Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia
–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
|
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
|
vasárnap, december 23, 2007
23:54 Stille nicht
HA
Ja: amúgy boldog karácsonyt mindenkinek, akinek elfelejtettem személyesen mondani (vagy megköszönni). Címkék: Apa, Brühühü, Halál, Melegség, Ünnep, Vers 
Hozzászólások:   szerint:
... a szalma rohad. Az a dolga. Jézusa születik mindenkinek, s megadatik Golgotája is.
Vigyázz magadra Balázs. Biztos fontos progit írsz, de ilyenekért nem éri meg hazavágni magad...
Hát így karácsony után olvasva egészen furcsa hatása van... anyuék marták egymást egészen 24-ig, aztán volt három nap béke, úgynevezett karácsony. De mivel minden csoda három napig tart, ezért tegnap ünnepélyesen tovább marták egymást... úgyhogy nem csoda, hogy eljöttem egy kicsit. És csak ezért, mert anyu ugyanúgy, mint te, Balázs, egy rohadék programon dolgozik, azzal a különbséggel, hogy állami megrendelés, és kötelező szabadságuk van, ennek ellenére a programnak futnia kell minden körülmények között, a túlóra meg köztudottan nem kifizetődő állami berkekben... És nem tudok mit tenni, csak nyelem a békát, és aggódom, hogy vajon meddig lehet ezt csinálni, ilyen tempó mellett mi az a szint, ahol már gyógyszerfüggőségről lehet beszélni, ahol idegösszeroppanásról lehet beszélni, ahol mindenféle más bajokról lehet és kell beszélni... Értem én, hogy hajtás, kicsiben megkapom én is végzősként a nyakamban a diploma meg a vizsgaidőszak meg a többi nyalánkság, de tényleg, csak magadban kell akarnod azt a pici csöndet és nyugalmat, ami elég ahhoz, hogy ne vágd magad annyira tönkre, hogy másnap csak kábán fekszel az ágyban és hiába kapsz szerelmes csókot reggelire, neked akkor is sírhatnékod lesz a fáradtságtól... Na röviden: tényleg vigyázz magadra! Minden jót! szerint:
Boglárka, szép neved van! szerint:
"És nem tudok mit tenni, csak nyelem a békát, és aggódom, hogy vajon meddig lehet ezt csinálni" - Boglárka kérdése fején találta a szöget. Tulajdonképpen nincs jó hírem, a rossz hír pedig az, hogy még nagyon sokáig, mégpedig egyre fokozódó tempóban. Ahogy növekszik a gazdaság és gyarapszik az EU és vele együtt a töke hatalma, úgy fog növekedni a köznép vállaira rakott teher. Az új EU országokban ez most sokkal érezhetöbben, szinte arcátlanul kidomborodik, mert nincs hagyománya a munkásokat és beosztottakat védö szakszervezeti mozgalomnak. A többi EU ország (Németország, Ausztria, ...) még egy ideig óráig, (hagyománymból) ugyan ellenáll, de itt meg a teljesen korrupt szakszervezetekkel van a baj és ez a színlelt "ellenállás" csak arra jó, hogy a töke sértödötten és dacosan áthelyezze önmagát olyan földrészekre/országokba, ahol majd éhes hienaként korlátlanul folytathatja dúlását. << Vissza |
|
|
látogató 2005. január 10-e óta |