Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, július 04, 2007
13:29
 
Az ártatlanok védelme


Kedvenc társadalomtudósaim egyikétől, Agatha Christie-től idézek alább. Aki érti az apropóját, az érti, aki meg nem, az pusztán a szövegen gondolkodjon el, már ha akar.


– Igen – bólintott Sir Henry –, nagyon sok olyan ember van, aki nem ostoba. Gondolják csak el, hányszor derül fény valamely bűntényre mindössze valami suta baklövés révén, és ilyenkor az embernek óhatatlanulaz a kérdés jut eszébe: ha nincs ez az ügyetlenség, vajon valaha is kitudódik-e az eset?

– De hát ez nagyon súlyos dolog, Clithering – jegyezte meg Bantry ezredes. – Igazán, nagyon súlyos.

– Valóban?

– Ezt most miért kérdezi? Hát hogyne lenne az?! Persze hogy nagyon súlyos.

– Most azt mondja, a bűn büntetlen marad; de vajon tényleg így van-e? A törvényt olykor ki lehet játszani, igaz; ok és okozat azonban nem pusztán a törvény keretein belül érvényesül. A mondás, hogy a bűn elnyeri méltó büntetését, kétségkívül közhely, az én véleményem szerint azonban nagyon is igaz.

– Jó, talán – tűnődött Bantry ezredes. – Ez ugyanakkor nem változtat annak a akomolyságán... shóval, hogy... – Megállt, tanácstalanul körülnézett.

Sir Henry Clithering elmosolyodott.

– Száz közül kilencvenkilencen feltétlenül ugyanúgy gondolkodnak, ahogyan ön, ezredes – mondta. – De, tudja, valójában nem is a bűn a lényeg, hanem az ártatlanság. Ez az, amire nem szoktak gondolni az emberek.

– Ezt én nem értem – sopánkodott Jane Helier.

– Én igen – mondta Miss Marple. – Amikor Mrs. Trent észrevette, hogy hiányzik öt shilling a táskájából, természetesnek tűnt, hogy a bejárónőre, Mrs. Arthurra gyanakodott mindenki. Trenték tehát meg voltak győződve, hogy ő vette el a pénzt, lévén azonban jólelkű emberek, és tudván azt is, hogy az asszonynak nagy családja van, a férje meg iszik, természetesen nem nyúltak, hogy úgy mondjam, a végső eszközökhöz. De már más szemmel néztek rá, és nem hagyták, hogy akkor végezze el a munkáját, amikor ők nincsenek otthon, a helyzete tehát jelentősen megváltozott; lassacskán már a szomszédok is ferde szemmel néztek rá. Aztán egyszer csak kiderült, hogy a nevelőnő volt. Mrs. Trent épp belépni készült a szobába, amikor meglátta a tükörből. Merő véletlenség volt, bár én magam jobb szeretem gondviselésnek nevezni. És azt hiszem, ez az, amire Sir Henry gondol. A legtöbb embert csak az érdekelné, ki vette el a pénzt, és végül kiderül, az, akire senki sem gondolt – pont, mint egy krimiben! De az az ember, akinek az eset ténylegesen élet-halál kérdése volt, szegény jó Mrs. Arthur, nem csinált az égvilágon semmit. Ilyesmire gondolt, ugye, Sir Henry?

– Igen, Miss Marple, pontosan. Ebben a példában a takarítónőnek szerencséje volt. Kiderült az ártatlansága. De néhány mber egész életén át az igaztalan gyanú árnyékában él, méltalanul és megtörten.


(A négy gyanúsított c. elbeszélés a Tizenhárom rejtély c. kötetből)

Címkék: , ,


Hozzászólások:


Megtörténhet, hogy valakinek vonzóbb a bűnös szerepe, mint a szürke átlagemberé. Mindannyian szeretnénk a jóban kitűnni, de ha nem megy, inkább a rosszban tűnjünk ki, mint semmiben. Érthető emberi igény a saját fontosság érzése...
Aki ebbe a hibába esik, azonban nem gondolja végig, mivel jár szerepválasztása, mikor a rendőrségre akarod vinni, hogy vallomást tegyen, már visszatáncolna.

Annak azonban, akit a bűntény valódi megoldása érdekel, nem szabad engednie a csábításnak, hogy a felkínált hamis megoldást higgye valódinak, és legfőképpen: nem érdemes indokolatlanul nagy figyelemmel kitüntetnie az álbűnöst.



Még nem neveztek szürkének, de ha endogenopiat így látja...
Vicces olyan bíróságra menni, ahol az "ártatlan" bírákon a megbánás legkisebb jelét sem látom. Ja, és a legfontosabb: ők keresztény bírák!


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta