Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

kedd, július 31, 2007
12:20
 
Továbbgondol(kod)ásra


Noha Tóta W. Árpád blogját nagyságrendekkel többen olvassák, mint az enyémet, úgy vélem, a kisebb halmaz nem egyértelműen részhalmaza a nagyobbnak. Úgyhogy jónak látom, hogy ismét kopipészteljek, a szerző szíves engedélyének kikérése nélkül. A bejegyzést múlt hét pénteken olvastam, és azóta is csak azt tudom ismételgetni magamban, hogy... Illetve nem. Nem írom le, hogy mit ismételgetek: nem akarom a blogolvasók véleményét befolyásolni a magaméval.


IGAZ TÖRTÉNET

Elfogyott a tömlőssajt, úgyhogy lefáradtam a boltba, ahol persze került még a kosárkámba néhány apróság. Néha rámtör a háborús romantika, meg a konzervek iránti kíváncsiság, tehát páncélosételből is bevásároltam. No, még a pénztárhoz vezető soron egy jókora marcipánkenyér, hopp, mert azért van az odarakva, hogy a sorban álló ember unalmában beleszeressen.

Háromezer-hétszáznegyvennyolc lett a vége; a pénztáros ezúttal nem kérdezte meg, amit szokott, hogy tudniillik van-e hétszáznegyvennyolc apróban. Nem volt egyébként, adtam egy ötezrest, kaptam ezerkétszázötvenkettőt vissza, és már mentem volna haza.

– Jaj, várjon! – szólt utánam a pénztárosnő. – Ez az ötezres nem jó. Le van szakadva a sarka. Nincs egy másik?
– Nincs másik – mondom neki. – Húszezresem van csak.

A nő – ötvenes, szimpatikus asszonyság – elsápadt. Hibaüzenetek pörögtek a szemgolyóján, aztán megállapodott a kék halálban. Hogy akkor ezt az egyenletet hogyan lehetne feloldani.

– Adja vissza húszból az ötezrest, meg még tizenötöt – mondtam segítőkészen.
– Az nem jó. Várjon. – Számolni kezdett, hogy mi volna a jó. – Ideadja a húszast... mennyit is adtam vissza? ezerkétszázötvenkettőt... akkor az tizennyolcezer...
– Mondom adjon tizenötöt, meg az ötezrest!

De ekkor már nem bízott bennem; képtelen volt kettőbe szedni a két tranzakciót, és arra gyanakodott, hogy össze akarom zavarni, aztán majd levonják a fizetéséből. Nyomott egy F1-et: help.

– Timike!

Jött sietve Timike, huszonéves munkaerő, szintén pénztáros. Gondoltam, ő közelebb van még az érettségihez, hát csak túllendülünk most már ezen, mert közben egyre gyarapodott a sor, és nyilván azt hitték, hogy én direkt tartom fel őket. Az asszonyság előadta a tényállást, hogy volt háromezer-hétszáznegyvennyolc, az úr ötezressel fizetett, és le van szakadva a sarka.

– Mennyit adtál vissza? Aha! Akkor tizenötből... akkor tizenkétezerhétszáz... – Most megpróbálták levonni a visszajárót húszból vagy tizenötből. A sor tovább nőtt.
– Adjon már neki tizenötöt! – javasolta az utánam következő hölgy.
– Ezt mondom, váltsuk fel a húszast és kész – próbálkoztam, de hiába.
– Tizennyolcat kell adni – sütötte ki közben a két szakember, bár csak ötletként, mert számoltak tovább lázasan.

– Szerintem nem fogják megoldani ezt a problémát – rezignáltam oda. De biztosítottak, hogy nem vehetik át a sérült ötezrest semmiképpen, az nem úgy van. Még mindig nem tudták felfogni, hogy a vásárláson túl vagyunk, csak pénzt kéne váltani.
– Beütöm újra és fizessen a húszassal... de akkor előbb ki kell ütni a gépből... – vetette fel a pénztáros bizonytalanul, mert ugye kiütni a gépből, az meg szerelőt igényel.
– Na jó, akkor menjen, majd beváltjuk a bankban! – vágta át végül a gordiuszi csomót Tímea, idegesen és sértődötten, kezembe nyomva a húszezrest. Nem vitatkoztam, örültem, hogy vége.

Pedig egy kérdés bennem szorult, csak a lépcsőházban jutott eszembe, szokás szerint. Meg kellett volna kérdeznem tőlük:

Egyetért-e Ön azzal, hogy a 2002. június 15-i állapot szerint hatályos termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény szerinti családi gazdálkodót első helyen illesse meg elővásárlási jog termőföld vagy tanya vásárlása esetén?

Címkék: ,


Hozzászólások:


:-)))



Ez így nem jó, mégis csak a 25-ezresből kellene visszaadni a termőföldet annak a műveletlennek, aki nem tudja kifizetni a vizitdíjat a benzinkútnál.

béefá



De jó a blog, habár Potterig nem sikerült elfejlődnöm... De! Ha a szellemi értékek avatott védelmezője a fogyasztói társadalom neoliberális uszályába kerül és túlfogyaszt, akkor dolgozza is fel magában rezignáltan ennek összes pekuniális konzekvenciáit!
Más: mi a véleményed,Balázs, ki kellene adni a Mein Kampf kritikai kiadását vagy nem? http://konyves.blog.hu/?rnd=070731b
üdv: szj



Nem szeretem sem a tiltásokat, sem a fasizmust. Csakhogy az előbbi (szerintem) óhatatlanul az utóbbihoz vezet. Úgyhogy igen: ki kellene adni a Mein Kampfot (amely egyébként teljes szöveggel olvasható a neten), és olyan társadalamt élnünk-teremtenünk, amelyben senki nem lesz rá kíváncsi.

Ez ugyanaz, mint a kábítószerekkel vagy az abortusszal: amellett vagyok, hogy tilalmak helyett olyan nevelésre, prevencióra, őszinteségre, szociális védőhálóra stb. lenne szükség, amely által (-ben) az emberek úgy tudják megoldani az életüket, hogy nem fordulnak ilyen destruktív eszközökhöz -- noha azok teljes mértékben legálisak és elérhetőek.

Gondolom, Sztálin művei nincsenek betiltva: antikváriumban nyilván kaphatók. Csak a történészeken mindenki leszarja. És ez így van jól.



Kedves Balazs!

A HP 7-rol szolo beszemolodat nem talalom. Az "es itt van a beszamolo" dolt betuvel van, de nem klikkelheto.
Gy.



Azért nem klikkelhető, mert nem link. A honlapomon a linkek nem dőlt betűsek. Soha nem is voltak azok.

A HP-ről szóló beszámoló a kérdéses mondat fölötti hat bekezdésben olvasható.



En olvastam a Mein Kampfot... Aki attol naci lesz, hat...


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta