Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, május 30, 2008
16:03
 
Badacsony


Badacsony, Szentgyörgy és Somlyó a szőlőhegyek mintája. Isten, mielőtt ezeket megalkotta, előbb a szobrászati tanfolyamot elvégezte. Isteni lángelméje volt hozzá. S mikor ezt hosszú gyakorlattal megedzette: akkor készíté a hegyeket. Mindegyik tökéletes szobormű. És egyúttal élőlény. Szerelmes, büszke és barátságos. Büszkeségéát termetében, barátságát déli melegében, szerelmét borában érzi és nyújtja.


(Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül)


Nemcsak a hatalmas transzparensből, de a Borbarátok hírleveléből is értesültem róla, hogy ezen a hétvégén a Deák téren Badacsonyi Borfesztivál lesz. Tomi vizsgázik az ország túlvégén, úgyhogy egyedül látogattam oda. Célirányosan mentem a Borbarátok pavilonjához. A badacsonytomaji éttermet és a hozá tartozó borászatot (vagy frordítva?) az öreg borász, felesége és három fia vezeti. Az egyik fiú állt a pult mögött, és amint meglátott, felfelé görbült a szája. A nevemet nagy valószínűséggel nem tudta, miért is tudta volna, de láttam rajta (s aztán a beszélgetésből is kiderült), hogy ez nem a profi vendéglátó műmosolya, hanem tényleg felismert mint – egyszeri ottnyaralás utáni – törzsvendéget.

BorbarátokNégyféle bort kóstoltam meg: kéknyelűt, olaszrizlinget, kései szüretelésű olaszrizlinget és muskotályosat. A többit csak azért nem, mert a tűző napon már ez is veszélyes volt, még haza is akartam érni. Be is vásároltam 5 palackkal: olaszrizlinget, kései szüretelésűt, biancát, szürkebarátot – és persze ürmöst. A többiből, amit kóstoltam, nem azért nem vettem, mert nem ízlettek, hanem mert ennyit tudtam kifizetni és elhozni.

Furcsa állapotban vagyok most. A bor némileg a fejembe szállt, de jól érzem magam. Az a kb. félóra, amit ott töltöttem, felidézte az elmúlt badacsonyi nyarat, az azt megelőző ábrahámhegyi nyarakat – és elővételezte a ránk váró augusztusi badacsonyi nyaralást. Merthogy igen, eldöntöttük: miután végiglapoztuk a Nekker Manci katalógusait, áttúrtuk az internetet, úgy döntöttünk, hogy hallgatunk a régi bölcsességre, amely szerint győztes csapaton ne változtass – és idén is Badacsonytomajra megyünk pihenni, feltöltődni.

Messze még ugyan az augusztus eleje, de ez a néhány perc, ez a pár pohár gyönyörű bor, a mosolygós arc, a kedves fogadtatás – mindez elérhető közelségbe hozta a ránk váró két hetet. Kicsit szabódok leírni, de pillanatnyilag úgy érzem, boldog vagyok, egyszersmind valami fájdalomszerűséget is érzek. Mintha honvágyam lenne Badacsony iránt.

Akinek hoztunk badacsonyi bort (leginkább Szegedy Róza-féle ürmöst) ajándékba, az tudja, miről beszélek, akinek nem hoztunk, az csupán a szavaimra hagyatkozhat: ezen a hétvégén egész vasárnapig tart a Deák téren a Badacsonyi Borfesztivál.

Menjetek ki soron kívül, és igyatok meg (lassan kortyolgatva) egy pohár badacsonyi fehérbort!

Címkék: , , , ,


szerda, május 28, 2008
09:15
 
Álomvers


Volt már máskor is, hogy verssort álmodtam. Most is. Az álom a 2. sz. ihlőhelyem. No nem az egész verset, csak két sort belőle. A többi az 1. sz. ihlőhelyemen jött hozzá: a zuhany alatt.


Három haiku


Erkélyről az est
Túró Rudi-illatú.
Inkarnáció.

*   *   *


Három haiku –
ez a címe versemnek.
Semmi sem töké



 

Címkék:


hétfő, május 26, 2008
23:17
 
Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel...


Nem elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatételt jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. (A Katolikus Egyház katekizmusa, 2358)

Bár lenne annyi ezerforintosom, ahányszor ezeket a szavakat idéztem már életemben. Többnyire meg szoktam kérdezni a buzizó katolikusokat, hogy miként igyekeznek megvalósítani életükben az Apostoli Szentszék által elébük adott ezen normát. Az egyetlen értékelhető választ eddig Semjén Zsolttól kaptam, aki azt mondta, hogy fel fog lépni a Parlamentben a melegek jogi diszkriminációja ellen. Hazudott, persze, de legalább felismerte, hogy erre a kérdésre legalább hazudni muszáj valamit.

Yayhya Jammeh, az afrikai ország elnöke múlt vasárnap, az ország farmereit felkereső turnéjának befejező állomásán beszélve úgy fogalmazott: levágatja a fejét minden homoszexuálisnak, akit elkapnak az országban. A politikus 24 órás határidőt tűzött ki, ameddig a meleg önként távozhatnak Gambiából

– olvasom a HVG május 21-i hírét a Pride.hu-n. A „múlt vasárnap” 18-a volt. A 24 óra azóta nyolcszor is lejárt.

Némileg nedves szemmel, kiszáradt torokkal, a mellkasomban valamilyen nehezen megnevezhető feszültséggel klikkelgetek ide-oda az interneten: keresgélem, hogy mikor bukkanok XVI. Benedek pápa soron kívüli apostoli levelére, amelyben megnyitja Vatikánváros kapuit a Gambiából menekülő melegek elől, és amelyben azonnali kiközösítés terhe mellett teszi kötelezővé minden katolikus hívőnek, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel (politikai, anyagi, erkölcsi, spirituális) eszközzel működjön közre az embermentésben.

Keresgélem – de nem találom. Nemcsak pápai, de püspöki, plébánosi, vagy akár kápláni szinten sem.

Érdekes. Úgy tűnik, a tömeges lefejezés a XXI. századi mainstream katolikus morálteológia rendszerében még nem meríti ki az „igazságtalan megkülönböztetés” fogalmát oly mértékben, hogy azt akár egy fél vakkantásra érdemesítsék.

Címkék: , , , ,


péntek, május 23, 2008
10:34
 
Ha lemerül az aksi...


...akkor nem indul a verda. Pár méteres távolságra sem.

Fáradt vagyok, nagyon. Kedvetlen és kimerült. A Gyermeki a Gyermekiben nevű énállapotom (hivatalos nevén: Szomatikus Gyermek, becenevén: a Démon) hatalmas erőket bedobva igyekszik magához ragadni a fókuszt. A Felnőttem és a Szülőim összesen négy (usque hat) kézzel próbálják visszanyomni: Maradj már veszteg, a jó ég áldjon meg, még egy fél napig! Nyughass, amíg megcsináljuk azt a pár rohadt okiratot – aztán mehetsz haza aludni, összegubózva, magzati helyzetben, a füledre húzott pokróccal!

Resource-ot nekem, gyorsan, gyorsan, jaj!

Címkék:


vasárnap, május 18, 2008
21:38
 
Afganisztánnak is van KDNP-je


Az Indexről másolom ide:

Perviz Kambaks a fellebbviteli bíróság előtt elismerte, hogy letöltött az internetről egy, az iszlám tanításait megkérdőjelező cikket, de azt már tagadta, hogy egyetemista társai között terjesztette volna azt. A 23 éves fiatalember visszautasította azt a feltételezést, hogy megsértette volna vallását, mert – mint ahogy mondta – muszlimként soha nem engedné meg ezt magának.
     A fiatalembert három hónappal letartóztatása után, egy zárt ajtók mögött tartott tárgyaláson ítélték halálra istenkáromlás miatt. Kambaks szerint az elsőfokú tárgyaláson mindössze három perc alatt hozták meg a halálos ítéletet a bírák. A 23 éves fiatalember ártatlannak vallotta magát az ügyben, és közölte: beismerő vallomását kínzással csikarták ki belőle.
     Az ügy miatt az afgán és a nemzetközi sajtószervezetek közbelépésre szólították fel Hamid Karzai afgán államfőt.


A teokrácia és a fundamentalizmus mindenütt teokrácia és fundamentalizmus. A különbségek nem minőségiek, csak mennyiségiek. És azok is csak addig, amíg a hatalom közelébe nem kerülnek, akár oldalszéllel is.

Címkék: , ,


szombat, május 17, 2008
14:41
 
Fejelős


Hopp, egy maladaptív séma! – mondtam magamnak kb. két hete, amikor ismételten belefutottam abba, hogy bizonyos helyzetekben menthetetlenül regrediálik a Lázadó Gyermekimbe, annak is a preverbális állapotába. Korábban már leblogoltam, hogy ilyen szituációban egyszer már majdnem szétverettem a fejem kalapáccsal. És mivel jobban szeretem a fejemet úgy, hogy nincs szétverve, másfél évvel a terápia lezárása után bejelentkeztem Dávidhoz néhány további alkalomra. Úgy gondolom, olyan 3–5 ülés elég lesz. Tegnap voltam nála, és azt mondtam neki, két dolgot szeretnék: megérteni, hogy miért viselkedem ilyen módon az adott szituációkban, ill. megváltoztatni ezt a berögzülést, és új viselkedésmintát tanulni, ill. rögzíteni. Egyetértett abban, hogy pár alkalom tényleg elég lesz ehhez, mármint az elindításához. Merthogy ez nyilvánvalóan egy folyamat; a terápiás munka nem arra való, hogy végigkísérje a folyamatot, és tökéletes embert bocsásson szárnyra, hanem olyat, aki immár önállóan képes a további fejlődésre.


OFF
Ez utóbbi evidencia, és csak azért említem, mert a minap valaki, egynémely (valóban kevéssé szerencsés) sakálkodásomra reagálva, végtelen lekezeléssel nyilatkoztatta ki, hogy borzasztóan sajnálja, hogy az egyéves terápiám szemlátomást semmit nem használt nekem, pedig ő mennyire drukkolt. Mindig is csodáltam a tökéletes embereket, akiknek nincs tudattalanjuk, nincs vakfoltjuk, maximálisan tudják uralni negatív érzelmeiket, egyetlen énállapotuk a Felnőtt, mindig teljes mértékben racionálisak, és hibátlan a valóságészlelésük. Az illető is pontosan ilyen ember, és vélhetőleg úgy gondolja, hogy egy sikeresen lezárt terápia után mindenkinek ilyennek kell lennie. De azért bízik abban, hogy majd csak felnyílik a szemem az igazágra.
ON


Tegnap este aztán, miután a fentiek szerint megtettem a szükséges lépéseket azt elkerülendő, hogy valaki kívülről szétverje a fejemet, valaki elkezdte belülről szétverni a fejemet. Nem vagyok egy fejfájós alkat amúgy; néha szokott fájdogálni – olyankor beveszek egy Quarelint és elmúlik. Tegnap este viszont, amikor begörcsölt a fejem, mindent megpróbáltam: ittam kávét, vettem be Quarelint, ledőltem, hidegborogatódtam, kiszíneztem a fejfájást, imaginációban véres péppé vertem egy kisfiú fejét téglával, aztán az egész gyereket leturmixoltam, még pihentem, fölkeltem, vettem be Alka Seltzer-t, lefeküdtem, megint borogatódtam – és valamikor hajnali 3-kor fölkeltem arra, hogy reménytelen, nem tudok aludni, mert fáj a fejem: leginkább a bal szemem akar kiugrani a helyéről. Végül olvastam kb. másfél órát, megint lefeküdtem, és délben keltem, fejfájás nélkül. A fejfájás újbóli megjelenéséhez legalább tíz percet kellett várnom.

Szóval így.

Egyébként mostanság Eric Berne-től olvasom a Sorskönyvet; ezzel párhuzamosan (hajnalban) belekzdtem a Fritz Perls Gestalt-könyvébe, amelyet egyébként tegnap vettem meg, szinte véletlenül. Nem tudtam Perlsről semmit; később állt össze bennem, hogy Erickson és Satir mellett ő az a bizonyos harmadik harmadik pszichoterapeuta, akinek a bravúrosan intuitív és hatékony terápiás gyakorlata mintául szolgált az NLP kialakításához.

Félóra múlva indulok itthonról: húszéves érettségitalálkozunk. Érdekes lesz újra látni egy csomó olyan régi embert, akit már akkor sem ismertem, amikor egy osztályba jártunk. Valószínűleg kb. 25-en leszünk; mindenki beszámol átlag 2,5 gyerekről (értelemszerűen mindegyik külön-külön a világ legaranyosabb gyereke), kb. 1,5 diplomáról és/vagy önálló vállalkozásról. Én meg azon tűnődöm vagy másfél hete (TA-terminológia szerint: „előre-arc” aggodalom), hogy ha rám kerül a sor, mi az életemből az, amit látványosan fel tudok mutatni a többieknek.

Lehet, hogy a jobb középső ujjamat fogom.

És mire túljutok az egészen, talán a fejfájásra se lesz már szükségem.

Címkék: , , ,


kedd, május 13, 2008
10:30
 
A görög sofőr gödeli esete a rendőrökkel


Egy kérdést akkor nevezünk gödelinek, ha az a kérdés tök rendben van, a válaszadáshoz szükséges összes információt is birtokoljuk – csak épp az adott rendszerben rendelkezésre álló eszközökkel logikai képtelenség megválaszolni. Ha mégis választ akarunk adni egy gödeli kérdésre, át kell lépni az adott rendszerből egy másik rendszerbe. Ez a rendszer se nem jobb, se nem rosszabb, csak épp más axiómákra épül. És ebben a rendszerben játszi könynedséggel adhatunk választ arra, ami az első rendszerben megoldghatatlan feladványnak bizonyult. (Természetesen ebben a rendszerben is meg lehet fogalmazni gödeli kérdéseket, amelyekre lehet, hogy épp az első rendszerben lehet érvényes válassszal szolgálni.)

Ma ismét eszembe jutott a görög sofőr gödeli esete a rendőrökkel, amit Peti mesélt nekem több mint húsz éve. A poszt végén leírom. Előbb azonban leírom, miről jutott eszembe.

Az a gyanúm, hogy amikor a Természet és a Jog kisgyerekként együtt játszottak a homokozóban, a Jog valami nagyon csúnya dolgot tehetett a Természettel: elvette a golyóit vagy összetaposta a homokvárát, vagy valami ilyesmi. Aztán felnőttek mindketten, de a régi sérelem megmaradhatott. A Természet időről időre bosszút áll, és megmutatja, valójában melyikük a jani. A Jog ilyenkor áll, ostobán bambul, és menne inkább vissza a homokozóba.

Tomi, vizsgára készülvén, időnként megoszt velem egy-egy érdekességet. A jegyzeteiben tegnap találkozott egy jelenséggel, amelyet korábban nem ismert ő sem, én sem. (Legalábbis nem ilyen konkrétan.) Egy fejlődési rendellenességről van szó, amely az ijesztő androgén-inszenzitivitási szindróma (AIS) névre hallgat. Nem véletlenül ijesztő a neve: az AIS (megítélésem szerint) a Természet egyik legvaskosabb „tréfája”, amelyen nagyon nem tudok röhögni.

Képzeljünk el egy helyes, kedves, angyali kislányt, aki szép lassan belenő a serdülőkorba. És egyszer csak kiderül, hogy nem menstruál. Lehet, hogy modellszépségű nővé fejlődik, de tizenkét, tizennégy, tizennyolc éves – és még mindig nincs menzesze. Az orvosi vizsgálat aztán kideríti: nem csoda, hogy nincs menzesz: nincs petefészek sem, nincs méh sem, a hüvely vakon végződik, és egyébként nagyon rövid. A hasüregben viszont herék találhatók, ami nem is csoda: a genetikai elemzés során kiderül, hogy az illető kislány (nő) XY kromoszómájú: genetikailag tehát férfi. Nem kicsit: nagyon.

AZ AIS tehát az interszexualitás egy genetikusan kódolt válfaja, amelyet egy X kromoszómához kötött recesszív gén örökíti tovább. A kialakulásának okáról lásd a fenti linket.

A kérdés orvosi, biológiai részéhez nem értek. A pszichológiai vonatkozások már érdekesek számomra: a belinkelt oldalon azt olvasom, hogy amikor az AIS nő tudomást szerez arról, hogy genetikusan valójában férfi, az súlyos identitáskrízist okozhat (naná), de önsegítő csoportokban meg lehet tanulni együttélni vele. Továbbá az a tapasztalat, hogy az AIS állapot nem befolyásolja a szexuális orientációt semmilyen irányban.

Amin elgondolkodtam, az a következő. Akár a Magyar Köztársaság jogrendszere, akár a Római Katolikus Anyaszentegyház kánonjoga szerint egy AIS személy kivel léphet házasságra? Mert, ugyebár, a házasság intézményét (akár polgári, akár egyházi értelemben vesszük) nem szabad megnyitni a homoszexuális kapcsolatok számára. (Isten ments, a végén még jó lenne nekik!) Viszont: adva van egy ember. Külsejét tekintve, amint írtam, jó eséllyel modellszépségű nő. Nagy mellekkel és puncival. (Bár, mint láttuk, a hüvelye valójában rövid zsákutca.) A neve – mondjuk – Éva, a személyi száma 2-vel kezdődik. Tehát nő. Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy ivari kromoszómái egyértelműen XY típusúak. Tehát férfi.

Kivel köthet tehát (egyházi vagy polgári) házasságot Éva? Ádámmal vagy Máriával? Ha Máriával köt házasságot, akkor a házassági kötelékben két punci lesz. Ez nyilván homoszexualitás, fúj. Ha Ádámmal, akkor a házassági kötelékben két XY kromoszóma lesz. Ez is homoszexualitás, fúj. Akkor mi van – kérdezi gúnyosan a Természet a Jogot. – Mi a válaszod erre a gödeli kérdésre, he?!

– Anyád – feleli sértődötten a Jog. – Hagyj békén a provokatív hülyeségeiddel. – És sértődötten visszavonul a maga biztonságos, felnőttkori, életidegen homokozójába.

Hát, erről jutott eszembe a görög sofőr esete.

A görög sofőr jó sok évvel a rendszerváltás előtt dolgozott egy nagyvállalatnál. Gondolom, politikai menekült lehetett magyarországon; kedves ember volt, nagy darab állat, és aranyosan törte a magyart. Egy alkalommal az aktuális fejest fuvarozta valahova, amikor meg kellett állnia: az úton forgalmi akadályt képezett két, egymással karambolozó rendőrautó. Mindkettő ripityára tört.

A görög sofőr kiszállt, körbejárta a roncsokat és a roncsok körül töketlenkedő rendőröket, megvakarta a fejét, és vigyorogva megkérdezte:

– Bozmeg, rendőr: mos' kit írsz fő'?!
 

Címkék: , , , , ,


vasárnap, május 11, 2008
20:52
 
Szauron szájának szükségletei


A szépen szóló cím csupán véletlenül emlékeztet (így május estelén) Szűzanyánk Szeplőtelen Szívének Szeretetlángjára (gollam, gollam).

Lord Soth blogjában van egy poszt, amelynek témája egy párbeszéd A Gyűrűk Ura egyik kulcsjelenetében, a Fekete Kapu előtt, Aragorn és Szauron szája (Mordor követe)között. Lord Soth leír egy fiktív párbeszédet, amelyben Aragorn és Szauron szája (a filmben Szauron Hangjának nevezik) nem játszmáznak egymással, nem egymás megsemmisítésére törnek, hanem őszinte kommunikációval, érzéseiket és szükségleteiket föltárva megállapodjanak egy kompromisszumos megoldásban: elég nagy ez a világ, elférnek benne valamennyien.

Az a helyzet, hogy nem tudok azonosulni az e posztban írottak gondolatvilágával, sőt kifejezetten erős indulatokat éreztem, amikor olvastam. Persze sok százmillió olyan poszt van a neten, amelynek a gondolatvilágával nem tudok azonosulni (és amelyeket olvasva kifejezetten erős indulatokat érzek), úgyhogy ez önmagában még kevés lenne ahhoz, hogy a saját blogomban írjak róla. Ez a gondolatmenet azonban az EMK (erőszakmentes kommunikáció) horizontján lett megfogalmazva. És ha ellenállást tapasztalok magamban az EMK-val kapcsolatban, akkor kognitív disszonanciát élek át (hiszen az EMK-t egyébként hatékony eszköznek tartom az ellentétek feloldásában), és szükségem van arra, hogy a kérdés mélyére ásva e disszonanciától megszabaduljak.

A poszt címe egy parafrázis: Gonosz-e vagy?

Ha erre keresem a választ, akkor az a magam gyártotta aforizma jut eszembe, amelyet régebben gyakran idéztem: gonosz ember nem létezik, csak olyan, akit nem szerettek eléggé. Ezzel továbbra is egyetértek, csak ma már kevésbé melodramatikusan – és zsiráf-terminológiával – úgy fogalmaznám: gonosz ember nem létezik, csak olyan, akinek nincsenek kielégítve a szükségletei.

Azonban mind a töprengéseim, mind a tapasztalataim oda vezetnk, hogy ettől függetlenül a gonoszság létezik. Csak ha nyakon akarjuk csípni, akkor épp hogy nem egyes személyekben kell keresni, hanem a személy hiányában: ott, ahol az elszemélytelenedés kapja a főszerepet. A hivatalban, az intézményben, a pozícióban, a rangjelzésben, az egyetértő mormogásban, az arctalan közakaratban.

A fiktív párbeszéd számomra elsősorban azért értelmezhetetlen, mert eltekint egy meghatározó körülménytől: a történetben Szauron szája nincs alkupozícióban. Nem is lehet, mert nem individuumként jelent meg, hanem a deperszonalizált intézmény szócsöveként. Nem lehet vele kialakítani a szükségletek harmóniáját, mert neki nincsenek szükségletei – pontosan azért, mert nincs olyan, hogy „neki”. Nem személy, hanem a megtestesült személytelenség.

A Fekete Úr maga, Szauron pedig – szerintem zseniálisan – az egész könyvben nem jelenik meg. Csak azt tudjuk, hogy van, érezhető a mind fenyegetőbb jelenléte – de ő maga, a személy elérhetetlen. Nem látjuk, nem halljuk, csupán egy izzó szemet észlelünk belőle. Fizikai valósága Mordornak (az országnak) van csupán – meg persze a legkegyetlenebb szolgák, a kilenc Fekete Lovas lovának, ill. a lovasok fekete öltözékének. Amelyre azért van szükségük, „hogy ha eleven lényekkel akad dolguk, a semmivoltuknak alakja legyen”.

Hamvas Béla írja valahol, hogy ha eljön az Antikrisztus, az nem egy személy lesz, nem egy konkrét valaki, hanem egy olyan idő, olyan közeg, amelyben a személyesség, az individualitás, az egyéni felelősség teljesen megszűnik: bedarálja az arctalan intézmény. Én valami ilyesmit értek gonoszság alatt: azt az arctalan, testetlen, alaktalan valamit, amely nemcsak erőszakmentes kommunikációra, de egyszerűen semmilyen kommunikációra nem alkalmas. Mert nemhogy zsiráf-, de sakálfülei sincsenek, amelyekel meghallaná az egyes embert.

Adolf Hitlerrel és Joszif Sztálinnal (elvileg) lehetett volna erőszakmentes kommunikációt folytatni. A hitlerizmussal, a sztálinizmussal, Auschwitzcal és a Gulággal nem.

És azt hiszem, ezért volt lehetséges, egyszersmind, paradox módon, ezért volt eleve lehetetlen Semjén Zsolttal emberi (illetve bármilyen) kommunikációt folytatni. Mert ama bizonyos presszóban ugyanazon a széken, ugyanabban a testben egyszerre volt jelen az érző ember, a maga személyes szükségleteivel, valamint az inkarnálódott, süket és vak személytelenség. Szauron szája, a parancsnak akarattalanul engedelmeskedő gép.

Címkék: , , , , , ,


szombat, május 10, 2008
14:38
 
Azt hiszem, a III. fejezetnél járok


De már néhányszor belelapoztam a IV.-be. Tetszik. És alig várom az V.-et.


Portia Nelson

Önéletrajz öt rövid fejezetben



I.
Sétálok az utcán.
          Egy mély lyuk van a járdán.
          Beleesem.
          Elvesztem... Nincs segítség.
          Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.


II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
          Egy mély lyuk van a járdán.
          Úgy csinálok, mintha nem látnám.
          Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
          De nem az én hibám.
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.


III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
          Egy mély lyuk van a járdán.
          Látom, hogy ott van.
          Mégis beleesem... ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van.
Tudom, hol vagyok.
          Az én hibám.
Azonnal kijövök.


IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
          Egy mély lyuk van a járdán.
          Megkerülöm.


V.
Egy másik utcán sétálok végig.


Címkék: , , , ,


szerda, május 07, 2008
10:37
 
Falatkák villásreggelire


Kaptam reggel SMS-ben egy dicsérő visszajelzést a tegnapi posztomra, a következő záradékkal: „Az a legaggasztóbb, hogy ezek az emberoidák valszeg a gazdasági ügyekben is hasonlóan alaposak, és így törvényhoznak.”

Hát igen. Az alaposság témájában eszembe jutott egy epizód a Tom és Jerry Semjén és én c. folytatásos burleszkből. Azon a bizonyos három évvel ezelőtti beszélgetésen adtam neki egy-egy példányt a Halállal lakoljanak?, ill. a „Válaszd az életet!” c. könyveimből. (Aki nem ismeri, és lusta klikkelni: mindkettő teológiai reflexió a homoszexualitás témájára.)Dedikáltam is őket, valami olyasmi tartalommal, hogy tisztelettel, meg hogy kellemesen csalódva stb. Köszönte szépen, örült nekik, mondta, hogy elolvassa őket, nagyon is kíváncsi rájuk, és szívesen elmondja majd teológiai véleményét.

Amikor legközelebb találkoztunk (az az ominózus nyolcszemközti meeting, a szivárványszínű-keresztes sarokban Berci és én, a pirosfehérzöld-turulos sarokban Semjén és Lukács), miközben helyet foglaltunk az asztal körül, Semjén megemlítette, hogy áttanulmányozta mind a két könyvet, és szép meg jó meg érdekes, blablabla – csak az volt számára furcsa, mondta, hogy a másodikban olyan furcsa, olyan szokatlan, olyan protestáns a szóhsználatom: „,keresztyén” meg „úrvacsora” meg „kijelentés”... És nem érti, miért.

Elárultam neki a nagy titkot: azért protestáns a szóhasználat, mert protestáns volt a célközönség. Ugyanakkor a beszélgetés e kezdeti pontján már némi csalódottságot éreztem. A könyv célját ugyanis egyáltalán nem valami apróbetűs lábjegyzetbe rejtettem. A könyv legelső mondata a következő: „Jelen dolgozatot azért állítottuk össze, mert tudomásunkra jutott, hogy a Magyarországi Református Egyház 2004. év tavaszán ülésező zsinata – a hazai történelmi egyházak közül elsőként – napirendjére tűzte a homoszexualitás problémáját, és döntést szándékozik hozni arra nézve, hogy a református egyház a jövőben milyen stratégiát kövessen e kérdést illetően.”

Úgy gondolom, különösebb absztrakciós képesség nem szükséges ahhoz, hogy ebből az ember egyedül is megfejtse a rejtvényt: ugyan, vajon mitől protestáns a szóhasználat? Nem, nem absztrakciós képesség kell hozzá, hanem minimális odafigyelés.



Ugyancsak ma reggel kaptam egy e-mailt, benne egy mondat, azzal, hogy „ha tetszik, vedd ajándékul, szabad felhasználásra”. Tetszik a mondat, ezennel közreadom: „Biztos tudomásom van titkos társaságokról, melyek időről időre összegyűlnek, és összeesküvés-elméleteket gyártanak.”



Jöttem befele a villamospótlóval, olvastam (két és feledik ízben) a Harry Potter 7. kötetét, de közben fél szemmel és füllel figyeltem, mi zajlik körülöttem. Megütötte a figyelmemet, hogy egy aranyos, ősz hajú néni (olyan John Anderson-feelinges), akinek már valószínűleg több a szeme, mint a foga, miközben épp lesegítik a buszról, kedvesen és némileg pöszén mond köszönetet. Nem tudott nem eszembe jutni a régi vicc:

Az öreg Piták bácsi fölszáll a falusi buszra, és – gyönge szemére való tekintettel – megkéri az őt régről ismerő sofőrt, szóljon majd neki, hol kell leszállnia. Mennek, mennek, és egy idő után a sofőr hátra szól a válla felett:
   – Öreg Piták, leszállás! – Mire az első sorban két öregasszony feláll:
   – Kötönjük tépen!




A metróval úgy a Forgách utca táján járhattunk, amikor azt a részt olvastam a könyv vége felé, hogy Harry elindul a Tiltott Rengetegbe. Aki ismeri, tudja, mire gondolok. És kvázi kívülről figyeltem magam: nahát, milyen érdekes a dolog; abszolút kétesélyes: vagy simán elbőgöm magam itt a metróban, a munkahelyemre menet, közel negyvenévesen, körülöttem egy csomó emberrel – vagy nem. Na, vajon mi lesz? Tényleg: mi történne, ha elbőgném magam?

Természetesen nem történt semmi; nyeltem egyet-kettőt. De a kérdés megmaradt: Mi történne? Valószínűleg semmi az égvilágon. Hülyén érezném magam, és végtelenül zavarban lennék. A körülöttem állók szintén zavarban lennének, és hülyén éreznék magukat. Ennyi.

Az a helyzet – gondoltam tovább, miközben a Városkapunál leszálltam – hogy egy olyan világban vágyom élni, ahol egy közel negyvenéves férfi akár munkába menet a metrón, akár máshol megengedheti magának, hogy sírjon, ha sírásra érez késztetést. Abban a tudatban, hogy ettől se neki, sem a környezetének nem kell zavarba jönnie és hülyének éreznie magát.

Kevés dologra mondom az utóbbi időben, hogy biztos vagyok benne, de meggyőződésem, hogy egy ilyen világban sokkal kisebb lenne a szív- és érrendszeri, ill. a daganatos megbetegedések aránya. A háborúról és a családon belüli erőszakról nem is szólva.



Aztán beértem a munkahelyemre. Most itt vagyok; gyorsan megírtam ezt a posztot. És nekiállok dolgozni: várnak a közjegyzői okiratok: a személytelenség, a kiszolgáltatottság és az intézményesített bizalmatlanság manifesztumai.
 

Címkék: , , , , , , , , , ,


kedd, május 06, 2008
11:18
 
Levél valami nőtől


A tegnapi Népszabadságban megjelent egy hír a Semjén Zsoltnak írt nyílt levelemről. Ma délelőtt pedig, 9 óra 32 perces keltezéssel levelet kaptam egy általam ismeretlen nőtől, egy parlament.hu-s címről. A következőt írja benne:

Tisztelt Birtalan Balázs Úr!

Nyílt levelére, dr. Lukács Tamás válaszát a mellékletben találja.

Üdvözlettel:

[Aláírás]


A következőt válaszoltam a hölgynek:


Tisztelt [Név]!

Mivel dr. Lukács Tamás elfelejtette feltüntetni e-mail címét a levélben, nem áll módomban válaszolni neki.

Nem tudom, kicsoda Ön, mindenesetre köszönettel veszem a megkapó gesztust, hogy miután a ma hajnalban megjelent Népszabadság már beszámolt a nekem címzett, tegnapi keltezésű nyílt leveléről (s így azt a fél ország olvashatta), a levelet utólag, egy nappal később, kedd délelőtt 9 óra 32 perces keltezéssel végül nekem (a címzettnek) is szíveskedtek megküldeni.

Nem tudom, e sorrendiség kinek a koncepcióját valósítja meg, mindenesetre sokat elárul számomra arról, hogy az illető értékrendjében miként helyezkedik el egymáshoz viszonyítva az egyes ember és a média.

Protokollból ugyan képzetlen vagyok, de a magam részéről úgy találtam etikusnak, hogy nyílt levelemet egyrészt a saját címemről küldjem, másrészt egyenesen dr. Semjén Zsoltnak címezzem, harmadrészt a médiacímzetteket a „Másolatot kap” (vagy CC) mezőbe írjam, egyértelműen tájékoztatva őt arról, hogy konkrétan milyen nyilvánosságra számíthat.

Ha esetleg dr. Lukács Tamást érdekli, mit gondolok leveléről, elolvashatja azt a blogomban.

Üdvözlettel:

          Birtalan Balázs


És akkor íme, dr. Lukács Tamás nyílt levele. Észrevételeimet praktikus okokból magába a szövegbe írom, jól elkülöníthető módon.

Nyílt levél Birtalan Balázsnak, az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért mozgalom vezetőjének
Levelemben önmagamat a következőképpen jelöltem meg: „a magyarországi keresztény-meleg (civil) önszerveződések alapítója és egyik képviselője”. Ugyancsak levelemben szerepelt a következő kitétel: „Sándor Bertalan, az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért akkori vezetője”. Az Öt Kenyér Közösségnek akkor sem voltam vezetője, most sem vagyok, már csak azért sem, mert a közösség, úgy is, mint egyesület, bő egy esztendeje megszűnt. Levelemet magánemberként írtam – bárminemű funkció hiányában nem is tehettem volna másként.

Kedves Balázs!

Lehet, furcsállod, hogy Semjén Zsoltnak írt leveledre én válaszolok, de teszem ezt azért, mert részint az általad említett beszélgetésen jelen voltam,

Ez az állítás nem igaz. A levelemben két beszélgetésről írtam. Lukács Tamás ezek közül az egyiken volt jelen. A másodikon. Semjén Zsolt személyes ígérete az első beszélgetés során hangzott el – ezt a levélben is egyértelműen így írtam.

részint pedig az általad ostorozott alkotmánybírósági beadványt én jegyzem.
Az, hogy ostoroztam volna az alkotmánybírósági beadványt, tárgyszerűen nem igaz. Levelemben egyetlen – minősítésmentes – mondatot írok róla: „A KDNP most az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy semmisítse meg a kérdéses törvényt.”

Kétségtelen tény, hogy van egy állítás leveledben, amellyel egyetértek, „Pokol igenis létezik”.

Tényállításaid nem felelnek meg a valóságnak,

Ez a fajta érvelés közismert az internetes fórumokon, csak ott az érveket felhozni nem tudó ember kevésbé szofisztikáltan szokta előadni ugyanezt, így: „Hazucc!”

de jóindulatú feltételezés szerint ezt írjuk az időbeli távolság számlájára, vagy a beszélgetés saját szempont szerinti átértékelésére.

Ezért bátorkodom emlékezetedet felfrissíteni.

Mindenekelőtt: A szóban forgó találkozón kijelentettük, hogy nem kívánunk teológiai kérdésekben vitatkozni, a Katolikus Egyház álláspontjához tartjuk magunkat.

Valóban, tényleg nem beszéltünk a (homo- vagy bármilyen) szexualitás morálteológiai vonatkozásairól. (Meg a fociról és az atomfizikáról sem.) Úgyhogy fogalmam nincs, hogy kerül ez most elő.

A bűnt bűnnek kívánjuk nevezni, ha azt akár heteroszexuális, akár homoszexuális körökben követik el.
Egyetértünk. A bűn az bűn, akár szőkék, akár barnák, akár bányászok, akár csillagászok, akár zsidók, akár biciklisták követik el. Na és?

Ha konkrét, hátrányos megkülönböztetés ér más nemi identitású állampolgárokat,
A nemi identitás szakkifejezés arra vonatkozik, hogy valaki férfinak vagy nőnek tartja magát. A (vélhetőleg magát férfiként identifikáló) Lukács Tamáshoz képest „más nemi identitású” mindaz, aki magát nőként identifikálja. Ez Magyarországon kb. 5 millió embert érint. A beszélgetésen a nemi identitással kapcsolatos problémákról (pl. transzneműségről) nem, vagy csak per tangentem esett szó. A beszélgetés témája a nemi orientáció volt, aminek annyi köze van a nemi identitáshoz, mint pl. Lukács Tamásnak Lukács evangélistához. Hasonlóan hívják őket. Ennek persze csupán annyiban van jelentőségű, hogy jelzésértékkel bír arra nézve: Lukács Tamásnak a mai napig nincs fogalma arról, amiről beszél. Összekeveri a fogalmakat, ugyanúgy, mint három éve.

úgy azt a konkrét jogintézményekben kell és szükséges kezelni. A jelenlegi bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény nem ezt teszi.
Lehet, hogy én vagyok felületes, de sem a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény vitájából, sem más parlamenti megnyilvánulásból nem emlékszem arra, hogy akár Semjén Zsolt, akár Lukács Tamás konstruktív javaslattal állt volna elő arra, hogy milyen módon kéne orvosolni „a más nemi orientációjú(!)” állampolgárokat érő „konkrét, hátrányos megkülönböztetéseket”.

Valami azonban érthetetlen. Vajon hogyan függ össze a KDNP alkotmánybírósági beadványa az általad leírtakkal?
Elmagyarázom. 2005-ben a KDNP elnöke egyértelműen kijelenti egy beszélgetésben: „Az alma piros.” 2007-ben az Országgyűlés hoz egy törvényt, amelynek tartalma: „Az alma piros.” 2008-ban a KDNP a törvény megsemmisítését kezdeményezi, azért, mert az azt tartalmazza,, hogy „Az alma piros.” A két álláspont az elemi logika szabályai szerint egyszerre nem lehet igaz.

Ha egyszer egy törvény alkotmánysértő, akkor az arra jogosult szerv, az Alkotmánybíróság majd eldönti, hogy az érvelés megfelelő-e. Nem értem továbbá, hogy mi köze van az alkotmányossági kérdésfeltevésnek ahhoz, hogy kinek mi az álláspontja az élettársak jogi helyzetéről és annak megítéléséről.
Annyi csupán, hogy a beadvány indoka expressis verbis az azonos neműek kapcsolatának diszkriminációjára (pontosabban a diszkrimináció fenntartásának üdvös voltára) hivatkozik.

Remélem, minden magyar állampolgár, így a más nemi identitásúak is tiszteletben tartják az alkotmányt és annak szellemét.
Én is remélem, hogy minden magyar állampolgár tiszteletben tartja az Alkotmányt és annak szellemét. Azon Fidesz-KDNP-s képviselők is, akik szó nélkül hagyták, amikor a használhatatlanná hugyozott Kossuth téren heteken keresztül követeltek új alkotmányozást az antiszemitizmusukat deklaráló állampolgárok. Remélem, tiszteletben tartja mindenki az Alkotmányt – de mire véljem a „más nemi identitásúak” (per intentionem nyilvánvalóan: a melegek) nevesítését? Ez az inszinuáció csak annak nem egyértelmű, aki nem akarja észre venni.

Remélem, hogy tiszteletben tartják az 1995-ös alkotmánybírósági határozatban foglaltakat.

Néhány erkölcsi természetű kérdés azonban így is nyitva marad. Évek múltán egy beszélgetés nyílt levélben való idézése bizony ilyen, erkölcsi természetű kérdés,

Bizonyára az, de nincs új a nap alatt; Jézus mondja: „amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről fogják hirdetni”. Nem gondoltam a nyilvánosság előtt titkolni valónak (legfeljebb szokatlannak), hogy Semjén Zsolt négyszemközt emberséges véleményt hangoztatott. Sajnálatos, ha ez utólag kompromittálja őt saját eszmetársai körében.

különösen, ha azt félreérthetően és nem a tényeknek megfelelően idézik.
Ezt már említettem fentebb. A „nem is úgy volt!” védekezés önmagában nagyon harmatos. Nem érv, nem konkrét adat, üres vád csupán.

Ehhez még kereszténynek sem kell lenni. Másrészről az is morális kérdés, ha valaki esküjét megszegi, majd ezt követően folyamatosan a kereszténységre hivatkozik, mint ahogy ezt látjuk a Te esetedben.
Ezt a mondatot nem értem. Milyen esküre gondol vajon Lukács Tamás? Arra ugyanis nem esküdtem meg, hogy akár a négy-, akár a nyolcszemközti beszélgetésünket titokként kezelem. Ez föl se merült. Talán csak nem arra gondol, hogy én mint kiugrott pap megszegtem a cölibátusra tett eskümet?! – Valószínűleg erről van szó, mert levelét olvasva Sándor Bertalan barátom (akit – velem ellentétben – valóban pappá szenteltek) azt mesélte, hogy Lukács Tamás már pár éve, a Szigeten is (egy nyilvános beszélgetés során, ahol ő az Öt kenyérrel való állítólagos megállapodásról hazudott) folyton összekevert kettőnket. – Az iménti zárójeles megjegyzés értelemszerűen arra vonatkozik, hogy a KDNP és az Öt Kenyér között, szemben Lukács Tamás állításával, soha semmilyen megállapodás nem született.

Ennek fényében meglehetősen visszás, hogy a sajátod helyett mások vélt bűneivel kapcsolatban hirdetsz ítéletet.

Hiszek Isten irgalmában, és remélem, hogy még azok sem kerülnek pokolra – megbánva tetteiket – akik esküjüket szegik meg.

Ezt történetesen én is hiszem, bár nem tudom, milyen értelemben vonatkozik rám. Nem tudok olyan eskümről, amelyet valaha is megszegtem volna, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem szokásom esküdni. (Tiltja a vallásom. Az úgynevezett kereszténység.)

Budapest, 2008. május 5.

                    Dr. Lukács Tamás
                    országgyűlési képviselő


Ennyi.
Köszönjük, Emese.

Címkék: , , , ,


péntek, május 02, 2008
21:32
 
Nyílt levél Semjén Zsoltnak


Kedves Zsolt!

Mint okleveles teológushoz fordulok Hozzád, segítségedet kérve egy logikai, egyszersmind erkölcsi/eszkatológiai probléma megoldásához. A probléma fókuszában a hazugság áll, amelyet a zsidó-keresztény vallás, a Sínai-hegyi kinyilatkoztatástól kezdve mind a mai napig konzekvensen bűnnek tekint. A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint a hazugság önmagában bocsánatos bűn, azonban „halálos bűnné válik, amikor súlyosan megsérti az igazságosság és szeretet erényeit. ” (KEK 2484) A halálos bűn pedig, mint a katolikus egyház tanítja, per definitionem olyan cselekedet, amelynek eredménye a lélek végleges halála, a kárhozat.

Talán emlékszel még, hogy három éve én, mint a magyarországi keresztény-meleg (civil) önszerveződések alapítója és egyik képviselője, személyes találkozót javasoltam Neked, a KDNP elnökének, egy kettőnk közötti, éles hangú levélváltást követően. Abban a reményben kezdeményeztem ezt a beszélgetést, hogy amennyiben kamerák és mikrofonok által ránk kényszerített szerepek nélkül tudunk informálisan szót váltani egymással, talán sikerül emberként közelebb kerülni a másik álláspontjához. Úgy gondoltam akkor, hogy a melegek elleni rendszeres és nyilvános uszításaid mögött valójában nem rosszindulat vagy politikai számítás húzódik, hanem egyszerű tudatlanság.

A javaslatot készségesen fogadtad, és 2005. május 4-én este hangulatos másfél órát töltöttünk együtt egy kávé mellett egy a Parlamenthez közeli presszóban. Féltem a találkozástól, de roppant megnyerőn viselkedtél: azonnal fölajánlottad a tegezést, és szemlátomást pózolás nélkül voltál jelen a szituációban, önmagadat adva. Így nagyon gyorsan ki is derült, amit gyanítottam: valóban meglepően tájékozatlannak bizonyultál a homoszexualitás egész kérdéskörét illetően. Saját bevallásod szerint nem voltál például tisztában azzal, amit ma egy nyolcadikos gyerek is tud: hogy a homoszexualitás és a pedofília két különböző dolog. Tárgyi tévedésben voltál a melegek jogi helyzetét illetően (öröklésjog, beleegyezési korhatár stb.) Ez nem gátolta beszélgetésünket, ellenkezőleg: köszönettel fogadtad, hogy tájékoztalak az elemi tényekről. Amikor pedig hoztam az egyszeri meleg ember életéből néhány banális példát arra, hogy milyen jellegű kirekesztésekkel és konfliktushelyzetekkel kell szembenéznünk mindennapjainkban, jól láthatóan megrendültél, mondhatni, elérzékenyültél.

A melegek jogi helyzetével kapcsolatban fenntartottad véleményedet, hogy a „házasság” szó le van foglalva a heteroszexuális párkapcsolat számára, de az általam hozott nyilvánvaló jogi egyenlőtlenségeken úgy háborodtál fel, ahogy az bármely demokratától elvárható. Szembesülve ezen (számodra) új információkkal, ott és akkor, a szemembe nézve ígérted meg nekem, hogy egyértelműen támogatni fogod a melegek (beleértve a melegek párkapcsolatának) jogegyenlőségét.

Nagyon jó benyomásokkal, az emberben való hitemben megerősödve jöttem el a presszóból, és reményeim erősödtek, amikor pár hét múlva ismételt találkozóra invitáltál. Ezúttal az irodádban találkoztunk, méghozzá négyesben: a beszélgetés másik két résztvevője Sándor Bertalan, az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért akkori vezetője, illetve Lukács Tamás KDNP-s képviselő volt. Szakmai tárgyú eszmecserét folytattunk: kíváncsi voltál, mi volna a véleményünk egy olyan jogintézménnyel kapcsolatban, amely a meleg párok élettársi kapcsolatához ugyanazon jogkövetkezményeket fűzné, mint a házassághoz. A beszélgetés során Te felszabadultabb és közvetlenebb voltál, Lukács Tamás tartózkodóbb, talán zavarban volt. E zavar főleg akkor vált érthetővé, amikor kiderült: Hozzád hasonlóan ő sincs tisztában a hatályos magyar polgárjoggal, konkrétan az öröklés és a köteles rész szabályaival. Mindazonáltal az álláspontotok egyértelmű volt. Noha az örökbefogadás kérdését csak futólag érintettük, mind Te, mind Lukács Tamás világosan kiálltatok amellett, hogy – bár a melegkapcsolatok házasságnak nevezését elutasítjátok – a melegek számára az azonos jogok biztosítása indokolt. Lehetőségként még az is fölvetődött, hogy esetleg maga a KDNP fogja beterjeszteni az Országgyűlésnek a melegek jogegyenlőségét biztosító törvényjavaslatot – demonstrálandó azt, amivel maximálisan egyetértettetek: a melegkérdés nem jobb- vagy baloldali ügy.

Barátságosan elváltunk, és vártuk, mi történik. Nem történt semmi. Egészen 2006 tavaszáig nem tudok egyetlen olyan megnyilvánulásodról sem, amelyben szóba hoztad volna a homoszexuálisok helyzetét. Barátaim és ismerőseim tamáskodva fogadták a találkozásunkról szóló beszámolómat (kevésbé szofisztikáltan: hülyének néztek), hangot adva azon véleményüknek, hogy Részedről az egész nem volt egyéb, mint politikai marketingfogás. Nem tudtam mit felelni nekik: bizonyítékom nem volt, csak a reményem és a józan eszem. Ez utóbbi azt mondta nekem: nem volt okod arra, hogy négyszemközt mást állíts, mint amit plénum előtt szoktál, vagy amit gondolsz: senki és semmi nem kényszerített, hogy a szemembe hazudj.

Ekkor viszont, a választási kampányban, azt az enigmatikus mondatot találtad mondani egy alkalommal, hogy eleged van a „meleg tisztességből.” Hogy konkrétan mit is értettél ezen szintagma alatt, csak sejteni lehetett. Ami egyértelmű volt, az az üzenet tartalma. E tartalom pedig erősen arról szólt, hogy a barátaimnak igazuk volt: egy évvel korábban egyszerűen megpróbáltál eszközül használni arra, hogy a keresztény melegeken keresztül lenyúld magadnak a liberális szavazótábor egy részét. Másként fogalmazva: a józan eszem cserben hagyott – igenis a szemembe hazudtál.

Amint levelem elején írtam, a hazugság önmagában csak bocsánatos bűn; halálos bűnné akikor válik, „amikor súlyosan megsérti az igazságosság és szeretet erényeit.” Ez, kedves Zsolt, most történt meg. 2007 egy nyári éjszakáján a Fidesz-KDNP választási szövetségese, a Jobbik szervezésében homoszexuálisok elleni pogrom zajlott Budapesten. Te sajtónyilatkozatban ítélted el a történteket; e nyilatkozatban világossá tetted álláspontodat, amely szerint morálisan nem teszel különbséget a melegfelvonulás, illetve a melegek elleni szervezett fizikai erőszak között. Úgy gondolom, az igazságosság és szeretet erényeit e jogkövetkezmények nélküli nyilatkozatoddal még mindig nem sértetted meg: ez csupán hányingert keltő odakacsintás volt a fasizmus eszméjének.

Azonban a Magyar Köztársaság törvényhozása tavaly decemberben kinyilvánította, hogy az egyetemes emberi jogok kérdésében – szemben a KDNP törekvéseivel – nem Afganisztánhoz és Iránhoz kíván felzárkózni, hanem Európához. A Parlament (a Te nemleges szavazatod ellenére) megszavazta a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, gyakorlatilag pontosan ugyanazon tartalommal, ahogy arról 2005-ben beszélgettünk, és amely tartalomról Te és Lukács Tamás azt állítottátok, hogy egyetértetek vele, támogatjátok. Ez a jogszabály – hiányosságai ellenére –, amennyiben jövő év januárjában hatályba lép, sok ezer magyar meleg pár jogi és anyagi biztonságát garantálja.

A KDNP most az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy semmisítse meg a kérdéses törvényt. Ezzel az aktussal eleget tettél a katekizmusban írott kritériumnak: hazugságod – a katolikus egyház értelmezése szerinti – halálos bűnné vált.

Azaz... Éppen ez a kérdésem: itt térek vissza a levelem elején említett logikai, illetve erkölcsi/eszkatológiai problémához. Két egymásnak ellentmondó állításról ugyanis csupán annyit lehet tudni, hogy közülük valamelyik hamis. Hogy melyik, az nem eldönthető. Jelen esetben a formális logika két lehetőséget enged meg:

1. Saját álláspontod vonatkozásában a nyilvánosság előtt konzekvensen igazat mondtál (és mondasz) – ez esetben 2005-ben egyértelműen hazudtál nekem, illetve említett barátomnak.

2. Barátom és én három éve azon privilegizált helyzetben voltunk, hogy egyedül nekünk tártad fel valós véleményedet. Ez esetben előtte és azóta hazudtál (illetve hazudsz) az egész országnak.

Logikailag harmadik lehetőség nincs. XVI. Benedek pápa nemrég erősítette meg ismételten a katolikus egyház tanítását arra nézve, hogy a pokol igenis létezik. Kedves Zsolt, kérlek, igazíts el: a két említett lehetőségből melyik a helytálló? Melyik miatt tervezel oda jutni?

Üdvözlettel:

          Birtalan Balázs
 
 

Címkék: , , , , , , ,




Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta