Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

vasárnap, június 22, 2008
09:51
 
Egynapos nyaralás, soron kívül


Hihetetlen dolog elé néztünk most hétvégén. Nem is tudom, mikor fordult elő ilyen utoljára. Nem kellett semmit csinálnunk. Nem kellett vizsgára készülni, nem kellett tescózni, nem kellett vendégségbe menni, nem kellett vendégfogadásra készülni, nem volt pszichodráma, nem volt konferencia, nem kellett sürgősen elintézni azt, hogy. Döbbenetes.

Már csütörtök este nekiálltunk töprengeni, hogy mit is kezdjünk ezzel a szorongató helyzettel, milyen megoldást találjunk rá. Némi brénsztormingolás azt ötöltük ki, hogy – számomra meglehetősen énidegen módon – elmegyünk kirándulni. Nem Bercikével autókázni, hanem eggyel klasszikusabb módon: tömegközlekedve. Hajóval és/vagy vonattal. Péntek délelőttre Tomi összeszedett néhány variációt, végül a nyertes pályázónak Visegrád bizonyult. Emlékezetem szerint 16 éve voltam ott utoljára. Úgy pedig, hogy hajóval, úgy 30 esztendeje, egy osztálykirándulás keretében.

A hajón ücsörögve Tominak elmeséltem a vonatkozó hajdani emlékemet. A kirándulás keretében szabadfoglalkozás volt valahol valami réten: lehetett focizni vagy fogócskázni vagy másképp rendetlenkedni. Ennek során egy páran találtunk a földben valami kis lyukat, amiről nyolc évünk minden bölcsességével és romantikus hajlandóságával eldöntöttük, hogy ez bizony rókalyuk. És elhatároztuk, hogy megfogjuk a rókát. Úgy döntöttünk, hogy egyéb fegyver híján erre kétségkívül a legjobb módszer az, hogy valamelyikünk ugróköteléből hurkot csinálunk, letesszük a lyuk köré, és amikor kijön a róka, megrántjuk, és meg lesz fogva. Így is tettünk, de a róka nem jött. Na, akkor ki kell csalogatni, mondtuk, és én magamra vállaltam a feladatot, hiszen ismertem a szakirodalmat: Csilicsali Csalavári Csalavéren edzett lélekkel és tudattal letérdeltem a lyuk szájához, és olyan szívdöglesztő kukorékolásba kezdtem, hogy a nem rókafogással foglalatoskodó osztálytársaim is csodájára jártak. Mindenki le volt nyűgözve tőle – kivéve a rókát, akit teljesen hidegen hagyott a tudományom, és cseszett előjönni. (Már ha valaha is volt róka abban a bizonyos lyukban, amit utólag erősen kétlek.)

A hajó, amivel Tomival mentünk, sétahajó volt. Választhattunk volna szárnyashajót is: az egy óra alatt odaért volna. Mi viszont úgy gondoltuk, hogy nem teljesítménytúra, nem időre megyünk, hanem élvezni akarjuk a hajókázást meg a látványt. Így is tettünk, s a 9 órai indulás után 12:30-kor zálltunk ki Visegrádon.

Előre tervezett program hiányában először is ebédelni indultunk, és gondosan begyűjtött információk alapján e célból a Don Vito Pizzériát választottuk. Kellemes, hangulatos étterem, kifejezetten az amerikai maffiózós fílinget idézve. A némileg viseltes (és véleményem szerint egyébként teljesen korrekt) étlap címlapja például negyedkörívben vagy hat helyen ki van lyukasztva, mintha golyószóróval átlőtték volna. Az étlap nem idiótán jópofizós, mint oly sok helyen, viszont van benne egy-két eredeti meglepetés, amelyeket Tomival felettébb élveztünk. Az egyik ilyen a vegetáriánus ételek között található Börtönkoszt fantázianevű fogás volt: a szokásos zárójeles, dőlt betűs magyarázatból kiderült, hogy ez „száraz kenyér, langyos víz”. Kicsit kokettáltam vele, mert költséghatékony megoldás lett volna, az ára ugyanis ki volt húzva. Vagyis ha a vendég ezt kéri, akkor az étterem állja a cehhet.

Versenylófej angolosanA másik poént először beszoptam. A marhahúsételek után a nyúlételek, majd a halételek következtek, ezt követően pedig – egy pillanatra a szívverésem is elállt – lóételek. Hova kerültem?! Azután jobbán megnéztem, és kiderült, hogy csak egy fogás szerepel a kategóriában:, Csődör az ágyban fantázianévvel, a következő leírásal: „lepedőbe göngyölt versenylófej angolosan”. Ettől elsőre még jobban kiakadtam (Lófej? Atyaúristen!), amíg le nem esett, hogy épp át vagyok baszva. A felismerést elősegítette a nevezett fogás ára: 600.000 $. Amikor rájöttem, hogy mi van, hosszan és hangosan röhögtem.

Kaja után fogtuk magunkat, és úgy döntöttünk, felugrunk a fellegvárba. Mit mondjak: jó nagyot kellett ugrani hozzá. Az összes létező testfelületünkről ömlött a víz, mire fölértünk. És mivel olyannyira nem terveztük meg, hogy mit is akarunk majd csinálni, szandálban indultunk el, amely lábbeliről minden külön értesítés helyett, tapasztalati alapon ezúton közlöm, hogy nem meredek erdei ösvények meghágására tervezték.

A kanyargó Dunára és a hegyekre nyíló kilátás azonban csodálatos volt, semmi mással nem helyettesíthető élmény. Csak az árnyékolta be, hogy óhatatlanul felötlött bennem: anyám vajon részesült-e, részesülhetett-e ebben az élményben. Bizonytalan vagyok a válaszban: elvégre kocsival föl lehet menni a fellegvár bejáratáig, és utána már csak mérsékelten emelkedik az út. Anyámban pedig hihetetlen erők munkáltak, és a két botjával egészen elképesztő helyekre is képes volt elevickélni. Ugyanakkor egészen bizonyos, hogy sem a hajdani várépítők, sem pedig az Úristen, amikor a hegyeket és a hegyekről való panorámát alkotta, eléggé el nem ítélhető módon nem gondoltak a mozgáskorlátozott turistákra.

Miután jól kiláttuk magunkat, beiktattam egy menetet a közeli bobpályán. Nem csináltam még ilyet, és ki akartam próbálni. Egyszer jó volt, élveztem is, de elég volt. Tomi eközben odalent várakozott: benne nem égett olthatatlan vágy az efféle mozgásos élményekre, főleg így kaja után.

Lefele könnyebb volt, bár némileg megzavartak az útjelző táblák. Azt figyeltük meg ugyanis, hogy itt Visegrádon valamilyen törés lehet a téridőben: a táblák szerint helytől és helyzettől függetlenül minden 25, 30 vgy 35 percre esik mindentől. A felegvár a kikötőtől, az alsó vár a fellegvártól, Visegrád-központ pedig bárhonnan. Erre a legbeszédesebb példa az volt, amikor elindultunk lefelé, a táblán láttuk, hogy a központ 30 percre van, majd tízpercnyi gyaloglás után egy ugyanilyen tábla tájékoztatott, hogy a központ 35 percre van. (Pedig, szemben a klasszikus székely viccel, mi nem az ellenkező irányba mentünk.)

Aztán komppal át Nagymarosra, és jött is a vonat, és villámgyorsan itthon voltunk. Este zuhany után, egy üveg bor baráti társaságában megnéztünk egy Columbót (mindketten Columbo-függők lévén, a minap megvettük DVD-n a sorozat fellelhető részeit), majd azzal a büszke érzéssel haltunk be az ágyba, hogy nahát: tudunk mi spontának is lenni, ha úgy hozza az élet.

Címkék: , , ,


Hozzászólások:


Szia Balázs, mi is voltunk néhány éve hajóval Visegrádon. Nagy élmény volt, gyönyörű a Duna. Fantasztikus feltöltődés egy ilyen nap. Mi, ráérősen, hajóval jöttünk vissza is.
Örülök, hogy jól éreztétek Magatokat.
Szia: Á.O.



:)


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta