Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

kedd, december 18, 2007
12:20
 
Törvényesített jogtalanság


Tegnap este az egyik buzibárban bulit tartottak annak örömére, hogy a Parlament elfogadta a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt. Nem mentem ünnepelni. Nemcsak azért, mert egy hete folyamatosan (értsd: hétvégén is) este 10-ig, 1/2 11-ig dolgozom az irodában, hanem mert nagyon ambivalens érzések kavarognak bennem.

Egyfelől örülök, mert végre (végre!) úgy néz ki, hogy sok-sok ember sokéves erőfeszítésének beérett a gyümölcse: a legfontosabb jogok tekintetében nekünk, melegeknek is megadatik a jogegyenlőség. Ez vidám dolog, és valóban méltó az ünneplésre – leszámítva azt a keserű ízt, amelyet mindig érez minden jóérzésű ember, amikor felszámolnak egy nyilvánvaló jogtalanságot:

„Miért? Miért csak most?! Az rendben, hogy én most ujjongok, de mi van azokkal, akik pechesek voltak, akik nem érték meg a mai napot, akiket elpusztítottak vagy bebörtönöztek a most felszámolt jogtalanság nevében? Az ő emléküknek ki szolgáltat igazságot? Ízléses dolog-e a felszabadított rabzolgának örömtáncot járnia atyái fűvel benőtt (gyakorta jeltelen) sírján?”

És sajnos e moralizálós költői kérdéseken kívül akadnak konkrétabb problémák is. Egyrészt: a törvény hatályba lépésének dátuma 2009. január 1. Tetszenek érteni? Nem azonnali hatály, hanem több mint egy éves várakoztatás. Jaj, hát igen, ó, hogyne, tudjuk mi nagyon jól, hogy jó lenne minél előbb, de sajnos nincs még meg a változás működtetéséhez szükséges informatikai és infrastrukturális háttér. – Csak összehasonlításképpen: amiért én éjszakákba nyúlóan szívok az irodában, mint a gép, az nem más, mint hogy 2008. január 1-jén hatályba lép egy olyan, a közjegyzői ügyvitelt érintő jogszabály, amit még alá sem írtak. Hatályba lép, azaz kötelező lesz az új eljárás alapján dolgoznunk. És érdekes módon: ez esetben nem számít, hogy nincs meg az informatikai és infrastrukturális háttér,, hogy senki nem tud semmit. Ez a változás fontos, ezért moströgtönazonnal életbe lép. Ezzel szemben a jogegyenlőtlenség fölszámolása? Ó, az ráér! Majd várnak a buzik szépen. Ha eddig kibírták, még egy évig most már ki fogják bírni.

Tényleg ki fogják. De azért a mentalitástról sokat elárul a dolog.

És hát a másik, amiről már írtam korábban: az örökbefogadás és a névviselés joga. Hát, ez nincs. Ez nem jár. Ennyire azért mégsem tekintenek minket azonos jogú embereknek és állampolgároknak. Igaz, ebben nincs tartalmi változás ahhoz képest, ami eddig volt. Csakhogy: eddig a melegek diszkriminációja egy joghézag következménye volt. Nem volt rá szabályozás. Hiányoztak a megfelelő passzusok. Most azonban megvan a szabályozás, elkészültek a passzusok. A joghézagot betömték. A jogtalanság megmaradt, de immár a törvény ereje gondoskodik annak fenntartásáról. És ha most, ezek után emel majd szót bárki is a melegek jogaiért, akkor egyre kisebb az esélye, hogy hallgatói egyáltalán felfogják agyilag, mi a bánatos lófaszról tépi a pofáját egyáltalán.

Pedig (szerintem) annyira egyszerű. Egy kisebbséget vagy a többséggel azonos jogok illetnek meg – vagy nem. A „majdnem egyenlőség” becsületes neve: egyenlőtlenség, mint ahogy a „majdnem szabadság” becsületes neve: rabszolgaság. Egy focimeccsen a „majdnem gól” az nem gól. És ha valaki „majdnem túlélt” egy balesetet vagy betegséget: az meghalt.

Nem kicsit: nagyon.

Címkék: , , ,


Hozzászólások:


Ebben a törvényesített jogegyenlőtlenségben én csak azt tudom látni, hogy van egy (több)kimondatlan feltételezés, amely szerint a buziság nem normális variáció, hanem patológia. Tehát ne bocsássuk rá a buzikat a társadalomra. Ha volna névviselési jog, akkor mindjárt láthatná mindenki, hogy a két azonos nemű ember közt valójában buziság áll fenn, és mivé lenne akkor a közerkölcs?!

És még egy kimondatlan feltételezés: mintha a buziság a pedofilsággal volna azonos, tehát ne bocsássuk rá a buzikat a gyerekekre, más gyerekére (pl. örökbefogadó szülőként) meg különösen ne. Mintha a pedofília áldozatai mindjárt automatikusan buzikká válnának maguk is (egy harmadik kimondatlan feltételezés), és akkor megint csak mivé lenne a közerkölcs?!

Vagyis adjunk annyi engedményt a buziknak, hogy ünnepelhessenek, de azért annyit ne, hogy a buziság a hétköznapi élet és a mindennapi "közbeszéd" normális részévé válhasson. Buzuljanak csak csönben, egymás között.

Remélem kisült, hogy mi erről a saját véleményem.



Egyrészt egyetértek. Ez még valóban jogegyenlőtlenség... És ezt lépten, nyomon hangsúlyozni kell.
Másrészt én igenis ünnepeltem, nem teljesen jó szájízzel, de megittam egy orgazmus koktélt :)
Miért? Mert realista vagyok. Én magam is legalább egy évtizedik teljesen
úgy gondolkodtam, mint a társadalmi többség (annak ellenére, hogy meleg vagyok: internalizált homofóbia) és láttam, hogy hosszú út volt a gondolkodásmódom megváltozása. Úgy gondolom, a társadalomban is ez lassú folyamat, és a jogok ugyan nem a társadalmi közvéleménytől függnek, de a gyakorlatban sajnos ez úgy működik, hogy útja van egy embernek, egy társadalomnak a homofóbiából (mindenféle egyenlőtlenségből) kifelé, s a társadalom tagjai "kedves" képviselőink is. Ha tehát realista vagyok, akkor kész csoda, hogy egyáltalán ennyit sikerült elérni, mert egy másik összetételű kormány esetén (ami egyre valószínűbb, hogy lesz 2010-ben) semmi, távoli esély sem lett volna erre.
Én viszont úgy gondolom, hogy ezután nem nehezebb lesz (bár értem, amit írsz, Balázs, hogy "hát ez nekünk nem elég?" - kérdezhetik meg), mert úgy hiszem, hogy ahogyan nekem arra volt szükségem, hogy minél többet, természetesebben találkozzam a melegséggel, akkor valami ilyesmi segít a társadalmi többségen, a képviselők többségén is: ha lesznek (és lesz visszhangja tuti!) bejegyzett élettársak, akkor elindul egy ilyen folyamat a társadalomban is, és könnyebb lesz egy következő lépést elérni.
Teljesen értem a radikálisabb nézőpontot (az USA-ban több melegszervezet így volt), amely azt mondja: ha nem teljesen egyenlő, nem kell, és első blikkre én is ezt mondanám, de második blikkre már :), ahogy végiggondolom a saját utam, meg körülnézek, azt mondom, legyünk kicsit pedagógikusabbak... :) a jogegyenlőségik út vezet, ahogy egy fiatal homofóbiájának legyőzéséhez is fokozatos lépcsőkre van szükség (ezt tanárként is tudom). Hát "neveljük" még e kicsi, gyerek, akaratos, butuska társadalmunkat, hogy rájöjjön magától, milyen hülye is... Ez egy másik nézőpont.



Azt hiszem, teljesen egyet tudok érteni az előttem szólókkal. Azzal is, hogy a "semmiből való teremtés" egyedül Isten kompetenciája: a mi világunkban, általunk végbevitt változások mindig fokozatosak. Tehát ismétlem: teljesen egyetértek az előző kommenttel is -- a 2. és 3. mondatával is, miszerint "Ez még valóban jogegyenlőtlenség... És ezt lépten, nyomon hangsúlyozni kell."



Istenem,mennyi buzi.



Nekem ez olyan érzés, mintha tőrt döftek volna a szívembe, már a regisztrált életkapcsolat kifejezéstől is kirázott mindig is a hideg, igazából eddig nem tudtam rendesen megfogalmazni, hogy miért... De Ti igen, attól szörnyű ez a kifejezés, mert kifejezi azt, hogy mostmár törvény mondja ki, hogy nem vagyunk egyenlőek. Szerintem a törvényekkel nem lehet megvárni, amíg az emberek eljutnak arra a szintre, hány ember fog addig boldogtalansgában élni?? Hány ember élete telik el igazi, biztonságot nyújtó család nélkül, amire mindig is vágyott? És ha tényleg egyenlő jogok lennének, szerintem a társadalom is hamarabb elfogadná a melegeket, de ha már a törvény is kimondja, hogy nem egyenlőek, akkor mit lehet várni tőlük?



Tudom, szégyen, de nem nagyon értem a dolgokat, amiről itt beszélgettek. Egyetemre is felvettek, szóval nem lehetek annyira hülye (igaz, azt sem, hogy okos lennék), de nekem ez a törvény -vagy mi a szösz- jó dolognak tűnik. Ha jól tudom, eddig ez sem volt. Szóval, mint a rögbiben, mostmár ettől a ponttól kell előrébb vinni a labrát, nem? Ha majd lesz egy olyan barátom, akkor lehetünk "hivatalosan" élettársak... és ez nekünk jó, nem? Úgy értem, elismeri az állam, vehetünk fel közösen hitelt, meg ilyesmi... De mondjátok meg, ha rosszul tudom...



Amit írsz, az teljesen igaz. A baj csak az, hogy (a rögbihez nem értek), a jelen helyzetet, amely most a tövénnyel létrejött, a túlnyomó többség (a melegeké is) úgy értékeli, hogy "gól!", azaz: "na, akkor meg is volnánk, kész, minden a legnagyobb rendben, megvan az egyenlőség a melegeknek." Holott nincs meg, ahogy eddig se volt meg. Eddig csupán azért, mert semmilyen törvény nem szólt erről, most viszont azért, mert az egyenlőtlen helyzetet törvény szentesíti.



Egy dolgot nagyon nem értek. Úgy tűnik a fentiekből, hogy az explicit homofóbia rosszabb, mint az implicit homofóbia. De honnan az a kimondatlan előfeltevés, hogy az explicit forma ellen nehezebb küzdeni, mint az implicit forma ellen???

Amikor a feketékről vagy a zsidókról mondta ki a törvény, hogy ez és ez nem illeti meg őket, akkor sokkal könnyebben rá lehetett mutatni, hogy "itt van a jogsérelem, itt virít!" Amíg létezett pl. a 199. paragrafus (vagy Németországban a 175.), addig azt lehetett vinni a táblán, arra lehetett hivatkozni. Úgy gondolom, ezeknél eleve csak korábbi, kezdetlegesebb állapot lehet, ha ezek a törvények nem léteznek, miközben tudjuk, hogy a homofóbia attól még ugyanúgy létezik. Emiatt nemigen tudom ezt az eredményt visszalépésként vagy hátrányosként felfogni. Látható, megfogható ellenféllel mindig könnyebb harcolni, mint láthatatlannal és megfoghatatlannal, nem igaz?

Én szinte biztos vagyok benne, hogy mihelyt megérik a társadalomban valami számottevő elfogadás a hiányzó két joghoz, meg fog történni a módosítás. De ne feledjük, hogy ezeket a törvényeket a nép által megválasztott képviselők hozzák, és ha túl magasra ágaskodnak, nagyon hamar kirúgják alóluk a kissámlit -- és még örülhetünk, ha az utánuk jövők nem csinálják vissza az egészet.

Ezt a tisztán elvi alapon való kormányzást (amely pl. habozás nélkül megléphetne olyat, hogy azonnali hatállyal megszüntessen mindennemű diszkriminációt) talán csak egy diktatúrában lehetne megvalósítani, ahol a vezető eo ipso mindig mindent jobban tud, kizárólag jó döntéseket hoz, elméje mindig friss, egyébként pedig lehetőség szerint teljhatalmú és örökéletű...

Egy szó mint száz: mégis, mit vársz a demokráciától?



"mihelyt megérik a társadalomban valami számottevő elfogadás a hiányzó két joghoz, meg fog történni a módosítás"

Na ja. Csak éppen (egy tegnap publikált felmérés alapján) a magyar társadalom 94%-a(!) úgy gondolja 2007. decemberben, hogy a melegeket nem illetik meg teljesen azonos jogok, mint az embe... izé... mint a heterókat. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a melegeket semmilyen jog nem illeti meg (semmilyen -- értsd: semmilyen!) ezen a véleményen pedig nem egy marginális kisebbség van, hanem a megkérdezettek 1/3-a.

Éhgyomorra nem akarom a politikusnak mint állatfajtának a szerepét körülelmélkedni. EMK-ul viszont a következőt tudom mondani:

- Amikor azt látom, hogy a melegek jogegyenlőtlensége immár nem a témával nem foglalkozás eredménye, hanem kifejezetten a témával foglalkozás eredménye;
-amikor azt látom, hogy szinte osztatlan és felhőtlen a status quo feletti öröm, még a melegek és liberálisok között is;
-amikor azt tapasztalom, hogy kifejezetten általam értelmesnek és nyitott gondolkodásúnak ismert emberek számára is nehéz elmagyarázni, hogy mi a baj egyáltalán a törvénnyel --

--akkor egyedül érzm magam és nagy keserűség van bennem, mert egyrészt egyenlőségre és tökéletes elfogadottságra van szükségem, másrészt arra vágyom, hogy az emberi jogokról való véleményem találkozzék a többség véleményével.

Mindezek mellett ráadásul gyöngének és kicsinek is érzem magam most ahhoz, hogy nyílt színen (itt a blogban) oly mértékben levetkőzzek, ahogy azt szoktam, és ahogy (szerintem) értelmesen lehet beszélni egy ilyen témáról; védettségre van szükségem, ezért arra kérlek, hogy ha van további gondolatod a jelen válaszomban írottakkal, akkor azt privátban írd meg. Köszi. :)



Az egyik legnagyobb baj szerintem az, hogy akik politikusok még ezt támogatták is, most hátra dőlnek, hogy igen, csúcs szuperek vagyunk, megcsináltuk, mostmár ne pattogjon senki, és ezek után már pár évtizedig felénk se néznek...



Egen, hát erről beszélek...



Örülök a törvénynek, mert előrelépés.Valóban nem teljes egyenjogúság,csak a melegek házassága lehetne az, de előrelépés afelé, és nem igaz, amit Balázs ír, hogy a majdnemszabadság az rabszolgaság.Annakidején a jobbágyság is előrelépés volt a rabszolgasághoz képest.
Egyébként áldott, boldog, békés Karácsonyt kívánok Balázsnak, a blog olvasóinak, s a melegeknek.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta