Névtelen szerint:

Balázs, ha fontos neked, hogy magyar vagy, ha fontosak az itt élő barátaid, ha fontos a nyelv, amin gondolkozol, ami érzéseid kifejezésének eszköze, akkor tényleg nem értem, miért nem érdekel pl. Trianon.
Ha hirtelen neked románná kellene lenned, barátaid, családod egy része itt, másik része ott élne, ha a hivatalos nyelv egyik napról a másikra román kellene hogy legyen számodra, biztos, hogy megrázna. Még akkor is, ha általában az emberi együttélés milyenségét tartod fontosnak.
Én személy szerint tiszteletre méltónak tartom, hogy jelen határainkon túl élő magyarok őrzik az anyanyelvüket, hogy őrzik identitásukat, talán multunkból, kultúránkból többet is őriznek, mint határokon belül. Nem jobbak és nem rosszabbak, mint más nép, de számukra az identitás fontosabb, mint idehaza és ez alakította őket olyanná, amilyenné lettek.

Nézd, pontosan tudom, hogy ez a téma politikai manipulációnak is eszköze.
Azon kívül voltam jelen igen rövid ideig erdélyi fórumon (gyorsan és rövid úton véglegesen kitiltottak onnan, mint nem kívánatos elemet) - és mondhatom, az Index ehhez képest szanatórium. Ami gyalázkodást én ott kaptam a véleményemért, ami zsidózás ott megy ezerrel, amilyen gyilkos ösztönök és primitív indulatok ott dúlnak, hát az nem semmi.
De nem lehet tagadni, hogy magyarok, hogy honfitársak, még akkor sem, ha törvényesen nem tekinthetők annak és akkor sem, ha ma idegennek érzem azokat, akikkel "beszélgettem".
Nem büszkeségről beszélek, mert a fórumos élményem óta nem vagyok büszke arra, hogy anyai ágról a rokonságom nekem is erdélyi - és azzal maximálisan egyetértek veled, hogy a származásával kapcsolatban sokmindent érezhet az ember, (pl. hűséget, hogy nem tagadja meg) de büszkeséget nem.

Szerintem Trianon nem azért fontos, mert politikai fegyver lehet ma egyes csoportoknak, hanem azért, mert szimbóluma egy ma is élő reménynek, hogy magyarként lehessen magyar. És ezt szerintem éppolyan jogos igény jelen határokon kívül, mint belül.
És én ugy vélem, hogy ezt a reményt nem lehet elvenni emberektől, akár milyen érzéseket is táplálunk ezirányban, vagy éppenséggel közömbösnek tartjuk.
Én legalábbis személy szerint átérzem annak az idős erdélyi embernek a megrendülését, csalódását, dühét, aki egy életen át hűséggel megtartotta és szenvedte magyar identitását -- amikor egy arra járó magyar fiatal turista pár csodálkozva kérdezte tőle: honnan tud ilyen jól magyarul...?

Ha kiirtottak egy népet területfoglalás miatt, akkor nincs minek helyreállni. De ha nem, akkor az elűzött, vagy kiszakított, vagy éppen erőszakosan máshová beolvasztott nép mindig őrizni fogja gyökereit/identitását és állandó törekvése lesz az újraegyesítés, vagy éppen az újra önállósodás.
És szerintem ezt a törekvést nem lenne szabad hagyni hatalmi csatározások eszközévé silányítani, de talán közönyösnek sem kellene lenni iránta.

Kata

 Névtelen szerint:

Ezer sebből vérzik ezeréves, áldott drága magyar népünk tépett lombkoronájú, századok viharától tépett fája...és téged nem érdekel... Ezer ellenség marcangolja áldott magyar hazánk vérző testét és téged nem érdekel...S a határokon belül mi van? Felül a zsidó karvalytőke, alul a barna pestis, a fréegként szaporodó primitív tolvajok, gyilkosok, a cigányság veszi el, amink még maradt... és téged nem érdekel... Mit számít ez? Hitem erős: megmaradni!! Bensőmben a szittya vér, a tiszta magyarb paraszti faj akarata lángol, szívemben a turán puszták üzenete lángol...Évszázadok génjeinek szép fajunkért mozdukló parancsolataiban élek, s tudom: egy a fő: Megmaradni... Magyarul, magyarként, magyarországon... S akasszatok csak fel nyugodtan, hamvasszátok el testem, szórjátok szét ezen az áldott ősi magyar földön, hadd nőjön ki belőle búza, szőlő, s virág... Hitem akkor majd azokban fog élni, azokban virágzik majd ki magyar szívem, hogy táplálja az újabb, s újabb magyar nemzedékeket, melyet továbbviszik majd a lángot, hogy egyszher meghallja majd ez a nép Csaba királyfi égi üzenetét, nekirohanjon az átkos trianoni határoknak, s kötésig gázoljon az olőáhok vérében... Fülemet rátapasztom az ősi földre, ahol titokzatos,. ősi életár4amlások jeleznek a föld alól, a földre, ahol valahol, jeltelen sirban Atilla, Álmos, Árpád, Koppány, vata Vazul csontja porlad... s várom a jelet... Várom a jelet, a nagy napot, a nemzeti feltámadás hajnalhasadását... S az a szent magyar hajnal letörli majd homlokunkról a rátörölt szégyenbélyeget... vagy ha már nem lennék az élők sorában, szelíd dicsfénnyel aranyozza be síromat, emlékemet...Fajtám élni akar... Fajtám élni akar...

 Névtelen szerint:

Szeretnem jelezni, hogy MAGYAR tipikusan azt a reszet kepviseli a magyarsagnak, amivel nem tudok es nem is akarok azonosulni. DE az en buszkesegem mashonnan fakad, amit Balazs volt olyan kedves egy mondattal lesoporni. A buszkeseg egy szubjektiv erzes, en a buszkesegemmel senkit sem bantok en a buszkesegemmel nem artok masnak, en a buszkeseggemmel nem tiprok masok lelkivilagaba. Az en buszkesegem egy csendes magamnak valo buszkeseg, nem irredenta, nem soviniszta, es nem tudja tolem elvenni senki. Nem biztos, hogy mindenki ugyanazt erti buszkeseg alatt. En mindenesetre nem teszek kulombseget zsido, roman, szlovak, iszlam stb... kozott. Mindig az embert nezem. Ennek az en olvasatomban pl. nincs koze a buszkeseghez.
De peldaul, buszke lehetek a paromra, holott egyetlen szalmaszalat sem tettem keresztbe, azert hogy o olyan lett amilyen. En megis buszke vagyok ra. Es oromnmel tolt el, hogy O a parom.
Es vegezetul: az en nagymamam tobb mint 100 evet megelt. Meg az 1890-es evek vegen szuletett. O atelte mindket haborut es Trianont is. Es sosem fogom elfelejteni, hogy amikor mar jarni alig tudott, kozel a 100-hoz, ha meghallotta a Himnusz hangjat mindig osszeszedett annyi erot, hogy felalljon es buszken (igenis buszken) kihuzza magat. Es en is igy akarom folytatni, mert Tole en ezt lattam, es tetszett amit lattam. Amugy sokat meselt nekem Trianonrol, sokaig fejbol tudta Gróf Apponyi Albert :" Az utolso szo jogan" cimu beszedet.
Malacka
Malacka

 Névtelen szerint:

Szeretnem jelezni, hogy az ilyen velemenyekkel, melyeket MAGYAR kepvisel egyaltalan nem tudok es nem is akarok azonosulni. Ezek a fajta tulzasok es elferditesek sajnalatosak. DE az en buszkesegem nem masokat banto, megkulonbozteto, irredentista vagy soviniszta. En elsosorban is az embert nezem, nekem mindegy, hogy zsido, szlovak, roman, vagy szerb. Nem ez erdekel elsosorban. De az en buszkesegemet nem veheti el tolem senki, meg Balazs sem. Ez a buszkeseg egy csendes, magamnak valo magam epuleset szolgalo buszkeseg. Talan nem mindenkinek ugyanazt jelenti a szo. En peldaul buszke vagyok paromra is, holott egy szalmaszalat sem tettem keresztbe azert, hogy O milyen ember lett. Es megis. Es ezzel nem bantok senkit, de megcsak nem is erzem, hogy en ettol felsobbrendu lennek.
Az en nagymamam tobb mint 100 evet elt meg, meg az 1890-es evek vegen szuletett. Atelt 2 vilaghaborut, es Trianon is szemelyesen erintette. Sokat meselt nekem rola, sokaig kivulrol tudta Grof Apponyi Albert: "Az utolso szo jogan..." kezdetu trianoni beszedet.
Es meg valami, amikor mar nagyon beteges es gyenge volt, mar jarni alig tudott, akkor is ha meghallotta a Himnuszt, osszeszedte minden erejet, talpon allva hallgatta vegig es buszken, igen is buszken kihuzta magat. Es en ezt lattam otthon, es nekem ez tetszett. Es en is ezt fogom tenni. Es ezzel nem batok senkit es nem tiprok senki erzeseibe.
Malacka

 Névtelen szerint:

Bocs, az elozo azt gondoltam, hogy elszallt, azert irtam ketszer, a masodikat torolheted Balazs, nagyjabol ugyanaz mint az elso.
Malacka

 Balázs szerint:

Frusztrál az, amikor olyat adnak a számba, amit nem mondtam, és frusztrál az, amikor amit mondtam, arra úgy reagálnak, mint ha pontosan az ellenkezőjét mondtam volna, vagy nem mondtam volna semmit.

Az előítéletek ("BB-nek az a véleménye, hogy...") gerjesztette érzelmi szökőár szomorú diadala a tények (amit BB valójában leír) fölött.

Bánatos vagyok ilyenkor.

"Fáj a szívem, a szó kihűl/ De hát kinek is szólanék --" (J.A.)

 Névtelen szerint:

Magyar írása valóban az a szélsőség, amivel én sem tudok azonosulni.
Azt hiszem itt a többség sem.
És ha "ezer sebből vérzik ez az ország" (egyébként nincs olyan ország, ahol nem él igazságtalanságtól szenvedő) az pont az ilyen szélsőségesek miatt van. A bajok nem a nemzetiségek miatt vannak, hanem a csalás, a tudatlanság, az önzés miatt, amik emberi tulajdonságok. A határon túli magyarok is az ilyen szélsőséges és elfogult gondolkodásuaktól szenvednek. A hazaszeretet nem idegengyűlöletről szól.
De.
Tény, hogy a határon túli magyarok hontalanoknak érzik magukat. Nem akarnak tartozni ahhoz az országhoz, ahova csatolták őket és hozzánk meg nem lehet.
És nem lehet figyelmen kívül hagyni annyi ember érzelmi hovatartozási igényét.
Én legalábbis úgy értelmeztem szavaid, hogy Trianonnal szembeni közömbösséged erre is kiterjed.
Én nem büszkesgéről beszélek, hanem arról, hogy aki nem tagadja meg származását és hovatartozását - az itt nálunk természetes, de határainkon túl bizony nem az.
Vagy szerinted kötelező számukra érzelmileg is beolvadni?
A bennünk kavargó "török, tatár, tót, román" is csak úgy maradhat meg, ha őrzik identitásukat a népek. József Attila sem ment élni sem törökökhöz, sem románokhoz és magyarul írta verseit.
Egybeolvadni csak önszántából lehet az egyénnek ha megérett rá - törvény erre erőszakosan nem kötelezhet. Az erőszak csak szétválasztani tud.
Én sem bánnám, ha nem lennének országhatárok és mindenki a Föld lakója lenne. De vannak határok és ezzel egy sor érzelmi szál is kötődik hozzájuk. És ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, ez nem lehet közömbös.
Szerintem.

Kata

 Névtelen szerint:

Nem kívánnék elmélyedni a vitában, mert témája semmi újat nem közöl velem, ami ne szerepelne már Szathmári Sándor Kazohinia (behinség, behinek), illetve Kurt Vonnegut Macskabölcső (nagybömb) c. műveiben.
Arra lennék csak kíváncsi, hogy 1) aki még csak véletlenül sem használná Trianont aktuálpolitikai célokra, Mohács miatt miért nem búsong ilyen vehemensen, illetve 2) annak, aki büszke magyarsága mellett természetesen minden népet egyformán bírál el, miért nem szorul ökölbe a keze, ha eszébe jut, milyen remekül kiűztünk egy rakás svábot az országból?

 Balázs szerint:

"És nem lehet figyelmen kívül hagyni annyi ember érzelmi hovatartozási igényét. Én legalábbis úgy értelmeztem szavaid, hogy Trianonnal szembeni közömbösséged erre is kiterjed."

Pl. ezen szavaimat értelmezted így?

"nem kétséges számomra, hogy a trianoni békeszerződés (...) tragikus csapás volt nagyon sok ember életére. (...) ha ezen egyéni életekről folyik a szó, a képességeim szerinti empátiával ott állok a szenvedők oldalán. (...) A múltból persze tanulni kell, és elejét venni annak, hogy a történelem megismételje önmagát. De ehhez nem (...) Trianonnak kell emléket állítani, hanem meg kell nézni, mi minek volt a következménye. (...) Trianon nem érdekel – ember és ember békés együttélésének, egymás elfogadásának kérdése érdekel."

E mondatokból hallod ki azt, Kata, hogy közömös számomra az emberek érzelmi hovatartozása?

Elszomorít. De ezt már írtam.

 Névtelen szerint:

Jaj Balázs, sose kelljen más miatt szomorkodnod, mint miattam!
Adott esetben nem kizárólag együttérző lélekbeni melléállásra van szükség, hanem ennél sokkal többre, aminek köze van a trianoni szerződéshez. És legalább olyan fontos lenne a jelen helyzet módosítása, mint az arra való törekvés, hogy mégegyszer ne forduljon elő hasonló.
Azok az emberek a határokon tul ma is reménykednek, több generáción át.
Nem hiszem, hogy nem érted - Trianonnal közömbösnek lenni egyet jelent számukra a jelen helyzettel közömbösnek lenni.
Vagy tudsz olyan megoldást, ami megoldaná a gondokat...?

"Rendezni végre közös dolgainkat..." szerinted adott esetben konkrétan mit jelent?
Hogy magyarul jól beszélő románok, oroszok, horvátok, stb. vannak határainkon túl, akiket szomszédos, de idegen népnek kell továbbra is tekinteni? Ezt szerinted odaát is rendezésnek tartanák...?

A történelem mindig, minden korban produkált igazságtalanságokat, amióta ember él. De a ma élő ember gondja mindig élesebb, nagyobb és fájóbb és a szülők, nagyszülők identitástudata és reménye még friss a gyermemek és unokák között. Igaz, ezt ébren tartják sokan poltikiai célu játszadozásaikhoz is. De én most nem erről beszélek.

Az inkvizíció, vagy éppen Mohács szerintem is szörnyű, de a ma élő embernek mégsem olyan éles, mint a holokauszt, vagy éppen Trianon. (Félreértés elkerülése végett nem akarok semmiféle párhuzamot/hasonlóságot az említettek között !!!)
Meglehet, kétszáz év múlva már senkinek nem lesz olyan fájó mint most Trinanon sem - de mi most és itt élünk.
A friss seb mindig jobban fáj és érzékenyebb, mint ami már sok éve begyógyult. Adott esetben egy foghuzás jobban megviseli az egyént, mint pl. egy harminc évvel ezelőtti végtag amputálás. Az emberi természet már csak ilyen.
És szerintem jó, hogy ilyen, mert az adott időben az adott helyzet az, ami megoldásra vár és nem a régmult.
És ezt fernandelnek is válaszolom.

Kata

 Névtelen szerint:

"MAGYAR" szövege is (egyébként én is "magyar" vagyok, sőt, családilag 'Trianon' által érintett) szerintem remek paródia, nagyon jót szórakoztam rajta.
Üdv:
Tapsifüles