Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, november 08, 2007
10:41
 
Bűnbak


Feltétetett nekem kommentben egy érdekes kérdés EMK-témában. A kérdés lényege:

„...milyen szükségletet elégít ki egy másik ember hibáztatása, vádolása. valahogy azt képzelem, h tényleg van abban vmi "elemi" szükségletkielégítő, ahogy kiválasztunk egy bakot, a fejére olvassuk saját bűneinket és kizavarjuk a pusztába...”

Azt nyilván nem tudom megmondani, hogy másnak milyen szükségletei elégülnek ki ilyenkor. Azt tudom, hogy amikor én vádolok valakit, akkor nekem milyen szükségleteim elégülnek ki. Legalább kétféle.

Egyrészt az a szükségletem, hogy az engem körülvevő világot érthetőnek tudhassam. – Ha a megtörtént rossznak van felelőse, akkor a világ nem fenyegető, kiszámíthatatlan káosz, hanem rendezett kozmosz, és e rendezettség, ha nem is komfortos, elviselhetőbb (legalábbis számomra), mint a rendezetlenség. Voltaképpen tehát itt a biztonság iránti egyetemes emberi szükségletről van szó. (Szerintem.)

Másrészt az a szükségletem is kielégül, hogy önmagamat jónak, tisztának, erkölcsösnek, becsületesnek, feddhetetlennek tudhassam, tehát ne kelljen önmagamat hibáztatnom. – Ha azzal kell szembesülnöm, hogy valamit elszúrtam, rosszul tettem, inkompetens módon viselkedtem, akkor kognitív disszonanciát élek át: az a tudattartam, hogy valamit nem jól csináltam, ütközik azzal a tudattartammal, hogy „én jó vagyok”. Tehát az az egyetemes emberi szükséglet, amiről szó van, az az identitás sértetlensége. (Szerintem.)

És akkor most mi van? Ebből az következik, hogy a bűnbakképzés az valami tök jó dolog? Nem gondolom így.

Ha a fenti két bekezdésben írott mondatokat zsiráffülekkel hallgatom, akkor azonnal megüti a fülemet mindkét bekezdés kulcsszava: felelős (valaki valamiért), illetve (ember). És rögtön reflektálok is: e két kifejezés a zsiráfnyelvben nem létezik. Akkor viszont mi létezik helyette? Nincs új a nap alatt: a zsiráf addig nyüstöli a fenti mondatokat, amíg ki nem iktatja belőle az összes sakálballasztot, és maradnak az érzések és szükségletek.

A két kérdés tehát:

1.) Kielégíthető-e a biztonság iránti szükséglet azáltal, hogy az engem körülvevő (emberi) világot úgy teszem érthetővé, is, hogy a felelősség fogalmának nem osztok lapot?

2.) Kielégíthető-e az identitás sértetlensége iránti szükséglet azáltal, hogy nem hibáztatom magam, ugyanakkor kikerülöm a jóemberség fogalmát?

A magam részéről mindkét kérdésre igenlően tudok válaszolni. Egyrészt számomra érthetővé válik az emberi világ akkor is, ha a cselekvések és történések láncolatát nem a felelősség dimenziójában értelmezem (hogy mit kúrt el), hanem az érzések, szükségletek és lehetséges megoldások dimenziójában: amikor XY valamit tett, akkor ezt és ezt érezte, mert ilyen és ilyen szükséglete nem volt kielégítve. Vigyázat: ez nem azt jelenti, hogy a véraláfutás kisebb lesz a szemem körül! De itt nem is a fájdalomcsillapítás volt a kérdés, hanem a világ érthetősége iránti szükséglet. Az pedig ezáltal (számomra) kielégül ily módon. Fájni ettől még „vidáman” fájhat, de ez egy másik történet. A fájdalom akkor sem tűnne el, ha nem azzal tenném érthetővé a helyzetet, hogy „azért tette, mert arra volt szüksége, hogy...”, hanem azzal, hogy „...azért tette, mert egy rohadék gennyláda.”

Másrészt: hogyan tudom magam nem hibáztatni anélkül, hogy egyúttal a sakálnyelvű „jó ember” címkét aggatnám magamra? Szerintem ez evidens: ha történetesen épszbe kapok, és rájövök, hogy nemcsak a „jó ember”, hanem a „rossz ember” kifejezés is sakálul van, akkor egész egyszerűen nem fogom magam rossznak minősíteni. Azt a tapasztalatot, amit sakálul úgy öntöttem szavakba, hogy „Elkúrtam; nem kicsit: nagyon”, átfogalmazom zsiráfra: „Az adott helyzet kezelésére az általam választott megoldás nem bizonyult hatékonynak. Vajon milyen szükségletemet elégítettem ki azzal, hogy éppen ezt a megoldást választottam, nem pedig mást? És vajon milyen alternatív út lett volna arra, hogy ugyanezen szükségletem kielégüljön, de az alkalmazott megoldás hatékony legyen?” – Ezzel nem bagatellizáltam vagy relativizáltam a helyzet komolyságát: ugyanazt mondtam a helyzetről is, az alkalmazott megoldásról is – csak épp magamról beszéltem másképp. Nem az elnyomó rendszerek, a hierarchiák nyelvén pozícionáltam magam (jónak vagy rossznak), hanem az erkölcsi kérdést átkereteztem: az immár nem emberi jóságról (vagy rosszaságról) szól, hanem alkalmazott megoldások hatékonyságáról.

Természetesen uganez az átkeretezés lehet az erőszakmentes megoldás akkor is, ha azt tapasztalom, hogy a másik ember „kúrta el”.

Címkék: , , ,


Hozzászólások:


kedves balázs, köszönöm a kifejtést, részben bele tudom magam élni, úgy értem, érzem benne azt, h zsiráful fogalmazás alapvetően kellemes dolog, ha úgy tetszik "önös" dolog, nekem lesz tőle jobb érzésem, kevesebb bosszúságom, anélkül, h nagyon szenvednék attól, h nem minden bosszúságom és rossz érzésem tűnik el. ez tetszik nekem, h nagyon nem csodaszer, hanem egy viszonylag kellemes, mégha olykor (talán minél több gyakorlással miné kevésbé) fárasztó is

azt hiszem, sikerült olyat mondanod, amitől tudom azt érezni, h egyrészt empatív vagyok a "sakál" megfogalmazással, h mi mindendre vágyik az (de legalábbis én), aki úgy fogalmaz "te vagy a hibás ezért!", ami esetleg lefordítható (ahogy én próbálom, elfogadom, h ez nem föltétlenül zsiráful van), h "fölzaklattam magam, feszültséget érzek magamban, amit bizonyos események, érzések, viselkedések, tettek idéztek elő, de ezek bennem keletkeztek, nem a dolgokba, szeretném ezt kiadni, könnyíteni magamon, talán könnyebb ezt a feszültségem másra átruházni, aki nem én vagyok, ámbár valószínű, igazából nem tudom átadni, csak a még egy másik embert is feszültté tenni, amitől hosszútávon kisebb esélye van, hogy le tudok csillapodni, megpróbálom anélkül csökkenteni ezt a feszültséget, hogy bárkit vagy bármit is okának, felelősének éreznék, de nem mondok le arról, h megpróbáljam megérteni, mi minden játszhatott szerepet abban, hogy ez az érzés keletkezett bennem, hátha ez segít nekem abban, h legközelebb, hasonló helyzetekben módosítsak a szituáción, ami a legkönnyebb, ha a saját hozzáállásomon próbálok módosítani" vagy vmi hasonló

közben azon is gondolkodtam, hogy engem ex-feminista mozgalmárként mostanában pl. zavar a politikai korrektség, ami ugyan nem zsiráf, sokkal inkább a "diplomatikus sakál", én így fogalmaznám meg talán mégis érthető, h van benne rokon érzés, az eufemizmusban is, a egyfajta próbálkozás a másik bántásának kerülésére. ami bennem zavart okoz, hogy a formalizmus nem igazán hatékony, hiszen ki milyen nyelvi formát érez sértőnek. nemcsak lexikális dolgokra gondolok, h van, akit a "homo/biszexuális" vagy éppen a "buzi" vagy "meleg" vagy "leszbi" szavak zavarnak, hanem arra is, amit az emk kapcsán adott reakciókban is érezni vélek: van akit az érzelmek körülírt, aprólékos megfogalmazása zavar, vált ki belőle feszültséget. ez valahol azt "jelenti", h végső soron, akár sakálul, akár zsiráful beszél hozzám valaki, kihallhatom belőle, ha van hozzá fülem, hogy mi mindenre vágyik, milyen szükséglete van, bármilyen "esetlen" vagy "bántó" vagy "erőszakos" is a megfogalmazása. illetőleg, h akkor ugyanaz a mondatforma bizony más-más szituációban lehet "zsiráf" és "sakál" is, sőt nagyonis könnyen lehetséges, h az egyik kommunikáló fél zsiráfnak érzi azt, amit a másik sakálnak. amivel semmi bajom nem is lenne, ha ez az érzésem megalapozott (hatékony?) értelmezés, tán egy csöppet tovább komplikálja az emk-t

remélem, nem éltem vissza senki türelmével, hogy próbáltam értelmezni, balázsnak szeretném még egyszer megköszönni, h blogol róla, és önmaga és kommentelői is blogolnak (próbálnak blogolni) zsiráful. ez egy nagyon kényelmes és hatékony szemlélet- és kifejezésmódnak tűnik számomra



Mindezekkel kapcsolatban két EMK-aforizma jut az eszembe. Valószínűleg már idéztem őket, de nem baj, a blog elbírja. :)

1.) A sakál voltaképpen egy magár rosszul kifejező zsiráf.

2.) A zsiráf az egész világ minden megnyilvánulásából két szót hall ki: "Kérem!" vagy "Köszönöm!".



:) ez finom nagyon. köszönöm a figyelmed és köszönöm, h megosztottad velem a nézőpontod. ez nekem egy kellemes és hatékony kommunikációnak tűnik


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta