogi értelemben nem minősül másnak, mint kérésnek. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a további lépések nem is szükségesek, mivel az - állítólag Ön által jegyzett - szöveg nem elérhető az epresso.hu-n.”

A részletektől eltekintve szeretném külön felhívni a figyelmet az „állítólag Ön által jegyzett szöveg” kitételre, amely szerintem esélyesen indulhatna a nehézsúlyú pofátlanság világrekordja címért. És természetesen a tárolt változatban továbbra is olvasható a versem Áprily neve alatt. Lehet, hogy menet közben intézkednek, hogy eltávolítsák onnan is, de ez a hajó elment nekik. Ma délután elkészült a jegyzőkönyvi tanúsítvány, beszéltem az Artisjus-szal, konzultáltam egy ügyvédi irodával. Innentől kezdve kizárólag idő kérdése, hogy mikor fogom leblogolni az életem első (és egyben meg is nyert) polgári perében hozott ítélet szövegét.

Címkék: , , , , ,


Hozzászólások:


két csöndes megjegyzés kívánkozik ki belőlem, mindkettő jogi természetű. az első, h az email jogi státusát tekintve természetesen nem különbözik a postai levélküldeménytől, egyedül az elküldés bizonyíthatósága lehet kérdés. én ehhez el szoktam menteni a szerver logot, ami tartalmazza a fogadó szerver által generált egyedi azonosítót.

a második, h ha mást nem is, azt mindenképpen megtanultam számos, már lezárult peres ügyemből, az sem garancia egy nyertes perre, ha az abszurditásig menően nyilvánvaló módon igaza van az embernek.



még vmi: magánlevél részleteket tettél közzé, felteszem, a szerző beleegyezése nélkül. szted ez rendben van?



A jog és az erkolcs gyakorta kulon utakon jarnak. CSAKTOMnak a maganlevel kozzetehetoseget illetoen - gondolom - jogi szempontbol igaza van. Erkolcsileg azonban nem latok ebben kivetnivalot, hiszen az espresso.hu Balazs altal kifogasolt - szinten nem jogszeru - cselekmenye is nyilvanos. A szemet szemert ebben az esetben erkolcsileg jol vedheto lepes, ha esetleg jogilag nem is. Szerintem.



Balázs!
Az igazad vitán felüli és az "ellenfél" vitán felül buta, szakbarbár és szemtelen.
De.
Egyvalamiben teljességgel igazat adok neki. Az első kanyarban hagyhattad volna a jópofizást és nyiltan, egyszerű szavakkal megírhattad volna tévedésüket, linkekkel alátámasztva.

Én már jópárszor tapasztaltam, hogy aki buta, rendszerint humorérzéke sincs. És nem ismerted akinek írtál és ő sem ismert téged.

Gondolom, feltételezted, hogy írásod nyomán utánanéz a dolgoknak és helyesbít. Nem nézett semmi után, feltételezem Áprilyról sem tud többet, mint amit hirtelenjében a Googleról előszedett, meg hogy valaha suliban kötelező olvasmány volt néhány verse.

Hidd el, célravezetőbb a vitriolos, bár találó humort annál alkalmazni, akivel nem akarsz párbeszédet -- vagy akiről tudod, hogy állja, mert ismeri az önkritikát.

Pert nyerhetsz, de én még most is ugy vélem, egy személyes beszélgetés inkább hozná napvilágra az igazadat.
Kérdés, hogy számodra ez jogi uton fontosabb, vagy a személlyel való tisztázás.
Tapasztalatom szerint, ha hagynak valakit méltósággal visszavonulni, sokkal nyitottabb az igazságra. Ha megszégyenítő módon sarokba szorítják, meglehet örökké elzárkózik előle.

Kata



"Nem vitatom sem céljait, sem elhivatottságát, ám azt gondolom, kissé kevesebb hevességgel több sikert érhetne el az életben."

Azt hiszem, ezzel bárki egyetérthet, aki ismer Téged.

Mennyivel egyszerűbb lett volna azt írni: "X oldalukon tévesen tüntették fel a szerzőt. Kérem, javítsák a nevemre (forrás: ez és ez), vagy távolítsák el a verset. Nem hinném, hogy az általam írt verset Áprily is megírta volna. Előre is köszönöm, üdvözlettel..."

Nem kellett volna leharapnod a fejét, hogy kicsit nehéz felfogású, sem azért, hogy elsőre nem nézte meg a linket (ami még szintén nem bizonyító erejű), és azért sem, hogy hitetlenkedik. Mindenki tévedhet! Gondolj bele: attól, hogy egy honlapon fenn van egy vers a neved alatt, ki bizonyítja, hogy nem Áprilytól vetted át? Én is bármikor feltölthetek bárhova egy valódi Áprily-verset a saját nevem alatt, nem igaz? Szerintem teljesen jogos, hogy hitetlenkedik.

Gondolj bele: úgyis neked van fórod, mert Áprilynál nem jelent meg ez a vers, nálad meg megjelent, úgyhogy igazán megengedhettél volna magadnak némi könnyedséget, nagyvonalúságot (tudva, hogy az igazad könnyűszerrel bizonyítható). Remélem, lesz még alkalmad gyakorolni Hanlon borotváját, mert ez így nem volt még az igazi...

"Véleményem szerint a személyeskedés talán méltatlan egy elismert költőhöz és egy országos hálózat vezetőjéhez is, ezért mellőzhetnénk."

Ezzel 10 000 százalékosan egyetértek. Szerintem is teljesen méltatlan volt ez az eljárás Hozzád.



A jóindultú kommenteknek örülök és köszönöm őket.

A többinek is örülök -- mint minden más alkalomnak, amikor rácsodálkozhatok a projekció csodálatos mechanizmusára.



"Egyvalamiben teljességgel igazat adok neki. Az első kanyarban hagyhattad volna a jópofizást és nyiltan, egyszerű szavakkal megírhattad volna tévedésüket, linkekkel alátámasztva."

Teljesen egyetértek Katával.
Kevesebb irónia és több tényszerűség szerencsésebb lett volna az első körben.



Projekció? Ki kire hol vetít micsodát? :-O



A megtörtént események teljes tudásában valóban jobb megoldás lett volna egy tárgyilagos első levél.
(Utólag könyebb okosnak lenni...)

Szerintem nagyon barátságos dolog volt egy informális, ironikus levéllel indítani, amely megengedi a lehetőséget egy "bocs tévedtünkre".

Az, hogy az informalitás és irónia ilyen visszhangra talált, nem feltétlen a levél hibája...

Én egyénként azóta, mióta olvastam a leveleket azon tűnődöm, hogy hová lett a világ, hogy hogyan lehet ma valaki fő-fő-főszerkesztő és egyetemet/főiskolát végzett ember, aki minimális gondosságot, utánajárást nem tud felmutatni egy olyan helyzetben, ahol kb 10 másodperc megkeresni a forrást.
És azon is, hogy miért nem egyszerúbb azt odavetni, hogy "sajnáljuk, tévedtünk, reméljük nem történt nagy baj", ahelyett, hogy "ha nem lennél ilyen heves bazmeg, akkor többet érnél el az életeben".
(természetesen nem szó szerinti idézetben)

Szóval engem elkeserít, hogy az utóbbi attitűddel lehet ma sikeres az ember...:o(



"még vmi: magánlevél részleteket tettél közzé, felteszem, a szerző beleegyezése nélkül. szted ez rendben van?"

Hát igen. Ha ezt nem tetted volna meg, akkor bizonyára egyszerűbb lett volna. Azóta sem írtál a nyertes peredről, szóval gondolom nem lett belőle semmi. Az egyik oldalon egy helyreigazítás, a másik oldalon egy magánlevél nyilvánosságra hozatala. Nekem legalábbis 1:1-nek tűnik.



Az egyik oldalon egy bűncselekmény (szerzői jog megsértése). A másik oldalon legfeljebb egy illetlenség: a nekem címzett magánlevéllel jogilag azt kezdek, amit akarok.

A pert végül nem indítottam el: az ügyvéd, akit az Artisjus ajánlott, és aki telefonon segítséget ígért, többszöri e-mailes megkeresésre nem válaszolt, és aztán más irányba sodortak az események: Csík Gergely parasztságának lekerült a napirendről.

Mondjuk, ha szükségessé válna a jövőben: a kezemben van az a közjegyzői okiratba foglalt jegyzőkönyv, amely tanúsítja az oldalon történt jogsértéseket.



Azt gondolom, a projekció címkével óvatosan illik bánni. Egyrészt freudi találmány, és Freudot nem szeretjük, ugyebár. Másrészt végtelenül egyszerű dolga van annak, aki bántva érzi magát mások által (ami "jogos" lehet ugyan, ám nem zsiráfos), és a kellemetlen érzését e címszó alatt próbálja visszadobni a feladónak. Magyarán: olykor mi magunk is tévedhetünk, nem mindig a másik a hülye...

(No persze kérdés, hogy mi az "igazság". Az én belső valóságom vajon ugyanolyan "igaz"-e, mint a tiéd? Ha én olyannak látlak, amilyennek, az "igaz"-e, vagy pedig csak az az "igaz", amilyennek te látod önmagad?... S ha az én belső valóságom is igaz, akkor vajon tényleg projekció-e, ha én olyannak látlak, amilyennek? Így tekintve a dolgot vajon van-e értelme egyáltalán projekcióról beszélni?...)


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta