Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, április 09, 2009
09:41
 
Megváltás – mitől is?


„Azt szeretném kérdezni, hogy számodra értelmezhető-e valahogy a megváltás fogalom: ha a bűnökből nem kell megváltani, másból kell-e?” –

– szegeződik nekem a kérdés, amely teljesen érthető, hiszen egy korábbi kérdésre ilyesmit válaszoltam:

Aki egy akármilyen jelenség (legyen az akár a megváltás is) értelmezésében lemond az adott jelenség kulturális beágyazottságának vizsgálatáról, az a valóságról mint olyanról mond le. A megváltás vonatkozásában nem lehet elmenni egy összefüggés mellett.

Azt, hogy az ember alapvetően gyarló (vagy bűnös, vagy homályban jár, vagy „kialakulatlan” – az állítás millió megfogalmazásban létezik), és ezen állapotából csak valamilyen speciális beavatkozás emtheti ki (nevezzük azt a valamit megváltásnak, megtérésnek, szabadulásnak, megvilágosodásnak, újjászületésnek, nirvánának stb.), ha ugyan kimentheti bármi is – ezt a tételt a keleti és nyugati világ valamennyi civilizált kultúrája kivétel nélkül vallja.

Az ún. „primitív” kultúrák tagjai azonban meglepő módon egyetlen kukkot sem értenek ebből az egészből. Ahhoz, hogy egy törzsi kultúrában élő embert valamely civilizált vallás hívévé tegyünk, az az első lépés, hogy először hathatósan meggyőzzük arról, amiről sajátélményként soha semmi tapasztalata nem volt: hogy ő igenis bűnös, rossz, hibás. Ha ez a projekt kész, akkor (és csak akkor) lehet előállni számára az ellenszerrel (amely a kereszténység esetén nem más, mint az evangélium).

Nem furcsa egybeesés, hogy a megváltás iránti igény a hárommillió éves emberiség történetének mindössze utolsó pár ezer évében bukkan fel? Abban a pár ezer évben, amelynek története a mi civilizációnk története? És hogy ebben a korszakban is kizárólag a mi kultúránk védfalai között?

Hárommillió év eltelt azóta, hogy az Australopitechusból homo lett. Az a homo, aki állítólag Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. Nem furcsa, hogy ezen időszak 99,9%-ában Isten a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatta az ember felé? Hogy esze ágában sem volt kinyilatkoztatással, prófétákkal vagy megváltással közeledni hozzá?

Érdekes módon akkor érkezett el az idő a kinyilatkoztatásra, a prófétákra és a megváltásra, amikor a kultúránk embereinek tevékenységének egyenes következményeként vadonatúj jelenségek jelentek meg a társadalomban. Hódító hadjáratok, bűnözés, járványok, korrupció, éhínség, forradalom, nihilizmus, reménytelenség. Ezek egytől egyik olyan civilizációs vívmányok, amelyek a törzsi kultúrákban ismeretlenek.

És milyen választ adtak erre a kultúránk gondolkodói, akik a kollektív amnézia áldozatául esve egyszerűen elfelejtették, hogy az ember sok százezer éve itt élt már ezen a földön, mire a civilizációnk alpjait lerakó ősök megjelentek? Azt a választ adták, hogy az ember eredendően bűnös.

Mint amikor egy 100 km hosszú, csodaszépen megépített, sok ezer sávos autópálya egyik sávjának utolsó pár száz méterét elárasztja a sár, és az autópályamérnökök erre azt a diagnózist adják, hogy az egész út nem más, mint mocsár és mocsok.

Ezért van az, hogy az áteredő bűnre én jó ideje úgy tekintek, mint teológiai konstruktumra, mint egy kulturális magyarázó elvre, s mint ilyen: mint üres halmazra.

Ezen előzmények után értelmezhető hát a kérdés:

„Számodra értelmezhető-e valahogy a megváltás fogalom: ha a bűnökből nem kell megváltani, másból kell-e?”

Nyilván van egy csomó olyasmi az életemben, ami kellemetlen. Pl. ha fáj a fejem. Na már most, azt az valamit, ami révén a fejfájásom csillapul, lehet úgy nevezni, hogy „megváltás a fejfájástól” – csak éppen ez az elnevezés nem nyújt semmi plusz információt az eszközölt beavatkozásról, lett légyen az Quarelin, NLP-s munka vagy bármi más.

Ugyanez elmondható bármi olyanra, ami az életemben rossz, aztán valahogy jóra fordul. Lehet az orvosi vagy pszichológiai beavatkozás, illetve lehet társadalmi vagy gazdasági fordulat, jogi fejlemény vagy akármi más. Lehet a kedvező időjárás is a kedvezőtlen után – de mit nyerünk azzal, ha ezek bármelyikére (vagy együttesére) ráakasztjuk a „megváltás” címkét? Arról nem is beszélve, hogy az ilyen „világi” megváltásértelmezés eleve teljesen idegen a teológiai felfogástól.

A halál esetleg?

A halál alól akkor kéne megváltás, ha úgy tekintünk rá, mint ami a „bűn zsoldja” lenne. Az áteredő bűn fogalmával kapcsolatos fenntartásaimat már leírtam. Emellett pedig tudvalevő, hogy a teológusok többsége is úgy gondolja: a fizikai elmúlás (vagyis a halál) a paradicsomi „eredendő ártatlanság” korának is része volt.

Nem magával a halállal van tehát baj, nem az a gond, hogy halál van; az a gond, ha nem tudunk vele mit kezdeni. Ha rossznak tartjuk. Akár a magunk halálát, akár másokét. Ez a helyzet azonban nem ontológiai beavatkozást igényel, nem valamiféle külső „megváltást”, hanem kognitív változást a részünkről.

Persze azt a kognitív változást, amelynek következtében aztán a halálra nyitott szívvel és tiszta derűvel tudunk úgy tekinteni, mint az élet természetes részére, mint olyan határpontra, amely támaszul szolgál és kijelöli helyünket az életközösségben – ezt a változást ugyancsak lehet megváltásnak nevezni, ha valaki akarja. De amint a fejfájás esetében, itt se gondolom azt, hogy ezen elnevezés használata bármi pluszt adna akár a halálhoz, akár az élethez.

Címkék: ,


Hozzászólások:


"...vallásos meggyőződéssel szemben az empírikus érveknek nincs esélyük. A vallásos hit az érzéki tapasztalaton túli valóságba vetett megingathatatlan bizalom. Kérdés, hogy kinek mire irányul a vallásos hite. Az enyém arra, hogy az Isten szeretet, és Jézus él. Ez ellen empírikus érvekkel hiába jönne bárki, mert erről nem (csak) érzéki tapasztalatom van, hanem tapasztalaton túli meggyőződésem.
...
A vallásos elkötelezettséggel szemben észérvekkel operálni olyan, mint franciakulccsal képet festeni. Azaz jó az eszköz önmagában, csak nem alkalmas az adott feladatra."

Kata (oncogito)

(Feanor, 2001 05.24.Index Vallás Filozófia fóruma)



Mivel nyolc év alatt igen sok tekintetben nagyon komolyan megváltozott a véleményem, öröm volt most egy olyan idézetet olvasnom hajdani önmagamtól, amellyel ma is maradéktalanul egyetértek, és amelynek a legkevésbé sem mondanak ellent a mostanában írott posztjaim - a mai sem.



Balázs, te komolyan hiszed, (mert szerintem tudni nem tudhatod) hogy a "kultúránk" megjelenése előtt a törzsi népek bűntelenül éltek?
Hogy csak az a bizonyos utolsó "útszakasz lett sáros"...?
Hogy nem volt vallásuk, hogy Isten nem jelentette ki magát nekik?

Vagy nyolc év alatt arra jöttél rá a magad számára, hogy a Biblia kamu...?



Ez négy kérdés, mindegyik arra vonatkozik, hogy hiszem-e azt, hogy...

a) Nem, és nem is állítottam ilyet.
b) Igen, abban értelemben, amit a posztban felsoroltam: bűnözés, korrupció, nihilizmus stb. Tehát bizonyos tünetekről beszélek.
c) Nem, és nem is állítottam ilyet.
d) Nem, és nem is állítottam ilyet.

Ugyankkor már nyolc (sőt már tizennyolc) évvel ezelőtt is azt vallottam, hogy a Biblia csak halott szöveg, amely az élő Istenről szól ugyan, de önmagában halott. Soha nem voltam Biblia-hívő, a legbigottabb időszakaimban sem.



Balázs, nem akarom a türelmedet próbára tenni - a válaszodat köszönöm és értékelem önmagamnak, nem megyek bele már parttalan vitába.

De egyetlen (vagy inkább két) kérdésem még lenne.
Számodra van-e és ha igen, mi az örömhír...?



Remélem, Kata, nem bánod: önálló posztban válaszoltam.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta