Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, május 01, 2009
14:43
 
Rejtvény, megfejtéssel


A rejtvényként föltett kérdés a következő: Találsz-e valami társadalmilag és pszichológiailag érdekes motívumot ebben a szövegben? Maga a vizsgálandó szöveg majd alább következik; előbb a hozzá tartozó történet.

A történet banálisan annyi, hogy augusztusban le fog járni a jogsim, és úgy döntöttem, összekötöm a kellemetlent a hasznossal. Miután nemrég (konkrétan nagypénteken) újfent meggyomortükröztek, s ezzel együtt készült egy labor is (ami amúgy is szükséges a jogsi meghosszabbításához), kihasználtam a lehetőséget, hogy nem kell elmenni a háziorvoshoz laborbeutalóért, majd laborba, majd megint a háziorvoshoz, hanem egyfüst alatt el tudom intézni az egészet. El is mentem kedd este, én voltam az utolsó kuncsaft valamikor nyolc előtt nem sok perccel. A doktornőt kisebb-nagyobb nehézségek árán sikerült meggyőznöm arról, hogy (az emésztőszervi nyavalyáimat leszámítva) aránylag kutya bajom; miután meghallgatott-megtapogatott, én pedig leolvastam a számokat a vékony piros vonal alatt is, továbbá kiderült, hogy csukott szemmel eltalálom az orrom, a vérnyomásom pedig 130/70, kiállította a papírt, miszerint. Még megdicsérte a koleszterinszintemet, és kérdezte, hogy ez magától ilyen remek-e, majd áttért a vesszőparipájára:

– Birtalan úr, most odaadjuk a papírt, de azért majd el kéne ám menni egy EKG-ra! Mikor is volt utoljára EKG-n?

Mondtam, hogy nemrég (aztán megnézte a kisokosában, és az utolsó bejegyzést 2003-ban találta), de hangsúlyoztam, hogy soha az életben semmi baja nem volt a szívemnek. Nem baj, azért csak menjek el, mondta, elvégre „bizony, lassan már negyven évesek leszünk, nem, Birtalan úr?!”

Mit lehet erre mondani? Kurvára semmi affinitásom nincs ilyen jellegű különprogramokhoz, de elvettem a beutalót. És ezzel el is érkeztünk a tartalomelemzés tárgyát képező szöveghez. A papíron (amelynek a fejlécét majd nekem kell kitölteni), a következő előrenyomtatott szöveg áll:

       T. Ekg!
       Kérem a beteg 12 elvezetéses
       ekg vizsgálatát!


És akkor a rejtvény még egyszer: (eltekintve a helyesírási hibáktól) találsz-e valami társadalmilag és pszichológiailag érdekes motívumot ebben a szövegben?


Alább jön a megoldás.


De ne olvass tovább.


Tényleg gondolkodj el egy kicsit.

Nekem sem tűnt fel először. Másnap, szokás szerint zuhanyozás közben kezdtem gondolkodni, és alig vártam, hogy megtörölközzek: meg akartam nézni, hogy jól emlékszem-e, hogy valóban így szól-e a beutaló. Megnéztem, és jól emlékeztem. Valóban ez áll benne: „a beteg”.

Még egyszer: mi is történt? Elmentem az orvoshoz egy csaknem tökéletes laborleletet fölmutatva. Az egyetlen panaszom, amiről beszámoltam, a jogosítványom közelgő lejárata volt. Vagyis egy merőben adminisztratív ügyben jelentem meg a rendelésen. Hogy merőben adminisztratív, azt a negatív vizsgálatok is megerősítették. És ezek után megkapom a beutalót, amelyben így vagyok nevezve: a beteg.

A pszichológia ezen a téren látványosan előrébb tart, mint az egészségügy általában. Egy-két évtizeddel ezelőtt azt a valakit, akivel a pszichológus foglalkozott, ugyancsak betegnek hívták, esetleg páciensnek. Ez utóbbi szó azt jelenti: szenvedő. Aztán kapcsoltak. Rájöttek, hogy ez az elnevezés több szempontból is előnytelen. Egyrészt a pszichológust és azt, aki hozzá jár, alá-fölé rendelt viszonyba pozícionálja. Van a mindentudó doktor bácsi, aki majd jól meggyógyítja a tudatlan kis páciensét. Ez az alaphelyzet kifejezetten hátráltatja a terápiás munkát. Másrészt ha a pszichológushoz járó valakinek az elnevezése eleve az, hogy „beteg” akkor ezzel ki van mondva, hogy a terápia amúgy se lesz hatékony. Elvégre hogy hangoznék a pszichológus feljegyzésében a terápiát lezáró mondat: „A beteg immár egészséges?”

A pszichológusok többségéhez az utóbbi időben immár nem betegek vagy páciensek, hanem kliensek járnak, azaz ügyfelek. Mint az ügyvédekhez vagy az önkormányzati hivatalnokokhoz. Ez a kifejezés nem címkéz, nem stigmatizál, hanem egyszerűen leírja a helyzetet: az egyik embernek van valami elintéznivalója, amely ügyben a másik ember partnerként van jelen. Aki hallott vagy olvasott már valamit is arról, hogy az indirekt szugggesztióknak micsoda óriási hatásuk lehet, mind pozitív, mind negatív irányban, az pontosan érti, hogy miért jelentős ez az aprócska kis változás.

És azt is érti, ami a magyarországi orvoslásban folyik, ahol is az egészségügy a legfittebb embert is a szó szoros értelmében megbetegíti.

Címkék: , ,


Hozzászólások:


Szívesen írnék kommentet, de ehhez nincs mit hozzátenni, így kerek!
Gratulálok a szemfülességhez!



Nekem elsőre szemet szúrt a "beteg" szó. Megnyugtató volt, mikor elolvastam a megoldást. :)



Ha a világ megmenekül... ;-)



Nem szeretnék a világ megmenekülésének kerékkötője lenni, de nem látom akkorának a problémát, mint Ti. Rémlik egy régi Balázs-poszt, amelyben kifejti, hogy a "Szia X!"-ben a Szia után nem tesz vesszőt, mert azt "Kedves" értelemben használja. Amit én tudomásul veszek, mint ahogy azt is tudomásul veszem, hogy sok szavunk más értelemben is használatos, mint. Pl. az orvosi rendelésen megjelent kliens a beteg. Számomra nincs negatív felhangja vagy kontextusa.
Így aztán rosszul is fejtettem meg a rejtvényt. Azt hittem, az a gond, hogy a megszólított osztály T. EKG, de a beteg nem t.Fernandel



A "Fernandel" természetesen aláírás, nem kapcsolódik a t-hez.

Fernandel



"Számomra nincs negatív felhangja vagy kontextusa."Ez nem erkölcs vagy politikai korrektség kérdése, még csak nem is a nyelvészeté. Ez tisztán pszichológia, közelebbről a szuggesztió tematikája. igazolható, hogy az olvasott és hallott kifejezések tudattalanul is hatnak az emberre, akkor is, ha az illető számára "nincs negatív felhangja vagy kontextusa". Nemcsak az egészségügyben, hanem máshol is.

További spekulációk helyett ajánlom Varga Katalin és Diószeghy Gábor Hűtésbefizetés, avagy a szuggesztiók szerepe a mindennapi orvosi gyakorlatban c. könyvét.



Hogy a tudattalanomban mi zajlik, arról értelemszerűen nehézkes számot adnom. Személy szerint úgy érzem, a kliens hűvösebb, távolságtartóbb kifejezés a(z általam megszokott) beteg-nél. De hát ez nyilván egyedi és egyéni elbírálás kérdése (is). Miközben (engem) nem zavar a beteg elnevezés, a bejegyzéseddel csont nélkül egyetértenék az ápolt kifejezés kapcsán. (Remélem, írásom megmaradt a hozzászólás kategóriájában, és nem lóg át a spekulációéba.)

Fernandel



A kliens valóban távolságtartóbb. Épp ez a lényeg! A "beteg" szó kvázi hozzákötözi az embert az orvoshoz. A "kliens" szó a távolság felhangjával rámutat arra, hogy nincs szó holmi ontológiai függőségi viszonyról: ez egy munkakapcsolat, amelyben ugyanaz az érdekem, mint amikor a vízvezetékszerelő szétbarmolja a fürdőszobámat: hogy mielőbb legyen vége, és mielőbb minél nagyobb távolságra tudhassam magamtól mind őt, mind a kettőnk viszonyát.

A "beteg" szó használata teljesen az orvosra hárítja a gyógyulásért való felelősséget. A "kliens" szó (mivel mellérendelt viszonyt feltételez) implikálja az együttműködést.

Nem véletlen, hogy a pszichológiában nem beszélnek "kliensségelőny"-ről, hiszen az miért lenne előny, ha valakinek az ügyfele vagyok bizonyos ügyben? Viszont a betegségelőny kifejezés teljesen bevett. Továbbiakért lásd Google. :P



Ja igen: Balázs, szerinted 100 kliensből hánynak a tudatalattiját manipulálja a páciens szó "szenvedő" jelentése? (Kliens: az ókori Rómában a patrónustól függő, nem teljesen szabad ember [kiemelés tőlem, F.].)

Fernandel



Én nem beszéltem manipulálásról, hiszen ez szándékosságot föltételezne, csupán önkéntelen hatásról de mindegy.

Ebben a szövegösszefüggésben mind a "páciens", mind a "kliens" szó tényleges etimológiája irreleváns. (Akkor is, ha a posztban utaltam rá.)

Úgy gondolom, 100 kliensből 100 tisztában van azzal, hogy a "páciens" szó azt jelenti, hogy "az a valaki, akinek orvoshoz kell járnia vagy aki kórházban fekszik".

Kérj meg száz embert, hogy rajzoljanak le egy embert, aki valakinek a "kliense". És kérj meg száz másikat, hogy rajzoljanak le egy embert, aki valakinek a "páciense". Aztán hasonlítsd össze a kétszáz rajzot, és nézd meg, hogy van-e szignifikáns különbség a két csoport között arra vonatkozólag, hogy a rajzolt figura

a) áll/ül, illetve fekszik
b) milyen ruhában van: öltönyben/kosztümben, illetve pizsamában/fürdőköpenyben.

További szempontok az elemzéshez: hatékonyság, esély, szabadságfok stb.

További ajánlott olvasmány: Tolókocsi vagy kerekesszék? (Poéngyilkosság: a mozgéássérült szerző szerint az egyedüli elfogadható válasz: tolókocsi.)



nekem nem tűnt fel a "beteg"... lehet, hogy mert az orvosoktól annyira megszokott, hogy az ember már fel se veszi. mint a papoknál a "bűnös".

azt hittem, a páciens azt jelenti, türelmes. (biztos csak az angol kavart be.) na, türelemre szükség van a mai egészségügyben :D



Szerencsére (hihi, bocsánat) a pszichológus is magához tudja kötni a kliensét, akár betegnek hívja, akár nem. De most hagyjuk a horrorsztorikat. Lényeg az, hogy nincs egészséges ember, csak rosszul kivizsgált beteg:) Ilyenformán jogos, hogy Téged is annak tartanak, nem? (Amúgy ha a beutaló előre nyomtatott szöveget tartalmaz, ne vedd magadra!)


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta