Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, május 29, 2009
12:43
 
Teccikérteni?


SzalacsiFüggetlenül attól, hogy az énképével összefér-e, csaknem mindenki röhögött már Szalacsi Sándoron, aki szerint az Árpád – aki a vízbűl veszi ki a zoxigént – jómunkásember, és hogy engedélyt kapott egy „háromszázezer, harmincezer literes” víztartályra...

A zoxigénnel meg úgy általában az ojjektummal aktuálisan nem foglalkozom, a „háromszázezer, harmincezer literes víztartály” viszont elgondolkodtató. Mégpedig azért, mert miközben Szalacsin röhögünk, a legtöbbünknek halvány fogalma sincs arról, hogy mennyi az a háromszázezer liter, illetve mennyi a harmincezer liter. Az egyik baromi sok. A másik csak nagyon sok. Vagy fordítva?

A számvakság gyakori jelenség köztünk, átlagos jómunkásemberek között. Azt jelenti, hogy iszonyatosan nem tudjuk megbecsülni, hogy egy „nagy szám” voltaképpen mekkora.

Carl Sagan Az éden sárkányai – Tűnődések az emberi intelligencia evolúciójáról című könyvét olvasom, és ebben találtam meg az ún. kozmikus naptárt. E naptár az ősrobbanás óta eltelt 15 milliárd évet egy naptári évre vetíti, és ily módon hatékonyan érzékelteti, hogy a „nagyon régen” és a „borzasztó régen” milyen viszonyban állnak egymással.

E naptár szerint a Nagy Bumm január 1-jén volt, a naprendszerünk szeptember 9-én keletkezett, a Föld szeptember 14-én, az első dinoszauruszok pedig szenteste bukkantak fel, és négy nappal később ki is haltak. Az első emberek szilveszter éjszakáján jelentek meg, fél 11-kor. A földművelést éjfél előtt 40 másodperccel fedezték fel, az első városokakt éjfél előtt 15 másodperccel kezdték építeni. A trójai háború és Izrael Egyiptomból való kivonulása 23.59.53-kor történt, Krisztus születése 23.59.56-kor, az európai reneszánsz és Amerika felfedezése 23.59.59-kor. Az utolsó másodperc, az éjfél pillanata sűríti magába az írásbeliség nagy mértékű elterjedését, a felvilágosodást, a tudományos-technikai forradalmat, a két világháborút, az atombombát, az első űrutazásokat és az informatika térhódítását.

Az ilyen naptárak, ahogy Sagan írja, alázatra intenek. Nekem emellett azonban lendületet is adott, hogy megvalósítsam egy régi tervemet. Számtalanszor szóba jött már, hogy az ember hárommillió éves múltra tekint vissza ezen a bolygón, és ezen időszak nagy része alatt ugyanolyan ártalmatlanul élt a környezetében, mint a cápák, a csörgőkígyók vagy a tarantulák, ezzel szemben a mi civilizációnk, a létrejöttétől eltelt alig tízezer év alatt csaknem azutolsó lépést is megtette az önmaga kipusztítása felé vezető úton.

De mennyi is az a hárommillió év, ami a Homo nem első képviselői megjelenése óta eltelt? És mennyi ebből az a kétszázezer, amit Homo sapiens-ként töltötütnk itt? És ehhez képest mennyi a tízezer?

Tegnap éjszaka nekiálltam és kiszámoltam. Alább egy olyan naptár következik, amely valamivel kevesebb mint 3 millió évet vetít ki egy évre.

Január: Megjelenik az első ember (Homo habilis). Fenntartható módon él a környezetében.
Február: Az ember fenntartható módon él a környezetében.
Március: – " –
Április: – " –
Május: – " –
Június: – " –
Július: Megjelenik a Homo erectus, és fenntartható módon él a környezetében.
Augusztus: Az ember fenntartható módon él a környezetében.
Szeptember: – " –
Október: – " –
November: – " –
December: Megjelenik a Homo sapiens, és egy ideig fenntartható módon él a környezetében.

De meddig is? Nézzük meg lebontva a decemberi eseményeket!

Dec. 1. Az ember fenntartható módon él a környezetében.
Dec. 2. – " –
Dec. 3. – " –
Dec. 4. – " –
Dec. 5. Megjelenik a Homo sapiens, változatos kultúrákat hoz létre, miközben fenntartható módon él a környezetében.
Dec. 6. Az ember fenntartható módon él a környezetében.
Dec. 7. – " –
Dec. 8. – " –
Dec. 9. – " –
Dec. 10. – " –
Dec. 11. – " –
Dec. 12. – " –
Dec. 13. – " –
Dec. 14. – " –
Dec. 15. – " –
Dec. 16. – " –
Dec. 17. – " –
Dec. 18. – " –
Dec. 19. – " –
Dec. 20. – " –
Dec. 21. – " –
Dec. 22. – " –
Dec. 23. – " –
Dec. 24. – " –
Dec. 25. – " –
Dec. 26. – " –
Dec. 27. – " –
Dec. 28. – " –
Dec. 29. – " –
Dec. 30. Az ekkor élő mintegy 10 millió ember kb. este 6-ig fenntartható módon él a környezetében. Ekkor az e pillanatban létező több ezer kultúra egyikében kipróbálják a táplálékhoz jutás egy új stratégiáját, amely hatékonynak, hosszú távon (tehát egy nap leforgása alatt) azonban fenntarthatatlannak bizonyul. A többi kultúra emberei továbbra is fenntartható módon élnek a környezetükben.
Dec. 31. Az év utolsó napján egyebek közt a következők történnek:

Reggel 6-kor megjelennek a sumerek. Mintegy 50 millió ember él a Földön.
10 órától csaknem fél 12-ig virágzik az egyiptomi óbirodalom.
10.30-tól délután fél 2-ig prosperál a krétai civilizáció.
13.30-kor Hammurápi prezentálja nevezetes törvényoszlopát.
14 óra környékén az emberiség létszáma 100 millió fő.
14.30 tájban Mózes kivezeti a népet Egyiptomból.
Du. 3 előtt nem sokkal Salamon fölépítteti a jeruzsálemi Templomot.
Fél 5 körül játszódik a zsidók babiloni fogsága, valamivel több mint 12 percen keresztül.
18.05-kor, amikor 200 millió ember él a Földön, megszületik Jézus, akiről csaknem egy órás vitatkozás után,
19.03-kor deklarálják, hogy egylényegű Istennel.
20.44-kor Árpádék bejönnek Vereckénél.
21.30-ra a Föld népessége 400 millió fő.
22.29-kor az európai ember megjelenik Amerikában, hogy módszeresen kiirtson több millió őslakost. Ennek dacára
23.05-re 800 millió ember él a Földön.
23.41-kor az emberiség lélekszáma 1,5 milliárd fő.
23.43-tól 23.48-ig lezajlik két világháború és ledobnak két atombombát, ennek ellenére
23.51-re a Földön élő emberek száma eléri a 3 milliárd főt. Ekkor jelenik meg Rachel Carson Néma tavasz című könyve. Ennek hatására tömegek kezdenek ráébredni, hogy nagy baj van: az eddigi hiedelmekkel szemben az élő környezet nem bír el mindent, az öngyógyító képessége nem korlátlan, és igenis lehet benne visszafordíthatatlan károkat okozni – és ezt már meg is tettük.
23.58: az emberiség lélekszáma 6 milliárd fő.
23.59 és fél másodperc: az emberiség lélekszáma 6 milliárd 500 millió fő.

És még két adat.

Csaknem egy évnyi kiegyensúlyozott élet után (kiegyensúlyozott: vannak problémák, akár komolyak is, de nem veszélyeztetik a faj fennmaradását) az emberek először december 31-e délelőttjén kezdik alapvetően rosszul érezni magukat.

Az a gondolat, hogy „egész emberi létünk arról tanúskodik, hogy az ember eredendően gyarló”, szilveszter napján valamikor kora este bukkan fel először, hogy aztán gyökeret verjen az emberek agyában. Kora este – valamikor sötétedés után.

Kérem, kapcsolja ki.

Címkék: ,


Hozzászólások:


Ha jól emlékszem, Ópusztaszeren láttam egy mammutfenyő szeletet kiállítva, rajta az évgyűrűkön különböző történelmi eseményeket, pl. Jézus születési idejét bejelölve. Megrendítő volt. Azóta is sokszor eszembe jut, hogy mik vogmuk.

béefá



Elnézést, magamat kell javítanom: Nem Jézus születése, a honfoglalás amit jelöltek, bár a fa életkora kb. Jézuséval egyezik.

béefá



Kitünö szemléltetés! Ha az exponenciálisan növekvő létszámszaporulatot tartjuk szem előtt, akkor mi ez, ha nem a rákos sejtek fejlödésének a forgatókönyve?



Elgondolkodtató a 3 millió éves számolgatós. (Meg nagyon ügyes is vagy, gratula!) A "rákos sejtek" hasonlat felbukkan pl. a Mátrixban is, történetesen egy gép szájából. A kérdés az, hogy mi fog történni újév napján? A 6,5 milliárdból 6,49 milliárd kiirtja egymást, és a megmaradó 10 millió visszatér a december 30-a délutánja előtti életmódhoz? A Föld számára valószínűleg ez lenne az optimális megoldás. Egy vékonyka, önző hang azért megkérdezi bennem: és akkor az elmúlt tízezer év (vélt vagy valós) eredményei? Platón, Kant, Russell? Jézus, Buddha, Konfuciusz? Newton, Einstein? Garfield, Pom-Pom, Kázmér és Huba? Ez mind eltűnik? És ha eltűnik, vajon nyerünk, vagy veszítünk rajta? (Innen már csak egy lépés: mi végre vagyunk a világon? Az ember céljának, ha van, betöltéséhez vajon szükségünk van-e/volt-e mindarra, amit fent nevezettek létrehoztak? Ha nincs célja a létezésünknek, akkor ki kell majd találnunk egyet? Vagy a cél nélküliség nem jelent értelem- és jelentőségnélküliséget is? Vagy ha igen, akkor baj-e, hogy az emberiség mint olyan teljesen jelentéktelen az univerzum szempontjából? Ettől még lehetünk boldogok?) És a legönzőbb kérdés: mindez még az én életemben lesz? Csak mert lehet, hogy bölcsebb megoldás rezignáltan beletörődni a megváltoztathatatlanba, de én még nem állok ilyen magas szellemi szinten...
Ádám



Ádám, azt ugye te is tudod, hogy ha e kérdések mindegyikére választ akarna adni valaki, akkor a válasz kb. negyvenezer oldalt tenne ki? És mire eljut odáig, hogy kb. a 30 ezrediket írja, addigra valszeg már rég másként gondolja azt, amit az első húszban leírt. (Jobb esetben legalábbis, mert a hosszú távon változatlanul gondolkodó emberektől az Isten óvjon.)



Szia Ádám, szerintem a Föld számára nem értelmezhetö az, hogy mi az optimális megoldás. Tudjuk, hogy valamely korábbi földtörténeti korban az oxigén még mérgezö gáznak számított. A kérdést tehát valószínüleg mégis csak úgy kellene feltenni, hogy az ember számára mi az optimális megoldás? Na most itt jön a bökkenö, hogy ma a természetet leigázó ember úgy gondolja, olyan bolygón is élhet, mely már csak összefüggö városokból áll. Ha jól emlékszem a csillagok háborúja egyik epizódjában láttam ezt a förtelmet: vörös és más goromba színekben tündöklö háttér elött ürhajók végtelen sora húz el egy high-tech felhökarcolókból, álló sivatag felett. Nos pont ez a nyilván beteges lázálom a mi problémánk, mert gyanakvás nélkül elhisszük, hogy egy ilyen világ tényleg létezhet... Aki ilyen délibábokat kerget az nyilvánvalóna teljesen el van szakadva a valóságtól és egy virtuális világban él. Az angol úgy mondja "disconnected". Az Új Reneszánsz egyik fö alappillére pont abban rejlik, hogy az (elvevö) embert megróbálja ráébreszteni erre a kóros szellemi állapotra.



Szia Balázs! Nekem elég lenne egyetlen kérdésre válaszolnod, ha tudod a választ, és elég, ha egy mondatban összefoglalod (amely nem a 42). :))

Szia Sztefanó! Még gondolkodom rajta, h valóban nem értelmezhető-e a Föld számára az optimális megoldás, kérek pár napot. A "rákos sejtek"-hasonlat szempontjából azonban gyanítom, a _jelenlegi_ állapotban hasznosabb (ha nem is optimális) lenne a december 30-a délután. Az összefüggő város-sivatag (hm... érdekes, hogy a sci-fi szerzők inkább város-dzsungelnek nevezik) nem csak a Star Warsban bukkan fel, hanem pl. Asimov Alapítvány-írásaiban is (amelyek SW előtt kb. 30 évvel születtek). Érdekes az is, hogy Asimovnál nem ökológiai katasztrófa okozza Trantor (a Galaxis fővárosa - az egész bolygó egyetlen város) bukását, hanem a társadalmi tehetetlenség, meg persze az emberek önzése, hatalomvágya. Még az jutott erről eszembe: vicces, hogy általában a sci-fi műfaját optimistának, a fantasyt pedig (amennyiben a jövőben játszódik) pesszimistának szokták tartani, mivel előbbi a technikai civilizáció diadalát hirdeti (akár egy vagy több nagy háború, természeti kataklizma stb. után), utóbbi pedig annak bukását, és az "azután" kialakuló új renddel foglalkozik.

Ádám



Ádám, a hozzászólásodban megolvastam a kérdőjeleket. 16 van belőlük. Kurva hosszú lenne erre az egymondatos válasz... :P



Rendben, Balázs, de nekem elég lenne a 16-ból egyetlen egyre válaszolnod:) (Megjegyzem, Brúnó megtette ma, igazi panteista választ adott:D)
Ádám



Válassz egyet a 16-ból, és megpróbálok válaszolni. :)



"Ettől még lehetünk boldogok?" :D :P



Lehetünk. :P



Ádám, bocs: közben rájöttem, hogy nem egyszavas, hanem egymondatos választ vártál. Úgyhogy a legfrisebb versemről vedd úgy, hogy neked szóló válasz.



Balázs, köszi, fel is merült bennem, h a vers pl. milyen jó válasz a feltett kérdésre:)
Egyébként továbbra is azt gondolom, hogy ha valaki tudja a választ, akkor akár egyetlen mondatban is el tudja mondani, nem kell hozzá negyvenezer oldal.
De asszem kezdünk kicsit offtopic lenni:)
Ádám


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta