Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia
–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
|
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
|
vasárnap, július 08, 2007
18:21 Apró, hétköznapi megkülönböztetések
Címkék: Melegség 
Hozzászólások:   szerint:
Borzasztóan sajnálom, Balázs igazad van és volt. Nem azért sajnálom, mert így nekem nincs igazam. Hanem azért, mert rá kellett jönnöm, hogy amit én mondtam (hogy a homoszexualitás mindenféle szexualitáshoz hasonlóan magánügy), az csak egy ideális világban állná meg a helyét. szerint:
Borzasztóan sajnálom, Balázs igazad van és volt. Nem azért sajnálom, mert így nekem nincs igazam. Hanem azért, mert rá kellett jönnöm, hogy amit én mondtam (hogy a homoszexualitás mindenféle szexualitáshoz hasonlóan magánügy), az csak egy ideális világban állná meg a helyét.
Miért legyen természetes a pincérnek, hogy két fiútól ne kérdezze meg ki lesz a számlakiegyenlítő? Ha egy fiú, és egy lány leül egy étteremben enni, inni, legtöbbször a fiú fizet, még ha nem is egy pár, de két fiú esetében...? Nem tudja a pincér ki a lány...én sem tudnám. A kulcs mégis csak a zárba való... szerint:
Kedves Nildi, szerint:
Balázs, hadd nyugtassalak meg: míg volt pénzem, többször előfordultam nővel étteremben, sörözőben, és többnyire megkérdezték a fentieket. szerint:
Kedves Fernandel, azt remélem, hogy abban a kontextusban, ahol ezt a kifejezést (leben lassen)használtam, nem hagytam kétséget afelől, hogy semmi támadó, diszkriminatív, agresszív tartalmat, asszociációt nem képzeltem hozzá. Nekem egy nagyon is pozitív asszociáció fűződik hozzá elsőként, a Cabaret című film egy jelenete, ott hangzik el, hogy: "Why cannot the world leben und leben lassen, live, and let live?" (remélem, emlékszel a jelenetre) szerint:
Jé tényleg. Annyira elmerültem az önkritikában, hogy elmulasztottam megkérdezni, hogy tulképp mi is a baj a "leben und leben lassen"-nel. Bocs, ez egy valódi kérdés. Lehet, hogy túl ártatlan vagyok?
A kérdés jogos: én sem tudom, hogy milyen kellemetlen asszociációm kellene hogy támadjon az "élni és élni hagyni" kifejezés kapcsán. szerint:
Kedves Tomi! szerint:
Ha már úgyis előkerült, hogy gyakran különböző neműeknél megkérdezik, egyben számolhatják-e, megjegyzem, hogyha egy másik lánnyal vagyok, akkor meg sokszor nem kérdezik meg, hanem automatikusan egyben számolják. Valszeg hely és pincérfüggő (is). Ettől még persze a tendencia létezhet, és az is kétségtelen, hogy ezer olyan helyzet van, mikor egy lány+fiú esetében legalábbis a feltételezés megvan, hogy lehetnek egy pár, két fiúnál és két lánynál pedig fel sem merül. Ezzel nehezen lehetne vitába szállni.
Érdekes: nekem az a tapasztalatom, hogy ha egy közelítőleg egykorú férfi-nő páros fogyaszt valahol valamit, alapértelmezett, hogy egybe számolják az egészet, nem kérdeznek rá, hogy egybe vagy külön. szerint:
Jo. Ha feltetlenul keseregni akartok, hat keseregjetek. Csak ez egy kicsit olyan, hogy keressunk valamit, hogy egy kicsit megint lehessunk szomoruak. De ezert egyutterzest varni? Es en nem azt mondom, hogy " nem, rosszul tudod: ez nem fájt neked.", hanem azt: ha ez fajt neked, akkor tul sok idod a jut a kakan is csomot keresni. szerint:
Malacka, nem kesergésről volt szó, és nem arról, hogy burkolt támadást tételeztek volna fel. Csak éppen arról, hogy mennyivel egyszerűbb a társadalmi konvencióknak megfelelő életet élni, olyat, amilyet a többség él, mint bármely kisebbséghez tartozni, akár kényszerűség, akár tudatos választás sorolt az adott kisebbséghez. szerint:
Eszternek, Balázsnak: a leben und leben lassen ugyanúgy a náci ideológia, illetve propaganda szlogenje volt, mint a Lebensraum vagy nálunk (tudomásom szerint) a rögvalóság. szerint:
Kedves Eszter! szerint:
Én abban nem vagyok biztos, hogy egy pincér számára természetesnek kéne legyen, hogy az egyik asztalnál, ahol több azonos nemű személy ül, ők melegek. De ha melegek is, akkor össze tartoznak-e vagy csak baráti beszélgetésre ültek be. Szóval szerintem azért ez erős. Ha egy nagyjából azonos korú, ellentétes nemű pár ül be, akkor az általában elfogadott - általános udvariasságra épülő - formaság, hogy a férfi fizet. Ehhez még szerelmespárnak sem kell lenni. Ugyanakkor kicsit viccesen hangzik, hogy Balázsnak mekkora tapasztalata van a női-férfi párosokról, éttermekben... :-P
Én úgy tapasztaltam, leggyakrabban különneműeknél is megkérdezik, kivéve, ha nagyon nyilvánvaló, hogy család (pl. kicsi gyerekek vannak velük). Különben ha egyikőtök nő lenne, akkor hogy esne neki, hogy a pincér átnéz rajta és feltételezi, hogy a pasi fizet helyette? Speciel én is ki tudom fizetni az ételemet, és nem a picsámból élek (már elnézést...)
Nem az a kérdés, hogy hogy esne, és hogy az jobb lenne-e, hanem hogy mi van. A szexizmus és a homofóbia édestestvérek. << Vissza |
|
|
látogató 2005. január 10-e óta |