Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

kedd, május 01, 2007
13:49
 
A munka ünnepe


My IsmaelBefejeztem Daniel Quinn-től a Story of B-t, és elkezdtem olvasni a trilógia harmadik részét, a My Ishmael (Én Izmaelem) c. könyvet. Ebben a címszereplő gorilla tanítványa egy 12 éves kislány. Érdekes ez az egész: úgy gondoltam, hogy az Izmael – minekutána vagy tizenhússzor olvastam eddig – kerek egésszé állt össze a fejmben. Most, hogy olvasom a folytatásokat, kiderül: valóban kerek és egész, de mind a kereksége, mind az egészsége bővíthető. Számos új tényre, összefüggésre (és ami szokás szerint a legsúlyosabb: evidenciára) világít rá, és a régieket is új példabeszédekkel mutatja be – számomra legalábbis releváns erővel. És nem tudom becsukni a könyvet azzal, hogy jó, akkor ez most egy könyv és be van csukva: tovább dolgozik bennem, nappal és éjszaka: újra kell gondolnom mindent, amit eddig biztosra vettem, többek között azon axiómákat, amelyere ezen bizonyosság támaszkodott.

A mai napon ebből csak egy dolgot szeretnék kiemlni. Arra a felvetésre, hogy tízezer évvel ezelőtt az ún. mezőgazdasági forradalom voltaképpen az emberiségnek az éhségre adott reakciója lett volna, azt feleli, hogy ez kb. annyira értelmes állítás, mint azt mondani, hogy egy zuhanó repülőgépen valaki hirtelen feltalálja az ejtőernyőt. Amikor valahol éhínség van, ott nem fogják a magokat arra pazarolni, hogy szisztematikusan a földbe dugdossák őket. Korrekt, hézagmentes (és itt nem részletezett) levezetéssel mutatja be, hogy nem az éhség vezetett a mezőgazdaság felfedezéséhz, hanem ellenkzőleg: az általa totalitárius mezőgazdaságnak nevezett jelenség vezetett az éhezés elterjedéséhez. Ehhez csak egyetlen szempont: az életközösségben egyetlen faj van, amelynek az életéhez hozzátartozik a permanens éhezés: a homo sapiens. Az éhezés nem ökológiai szükséggszerűség, hanem az elhibázott alapra épült civilizációnk egyenes következménye. A mi civilizációnk hatalmas vívmánya elsősorban az, hogy az élelem megszerzéséhez szükséges idő – szemben a verebekkel, csimpánzokkal, cserebogarakkal, fókákkal, akiknél ez legfeljebb egy-két óra naponta –, vagyis az ún. munka többnyire napi nyolc-tíz-tizenkét óra. Önámítás lenne azt állítani, hogy azért dolgozunk, hogy kitermeljük a színházjegyre, nyaralásra és luxuskocsira valót. Frászt. Ezek igény és lehetőség szerint járulékosan vagy adódnak, vagy sem. Az ember elsődleges oka a munkavégzésre az, hogy enni akar. Nem pihenni, nem játszani, nem kulturálódni, nem kényelmeskedni, hanem enni. Abszolút profán és a legkevésbé sem emelkedett módon táplálkozni: mint a csigák, mókusok, földigiliszták és keselyűk. „Aki nem dolgozik, ne is egyék” – e Szt. Páltól való mondás kiválóan írja le azt a szellemiséget, amely tízezer éve tartja fenn, növeli, hízlalja és végül – amennyiben nem változtat paradigmát – viszi pusztulásba azt az emberiséget (és vele együtt jó eséllyel az egész ökoszisztémát), amely az azt megelőző hárommillió évben vidáman, gond nélkül prosperált, és harmóniában élt mind önmagával, mind a környezetével.

A munka ünnepe? – Hurrá! Ujjongjunk és ünnepeljük a munkát, mert „a munka szabaddá tesz”! – Felháborodottan szoktuk idézni e mondatot, a nácik cinizmusának illusztációjaként. Pedig a kultúránk egésze (nyugaton és keleten egyaránt) mást sem illusztrál, mint ezt a cinikus állítást: „A munka szabaddá tesz!” Igen, igaz: a munka (abban az értelemben, ahogy mi a szót használjuk) valóban szabaddá tesz. Mégpedig azon törvény kötöttsége alól, amely törvény lehetővé tette, hogy az evolúció során az első prokariótákból kialakuljon az élővilág gazdagsága. Azon törvény alól, amelyet a Föld nevű bolygó négy és fél milliárd éves történetében minden egyes faj kivétel nélkül betartott, és így létrejöhetettek, fennmaradhattak és fejlődhettek az egyes növényi és állati fajok. E törvényt betartva jöhettek létre a főemlősök, és e törvényt betartva fejlődhetett ki a főemlősök egyik ágából a homo habilis, abból a homo erectus, abból pedig a homo sapins. És a homo sapiens több tízezer éven keresztül vidáman és eredendő jómódban élt (elvégre mindenevőként számára szinte az egész környező világ másból sem áll, mint táplálékból), köszönhetően annak, hogy betartotta ezt a törvényt.

És mintegy tízezer évvel ezelőtt a homo sapiens egyik ága (egyetlen törzs a több tízezer másik közül) azt mondta: szar az egész, ránk ez a törvény nem vonatkozik. És megszervezte a maga kultúráját, amelynk ideológiája pontosan e törvénynek a kifordítása . Így lépett a korlátlan (értsd: minden mást elpusztító) növekedés útjára, és működése fókuszába a totalitáriánus mezőgazdaságot, s – ebből következően – a non-stop munkát álította. Ezzel kitermelte a korábban az egész élővilág minden szintjén ismeretlen népességrobbanást, s ezzel együtt a leküzdhetetlen éhínséget és a bolygó irreverzibilis letarolását. A saját mitológiáját úgy fogalmazta meg, hogy axiómává emelte: az egész teremtés (vagy evolúció) egyetlen célra, egyetlen végpontra irányul, s ez a végpont természetesen az ember. És mivel valóban nagyon intelligens fajta, ténylegesen képes úgy alakítani a Földön lévő életközösség történetét, hogy az egész teremtés, az egész evolúció végpontja valóban az ember legyen. Adva van a megkérdőjelezhetetln paradigma, a mindent, a teljes környezetet végérvényesen, pótolhatatlanul felzabáló pusztítás – aztán pedig a romok között a semmi.

Voltaképpen ezt a folyamatot ünnepeljük ma, május 1-jén.

Címkék: , ,


Hozzászólások:


"És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonynyá teremté õket.
És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
És monda Isten: Imé néktek adok minden maghozó fûvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledül.
A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élõ lélek van, a zöld fûveket adom eledelûl. És úgy lõn.
És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó."

Hogy miért idéztem ezt ide?
No nem azért, mintha nem tudnám Balázs, hogy ismered, sőt nálam sokkal-sokkal jobban ismered a Bibliát.
Hanem azért, mert az én szavaimnál sokkal jobban emlékeztet arra, hogy az ember nem elvette, hanem kapta azt, amit kezdetektől és jelenleg is birtokol.
Hogy nem állatból lett emberré, hanem emberré lett teremtve.
Igaz, hogy rossz gazda és igaz, hogy tele van hibával, tévutakkal.
De arra lett ítélve, hogy dolgozzon a megélhetésért.

"Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belõle életednek minden napjaiban.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezõnek fûvét.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz."

Megintcsak az én szavaimnál jobban mondja el, hogy a munka a megélhetést jelenti.
És ha már úgy adódott, hogy ünnepelni kell ezen az ember által alkotta ünnepen a munkát, én erre emlékezem.
Nem a tévútra, nem a kizsákmányolásra, hanem a tisztességes és becsületes munkára. Hogy ne felejtsük el a lényegét és ne silányítsuk le az értékét -- hiszen vezeklésképpen kaptuk.
De értelme és célja van -- bármilyen magávalragadóan is sugalmazza ennek az ellenkezőjét egy szépirodalmi mű...

Kata



És Isten mondá mindezeket nekünk Mózes által, aki pedig leírta a Teremtés Könyvében (Genesis). Mózes az egyiptomi fogságból vezette ki a zsidó népet mintegy 3400 évvel ezelött. Öelötte Ábrahám volt nagy próféta aki körülbelül 4000 évvel ezelött élt. Annakelötte Ádám nemzette Káint aki mezögazdász volt és Ábelt aki gyüjtögetö vadász volt, körülbelül 6600 éve. A paleontológia viszont azt mondja, hogy legalább 3 millió éve él ember a Földön. Felettéb zavarbaejtö az ür. Mit tett, hogyan élt az ember kétmillió-kilencszázkilencvenezer éven át ezen a bolygón, úgy hogy nem voltak prófétái? Avagy kétmillió- kilencszázkilencvenezer évig éltünk volna a paradicsomban, ahonnan mintegy tízezer éve üzettünk ki? Elvitatahatalan a tény, hogy a Biblia kora és tartalma évzredekben mérhetö, azaz ama "mezögazdasági forradalom" utáni amiröl Daniel Quinn beszél.



Kedves Balázs!
Meg tudnád-e nekem mondani, hogy hol juthatok hozzá a trilógiához (ha lehet magyar nyelven), mert eddig még csak véletlenszerűen tudtam ráakadni. mivel ez egy tipikusan - kölcsönadós - könyv, így sajnos mindig pótolnom kell. A második két részhez pedig még egyáltalán nem volt szerencsém.
Nagyon hálás lennék, ha tudnál nekem segíteni, az emailcímem:
cserukka@gmail.com
hála-s-kösz
Judit



Jaj, végre valaki, aki olvasta a kedvenc könyveimet!!!
Szívemből szóltál, hiszen amióta olvastam -most már mind a hármat-, számomra a világ nem ugyanaz! Mindent Ishmael/Izmael szemszögből látok, nézek.
Minden szavad nagyon igaz! Nincs valami klub, ahol erről lehetne beszélgetni? És valamit ennek szellemében elindítani?
Üdv a klubban: Éva


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta