Birtalan Balázs naplója: Patás angyal

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

kedd, október 09, 2007
11:08

Patás angyal

A kommentek alapján tartok tőle, hogy az előző bejegyzésben nem sikerült teljesen érthetően megfogalmaznom a mondanivalómat. Megpróbálom még egyszer, hátha így világosabb lesz, mire is gondoltam.

1.) Az EMK hatóköre a személyesség világa. Ezért lehet empatikusnak lenni Hitlerrel, de nem lehet a Mein Kampf-fal. Lehet empatikusnak lenni Kovács János nagypapával, de nem lehet empatikusnak lenni egy szöveggel, amelynek szerzője teljesen ismeretlen, teljesen arctalan, és amelyről egyértelmű, hogy nem spontán megnyilatkozás, hanem tudatosan és célzatosan szerkesztett iromány. E tulajdonságaival (tudatos szerkesztés, arctalanság, célzatosság) a szöveg elhagyja személyesség szféráját. Ugyanúgy nem lehet vele zsiráfozni, mint ahogy nem lehet egy párttal, egy intézménnyel, egy ideológiával (noha természetesen lehet zsiráfozni az adott párt tagjával, az intézmény dolgozójával, az ideológia hívőjével).

2.) A blogomban viszont rendszeresen visszatérő téma az ember és a világ sorsa, a civilizáció és a kultúra fejlődésének iránya. Igaz, többnyire nem néhány évtizedes vagy évszázados, hanem tíz- és százezer éves nagyságrendben. És kifejezetten szeretnék rámutatni annak az állításnak hazug/téves voltára, amely a nagypapa-szövegben (és Kultúra Anya millió más megnyilatkozásában) van: miszerint a jelen kor hidegsége, embertelensége, személytelensége, elviselhetetlensége az elmúlt néhány évtizedben történt változások következménye volna. Határozott véleményem, hogy ez nem igaz: a jelen társadalmi válság gyökerei nem a technikai fejlődésben vannak, nem a szexuális forradalomban vannak, nem „évszázados értékek elhagyásában” vannak. Aki ezt erősítgeti (pl. a nagypapa), az – meglehet, bona fide – semmi mást nem tesz, mint egy tízezer évvel ezelőtt elkezdett történelemhamisítás trágyadombjához adja hozzá a maga gőzölgő kupacát. És minél csábítóbban fogalmazza meg a mondanivalóját, annál inkább hátráltatja azt, hogy az emberek lemeneküljenek a szakadék felé száguldó, mozdonyvezető nélkül maradt gyorsvonatról. Mindehhez lásd Daniel Quinnél a forralt béka történetét.

3.) Ha egy csodálatosan gyönyörű szép kastély a maga csodálatosangyönyörűszépségével szinte csalogatja az arra járókat, hogy lépjenek be, én azonban a kastély szerkezetének belső vizsgálata alapján tudom, hogy statikailag életveszélyesen van megépítve, és bármikor összedőlhet, akkor úgy gondolom, nem egyoldalú tájékoztatás, ha egy hatalmas figyelmeztető táblára csak annyit írok ki: VIGYÁZAT, ÉLETVESZÉLY! – és a táblán egy árva szóval sem említem, hogy milyen lenyűgözően szép orchideák nyílnak a kastély télikertjében.

Ha egy csillogó kristálypohárban kellemes, édes illatú, tündöklően tiszta folyadék van, én azonban történetesen tudom róla, hogy az ital tíz (mit tíz: egyetlen!) százalékban halálos mérget tartalmaz, akkor egyoldalú-e a tájékoztatásom, ha csupán annyit közlök azzal, aki épp belekortyolna, hogy Vigyázz, méreg! – és emellett szót sem ejtek a pohár szépségéről, az ital megnyerő tulajdonságairól?

Ez nemcsak a nagypapás szövegre igaz, hanem minden más, a féligazságokkal operáló traktátusra. Az ördög nem akkor veszélyes, amikor patával és vasvillával jelenik meg, hiszen akkor mindenki fölismeri és nagyvben elkerüli, hanem amikor – Szent Pál szavaival élve – „a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14).

Néhány variáció a „pata+vasvilla versus világosság angyala” témájára:

Pata+vasvilla: Pár éve Fradi-drukkerek azt skandálták kórusban az (állítólag zsidó) MTK-soknak a futballpályán, hogy „Indul a vonat Auschwitzba!” – A magyar társadalom nagy része azonmód fölismerte, mivel áll szemben; a marginalitásokat leszámítva egyöntetű volt a felháborodás: a történteknek gyakorlatilag semmilyen kéáros következménye nem lett.
Világosság angyala: A fenti eseményekkel kapcsolatban kikérték az akkori igazságügy-miniszter, a deklaráltan keresztény, fő állásban tiszta kezű (a saját férjét 2001-ben közjegyzőnek kinevező) Dávid Ibolya véleményét. Neki mindehhez az volt a hozzáfűznivalója: „Nem értek a focihoz.”

Másik, egy régi példám:

Pata+vasvilla: A néhány százezer SS-katona szerepe 6 millió zsidó meggyilkolásában. – A marginalitásokat (pl. neonácik) leszámítva az SS tevékenységét mindenki pusztítónak tartja.
Világosság angyala: Sok tízmillió európai ember szerepe 6 millió zsidó meggyilkolásában. – Tisztelet a kivételnek, nagyon kevesen ejtenek szót arról, hogy a tömegek közömbössége, hallgatása (és elhallgatása), az „ártalmatlan”, olykor „jópofa” szalon-antiszemitizmus lehetőségi feltétele volt a holokausztnak.

Még egy pár példa:

Pata+vasvilla:

Azt ordítozni, hogy „Buzikat a Dunába, zsidókat meg utána!”
azt állítani, hogy a pszichológia voltaképpen sátánizmus;
azt állítani, hogy a nők alsóbbrendűek a férfiakhoz képest.

Világosság angyala: A drága jó nagypapa immáron sokat citált-cincált nosztalgiázása.

Címkék: Kisebbség, Melegség, Politika, Vallás, Világ+ember

Hozzászólások:

Névtelen szerint:

(Kicsit off-topic, de talán még befér.)

Ez a mondat - Buzikat a Dunába, zsidókat meg utána! - így helytelen, magyartalan. A mondat létezhetne így, hogy
A buzikat a Dunába, a zsidókat meg utánuk! Vagy: A buzikat a Dunába, utána meg a zsidókat!

Ezzel, persze, elvesztettük a rímet, de nyertünk egy nyelvileg (!) korrekt mondatot. Ezt csak azért említem, mert a mondat lelkes skandálói tudtommal ááááállatira büszkék a magyarságukra.

kedd, október 09, 2007 12:42:00 du.

Balázs szerint:

Érdekes felvetés, de a mondat nem feltétlenül magyartalan. Értelmezés kérdése.

Ha nem arra gondolnak, hogy az összes buzit és zsidót kell a Dunában elhelyezni, hanem csak néhányat, akkor jogos a határozott névelő hiánya. Vö.: "Tegyünk zsírt a serpenyőbe" vs. "Tegyük a zsírt a serpenyőbe". Utóbbi csak akkor indokolt, ha előtte már definiálva van a zsír (mondjuk ki van készítve egy kistányérra).

Az "utánuk" helyett az "utána" használata már neccesebb, de van olyan értelmezés, amellyel védhető: ha a Dunába származtatott buzikat nem egyéneknek, nem darabárunak tekintik, hanem egyetlen homogén halmaznak. (Vö. "Tegyünk bele sárgarépát [nyilván nem egy darabot], utána zellert."

Igaz, így problemtaikussá válik, hogy miért nem egyes számban, "Buzit a Dunába..." formában adják elő a receptet. Valószínűleg azért, mert (hiába tekintik a buzik halmazát a fentiek szerint egységes egésznek) napjaink általános magyar szóhsználatában a "buzi" szó nem tekinthető anyagnévnek. Így ha a szavalók kommunikációs intenciója arra irányul, hogy több (mondjuk néhány száz vagy néhány ezer) buzit helyezzenek el a Dunában, akkor az egyes szám használata nem volna megfelelő.

Utólag, ha már benne vannak, lehet rájuk tekinteni mint egységre (ahogy a krumplipüré készítésekor is, mire a tejhez érünk, már irreleváns, hogy eredetileg hat vagy nyolc szem burgonyát tettünk fel főzni), és így értelmet nyer az "utána" forma.

Elég meggyőző?

kedd, október 09, 2007 12:59:00 du.

Névtelen szerint:

ennek a mondatnak az az ertelme, hogy buzikat a dunaba (lokni, loni), na es akkor most mit csinaljunk ha mar ez volt, mi legyen utana a kovetkezo hostett, megvan, a zsidokat is. Tehat nem a buzikat kovetik a zsidok, hanem a buzikat beloko cselekedetet koveti a zsidokat beloko cselekedet.
Tudod, mi a vicces, Balazs, ha ezt a mondatot elmondjunk sokszor egymasutan, ez is olyan lesz, mint az ismetelgetett "asztal", es ennek most orulok.

kedd, október 09, 2007 2:24:00 du.

Névtelen szerint:

Már az elején hozzá akartam szólni, de akkor valamiért a gép elvitte a hozzászólásomat, örülök, hogy a téma még napirenden van, s kifejthetem a gondolataimat.
Énszerintem nagypapának egy csomó dologban igaza van. Én amikor tinédzser voltam, az 1980-as évek elején, egy olyan vallási közösséghez tartoztam, amelyben szinte kizárólag 1945 előtt felnőtt idős emberek voltak (akkor hatvan-hetven évesek). Azt kell mondjam, hogy nagyon sok jót (műveltséget, emberi tartást, emberi melegséget, szemérmet) találtam bennük, amit a kortársaimban nem. És többek között azért is voltam vallásos, mert a vallásban kerestem a múlthoz való visszatérés útját...
A kortársaim:
1.Nem rendelkeztek már hagyományos humán műveltséggel
2. Csüggtek a televízión, aminek a műsora már akkor is butító és primitív volt, bár nem annyira, mint most.
3. Mindig a legalpáribb szavakkal beszéltek a szexről (és hát főleg arról beszéltek).
4. Folyton hallgatták a beat- pop- és rock zenét amit én keménynek, durvának, közönségesnek éreztem.
5. Semmiféle "magasztos", szép, nemes eszményben nem hittek.
Sajnos nekem akkor ezek voltak a tapasztalataim. Én annyira anarchisztikus, nihilista légkört érzékeltem a nemzedékemben, hogy komolyan azt gondoltam, hogy mire az akkori fiatalok felnőnek, semmi sem fog máűködni, nem lesz család, oktatás, talán még állam és termelés sem. Természetesen ma már tudom, hogy sok minden, amit az akkori tinédzserekben láttam, a kamaszkori lázadás egy formája , vagy divatjelenség volt, azt is tudom, hogy mennyi rossz volt az idősebb generációban.
De ez nem változtat azon, hogy igenis értékválság van, igenis a mai legidősebb nemzedék életét még teljesen, az idősebbét pedig (az ötvenes évek végéig felnőttekét) nagyjából meghatározta egy társadalmi hagyomány. ERgy olyan társadalmi hagyomány amely sok szenvedést hozott az emberek életébe (mindenekelőtt a nemi ösztön elfojtása - mellékutakra szorítása révén) , sok képmutatással járt, és igazságtalanul tett különbéget az emberek között. De mégiscsak bizonyos "irányt szabott", mégiscsak kialakított és megerősített bizonyos értékeket az emberekben. És hát a huszadik században azért már lehetett ellene lázadni - amihez kellett bizonyos bátorság és emberi tartás, tehát a "lázadókban" meg így alakított ki bizonyos emberi értékeket (Vas István szép szavakkal, nosztalgiával ír "Óda a tegnapi asszonyokhoz" c. versében az ő nemzedékének azokról a nő tagjairól, akik "vállalták az első szeretőt" ... a papákkal, nagymamákkal szemben. Nem hiszem, hogy Vas hasonló nosztalgiát érezne a mai, ártatlanságukat a kortárscsoporttal sodródva, diszkóban, részegen, buli után elvesztő leányokkal szemben.).
Melegnek lenni persze jobb ma, mert hiszen őket nem sújtják - legalábbis nem azzal az erővel - az előítéletek, mint a huszadik század első felében.
És ennek a társadalmi hagyománynak a felbomlása, szétesése igenis a technikai haladás, a szexuális forradalom, a piacgazdaság és a liberális demokrácia következménye. A technikai haladás folytán változik oly gyorsan a nemzedékek élete, hogy a felnövekvő új nemzedék számára az előző nemzedék hagyománya követhetetlenné, abszurddá válik. S kapnak az emberek a fejükre annyi információt és ingert, amelyek között képtelenek magukat felismerni, nem tudnak maguknak szilárd világképet alkotni, annak az alapján világos, egyértelmű emberi-egziosztenciális döntéseket, értékválasztásokat hozni. A szexuális forradalom a nemi öröm felszabadításával, mindenki számára való hozzáférhetővé tételével szétrombolta azokat a kereteket, amelyek ezt az ösztönt korábban bizonyos mértékig kordában tartották és "szőnyeg alá söpörték", ezzel magának az emberi életnek a rendszerét is szétzilálta. A piacgazdaság az, amely ezeket a változásokat mindenhová elviszi, a változásokkal való lépésttartást a puszta gazdasági fennmaradás feltételévé, tehát kényszerűvé teszi... (Marx írta még a Kommunista Kiáltványban, hogy a burzsoázia áruinak olcsó árával lő rommá minden kínai falat, s a világ minden népére rákényszeríti, hogy átvegye a polgári termelési módot, hacsak végképp tönkremenni nem akar.) Semmilyen közösség, csoport nem zárkózhat el a piacgazdaság viszonyai között a modernség romboló hatásairól. Végül a liberális demokráciában mindent szabad bírálni. Nincs olyan tekintély, amely az embereknek irányt szabhatna, mint a régi világban volt a király, az egyház, vagy egy kommunista vagy fasiszta párt, illetve diktátor, hiszen minden álláspont kritizálhatóvá és így elvethetővé válik.
Tehát igenis ez a négy tényező az oka annak, hogy ma - minden technológiai haladás és humanizálódás (a kisebbségek nyílt diszkriminációja eltűnése, az emberi jogok eszméjének térhódítása) ellenére egyre növekvő káoszban élünk, hogy . ahogy egy évtizedek óta tanító pedagógus ismerősöm kifejezte magát -"minden nnemzedék egyre lazább", hogy eltűnik a hagyományos humán műveltség (az egyik legutóbbi barátnőm végzős bölcsészhallgató létére nem tudta, miről szól Goethe Wertherje, és a döbbenetes műveletlenség tucatnyi hasonló példáját tudnám citálni saját bölcsészhallgató koromból..)
hogy terjednek a drogok, iszonyatos mértékű a bűnözés, egyre romlik az oktatás színvonala... terjednek az ezoterikus hiedelmek, babonák, szekták...
Szóval én azért mélyen megértem "nagypapát".

kedd, október 09, 2007 3:09:00 du.

Névtelen szerint:

Majdnem teljesen meggyőző, de az "utána" szót én is "azután" értelemben használtam a második mondatban, ott viszont (emiatt)fontos a szórend.
Sajnos, nem hiszem, hogy a mondat használói ne az összes homoszexuálist és zsidót értenék buzin és zsidón.
Kérdés, hogyan rendezik az ügyet egy homoszexuális zsidóval? Hiszen ez - az "utána" vagy "utánuk" értelmében - feltételezi, hogy a Dunába küldött egyént - másik jellegzetessége miatt - még egyszer a Dunába kell küldeni. Fogas kérdés a csőcseléknek.

kedd, október 09, 2007 3:11:00 du.

Balázs szerint:

"Tehát igenis ez a négy tényező az oka annak, hogy ma [...] egyre növekvő káoszban élünk."

Protestálok. Annak, hogy ma egyre növekvő káoszban élünk, az oka az, hogy az emberek egy csoportja tízezer évvel ezelőtt a korábban hárommillió évig működő paradigmát felváltotta egy új paradigmával. Ha lett volna ott és akkor egy ökológus, aki a mi tudásunkkal rendelkezik, akkor borítékolhatta volna, hogy ez a paradigma (konkrétan: az a civilizáció) pár ezer év (vagyis evolúciós mérték szerint nevetségesen rövid idő) alatt romba fog dőlni.

Ez a civilizáció aztán maga alá gyűrte kis híján az egész emberiséget, és ma azt látjuk, hogy épp romba dőlni készül. És keressük a hibát a hatvanas években, a felvilágosodásban, az ipari forradalomban, tudom is én, miben -- csak épp a startvonalnál nem: ott, ahol a kórokozó a rendszerbe került.

Mondok egy analógiát. Tegyük fel, hogy valaki 2006 januárjában ma kiment sapka nélkül az utcára és megfázott. Minden gyógyítási kísérlet ellenére egyre rosszabbul lett, elhatalmasodott rajta a betegség, és 2007. októberben meghalt. Mi a halálának a tényleges oka? Valamit elrontottak a gyógykezelés során? Nem. Esetleg maga a tény, hogy megfázott? Még csak az sem. Az illető azért tudott belehalni egy egyszerű megfázásba, mert teljesen leépült az immunrendszere: AIDS-es volt. És azért volt AIDS-es, mert 1990-ben bekerült a szervezetébe a HIV-vírus. 16 évig tünetmentes volt -- azután előjöttek a tünetek és a betegség végzett vele.

Ha ezekután erre valaki azt mondja, hogy "az AIDS oka az, hogy januárban sapka nélkül járnak az utcán", az ezzel egy dolgot tesz: elősegíti az AIDS további pusztítását, mert eltereli a figyelmet a baj valós okáról: a vírusról, amelynek jelenléte nagyon hosszú időn keresztül észrevehetetlen.

kedd, október 09, 2007 3:38:00 du.

Megjegyzés küldése

<< Vissza

Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene