Nnna
Egész héten dolgoztam. Szerkesztettem és írtam. A változatosság kedvéért nem közjegyzői okiratokat (bár néha megzavartak olyasmivel is), hanem a saját dolgomat: nevezetesen a könyvemet.
Az történt, hogy egy Tamás nevű virtuális barátom (Hm: lehet, hogy nem is létezik valójában, csak bitek formájában?! Elvégre életben még soha nem találkoztunk...) két hete rám dörrent levélben, hogy aszongya, elég volt a lazsálásból, és egy-kettő, készítsem el az esszékötetemet: van hozzá anyagom bőven. És ha akarom, majd ő összebogarássza a netről, amit belevalónak gondol, és összeállít egy javasolt sorrendet is.
Nosza, válaszoltam, nézzük, mi sül ki ebből. Az igazság az, hogy bő tíz éve úgy gondolom, hogy van bennem még (legalább) egy könyv – csak épp nem találja belőlem a kijáratot. Legalább ezerszer nekikezdtem gondolatban, és legalább két tucatszor írásban. Úgyhogy kíváncsi voltam, mivel rukkol elő.
Egy hete, szombat este kaptam meg tőle az általa javasolt bő vázlatot (5 oldal volt). Azonnal úgy tűnt: ebben van fantázia. Nekiálltam, és a vázlat alapján összeraktam az anyagokat. Ahol úgy láttam, hogy nem koherens, ott nekiálltam csiszolni meg gyurmázni – és ezt csináltam egy hétig. Apránként minden olyan írásom, amiről úgy gondoltam, hogy szeretném viszontlátni egy könyvben, belekerült. És akkor maradtak azok az – évek óta megíratlan – gondolataim, amelyekről ugyancsak úgy gondoltam, hogy nélkülük az elkészült könyv nem az lenne, amit szeretnék. Úgyhogy elkezdtem írni, nagyjából nonstop: ahogy kezdtem: leszámítva azokat az időket, amikor a munkahelyemen véletlenül dolgoznom kellett, valamint azokat, amikor hajnalban beájultam az ágyba, írtam és szerkesztettem, újraszerkesztettem és megint írtam. Kapóra jött a BKV-sztrájk, mert nyertem egy egész napot (miután előtte egy hétig ezen ment az agyalás, hogy hogy jutok be a munkahelyemre és hogy jutok haza, valamikor szerda tájban mondta a főnököm, hogy maradjak otthon, csak úgy, nem a szabadság terhére).
Egy hete, vasárnap reggel láttam neki a munkának. A végeredmény hosszát tekintve vagy húsz százalékkal terjedelmesebb, mint a Halállal lakoljanak? volt: a Tamás (akinek mérhetetlen mennyiségű hála és köszönet ezúton is) által küldött vázlat sokszorosan kibővült, átszerkesztődött stb. De „végeredményt” írtam fentebb, mivel tegnap este 11 órakor azt mondhattam: kész. Úgy gondoltam/gondolom, hogy összeállt a könyv. Stilisztikai javítások még nyilván adódnak, aztán jön a korrektúra – és utána már csak ki kell adni. Hogy ki által, hogyan, miből, ez még kérdés. De abban bízom – nagyon szeretném – hogy idén karácsonyra kézbe fogható lesz az Aszalt szilva naplementekor.
Címkék: Felmutatható, Kapcsolatok, Könyv