Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, július 25, 2008
11:15
 
Szedve-vedve


Megnéztem: több mint egy hetes az utolsó posztom. Szörnyű. Ha másokat kapok ilyen hanyagságon, megvető ítélettel szoktam sújtani őket. Pedig lehet, hogy nekik is van alibijük.

Dolgozom: valahogy nagyon bedurvult ez a hónap. Borzalmas mennyiségű okiratot készítettünk. Emellett (vagy részben emiatt) szörnyen fáradt vagyok. Továbbá gyúrok, vazze: továbbra is heti háromszor járok edzőterembe. Egy óra súlyemelgetés a mindenféle izomerősítő gépekkel, utána bő félóra futás a futópadon. Egyrészt jólesik, másrészt pedig, ha így sem sikerül elérnem a 70 kilót, akkor nincs igazság a földön.

Mondjuk, ami a földön lévő igazságot illeti, azzal kapcsolatban csekélyek az illúzióim. Úgy veszem észre, hogy a környezetemben szép lassan mindenki túlteszi magát azon, ami a melegfelvonuláson történt. Nem téma, uncsi, fárasztó, mit kell róla annyit beszélni, jóvanna, ismerjük a történetet... Kezdem magam ismét egyedül érezni azzal, hogy bennem még mindig fortyognak az érzések: a harag, a tehetetlenség, a kétségbeesés, a félelem... Egyre kevesebben kíváncsiak az ilyesmire – elvégre már csaknem három hét eltelt azóta; mit pöcsölök még mindig ezzel, mért nem lépek tovább, mért nem találok ki valami újat.

Tegnapelőtt eszembe jutott Melki Adso beszámolójának klasszikus kezdőmondata A rózsa nevéből: „Szép, november végi reggel volt.” Ezzel semmi baj nem lenne, ha ez épp nem az időjárásról jutott volna eszembe, nem sokkal a várva várt nyaralásunk előtt... Ugyanis még egy hét, aztán kivonjuk magunkat a forgalomból. Tomi is borzasztóan várja, meg én is. Nem akarok okiratokat meg számítógépet meg zsúfolt járműveket látni, hanem hegyeket, mint Bilbó, és persze a Balatont. Badacsonyba megyünk ismét; az a környék, úgy fest, beírta magát a nagy és örök szerelmeim listájára. Csak már ott tartanánk... És annyira remélem, hogy Medárd lassan kifullad, és a balatoni két hetünk nem olyan lesz, mint a szerdai nap volt...

Amúgy, egész meglepő módon, Harry Pottert olvasok. Eltelt némi idő a 7. kötet óta, időközben összeolvastam egy csomó komojjjságot, és most úgy döntöttem, megajándékozom-megvígasztalom magam azzal, hogy végigolvasom a sorozatot. Az elejétől a végéig, sorra, mind a hét kötetet. Noha számtalanszor olvastam már mindegyik kötetet, ilyen-olyan sorrendben, ez az élmény mindeddig nem adatott meg. A minap is láttam a neten, hogy továbbra is sokan fikázzák a könyveket (főleg olyanok, akik nem olvasták). Ez némileg bánt, de különösebben nem zavar. Ettől a Harry Potter számomra még az marad, ami. Ezt az „ami”-t nemigen tudom néven nevezni. Mindenesetre, amikor annak a valakinek, aki (Tomin kívül) valószínűleg a legjobban ismer, elmeséltem azt, amiről a Szimbola c. posztomban írtam (csak kicsit részletesebben, jobban kifejtve), akkor azt mondta:

– Nahát, ez nagyon érdekes... A Harry Potter, mint a te személyes megváltás-történeted!

Ehh... Margaritas ante porcos... :-(

Címkék: , , , , , ,


Hozzászólások:


Szia, Balázs!

1) Én, személy szerint, nem tettem túl magam a melegfelvonuláson, mint ahogy a holokauszton sem. Sokat nem tudok/merek tenni; ösmerőseimet próbálom okítani meleg-, tolerancia-, fasizmus- és demokráciaügyben.
2) A következő héten én is (pót)nyaralok, nem is túl messze tőletek (Zala). Ha elég nagyot kukorékolok, biztosan meghallod.
3) Én is elkezdtem a Harry Pottereket sorban. Ha kiolvastam, szívesen cserélném az eszmét magánban.
4) Két poszttal előbbihez: Ildikónak nagyon köszönöm a hozzászólását. (Már ha nem visszatetsző, hogy én a te blogodban megköszönök egy kommentet.)



Nem biztos, hogy az emberek lassan elfelejtik.

Három napja a közértben hallottam, hogy két ember méltatlankodik, hogy minek vonulnak fel a melegek, hiszen "mi sem vonulunk fel" ("mi" - gondolom ez a heterokat jelenthette).

Két napja a fodrásznál kezdte rá két ismerős fodrász, és két középkorú női vendég, hogy "azér az má túlzás, hogy a buzik felvonulása 250 millióba kerüljön, meg még a kár is, amit okztak", meg hogy "én a Bibliából indulok ki, ott nincs ilyen". Meg hogy "azt ne mondja senki, hogy már születésekor buzi lehet az ember". Stb. Na itt egy kicsit kikeltem magamból, miszerint nem a buzik, hanem a dobálózó-törö-zúzó csürhe miatt volt ez a magas rendőri költség. Meg hogy a Bibliából a "szeresd felabarátodat" is kiovasható. Meg hogy de bizony hogy születésétől is lehet bárki buzi. Erre a szép mellű fodrásznő: "akkor én miért nem lettem buzi, azt mondd meg!?" Visszakérdeztem, hogy mér, miér nem lettél fekete, vagy férfi, vagy kékszemű.

A szóban forgó asszonyságok felindultságomtól szeppenten hallgattak, azt hiszem, csak utóbb súgtak össze a hátam megett, hogy vajon miféle szerzet lehetek én, hogy még a tetejébe buzi jóismrőseim is vannak, saját állításom szerint.

Képzeljétek csak el a jelenetet egy külváosi panelépület földszintjén az olcsó fodrászatot, vendégestül, mindenestül, a jelenet háttereként.

Börleszk, pocsék minőségben.



Fenti utolsó előtti mondatom kicsit hottentottául van, most látom, bocs.



Az emberek hitrendszerét nem könnyű megváltoztatni. Nem olvasnak úgymond szakirodalmat a "buzikról". A saját igazságaiknak, féligazságaiknak a rabjai. Teljes meggyőződéssel állnak ki mellette.
Ilyen környezetben nekem 30év nem volt elég erőt meríteni és felvállalni:-(
Sokat segítene a média, ha normális melegeket is mutatna, értelmes műsorokon belül. Meg egyáltalán: a meleg karakterek eltűntek a napi, heti sorozatokból. Miért is ? Ezeken az apró dolgokon rengeteg információ kerülhetne ki a beteg agyakba, és a minimális esély meglenne hogy változzon valami toleranciailag társadalmunkban, ami nem tudom épp hova tart, de abban biztos vagyok, hogy nem Európába ...
s t e w e


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta