Birtalan Balázs naplója: Kurvaélet

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, június 22, 2007
11:37

Kurvaélet

Ez a posz is csupán válaszkommentnek indult eredetileg, de menet közben meggondoltam magam.

Bazsó egyebek közt a következőket írta kommentként a vatikános-kurvás poszthoz:

[...] azt gondolom, ha egy fiatalember gátlásos, akkor érdemes oda elmenni, mert a gátlásokat, a nemiségtől való félelmet tényleg oldja... [...] nem kizárólag sorsüldözött szerencsétlenekkel találkoztam, sőt, többségében nem. Olyanokkal inkább, akiknek ez tudatos döntésük volt, természetesnek és szerencsés dolognak érezték, hogy így keresnek pénzt. [...] Azt gondolom, a prostitució erkölcstelenség, valóban méltatlan az emberhez, a szerelemhez, és tönkreteszi a benne résztvevők életét. Ezért prostituáltakhoz nem szabad járni. De vannak emberek, akiknek a számára - lelki, vagy fizikai okokból - ez az egyetlen lehetséges szexuális élmény, s nem szabad annyira szigorúnak lennünk, hogy azt várjuk el ezektől az emberektől, hogy erről lemondjanak...

A magam részéről problematikusnak, mi több, veszélyesnek tartom ezt az érvelést, több okból. Nézzük csak meg az egyik mondatot, kiemelve a szövegkörnyezetből!

„De vannak emberek, akiknek a számára – lelki, vagy fizikai okokból – ez az egyetlen lehetséges szexuális élmény, s nem szabad annyira szigorúnak lennünk, hogy azt várjuk el ezektől az emberektől, hogy erről lemondjanak...”

Ha történetesen nem tudjuk, mi a téma, akkor a kiemelt „ez” helyére hasonló érzelmi húrok megpendítésével lehetne beírni bármi más szexuális gyakorlatot. A pedofíliát, a nemi erőszakot, a nekrofíliát, a kéjgyilkosságot stb. Hiszen akik ezeket a sportágakat gyakorolják (kockáztatva – környezettől függően – társadalmi megvetést, börtönt, villamosszéket vagy lincselést), nyilvánvalóan ugyanígy érzik: számukra „ez az egyetlen lehetséges szexuális élmény”.

Legalábbis az egyetlen, amely számukra szubjektíve és az adott szituációban kielégítő. Hiszen az, hogy egy férfinak egyáltalán ne legyen lehetősége szexuális élményhez jutni, az kizárt dolog – már ameddig megvan a két kezéből legalább az egyik...

Az „egyetlen lehetőség” nem legitimál minden cselekedetet. Több ezer év több százezer filozófusa nyammogott már ezen a témán. A magam részéről a következőt gondolom: az én szabadságom határa ott végződik, ahol a másik ember szabadsága kezdődik. Igaz, ez az alapelv nem természeti törvény, de a magam csökött fantáziájával nem tudok elképzelni működő és hosszú távon fenntartható társadalmat más norma alapján.

A másik: „...nem kizárólag sorsüldözött szerencsétlenekkel találkoztam, sőt, többségében nem. Olyanokkal inkább, akiknek ez tudatos döntésük volt, természetesnek és szerencsés dolognak érezték, hogy így keresnek pénzt...”

Az, hogy sok prostituált szubjektíve elégedett a maga helyzetével a saját körülményei között, véleményem szerint irreleváns érv. Egykori koncentrációstábor-lakók beszámolóiból tudjuk, hogy kifejezett boldogságot tudtak átélni, amikor időnként a csajkájukban, a híg leves alján találtak egy-két kocka félig nyers krumplit. Az, hogy ki mivel elégedett, a körülményeitől, a hátterétől függ. Ha egy kurva tudja, hogy a szomszéd utcában praktizáló kolleganőit a stricijük naponta veri és éhezteti, és még a kábítószer-adagukat is csak ímmel-ámmal adja oda nekik, akkor egyenesen paradicsominak találhatja az állapotát, hiszen őt a stricije nem éhezteti, hetente csak kétszer rugdossa meg, ráadásul a betevő heroinadagot is időben átadja neki. Hát nem maga a paradicsom?!

És még valami, ettől függetlenül.

Ha valaki azt mondja, hogy „saját döntésemből élek úgy, ahogy élek”, akkor ennek két oka lehet. Az egyik az, hogy az illető saját döntéséből él úgy, ahogy él. Ennek van a kisebb valószínűsége. Sokkal nagyobb esély van arra, hogy az általa gyakorolt életforma abszolút nem a saját választásának következménye – csakhogy az ember az ilyesmit nem szívesen ismeri el, mert az ilyen jellegű feszültség („szabad ember létemre olyasvalamit csinálok, ami nekem rossz”) mentálisan jószerivel elviselhetetlen. Ezt nevezik a pszichológiában kognitív disszonanciának. Ha az ember ilyet él át, minden eszközzel megpróbál kiszabadulni az egymás ellen feszülő tudattartalmak szorításából. Jelen esetben három lehetőség valamelyikével:

1.) Véleményváltoztatással: „Nem is vagyok szabad ember.”
2.) A tevékenység megváltoztatásával (más jövedelemszerzésre való áttéréssel).
3.) Véleményváltoztatással: „Nem is rossz ez nekem.”

Az 1. gondolattal huzamos ideig nagyon kellemetlen együttélni. A 2. lehetőség (az életmódváltoztatás) alkalmasint lehetetlen. Marad – természetesen a tudattalanul lezajló folymat végeredményeként – a 3. lehetőség: az illető prostituált elhiteti magával (és a klienseivel): „szabad ember létemre olyasvalamit csinálok, ami nekem jó.”

Elemi érdeke, hogy ezt a hazugságot el is higgye magának. Érdekes módon a kliensnek is elemi érdeke, hogy ezt a hazugságot elhiggye neki (máskülönben ő élne át kognitív disszonanciát, és szegény végül kénytelen volna felhagyni az aránylag kényelmes gyakorlatával.)

A végére egy tanács a szerény, félénk, nőkkel ismerkedni nem tudó, de baszni akaró férfiaknak: ugyanazon pénz töredékét, amit évekig fizetnének a kurváknak, fizessék ki inkább (csupán néhány hónapig) egy pszichoterapeutának. Hosszabb távon megéri.

A fennmaradó pénzből pedig támogassák pl. a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom munkáját.

Címkék: Kisebbség, Pszicho, Világ+ember

Hozzászólások:

Névtelen szerint:

Hahó Balázs!
A legutóbbi pszichoterpautám 7 000 forintot kért óránként, nem analitikus jellegű, hanem pusztán támasznyújtó-beszélgetős terápiáért. Egy idő után otthagytam, m
sikhoz mentem, aki közölte, hogy komolyabb eredményt fél év-egy év alatt lehet elérni,s addig a kezelés kölcsége óránként 8 000 forint. Korábban jártam pszichodrámára, tíz ott töltött nap 100 000 forintomba került...
Ha valaki a mai, szabados, laza világban olyan gátlásos, hogy semmiféle szexuális kapcsolatot nem tud létesíteni, akkor annak minimum egy éves pszichoterápiára, de valószínűleg több évesre van szüksége... Kérlek szépen, számold ki, hogy ez mibe kerül!
Ugyanakkor olvasd el Csalog Zsolt "A tengert akartam látni..." c. szociográfiájában annak az egyszerű munkásembernek a vallomását, aki elmondja, hogy mindössze egyetlen (!) alkalom, amikor elment egy olyan nőhöz, mennyire megváltotta, felszabadította!
Tehát nem is olyan egyértelmű az, amit írsz!

péntek, június 22, 2007 1:17:00 du.

Névtelen szerint:

Miki szerint:
Toldikám, te hülye vagy szerintem... gondolom Lőwy Árpád Pajzán Toldija ihletett meg úgy a névválasztásban, mint "lírádban"...

péntek, június 22, 2007 2:38:00 du.

Névtelen szerint:

Azt eddig is tudtam,hogy Bajorországban létezik ún. "Heimatporno": bajor nacionalista pornó, mely havasi legelőkön, bajor falusi budikban, s más hasonló helyszíneken játszódó, stüszikalapos, harcsabajszú, hózentrágeres szereplőkkel játszódó szexjeleneteket mutat be, de nem tudtam, hogy immár nálunk is megjelent ez a műfaj: irredenta uszítás keverve a pornóval és az útszéli trágársággal... Gratulálok Toldi, bár gyanítom, hogy a néhai Kormányzó Úr, akit gondolom te idealizálsz, nem lelkesedne túlzottan érted.:)

péntek, június 22, 2007 2:41:00 du.

Névtelen szerint:

Bocsánatot kérek,
Kicsoda Toldi?

péntek, június 22, 2007 2:43:00 du.

Balázs szerint:

Nyilvánvaló (mármint szerintem), hogy sarkítottam a poszt utolsó, ráadás-bekezdésében. Létezik valóban ún. hosszúterápia, amely akár 2 évig is eltart azért, hogy gyógyulást hozzon. (Aminél ténylegesen indokolt, hogy ennél hosszabb ideig tartson, az az alapvetően rendben levő ember szupportív terápiája, amiben nincs terápiás cél, ill. a pszichoanalízis, aminek tudtommal a szakmai protokollja határozza meg, hogy baromi sokáig kell tartania, függetlenül attól, hogy a kliens milyen vagy hogy van.)

A hosszúterápiát egyébként nagyon súlyos személyiségzavar teszi csak indokolttá: ha a kliens annyira darabjaira van esve vagy olyan fokú a hárítása, hogy nem lehet vele dolgozni. Normális (itt értsd: átlagos) esetben a 15-20 alkalom elég szokott lenni, komoly fóbiák, szorongások tartós kezelésére is.

Ja, és a tarifák terén a 7-8.000,- Ft kifejezetten sztárolt terapeuták gázsija. Lehet találni 5-6.000,-ért, de akár a feléért is lehet találni jól képzett, emberileg "rendben levő" szakembert.

Mindazonáltal a posztom nem a terápiákról szólt...

péntek, június 22, 2007 2:49:00 du.

Névtelen szerint:

Hirtelen azon kezdtem el gondolkodni, hogy ment-e a kurvák által a világ elébb? Nem hinném. Bár ha a XVII. vagy XVIII. századi francia királyok szeretőire gondolunk, azt láthatjuk, hogy némelyikük bele-beleszólt kora művészeti/irodalmi életének alakulásába. Menjünk vissza még jobban az időben! A hetérák köztudottan koruk legműveltebb hölgyszereplői voltak. Biztos hozzáraktak tehát az európai műveltség monumentális (bár napjainkban omladozó) épületéhez a kurvák is egy-két téglát. De kérdés: ez a tevékenységük független volt-e kurva voltuktól vagy sem? A válaszom: nem. A hetérák éppen pozíciójukból, választott mesterségükből fakadóan kerültek olyan helyzetbe, hogy megismerkedhettek koruk legzseniálisabb elméivel, az ágyukban hentergett a művelt görög ifjúság (és az idősebb generáció) színe-java. A francia királyok (XIV. és XV. Lajos)szeretői is azért tudtak költőket pártfogolni, színházi előadásokat "szponzorálni", mert "jó helyen" feküdtek. És mégis: a világban annyi méltatlan szerep volt, amelyet bizonyos emberek felvállaltak, és még elébbre is ment általuk a világ. Az, hogy tudatosan (vagy épp teljesen szándéktalanul) hozzájárultak a kultúra fejlődéséhez, még nem jelenti azt, hogy életformájuk a mai kor leányai számára követendő, mint ahogy azt sem jelenti automatikusan, hogy ők jól érezték magukat az élet által rájuk osztott (vagy maguk "választotta" - már amennyiben ez a választás szabad, lásd Balázs korábbi eszmefuttatását valahol errefelé) szerepben. A kurvaság lényege ugyanis miben rejlene? A teljes önátadásban? A teljes odaadottságban? Sok író próbálta e közös nevező segítségével párhuzamba állítani a kurvákat és a szenteket. Mert mi a jellemző mindkettőre? Szétosztja magát az embertársai között, a kincseit szétszórja, mintegy kifosztja önmagát. Ez a közös nevezőre hozás több helyen is sántít. A szent minden ellenszolgáltatás reménye nélkül osztja szét magát (idejét, erejét, szeretetét). A kurva önkifosztásában egoista indítékok is vannak, ő bizony nem (feltétlenül) önzetlenül adja oda magát. A szent önszétforgácsolása többnyire nem is tudatos. (Egy szent se mondta magáról: -Én az embertársaimért őröltem fel magam. - Ha ilyen kijelentést tett volna, szentsége erősen kétségbe vonható lenne, hiszen akkor egy jól felépített szerepet játszott volna. Egy ilyen mondat legalábbis erre engedne következtetni.) A kurva ellenben nagyon jól tudja, hogy szétosztogatja magát, még akkor is, ha ezt mások előtt nem hajlandó beismerni. A kurva önszétosztásának célja van, az életformája tehát egy utilitarista felfogás következménye, míg a szent önátadása voltaképpen "céltalan" (világi vagy mondjuk így: emberi szempontból), semmilyen haszna nincs (már az adóra nézve).
Bazsó megjegyzéseiről egyébként az jutott eszembe, hogy az 1910-es, 20-as években minden fiatalembernek szinte "kötelező" volt (íratlan szabály - mondhatnám) egy bizonyos körben (óh, nyomorult, szerencsétlen középosztály) az érettségi előtt felkeresni egy olyan házat, ahol tapasztalt hölgyek (kurvák) bevezették őket a szexbe. (Szépirodalmi hivatkozás: Móricz Zsigmond: Az isten háta mögött.) Ezek a fiatalemberek - bizonyos írók, művészek visszaemlékezéseiből jól tudjuk - gyakran úgy megundorodtak az első élménytől (s annak körülményeitől), hogy utána éveken át inkább önként vállalt tisztaságban éltek, s később is nehezen tették helyre magukban a szexualitás valódi értelmét, emberhez méltó megélését.
Szentimre

péntek, június 22, 2007 3:45:00 du.

Megjegyzés küldése

<< Vissza

Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene