Lord_Soth_ szerint:

Szia!

Én elmennék de pont nem leszünk Budapesten.
:(

 Balázs szerint:

Igazolt hiányzás. :))
És köszönöm, hogy ezt ideírtad.

 Névtelen szerint:

Ma onnan jöttem rá, hogy mennyire félek úgy általában, hogy ma este különös öröm ért: a Budapesti Fesztiválzenekar úgy játszhatott klezmert egy fekete klarinétossal, hogy senki nem volt, aki megdobálja a zenekart vagy a közönséget, amely harsogva tapsolni merészelt. És ennek úgy örültem, hogy az már sírnivaló.

 Névtelen szerint:

Kedves Balázs.

Még soha nem mentem el a felvonulásra, mert külső megnyilvánulásaival nem feltétlenül értek egyet.
A tavalyi atrocitások és skandálások óta azonban úgy érzem, ott a helyem. Nem mintha nem félnék...de épp azért. Ogzol.

 Ádám szerint:

Érdekes (vagy a hozzászólásaimat ismerve talán kevésbé meglepő), hogy én épp ellenkezőképpen gondolkodom. Az atrocitások számomra a helyzet eszkalálódását, az árok mélyülését jelzik, és úgy hiszem, ennek az ároknak szintúgy a mélyüléséhez járul hozzá a felvonulás annak mostani formájában. A felvonuláson való részvételt tehát én inkább hideg(?)háborúhoz, fegyverkezési versenyhez hasonlítanám, s a lehető legkevésbé tudnám a konszolidáció eszközének tekinteni... Egy ilyen folyamatnak pedig csak vesztesei lehetnek. :-( Vagy tévedek?

 Névtelen szerint:

Kedves Ádám!
Ugyanúgy gondolkoztam eddig, mint te! A felvonulás harsány,polgárpukkasztó ízléstelenség, óhatatlanul azt fejezi ki(hiába tagadják ezt a vezetői), hogy a melegek nem egyszerűen a többiekkel azonos emberi jogokat akarnak, hanem a saját életstílusukat reklámozni, mutogatni, propagálni akarják, a többségi, nem meleg, hagyományos családban élő (élni próbáló) társadalomnak pedig "fügét mutatnak"... Ezért eddig én is úgy gondoltam, hogy a felvonulás nem helyes...
Csakhogy a szélsőjobboldal a tavalyi atrocitásokkal és az idei (Tomcaték által szervezett) ellenfelvonulással azt mutatta meg, hogy ellenzi a melegek jogát a felvonuláshoz, hogy ellenzi a meleg identitás megmutatását, hogy továbbra is betegségnek (jó esetben tolerálandó betegségnek), nem pedig egy normális alternatív identitásnak tekinti a homoszexualitást.
Ezzel a szellemiséggel pedig szembe kell szállni. Eézrt fogok elmenni a melegfelvonulásra, annak ellenére, hogy én aztán abszolút nem vagyok meleg!!! Miklós

 Balázs szerint:

Köszönöm, Miklós.

 Névtelen szerint:

Tény:Magyarországon már nem lehet segíteni.Felvonulások? hah.Borsót a falra.Majd 10 év múlva beéri a jelenlegi nyugatot.Mind gazdaságilag, mind tolerancia terén.Megoldás:Amint van lehetőség,már megyek is ki külföldre.Másnak is ezt tudom tanácsolni.

 Ádám szerint:

"[A]zt mutatta meg, hogy ellenzi a melegek jogát a felvonuláshoz, hogy ellenzi a meleg identitás megmutatását, hogy továbbra is betegségnek (jó esetben tolerálandó betegségnek), nem pedig egy normális alternatív identitásnak tekinti a homoszexualitást" -- ebből az utóbbi kettőről meggyőződésem, hogy a szélsőjobbosok 2007 előtt is ugyanígy vélekedtek. Emlékszem képekre, amikor Budaházyék (?) talán az Erzsébet híd lábánál rázták az öklüket a felvonulókra vagy négy-öt éve. Egyszerűen a közélet durvult el, a politikai klíma változott meg az utóbbi években (leginkább az őszödi beszéd óta) úgy, hogy a nemzeti ünnepeket egyes csoportok újabban robbantgatásokkal és gyújtogatásokkal ünneplik meg. Amit korábban nem fejeztek ki olyan nyíltan, mert nem volt divat, azt most kifejezik, mert most már "belefér".

A kifejezésmód eltér, a tartalom (szerintem) változatlan -- csak éppen most már mindenki egy picit jobban akarja megmutatni az erejét. A bőrfejűek is a maguk módján, meg a melegek is a maguk módján. Most már kétszer-háromszor annyi fegyver néz farkasszemet egymással, mint öt vagy tíz éve; most már kétszer-háromszor feszültebb az indulat. Erre mondom, hogy nem jó. Valahol abba kell hagyni. Valamikor stratégiát kell váltani. (Ők nem fognak, erre mérget veszek.) Erre nem a szkander a megoldás.

Azzal a szellemiséggel, amit említesz, szembe kell szállni, de a provokáció fel se merülhetne ennek eszközeként. A felvonulókat remélhetőleg meg tudják védeni a rendőrök. De hogy rajtuk kívül még hány emberen fog csattanni az ostor (vagy pofon), akik/amelyek mellé ugye nem lehet rendőrt állítani, azt nemigen tudhatjuk előre. Ezt figyelmen kívül hagyni egyszerűen felelőtlenség. "A nagyobb jó érdekében"?

Lehet, hogy a közélet megváltozott, a melegeknek azonban nem kéne felzárkózniuk ehhez, hanem új utakat kellene keresni... amelyek talán nem is újak igazán, csak még nincsenek bejáratva.

 Viktor szerint:

Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

 Névtelen szerint:

Kedves Ádám!
A valóságban az történt, ami minden demokráciában történni szokott, amikor megszilárdul. A politikai szélsőségek ráébredtek arra, hogy nem tudják szalonképes programmal, alkotmányos keretek között maradva megnyerni a választókat, (a MIÉP is a Munkáspárt is a parlamenti választásokon leszerepeltek) ezért új módszereket keresnek (ilyen az erőszak, ilyen az internetes propaganda és közösségépítés, ilyenek a médiashowk).
Azért nem kell tőlük annyira félni, mert valójában ezek az új módszerek pontosan azért kerültek előtérbe, mert a szélsőjobboldalnak nincs igazi tömegbázisa, amely parlamenti választásokon rászavazna.
Szembe kell vele szállni, újszerű módokon, és a konfrontációt sem kell feltétlenül erőltetni - de azt mégsem lehet hagyni, hogy megfélemlítsenek bennünket/benneteket és ne merjünk elmenni a melegfelvonulásra. Miklós