Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, július 31, 2009
19:25
 
Nyaralás


Nyaralás! :-D

Címkék:


 
Egy meleg nap



„Csütörtökön is – ahogy azt az elmúlt napokban is tapasztalhattuk – sok-sok napsütés várható, csapadék estig kizárt. Igazi strandidő várható, 30 és 35 fok között alakul a csúcshőmérséklet.”

(Köpönyeg.hu, 2009. július 30.)



Ilyen időben az élet csaknem egyetlen helyes útja, ha az ember egy badacsonyi olaszrizlingből készült nagyfröccsel fölfegyverkezve, egy szál fürdőnadrágban hever a badacsonytomaji strandon, negyedórával egy lángos után, illetve félórával fürdés előtt.

Nem véletlenül használtam azonban a „csaknem egyetlen” kifejezést. A fenti program – a ma esti indulást követően – ugyanis csak szombattól lesz esedékes számunkra két hétig. Tegnap Tomival más programunk volt. Öltönyös-nyakkendős programunk.


A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény július 1-jén, szerdán lépett hatályba, és úgy terveztük, hogy aznap reggel 8-ra megyünk oda, hogy bejelentkezzünk esküvőre. Aznap azonban a Köztisztviselők Napja miatt munkaszüneti nap volt az önkormányzatoknál, másnap nem tudom, mi volt, így végül 3-án, pénteken reggel mentünk oda, nem kis szorongással. Enyhén szólva nem voltunk meggyőződve, hogy problémamentesen zajlik majd a dolog. Mi lesz, ha pofákat fognak vágni, vagy akár ha nyíltan lebuziznak? Vagy akár, ami még rosszabb lenne: mi lesz, ha nem is hallottak a törvényről (hiszen kisebb gondjuk is nagyobb ennél), és megalázva, dolgunk végezetlenül kell távoznunk?

Semmi ilyen nem történt. Félszegen kopogtunk a 112-es ajtón, és amikor a kilépő hölgynek mondtuk, hogy kezét csókolom, élettársi kapcsolatot szeretnénk bejegyeztetni, a világ legtermészetesebb hangján, mosolygós arccal és tisztelettudó hangon mondta, hogy foglaljunk helyet... Teljesen zökkenőmentes volt az egész: a hölgy kicsit zavarban volt ugyan, de egyrészt a zavar a helyzet új voltának szólt, másrészt ezt inkább csak sejteni lehetett. Végig nagyon kedves volt, és igyekezett, hogy egyetlen hang- vagy arcrezdüléssel se éreztesse velünk, hogy mi esetleg „szokatlan” ügyfélnek számítunk. Ha volt is valami averziója a melegekkel kapcsolatban, akkor azt nagyon jól titkolta, és számunkra egyáltalán nem derült ki. A nevét nem tudjuk, de utólag is nagyon hálásak vagyunk neki.

A procedúra egyik értelemszerű eleme az időpont egyeztetése volt. Ehhez vad mobilozásba fogtunk (a hölgy türelmesen várt). A törvénnyel kapcsolatos averziómról már írtam korábban; eldöntött tény volt, hogy nem akarunk nagy felhajtást: nem mi döntöttünk úgy, hogy "most már megérett az idő, hogy összeházasodjunk", hanem a politikai helyzet alakult úgy, ahogy – és hát a dolog valójában se nevét, se joghatását tekintve nem házasság hivatalosan. Úgyhogy nem szombatot és nem házasságkötő termet, hanem csütörtököt és az önkormányzati tárgyalót választottuk. A kérdés az volt, hogy melyik az a csütörtök, amikor a két felkért tanúnk (Tominak Steoboy, nekem J. Laci) bizonyosan ráér. Így aztán a megbeszélt időpont a tegnapi nap lett.

A „felhajtás” nem dichotóm valami, hogy vagy van, vagy nincs. A „nem nagy felhajtás” és a teljes felhajtásmentesség között sok átmenet van. Az egyik kis felhajtás például a nadrágom szárára vonatkozott, ugyanis az elmúlt hetekben vettünk nekem egy öltönyt, mivel amúgy nem rendelkezem ilyen holmival. Meg vettünk inget is, ami így leírva roppant egyszerűnek tűnik, azonban ha két, kinézetre egyforma inget akar venni az ember, de teljesen különböző méretben, akkor az önmagában bő egy órás elfoglaltság. És vettünk karikagyűrűt is – amint azt a mellékelt ábra mutatja.

Szóval tegnapra szabadságot vettünk ki (azaz csak Tomi, mert én a főnökömtől nászajándékba kaptam ezt a napot). Fél egyre volt kitűzve a kezdés, mi negyed előtt már ott voltunk a két tanúval, plusz Gáborral, akit megkértünk, hogy fényképezzen. Iszonyú meleg volt, de olyan izgatottak voltunk, hogy észre sem vettük. Megint csak aggódtunk, hogy mi lesz, ha valaki beszól, mi lesz, ha az anyakönyvvezető valami baromságot talál mondani. Szerencsére semmi ilyesmi nem történt.

Bekopogtunk, mondtuk, hogy fél egyre van időpontunk. Egy hölgy (nem ugyanaz, mint négy hete) nagyon kedvesen elkérte a személyiket, és egyáltalán nem nézegetett bután összevissza, hogy na és hol a menyasszony. Aztán kisvártatva megjelent az anyakönyvvezető. Meglehetősen meglepődtünk; korábbi tapasztalataink alapján meggyőződésünk volt, hogy az állam a kizárólag női anyakönyvvezetőkkel kompenzálja a kizárólag férfi katolikus papságot – ehhez képest a mi anyakönyvvezetőnk kifejezetten férfi volt.

A szertartás gördülékenyen zajlott, és nem egészen tíz percig tartott. Az anyakönyvvezető zavarban volt ugyan, de ezt kedvesen adta elő, és nagyon udvariasan és barátságosan viselkedett. A 2/2009-es anyakönyvi szám jutott nekünk. A kerületünkben az 1-es számot egy leszbikus pár vitte el.

A „lagzi” ugyancsak 5 fős volt; a Borbíróság nevű étteremben ettünk és ittunk, méghozzá roppant finomakat. Aztán hazajöttünk, és stílszerűen átemeltük egymást a küszöbön. Nekem ez aránylag könnyű volt, Tomi azonban a maga 58 kilójával vagy háromszor nekifutott az én 82-mnek. De hősiesen vette az akadályt.

Szóval össze vagyunk regisztrálódva, és minden előzetes tervünk ellenére meg vagyunk hatódva.

Holnaptól pedig élünk tovább ugyanúgy, mint évek óta.

Címkék: , , ,


kedd, július 28, 2009
12:12
 
Két pszichobagatell


Ilyen következményekkel járhat, ha egy meleg nyári nap estéjén, úgy 23 óra tájban az ember az erkélyen egy szál gatyában állva, egy pohár jégbe hűtött Unicummal a kezében bámulja hosszasan a Sas-hegyet:



Doktor úr, tán megéri az őszt ön. Én nem.
Kivéve, ha jól táplálom ösztönénem.



A világra új ablakot én ha tárok,
védtek-e majd akkor is, ó, énhatárok?!

Címkék: , ,


szombat, július 25, 2009
09:33
 
A címükben „Harry Potter” szókapcsolatot tartalmazó filmekről


Miután vén fejjel – legalábbis túl az emberélet útjának felén – nyilvánosan Harry Potter rajongónak vallottam magam, mi több, a könyvemben Expecto patronum! címen külön fejezetben taglalom a Potter-könyveket, időszerűnek tartom, hogy végre – a hatodik Potter film abszolválása után – írjak pár szót a filmadaptációkhoz való érzelmi viszonyomról.

Nos, a filmek az érzelmek olyan széles skáláját mozgatták meg bennem, hogy egy zsiráf mind a nyolc ujját megnyalná tőle. 2001-ben izgatott türelmetlenséggel (vagy türelmetlen izgalommal) vártam az első film bemutatóját. Majd jöttek az új és újabb érzések: az öröm (hogy elérkezett e bemutató napja), a csodálkozás („Jé, de furcsa, hogy ezt így oldották meg!”), időnként – egy-egy ügyesen kivitelezett látványelemnél vagy gegnél – a jóleső tetszés – majd pedig a csalódás, felháborodás, dühöngés, tombolás, végül a fásultság és a tömény unalom.

Mona LisaNem tudom megmondani, hogy önmagukban milyenek a Potter-filmek, mert nem tudok elvonatkoztatni a könyvektől. Ami talán annyira nem nagy baj, hiszen a filmek állítólag a könyvek alapján készültek. Ez az „állítólag” persze nem igazságos, mert a filmekben föl lehet ismerni a könyveket. Pontosan úgy, ahogy a mellékelt (általam az imént alkotott) képről is teljesen egyértelmű, hogy minek a másolata. Benne van a jellegzetes vonalvezetés, ott vannak a tipikus színárnyalat-eltérések. Ami pedig az árnyaltságot és a mondanivaló komplexitását illeti: azt hiszem, ez a kis gif egész pontosan annyira árnyalt és komplex az eredeti festményhez képest, mint a Potter-filmek a könyvhöz képest.

Kétségtelen, hogy a filmekben minden technika ott van, ami a 21. század elején egy filmtől elvárható. Suhannak a villogó izék ide-oda, térbeli hangokkal izélődnek a bigyók, a szereplők és a kellékek épp hogy le nem jönnek a vászonról, szóval roppant látványos az egész. Épp csak az a valami nincs meg bennük, amitől a könyvek az életemben azt a helyet foglalták el, amit. (Nem tudom megmondani, hogy pillanatnyilag a sorozat hanyadszori újraolvasásánál tartok.) A karakterek egy-, maximum kétdimenziósak, és ez az egy-két dimenzió pont úgy lett összeválogatva, hogy az eredmény egyszerűen szánalmas.

Hogy ne egy főszereplőt emeljek ki: aki ismeri azt a stílust, ahogy a könyvbeli McGalagony professzor felbőszült oroszlánként készül leharapni valamelyik diák fejét, ha az házirendet sért, az jó eséllyel mélabúba esik a filmbeli McGalagony rosszalló, leginkább tehetetlen fejcsóválásától. Aki végigkísérte Neville jellemfejlődését az évek során, elsősorban ötödévben, amikor a szüleit az őrületig kínzó halálfalók szabadlábra kerülnek, az egyszerűn nem érti, hogy az a nagyra nőtt málé mit keres a vásznon. Akinek már ugrott görcsbe a gyomra Piton kisstílű, ám de ezerszínű alattomosságaitól és kirobbanásaitól, az szinte a stáb helyett szégyelli magát, amikor azt látja, hogy a film-Piton állandóan olyan hangon beszél, mint az, aki attól fél, hogy menten összefossa magát.

Nagyon látványosak a filmek, ezt még egyszer hangsúlyozom. Meg fogom nézni a hetedik kötetből készülő két filmet is. De tudom, hogy ugyanúgy nem lesznek versenyképesek a saját Harry Potter-világommal, mint ahogy a megelőző hat sem rúgott labdába.

Címkék: ,


péntek, július 24, 2009
10:51
 
Kánikulai délelőtt


Brúnó blogjából nyúltam egy az egyben. Tessenek parancsolni, hideg vizes borogatás vagy frontális ütközés helyett ez is megteszi ilyen időben.

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

„A helyszínen megállapítást nyert, hogy a fent nevezett személy, a birtokában lévő lőszereket szétszerelte, azzal játszott, melynek során az a kezében elműködött!”

„Négyen voltak, három rendész és két németjuhász kutya.”

„Felszólításomra azt válaszolta, hogy azt csinál, amit akar, majd szoknyáját felkapta és hirtelen lekuporodva újra a lépcsőre folyatta. A szabálysértés ténye több méter hosszan csordogált.”

„Körözést rendelek el személy elleni lopás szabálysértés bűncselekménye miatt ismeretlen tettesnek, aki a Budapesti Keleti pályaudvaron Bor Béla sérelmére személyi tulajdon elleni lopás szabálysértése bűncselekményét módszer nélküli módszerével elkövette.”

„A bogádi faluszélen leszállított biciklis ember legudvariasabb cselekedete az volt, hogy nem vert meg.”

„A hullán gatyáján kívül semmi személyazonossági igazolvány nem volt.”

„A társadalmi tulajdont sértő bűncselekmények száma az utóbbi öt évben hullámzóan stagnált, a trend lefelé mutat.”

„Verekedéshez mentem ki, ahol a verekedő elküldött melegebb éghajlatra. Én elmentem, majd másodmagammal visszatértem.”

„Tetten értem, amint a padon fecsegve csavargott.”

„És akkor bejött az irodába két női hölgy.”

„A helyszínen a bizottság egy emberi bélsárral szennyezett gatyát talált. Valójában szaros gatya.”

„A feljelentő szerint bevitték a nudistákat a rendőrségre, ahol megruházták őket.”

„Kaposváron a lakásához tartozó garázsban egy házilag készített kispuskával A. Béla 40 éves munkanélküli egy esetben halántékon lőtte magát és a helyszínen meghalt.”

„Az elkövető vékony, csenevész volt, leginkább az iti figurájára emlékeztet.”

„A hulla még reggel összeveszett a feleségével, majd elment a kocsmába. Mikor dél körül hazajött, megevett egy fél literre való tejfeles bablevest, majd arra megivott egy ugyancsak fél literre való asztali fehérbort. (Bűnjelek csatolva.) A hulla ezután még egy kicsit veszekedett a feleségével, majd kiment az istállóba és borjúkötélre felkötötte magát. A hulla azonnal meghalt.”

„A férj egy idegen nővel ment a kocsiján, karambolozott. A helyszínen megjelent a feleség is. Mondta a rendőrnek, hogy férjének nincs sérülése, de otthon majd lesz.”

„Véres volt az egész kultúrház. Látszott, hogy nem író-olvasó találkozó volt előtte.”

„Gyanúsított a husáng felemelése által elkövette a hatósági közeg elleni erőszak kísérletének vétségét, tekintetbe véve, hogy a hivatalos sapka kétségkívül az intézkedő közeg fején helyezkedett el. Mindazonáltal a helyzet gumibot útján megnyugtatóan rendezésre került.”

„A gyanúsított gépkocsijával Komló belterületén elütötte a vele azonos irányban haladó ismeretlen személy által hajtott kerékpárost.”

„Az esti órákban ismeretlen tettes felgyújtott egy utcai könyvesboltot. A kár nem haladta meg a hasznot.”

„Csatolva egy darab Feljelentési jkv. – melyben a sértett közli, hogy feltörték a Varbulg tip. szgk-ját és abból eltulajdonították 1 db Pianyér tip. rádiós magnóját, valamint 1kg. kv-t.”

Szembesítésen hangzott el: „Ezzel a vigyorral az inkvizíció idején kínoztak.”

„Kapott egy monoklit, pedig jól lát és nem is nemes.”

Címkék: ,


csütörtök, július 23, 2009
15:59
 
Egy régi kedvenc, újratöltve


Épp levelet írok valakinek. És hosszas tanakodás után arra jutottam, hogy az alábbi Anthony de Mello-történetet mégsem írom le neki, mert még a látszatát is el akarom kerülni annak, hogy kioktatom.

Itt viszont közreadom, hátha van, akinek használ. (Nekem használt.)



A Mesternek volt egy kedvenc, féltve őrzött teáscsészéje. Történt egyszer, hogy az egyik tanítvány egy napon ügyetlenségből leverte, és ripityára törte. A tanítványnak főtt a feje, mert rettenetesen félt a Mester haragjától. Végül vett egy nagy levegőt és elé állt:
      – Mester, ugye jól értettem meg a tanításodat, hogy egyszer mindennek eljön a vége?
      – Így van, fiam, ez egy nagy igazság.
      – Hát, Mester, a te csészédnek most jött el...

Címkék: , ,


szerda, július 22, 2009
09:08
 
Cicológia


Mi az élet egyetlen helyes útja akkor, amikor az ember több ezer évnyi teher súlyával a vállán történt ébredése után, fásultan és törődötten dolgozni indul, és a lépcsőházban talál egy magányos, szürke cirmos cicát, aki remeg a félelemtől, és olyan keservesen miákol, hogy a szív megszakad tőle?

:,-(

Címkék: , ,


péntek, július 17, 2009
10:54
 
Valami jó is


Terrorist and proud of it. :-D

Címkék: ,


kedd, július 14, 2009
15:34
 
EMK 1.1


Amikor Marshall B. Rosenberg publikálta az erőszakmentes kommunikáció (EMK) rendszerét, nem „az élet egyetlen helyes útját” nyilatkoztatta ki, hanem az általa kialakított, számára hasznosnak bizonyuló emberképet, valamint az ebből fakadó kommunikációs módszert kínálta fel továbbhasznosításra mindazoknak, akik nyitottak rá. A „továbbhasznosítás” szót úgy értem, hogy ez jelenti egyrészt az egyszerű felhasználást, de nem tilos a rendszer továbbgondolása, finomítása sem.

Az EMK egyik hazai apostola, Jónai Éva Hava például bevezette az EMK négy lépésének színekkel való jelölését. Az általa tartott tréningen több szemléltető eszközök is e színeket viseli, így a zsiráftanoncok nemcsak verbálisan és fogalmilag, hanem vizuálisan is el tudják különíteni egymástól a megfigyelést (kék), az érzést (piros), a szükségletet (sárga) és a kérést (zöld).

Amikor a valahai baráti körünkben elkezdtünk tudatosan foglalkozni az EMK-val, Brúnóból egyszer csak kijött a kreatív, és mindannyiunkat megajándékozott egy-egy általa készített EMK-rózsafüzérrel.

A „rózsafüzér” nevű kegytárgynak a katolikus vallásban eredetileg nincs jelentősége önmagában: csupán egy segédeszköz, amelynek alkalmazásával a hívő, aki az üdvösség titkairól az Üdvözlégy ismételt imádkozásával elmélkedik, mindig tudja, hogy éppen hol tart. Egy idő (pontosabban sok imádkozás) után természetesen kiépül egy természetes reflex: maga a tárgy megpillantása vagy kézbe vétele képes előidézni az emberben az Istenre hangolódást. Ezért fogalmaztam úgy, hogy a rózsafüzérnek eredetileg nincs jelentősége önmagában.

Az EMK-rózsafüzér célja is az, hogy emlékeztessen, hol is tartok a kommunikációban. Hiszen az egész rendszer alapja a reflexió: ahelyett, hogy a bennem kavargó katyvaszt első indulatomban, agyatlanul és felelőtlenül ráokádnám a másikra, különválasztom a kommunikációt hátráltató elemeket (pl. általánosítás, ítélkezés, csak számomra érthető metaforák) a kommunikációt segítőktől, és ez utóbbiakat is rendszerezem aszerint, hogy „hol is járok” éppen: a külső világban (a megfigyelésnél vagy a kérésnél), avagy önmagam vagy a partner belső világában (az érzéseknél és szükségleteknél).

Valódi élethelyzetekben értelemszerűen kicsit visszatetsző lehet a partner szemében, ha a vele való beszélgetés közben egy színes golyókból álló bigyóval játszadozom. Amennyiben azonban a közeg egy EMK-tréning, avagy a partnerem is meg én célzatosan azért ülünk le, hogy egy konfliktust „lezsiráfozzunk”, akkor semmi visszásság nincs egy ilyen segédeszköz alkalmazásában. Ami pedig a valós élethelyzeteket illeti: a tréningek során az erre nézve is kiépülhet a feltételes reflex; a puszta tudat, hogy az EMK-rózsafüzér a zsebünkben vagy a táskánkban van, elősegítheti a tudatosságot, és emlékeztethet, hogy hol is tartunk éppen:


Tehát elkezdtem használni az EMK-rózsafüzért: elővenni ugyan ritkán vettem elő, de gyakran eszembe jutott, hogy ott lapul a táskámban, és ez sokszor segített akár beszélgetés, akár levélírás közben.

Közben telt-múlt az idő, és amellett, hogy igyekeztünk használni egymás között – több-kevesebb sikerrel – az EMK-t, nagyon sokat beszélgettünk is róla. Egyebek közt arról, hogy e „több-kevesebb siker” mikor és miért több, illetve mikor és miért kevesebb. Saját kudarcainkat elemezve szó szót, levél levelet követett, mígnem Brúnó egy alkalommal megjelent, és kiosztotta nekünk az update-elt, EMK 1.1-es rózsafüzért:


A látványtól a harcedzett zsiráfok többsége minden bizonnyal sírva fakad: Hát mi lett a szép, egyszerű négylépéses zsiráftáncból?! A helyzet azért annyira nem tragikus. Nézzük, mik is a változások:


A lila golyó

A lila golyót életem egyik legnagyobb találmányának tartom. A következőről van szó. Az EMK 1. lépése a (kék színnel jelzett) megfigyelés. A megfigyelés olyan állítást jelent, amely mentes mindenfajta általánosítástól, ítélkezéstől, véleménytől – s éppen ezért vitathatatlan. Saját példámat ismételve: az, hogy „ez a film túl hosszú”, nem megfigyelés. Az, viszont, hogy „ez a film 93 perces”, már megfigyelés. Csakúgy, mint a mondat lehetséges folytatása: „...én pedig már a 62. percnél vakaróztam, és ki akartam menni a moziból”. Vagyis nehezen tartható az a túlegyszerűsített definíció, miszerint „megfigyelésnek azt nevezzük, amit egy videó kamera is rögzítene”, mivel a megfigyelés tárgya nemcsak a külső, hanem a belső valóság is lehet. Tehát még egyszer: „Ez a film túl hosszú” – ez nem megfigyelés. „Balázs szerint ez a film túl hosszú” – ez viszont megfigyelés a javából.

És ezen a ponton kap szerepet az a banális tény, hogy az ember soha nem az objektív valóságra reagál, hanem arra, amit ő a valóságból lát.

– Ezeket a birkákat ma nyírták – mondja az ablakon kinézve a fizikus, amint a vonat elhalad egy birkanyáj mellett.
– Legalábbis a felénk eső oldalukat – pontosít a matematikus.


Hogy is kapcsolódik ez az EMK-hoz? Nézzünk egy hétköznapi élethelyzetet! Azt tapasztalom, hogy a kollegám belép a szobába, és nem köszön (1). Ekkor én dühös vagyok (2), mert tiszteletre lenne szükségem (3). Ez a történet hagyományos EMK-feldolgozása: 1. megfigyelés, 2. érzés, 3. szükséglet. (A kérést most elhagyhatjuk, mert pillanatnyilag még nem kommunikálni akarunk, csak megérteni a helyzetet.)

Na de hogy jön ide egyáltalán a tisztelet? – kérdezheti valaki, és teljes joggal. Hát semmi esetre sem automatikusan. A tisztelet azért és csak azért kapott egyáltalán lapot, mert én osztottam neki. A kollegám nem köszön, és én ezt tiszteletlenségnek tartom. Másképp fogalmazva: a kollegám nem köszön, és ez a tény számomra azt jelenti, hogy nem tisztel. Ez teljesen rendjén való: ha számomra ezt jelenti, akkor nincs mese, nem tehetek úgy, mintha számomra nem ezt jelentené. Ugyanakkor észre kell venni, hogy valaki más az én helyemben esetleg másként értelmezné, másként interpretálná azt, ami a külső valóságban történt: az ő belső valóságában ugyanazon történés más jelentést kapna.

Erre született a lila golyó, amely egyfelől, ha be akarjuk sorolni a négy lépés valamelyikébe, még a megfigyeléshez tartozik (hiszen az, hogy én mit hallottam ki a történtekből, ugyanúgy vitathatatlan, mint hogy én túl hosszúnak találtam a filmet), másfelől azonban logikailag elválik tőle: először megfigyelek valamit, ezt követően értelmezem (interpretálom) a megfigyelt dolgot. Baráti körünkben beépült az aktív beszédfordulataink közé, hogy „Nekem erről az a lila golyóm, hogy...”

Ezt azért tartom nagy jelentőségű újításnak, mert kezelhetővé teszi azt a nyilvánvaló tényt, hogy ugyanazt a dolgot te és én különféleképpen észlelhetjük. És ez innentől kezdve nem akadálya egymás megértésének, hanem ellenkezőleg, előmozdítója. Az én lila golyóm arról, hogy te nem köszöntél, az, hogy nem adtad meg nekem tiszteletet. A te lila golyód alkalmasint valami egészen más. Példának okáért az, hogy úgy láttad, elmélyülten dolgozom, és nem akartál kizökkenteni.

Amennyiben sikerül belátni azt a banális tényt, hogy az én lila golyóm semmivel se jobb (és nem is rosszabb), mint a te lila golyód, hanem egyszerűen más, akkor lehetséges, hogy a konfliktus már ezen a ponton megoldódik, és a feszültségek elillannak.

Tomival például sok félreértésünket a lila golyó segítségével sikerült tisztáznunk, és egymás véget nem érő vádolása helyett nyugvópontra juthattunk: „Én így értettem. De ha te nem úgy értetted, az más.”


A három piros golyó

Egyszer csúnya konfliktus támadt a baráti körben, és a lelkes EMK-s békítési próbálkozás szemlátomást csak rontott a dolgon. Szerencsére sikerült továbblendülni a holtponton, és a tapasztalatok elemzése vezetett rá minket arra, hogy az érzéseknek nemcsak minősége (pl. öröm, bánat, csalódottság, magány, fáradtság stb.) van, hanem intenzitása is. Az nem úgy van, hogy az ember vagy szorong, vagy nem szorong. Ugyanazzal a „szorongás” szóval illethetünk egy egészen enyhe kellemetlenségérzetet, illetve azt az állapotot, amikor valaki heves testi pániktüneteket mutat, és képtelen kitenni a lábát a lakásból.

Ha megtanultuk felismerni az aktuális érzésünket, akkor az sem jelenthet különösebb problémát, hogy valamilyen módon megfogalmazzuk ennek az érzésnek a mértékét. Legalább azon a szinten, amelyre a három különböző méretű piros golyó utal: kicsit vagyok csalódott, közepesen vagy nagyon? De ugyanez megfogalmazható egy 1-től 10-ig tartó skálán is, ahol az 1-es az épp hogy csak jelentkező, halvány érzést jelöli, a 10-es a mindent elborító érzelemáradatot.

Ez a leírás ijesztően bonyolultnak, s épp ezért feleslegesnek tűnhet. De egy példa talán rámutathat a gyakorlati jelentőségére. Tegyük fel, hogy Péter felhívja Jánost telefonon, hogy szeretné, ha János nála töltené az estét, mivel magányosnak érzi magát, és beszélgetni szeretne. János életében Péter fontos ember, aktuálisan azonban fáradt, és aludni szeretne. Ez nyilvánvaló ellentét. Hogy lehet ezt optimálisan feloldani? Ha a nettó „magány” feszül szembe a nettó „fáradtság”-gal, akkor jó esély van arra, hogy aki végül engedni fog, abban rossz érzések maradnak. Ha ellenben sikerül tisztázni, hogy Péter mennyire magányos és hogy János mennyire fáradt – akkor már sokkal könnyebb döntést hozni. A 2-re magányos (vagyis némiképp unatkozó) Péter nyilvánvalóan nem fogja arra kérni a 8-ra fáradt (vagyis teljesen kimerült) Jánost, hogy menjen át hozzá locsi-fecsizni. Vagy fordítva: a napi munkában jólesően (úgy 3-ra) elfáradt János egész biztos, hogy a föld alól is össze fogja kaparni energiái maradékát, hogy átmenjen beszélgetni a 10-re magányos Péterhez, akit most hagyott el a kedvese.

Ez a számokkal való operálás kétségkívül mesterkélt, és nem is biztos, hogy mindig szükség van rá. (Bár éppen a mesterkéltsége miatt segíthet átlátni az egyébként spontán módon hömpölygő érzelmek áradatán.) Viszont az érzés intenzitásának valamilyen módon történő kifejezése mindenképpen fontos eleme az őszinte kommunikációnak – akkor is, ha ez a „valamilyen módon” csupán egy arckifejezés vagy egy mozdulat.


A három sárga golyó

A fentieket megértve magától értetődő lehet, hogy a különböző intenzitású érzések mögött különböző erősségű szükségletek állnak. És mivel az emberben ritkán dolgozik egy időben mindösszesen egy darab szükséglet, fontos lehet, hogy a különböző – gyakran egymásnak ellent mondó – szükségletek kavalkádjában képesek legyünk fölismerni, hogy önmagunknak vagy partnerünknek az épp terítéken lévő szükséglete mennyire erős.

Csaknem mindenkinek van olyan élménye, hogy éjszaka arra ébred, hogy szomjas; ilyenkor iszik egy pohár vizet, majd alszik tovább. És csaknem mindenkinek van olyan élménye, hogy este, már lefekvés után kapcsol, hogy ő voltaképpen szomjas, de olyan jól befészkelte már magát az ágyba, hogy inkább nem kel föl újra. Mindkét esetben a „folyadékbevitel” és a „pihenés” iránti szükséglet áll szemben egymással. Hol az egyik bizonyul erősebbnek, hol a másik.

Kommunikációs helyzetben fontos, hogy tisztában legyünk partnerünk szükségletének nagyságával, és az is, hogy a sajátunkat hatékonyan legyünk képesek kifejezni. Egész másként viszonyulunk valakihez, akinek „aránylag jólesne” némi elismerés, mint ahhoz, aki „ki van éhezve” a pozitív visszajelzésekre. Vagy egy fizikai szükségletet nézve: különbség van aközött, aki „szívesen bekapna pár falatot”, és aközött, akinek „fáj a gyomra az éhségtől”.


A két narancssárga golyó.

– Nagyon zavar, hogy nem tudok koncentrálni a munkámra; megtennéd, hogy, kikapcsolod a tévét?

Ez, bár nem tesz eleget formálisan a 4 lépésnek, tartalmilag teljesen korrekt zsiráfmondat. A szükséglet kifejezéstét konkrét, teljesíthető, pozitív és visszautasítható kérés követi. Akkor mi a baj vele? Semmi – de ez nem jelenti azt, hogy ne lehessen tovább tökéletesíteni. Nem is önmagában a ténylegesen kimondásra kerülő szöveget, hanem a kimondásig vezető folyamatot.

Nézzük csak meg még egyszer a helyzetet! Ha a partnerem által nézett tévé miatt nem tudok koncentrálni a munkámra, vajon biztos, hogy az az egyetlen elfogadható megoldás számomra, ha kikapcsolja a tévét? Korántsem. Az igényemet maximálisan kielégíti az is, ha bedugja a fejhallgatót. De akár az is, ha jelentősen lehalkítja. Sőt, lehetséges, hogy tíz perc múlva vége a filmnek, ennyi pedig már nem oszt, nem szoroz a munkám szempontjából – ez esetben elegendő számomra a megnyugtató információ. Teljesen másként állok hozzá a kérésem esetleges visszautasításához, ha vannak a tarsolyomban alternatív javaslatok.

A két narancssárga golyó fejezi ki az általános emberi szükséglet (3) és a konkrét kérés (4) közötti ötleteket. A darabszám természetesen esetleges: a két golyó lényege nem az, hogy két golyó, hanem hogy nem egy. Ez az optimális eset.

Előfordulhat persze, hogy a fenti elv ellenére az adott helyzetnek mégis mindössze egy megoldását látom. Az EMK szemlélete szerint azonban a helyzet kezelése nem kizárólagosan az én feladatom: ha én magam be is szűkülök egy bizonyos megoldásra (ami bárkivel előfordulhat), minden további nélkül elképzelhető, hogy a partnerem kapásból elő tud állni hat másik ötlettel, amelyek némelyike akár kedvezőbb is lehet számomra, mint a saját eredeti kérésem. A narancssárga golyók tehát arra is emlékeztetnek, hogy akár kifejezetten is jelezhetem a partneremnek: nyitott vagyok más megoldásra is.

Ugyanez a szempont érvényesülhet akkor, ha a másik térfelén folyik a tánc, tehát amikor nem a saját szükségletemet akarom kifejezni, hanem empatikusan figyelek a másik félre. Ilyenkor is nagy könnyebbséget jelenthet a kommunikációban, ha szem előtt tartom: amikor a partnerem kér tőlem valamit, akkor nem azon fordul a dolog, hogy e konkrét kérésre igent mondok-e, hanem, hanem hogy a kérés mögötti szükséglete kielégül-e vagy sem. Ha a partnerem konkrét megoldási javaslata számomra valamiért elfogadhatatlan, akkor sem kell feltétlenül annyiban hagyni a dolgot: újabb ötletek mozgósításával elképzelhető, hogy eljutunk egy olyan megoldáshoz, amely mindkettőnk szükségletei szempontjából egyaránt kielégítő.

Márpedig éppen ez – a kettőnk szükségleteinek ugyanolyan tisztelettel való kezelése – az, amit az EMK végső célként tűz maga elé.

Tehát álljon itt még egyszer az EMK 1.1-es rózsafüzér, amelyet – talán ezek után érthető – azóta is szüntelenül magammal hordok:





Címkék: , , , ,


hétfő, július 13, 2009
09:53
 
Egy régi tanmese


Fogalmam nincs, honnan származik, de hátha akad olyan, aki nem ismeri.

Ült a bölcs öreg a Város kapujában, úgy esett, hogy ő volt a Város őre. Amint ott üldögél, látja ám, hogy közeledik egy vándor az úton. Oda is ér, illendően meg is szólítja:

– Adjon isten, öregapám!

– Fogadj isten, fiam – feleli az öreg. – Mi járatban errefelé?

– Én bizony szeretnék letelepedni ebben a városban. De mondd csak, öregapám, miféle emberek laknak itt? Jók-e vagy rosszak?

Az öreg visszakérdez:

– Hát ahonnan jöttél, ott milyen emberek élnek?

– Ó – mondja a vándor –, én egy igen barátságos vidékről jövök. Az emberek ott kedvesek és barátságosak, mindenki tiszteli a másikat, és ha történnek is összezörrenések, többnyire jóindulatúan sikerül elsimítani.

– Szerencséd van, fiam – feleli az öreg. – Jó helyre jöttél. Ebben a városban ugyanilyen embereket fogsz találni.

A vándor ezt örömmel hallja, be is lép a kapun. Az öreg tovább üldögél, és figyeli az utat. Kisvártatva egy újabb alak tűnik fel, és jön mind közelebb a kapuhoz. Ez az újabb vándor is tisztességgel köszönti őt:

– Adjon isten, öregapám!

– Fogadj isten, fiam. Mi járatban errefelé?

– Hát, én szeretnék a városban letelepedni. De áruld el nekem, milyen emberek laknak itt? Jók-e vagy rosszak?

Az öreg őt is megkérdezi:

– Ahonnan jöttél, ott milyen emberek élnek?

A vándor elkeseredetten húzza el a száját:

– Borzalmasak – feleli. – Azért is jövök el onnan, mert nem bírom tovább azt a tömény rosszindulatot, ami ott uralkodik. Elegem van az állandó intrikából, a becstelenségből, a gyűlölködésből.

– Hát, fiam rossz hírem van számodra – mondja az öreg. – Ebben a városban ugyanilyen embereket fogsz találni.

Címkék: , , ,


péntek, július 10, 2009
11:51
 
A háromlábú zsiráf


Nemrég írtam az EMK emberképéről, és hangsúlyoztam, hogy amennyiben az EMK-ban nem magát a kommunikációt, hanem a struktúrát nézzük, akkor az EMK négy lépése (megfigyelés, érzés, szükséglet, kérés) nem egyenrangú, hanem mindenek középpontjában a szükséglet áll. Ez tisztán elméleti megközelítés. Amennyiben azonban visszatérünk a gyakorlathoz, akkor azt találjuk, hogy – bár más-más okból – mind a négy elem egyformán fontos. Egyiket sem lehet enyhe szórakozottságból lefelejteni.

– Hogyan lehet megismerni a kezdő tűzoltót?
– Elég könnyen.


Ez a vicc jutott eszembe, amikor a témáról gondolkodtam; a háromlábú zsiráfot nyilván arról lehet felismerni, hogy felborul szegény.

Megfigyelésem szerint az EMK mostohagyereke a 4. lépés: a kérés. A zsiráfnyelvvel kapcsolatban oly sok tanulnivaló van, oly sok nüanszra kell odafigyelnünk, hogy mire eljutunk a tananyagban a 4. lépésig, addigra hajlamosak vagyunk fáradtan-felületesen legyinteni: „OK, kérés; ezt értem, ez evidens.” A kérés olyan, mint a politika meg a foci Magyarországon: mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá. Aztán amikor a tényleges zsiráfnyelvi kérésre kerül sor, az eredmény – ennek megfelelően – olyan lesz, mint a magyar politika meg a magyar foci.

Egyébként lélektanilag nem túl nagy bonyolult rejtvény, hogy miért sikkad el a kérés. Nézzünk egy példát! Kezdő zsiráfunk így ad számot a benne kavargó dolgokról:

– Amikor mobilon keres valaki, miközben beszélgetünk, és te fölveszed és beszélni kezdesz az illetővel, akkor dühös vagyok, mert tiszteletre van szükségem.

Zsiráftanoncunk hosszas önvizsgálat után jutott el idáig, hiszen sok évtizedes sakálkénti szocializációja következtében a bejárt út a „Kurva anyád!”-nál kezdődött és a „Dühös vagyok rád (mert te...)”-n át vezetett el ehhez a teljesen korrekt 1–2–3. lépéshez. [Figyeljük meg a nüansznyi, mégis döntő különbséget a sakál „Dühös vagyok rád (mert te...)” fordulata és a zsiráf „dühös vagyok, mert nekem arra van szükségem, hogy...” mondata között!]

Az ifjú zsiráf okkal büszke magára, hogy így föl tudta vállalni a saját szükségletét, és ezt ilyen ügyesen meg is fogalmazta. Megtörli verejtékező homlokát, és várja fáradozása gyümölcsét, hogy a másik empatikusan kapcsolódjon hozzá.

A másik pedig nem csinál semmit. Vagy mondjuk azt találja mondani:

– Na és?

Esetleg, ha befelé fordított fülű sakált játszik:

– Jaj, bocsáss meg, kérlek, ne haragudj! Ígérem, soha többet nem fordul elő! – Ami biztató ígéret ugyan, de még véletlenül sem két autonóm személy empatikus összekapcsolódása.

Az történt, hogy zsiráfunk az önfeltárásra tett nagy igyekezetében egyszerűen kihagyta a negyedik lépést. Elmondta, hogy mit érez és mire van szüksége – de nem kért semmit a partnerétől. Így amit mond, az bár tankönyvi szépségű énközlés, mégsem segít a másiknak a kapcsolódásban. Elmondta, hogy mi zajlik benne – tök jó. De mi az ördögöt kéne most ezzel kezdeni?! Nincs egy kinyújtott kéz, amit meg lehetne fogni, nincs egy felkínált fogantyú, amibe bele lehetne kapaszkodni. Nincs egy föltett kérdés, amit meg lehetne válaszolni, nincs egy kérés, amit telejsíteni (vagy akár visszautasítani!) lehetne.

A közlés így nem kommunikáció – legfeljebb annyira, mint a tévében a hírolvasó hírolvasása. Objektíve elhangzik, de a jelen lévő partner nem partner. Valójában mindegy, hogy ott van-e vagy nincs: kérés hiányában egyszerűen nincs megszólítva; zsiráftanoncunk ezzel az erővel a saját titkos naplójába is írhatta volna énközlését.

A nem-kommunikációról nagyon szeretem az alábbi anekdotát:

A professzor találkozik egy hallgatóval a folyosón, nem sokkal az előadás után. „Professzor úr, nem értettem a 2. tételre adott bizonyítását. Elmagyarázná még egyszer?” – mondja a hallgató. A professzor gondolataiba mélyed kb. három percre, majd megszólal: „Igen, tényleg következik!” „De mi a bizonyítás?” – kérdezi a hallgató. A professzor megint gondolataiba mélyed, majd ezt mondja: „– tehát a bizonyítás jó.” „Igen, de még mindig nem mondta el a bizonyítást!” – válaszolja a hallgató. „Rendben van” – mondja a professzor –, „bebizonyítom magának másképp!” Megint gondolataiba mélyed, aztán ezt mondja: „Így is kijött.” Szerencsétlen hallgató jobban össze van zavarodva, mint valaha. A professzor így szól: „Nézze, három bizonyítást is adtam magának, ha egyik sem segít, nem hiszem, hogy valamit még tehetnék” – és továbbsétál.

(Raymond Smullyan: Mi a címe ennek a könyvnek?)


Persze a kérés nemcsk úgy tud nem elhangzani, hogy teljesen elmarad, hanem úgy is, hogy ami elhangzik, az valójában nem kérés. A Wikipédia EMK-cikkében így írtam erről:

Ha hangot adtam annak, hogy egy konkrét helyzetben mit érzek és milyen szükségletem van, megkérhetem a másikat, hogy tegyen meg valamit. Az EMK-ban megfogalmazott kérés pozitív, konkrét, teljesíthető és elutasítható.

Pozitív, mert az ember nem tud „valamit nem csinálni”, csak valamit csinálni. Nem zsiráfkérés az, hogy „Ne tölts annyi időt a munkahelyeden.” Rosenberg egyik példájában a feleség ezt kérte a férjtől, aki erre fel beiratkozott egy golfklubba.

Konkrét, mert az általánosság nem segíti a másikat annak megértésében, hogy mit is szeretnék tőle. A „segíts többet a házimunkában” helyett a zsiráf (mondjuk) azt kéri: „Szeretném, ha ezentúl vacsora után te mosogatnál el.”

Teljesíthető, mert a lehetetlen kérés a kommunikáció megfeneklését eredményezi. A teljesíthetőség nemcsak az objektív, fizikai adottságokra vonatkozik, hanem a partner érzéseire és szükségleteire is.

Elutasítható, azaz nem követelés. A másik félnek ki kell hallania a kérésünkből, hogy jogában áll azt nem teljesíteni, és ezzel nem von a fejére semmilyen retorziót (pl. szeretetmegvonást, érzelmi zsarolást stb.)
Empatikus üzemmódban a zsiráf megpróbál rájönni arra, hogy a másik konkrétan mit vár el tőle.

Én: Azt szeretnéd, ha a jövőben mindennap felhívnálak?
Ő: Mindennap nem kell, de hetente kétszer azért jó lenne.

Van olyan, hogy nehéz a megfelelő kérést megfogalmazni. A zsiráfnak nem az a célja, hogy egy lépésben begyűjtse magának mindazon javakat, amelyeket szeretne, hanem az, hogy a „szív szintjén összekapcsolódjon” a másikkal. Ez leggyakrabban oda-vissza táncolást jelent önmaga és a másik között, a megfigyelések, érzések és szükségletek birodalmában, és valószínű, hogy a probléma tényleges megoldásához csak több kérésen át vezet az út. A zsiráfnyelvben ezért gyakori, hogy a kérés nagyon szerény, és nem vonatkozik másra, csak a pillanatnyi visszajelzésre:

– Aggódom, hogy sikerült-e pontosan kifejeznem magam; megtennéd, hogy visszamondod nekem, amit most tőlem hallottál?


Összefoglalva: az emberek azt szeretnék, ha kielégülnének a szükségleteik. Ha valaki felismeri, hogy mi az az általános emberi szükséglete, amelyben aktuálisan hiányt szenved, ez kezdetnek nagyon jó. Ha azonban nemcsak a kezdet, de a befejezés is itt van, vagyis nem tudja (nem hajlandó) konkrétan szavakba önteni, hogy mit szeretne, akkor szükséglete jó eséllyel nem elégül ki. Marad tehát a rossz érzés.

Anyám a következőképpen szokta volt – mérsékelten szofisztikáltan – parafrazeálni az e témában született népi bölcsességet:

– Néma gyereknek lófasz a seggébe.

Címkék: , ,


csütörtök, július 09, 2009
10:08
 
Nem csak anyakönyvvezetőknek


A Háttér Társaság a Melegekért oldaláról való az alábbi szöveg, aemly arról a banális kérdésről, hogy mit is jelent melegnek lenni. Apropója a múlt héten hatályba lépett 2009. évi XXIX. törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatról. A kiadványt praktikus céllal állították össze, kifejezetten anyakönyvvezetők részére, akiknek az életében „talán ez lesz az első alkalom, hogy meleg vagy leszbikus emberrel találkoznak”.

Úgy gondolom, e jól összeszedett és fogyasztható terjedelmű áttekintés hasznos lehet olyan emberek számára is, akik véletlenül pont nem anyakönyvvezetők.

MELEG ÉS LESZBIKUS PÁROK
BEJEGYZETT ÉLETTÁRSI KAPCSOLATA


Útmutató anyakönyvvezetők részére
Háttér Társaság – Magyar LMBT Szövetség


„Az Alkotmánybíróság megállapítja: az azonos nemű személyek számára a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményének létrehozása nem alkotmányellenes.”

Idézet az Alkotmánybíróság 154/2008. (XII. 17.) sz. határozatából


BEVEZETÉS

Az elmúlt néhány évben komoly előrelépések történtek a meleg és leszbikus emberek jogegyenlőségének megteremtése területén. A 2003-ban elfogadott esélyegyenlőségi törvény valamennyi állami szerv, munkáltató, oktatási és egészségügyi intézmény, szolgáltató számára megtiltja, hogy hátrányosan megkülönböztesse a meleg és leszbikus embereket. A Büntető Törvénykönyv tavalyi módosítása óta a homofób indíttatású erőszakos támadások a rasszista gyűlölet-bűncselekményekhez hasonlóan szigorúbb büntetést vonnak maguk után. 2009. július 1-jén lép hatályba az a törvény, amely lehetővé teszi, hogy az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatot köthessenek. Ezzel a meleg és leszbikus párok kapcsolata sok tekintetben a házassághoz hasonló jogi elismerést nyer: az azonos nemű párokat számos területen ugyanazok a jogok és kötelezettségek illetik majd meg, mint a heteroszexuális párokat. Amellett, hogy a törvény a meleg és leszbikus párok számára alapvető jogokat garantál, az új jogintézmény révén az azonos nemű párok is vállalhatják egymás iránti elkötelezettségüket önmaguk, családjuk és barátaik előtt.

A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésében az anyakönyvvezetők szerepe kiemelkedő, hiszen a házassághoz hasonlóan a bejegyzett élettársi kapcsolat is az anyakönyvvezető előtti akaratnyilvánítással jön létre. Ez az új feladat sok anyakönyvvezető számára kihívás lehet, hiszen talán ez lesz az első alkalom, hogy meleg vagy leszbikus emberrel találkoznak. Kiadványunk célja, hogy megválaszoljon néhány olyan kérdést, amely a törvény kapcsán sok anyakönyvvezetőben felmerülhet. Célunk nem a törvény rendelkezéseinek ismertetése, hanem néhány olyan szempont felvetése, amely közelebb vihet a meleg és leszbikus emberek sajátos élethelyzetének megismeréséhez, ezáltal csökkenti annak esélyét, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése során konfliktusok alakuljanak ki.

A legalapvetőbb természetesen az az egyszerű „szabály”, hogy az anyakönyvvezetők munkájuk során mindenkit egyformán kezeljenek: a hozzájuk forduló azonos nemű párokhoz ugyanazzal a tisztelettel, odaadással forduljanak, mint a házasságot kötő különnemű párokhoz, hiszen a meleg és leszbikus párok ugyanúgy szerető, tartós és támogató hosszútávú családi kapcsolatuk elismerését kérik az államtól. A meleg és leszbikus embereket életük során számtalan megaláztatás, hátrányos megkülönböztetés éri. A párkapcsolatuk nyilvános felvállalása, jogi elismerése sokuk számára olyan mérföldkő, amelyben egész életük, identitásuk nyer megerősítést. Az első időszakban várhatóan több olyan pár járul majd az anyakönyvvezető elé, akik évtizedek óta együtt élnek és készülnek erre a napra. Ezért is különösen fontos, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése valóban egy életre szóló, pozitív tapasztalat legyen valamennyi érintett számára.



SZÓMAGYARÁZAT

Az azonos neműek iránt vonzalmat érző emberekre régebben a homoszexuális megnevezés volt a bevett, ez a szó azonban mára elavult. A szó a 19. században keletkezett orvosi szakkifejezés, amely továbbra is őrzi a korszak alapvető beállítódását, amely az azonos neműek közti vonzalmat gyógyítandó betegségnek tekintette. Ezt a megközelítést a tudomány mára meghaladta, a homoszexualitás nem betegség, hanem az emberi szexualitás egyik természetes (bár számarányát tekintve kevésbé elterjedt) változata. A homoszexuális szó helyett a közbeszédben mára a meleg ill. leszbikus, a jogi nyelvben az azonos nemű párok kifejezés terjedt el, használjuk inkább ezeket. Érdemes megkérdezni a párokat, hogy ők melyiket használják szívesebben: bár általában a férfiakat melegnek, a nőket leszbikusnak nevezzük, sok nő jobban kedveli a meleg / meleg pár kifejezést. A meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű emberek esetében gyakran használják a csoportok nevének kezdőbetűjéből képzett LMBT kifejezést is.

A homo-, hetero-, illetve biszexualitás összefoglaló elnevezése a szexuális irányultság, amelynek jelentése, hogy egy személy milyen nemű partnerrel kíván szexuális és érzelmi kapcsolatot kialakítani. Ezt a kifejezést használja például az egyenlő bánásmódról szóló törvény is, amikor kimondja, hogy tilos a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetés.

A szexuális irányultságtól eltérő tartalmú kifejezés a nemi identitás, amelynek jelentése, hogy egy személy milyen nemi szereppel azonosul: tehát hogy valaki férfiként, nőként vagy esetleg máshogyan határozza meg önmagát. A nemi identitás kifejezést a jogi nyelv elsősorban a transzneműek megnevezésére használja, ők azok az emberek, akiknek nemi identitása eltér a biológiai nemüktől: férfinak születtek, de nőként kívánják élni életüket, vagy fordítva. A nemi identitás tehát nem keverendő össze a szexuális irányultsággal: a transznemű személyek között vannak hetero-, bi- és homoszexuálisok is, a melegek és leszbikusok döntő többségének nemi identitása és biológiai neme egybeesik.

A homofóbia szó jelentése ellenséges érzület a melegekkel és leszbikusokkal szemben (esetleg olyan emberekkel szemben, akiket melegnek vagy leszbikusnak gondolnak), illetve olyan emberekkel szemben, akik önmagukkal azonos neműekhez vonzódnak, bár nem nevezik magukat melegnek, leszbikusnak vagy biszexuálisnak. A homofóbia hátrányos megkülönböztetéshez, zaklatáshoz, szélsőséges esetben akár erőszakos támadásokhoz (gyűlölet-bűncselekményekhez) is vezethet a melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek ellen.

Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb leszbikus és meleg számára szexuális irányultságuk csak identitásuk egy aspektusa. A melegek és leszbikusok sem alkotnak homogén csoportot: vannak köztük különböző nemzetiségű, etnikai hovatartozású, vagyoni helyzetű, társadalmi hátterű, korú, nemű, vallású vagy világnézetű emberek.



VAN ERRE IGÉNY?

Sokakban felmerülhet a kérdés, vajon mekkora a társadalmi igény az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolata iránt. A melegek és leszbikusok számáról rendkívül nehéz megalapozott becslést adni, mivel a nemi vagy etnikai hovatartozással szemben a szexuális irányultság kívülről nem látható tulajdonság, így mindaddig, amíg valaki fel nem fedi szexuális irányultságát, heteroszexuálisnak vélik. A szexuális irányultság ilyen felvállalását előbújásnak nevezzük. A homoszexualitással szembeni ellenérzések és a hátrányos megkülönböztetéstől való félelem miatt azonban sok ember még családja, barátai, munkatársai előtt sem vállalja fel szexuális irányultságát. Emiatt kérdőíves kutatásokkal a melegek és leszbikusok számát rendkívül nehéz megbecsülni, a tudományos konszenzus szerint azonban az emberek 5-8%-a tartozik ehhez a csoporthoz; ez Magyarországon 5-800.000 embert jelent.

A melegek és leszbikusok kapcsán elterjedt az a tévhit, hogy képtelenek a tartós kapcsolatra, így nincs bennük igény a házassággal/ bejegyzett élettársi kapcsolattal járó elköteleződésre. Ehhez képest a 2007-ben a Szociális és Munkaügyi Minisztérium megbízásából melegek és leszbikusok körében végzett kutatás szerint a párkapcsolatban élő melegek és leszbikusok aránya alig marad el a heteroszexuálisokétól, különösen a fiatalabb, városi, szexuális irányultságukat már nyíltan felvállaló korosztályok esetében figyelhető meg a többségihez hasonló együttélési forma.

Ennek ellenére persze nem várható, hogy néhány hónapon belül több tízezer azonos nemű pár keresné fel az anyakönyvvezetőket: a melegek és leszbikusok között is vannak olyanok, akik a házassághoz hasonló kötöttségek helyett inkább a kötetlenebb élettársi formát választják; sokan tartanak az állami nyilvántartásba vételtől; és vannak olyanok is, akik továbbra is rejtőzködve, szexuális irányultságukat a család és a barátok előtt is titkolva fognak élni. Mindezek ellenére a homoszexualitással szembeni társadalmi elutasítás csökkenésével várható, hogy az azonos nemű párok közül is egyre többen fognak bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíteni.



DE ÉN EZZEL NEM ÉRTEK EGYET...

Vannak olyan emberek, akiknek vallása vagy hite elítéli az azonos neműek közötti kapcsolatot, és ezért nem kívánnak részt venni bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésében. A munkavégzés során azonban az anyakönyvvezetők nem adhatnak teret az ilyen személyes véleményüknek. Az anyakönyvvezetők a szerintük „össze nem illő” házasulandókat sem próbálják lebeszélni a házasságkötésről. Mindenkinek joga van hozzá, hogy vallási meggyőződését tiszteletben tartsák, de a melegeknek és leszbikusoknak is ugyanannyira joguk van az emberi méltósághoz és a diszkriminációmentes környezethez. A hatályos törvények szerint a bejegyzett élettársi kapcsolatok létesítését az arra felhatalmazott anyakönyvvezető nem utasíthatja el, ellenkező esetben megsérti az egyenlő bánásmód követelményét, és eljárás indítható ellene.


PRAKTIKUS TANÁCSOK


Szóválasztás

Kerüljük a sértő, bántó, lealacsonyító kifejezések (pl. homokos, buzi) használatát, ne használjuk az elavult homoszexuális szót sem! A megfelelő kifejezések: meleg, leszbikus vagy azonos nemű párok.


Ki a nő – ki a férfi?

A tévhitek ellenére az azonos nemű pároknál az esetek döntő többségében nincs nőférfi leosztás. Amennyiben a szertartásnak vannak olyan részei, amelyekben számít a nem (pl. hogy ki melyik oldalon áll, kitől kérdez először az anyakönyvvezető), ezt beszéljük meg előre a párral. Természetesen ne azt kérdezzük, hogy „ki a férfi és ki a nő”: az, hogy ki melyik oldalra áll, vagy mi legyen a sorrend, megtárgyalható enélkül is.


Család

Vannak olyan melegek és leszbikusok, akiket a családjuk nem fogad el, ezért rokonaik közül senki nem vesz részt a szertartáson vagy családjuknak csak néhány tagja van a vendégek között. Kerüljük el, hogy a jelen nem lévő család említése révén kellemetlen helyzetbe hozzuk, traumatizáljuk a párt. Tájékozódjunk előre a vendégekről, így elkerülhetők a kínos jelenetek.


Melegjog vagy magánélet

Vannak, akik számára a bejegyzett élettársi kapcsolat mozgalmi-melegjogi kérdés is, mások viszont kizárólag magánéleti kérdésként kezelik, és nem örülnek, ha bárki kiemeli kapcsolatuknak ezt az aspektusát – azt szeretnék, ha a szertartás során csak kettejük kapcsolatáról, elköteleződéséről esne szó. Tájékozódjunk erről, mielőtt a beszédben a melegek jogait említenénk!


Adatvédelem, nyilvánosság

Vannak olyan párok, akik a következményektől tartva nem kívánják nevüket nyilvánosságra hozni. Ha van nyilvános hirdetőfal a házasságkötésekről, bejegyzett élettársi kapcsolatokról, egyeztessünk a párral, mielőtt kitesszük a nevüket!


Biztonsági intézkedések

Az első időszakban elképzelhető, hogy homofób ellentüntetők zavarják meg a bejegyzett élettársi kapcsolatok megkötését. Érdemes a biztonsági szolgálatot erre előre felkészíteni.


Hátrányos megkülönböztetés

Ha tudomásunkra jut, hogy valamely anyakönyvvezető, munkatárs vagy szolgáltató elutasította a pár kiszolgálását vagy az emberi méltóságot sértő módon viszonyult hozzájuk, hívjuk fel az érintettek figyelmét, hogy lehetőségük van jogi útra terelni az ügyet! Az Egyenlő Bánásmód Hatóság honlapja a http://egyenlobanasmod.hu címen érhető el.



KIHEZ FORDULHATOK?

Amennyiben további kérdése merülne fel a meleg és leszbikus emberekkel kapcsolatban, vagy tanácsra lenne szüksége a köszöntő szövegével vagy a szertartás más részeivel kapcsolatban, forduljon bizalommal az alábbi civil szervezetekhez:


Háttér Társaság a Melegekért

Magyarország legrégebbi jelenleg is működő melegszervezete, 2001 óta működteti az „Alapítsunk családot!” programot, melynek keretében élettársi szerződések kötésében segítik az azonos nemű párokat.
E-mail: hatter@hatter.hu
Telefon: (1) 238-0046
Internet: www.hatter.hu



Labrisz Leszbikus Egyesület

Magyarország első és azóta is egyetlen leszbikus egyesülete.
E-mail: labrisz@labrisz.hu
Telefon: (21) 252-3566
Internet: www.labrisz.hu



Inter Alia Alapítvány

A nemi és a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetés ellen küzdő alapítvány, amely gyermeket nevelő meleg és leszbikus szülőket összefogó csoportot működtet.
E-mail: info@interalia.org.hu
Telefon: (70) 236-8455
Internet: www.interalia.org.hu



Magyar LMBT Szövetség

A magyarországi meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű egyesületeket összefogó ernyőszervezet.
E-mail: info@lmbtszovetseg.hu
Telefon: (70) 551-2346
Internet: www.lmbtszovetseg.hu


Címkék: , , , ,


szerda, július 08, 2009
15:15
 
EMK – format C:\


A főtt füstölt csülök, a badacsonyi fehér, valamint a villányi vörösbor mellett a világ nagyszerű, az életet széppé tevő dolgai között tartom számon a Marshall B. Rosenberg-féle erőszakmentes kommunikációt, vagyis az EMK-t. Sokszor és sokféleképpen írtam és beszéltem már róla az azóta eltelt három évben, hogy először találkoztam vele, és másokat is hallottam sokszor és sokféleképpen megnyilvánulni e témában. És arra jöttem rá az idők folyamán, hogy nem vagyok megelégedve azzal a megközelítéssel, ahogy az EMK-t általában átadni, tanítani szokás.

Amikor új közönség előtt beszélünk az EMK-ról, akkor többnyire azzal indítunk, hogy ez egy kommunikációs módszer, amely egyfelől az őszinte énközlésen, másfelől az empátián alapul. Beszélünk az elnyomó rendszerekről és az erőszakmentességről általában, bevezetjük a sakálnyelv és a zsiráfnyelv fogalmát, fölvázoljuk az EMK emberképét, és borzasztó gyorsan megtanítjuk a közönséget 4-ig számolni, hogy aszongya: 1. megfigyelés, 2. érzés, 3. szükséglet, 4. kérés. Ezt a mondókát tízpercnyi EMK-előadás után minden hallgató menthetetlenül megjegyzi. Majd jönnek az obligát részletek: a „megfigyelés” nem tévesztendő össze a véleménnyel, az „érzés” nem tévesztendő össze a gondolattal, a „szükséglet” valóban egyetemes emberi szükségleteket jelent, a „kérés” nem tévesztendő össze a követeléssel. Mindennek kapcsán mosolygós szmájlit rajzolunk számos kifejezés mellé (pl. „kihallani”, „megfelelő megoldás”, „visszajelezni” stb.), és elrettentő halálfej kerül a zsiráfszótárban nem szereplő szavakhoz (pl. „felháborító”, „megsértődni”, „kell”, „tilos” stb.).

Mire idáig eljutunk, az új zsiráfjelöltek fejében több megabájtnyi új információ zsong, jajong, busong, mint ősz húrja a tájon, s ebben a zsongásban egy négyszirmú virágot tép-cibál az őszi szél:

EMK

És ha ilyenkor megkérdezzük tőlük, hogy szerintük mi is az az EMK, akkor a korábban elfogyasztott olvasmányok és az aznap elfogyasztott kávé mennyiségének függvényében mondják azt, hogy egy könnyű vagy nehéz módszer. Mi pedig frusztrálódhatunk doszt, mert már megint nem sikerült átadnunk: az EMK elsődlegesen nem egy módszer, hanem egy emberkép – amely emberkép történetesen alkalmas arra, hogy egy hatékony módszer alapjául szolgáljon.

De persze miért is sikerült volna átadnunk, amikor mi magunk nyitottunk azzal, hogy ez egy módszer? Amikor sorra kerül az emberkép-téma, akkor már késő: a hallgató vagy olvasó már úgy hangolta be magát, hogy ő itt egy módszerrel fog megismerkedni, amivel – reményei szerint – könnyebben, gyorsabban (és főleg észrevétlenebbül) fogja tudni hasba akasztani rokonait, barátait és üzletfeleit.

Ha mindig azt teszed, amit mindig is tettél, akkor mindig azt fogod kapni, amit mindig is kaptál. Ha valami mást akarsz kapni, tegyél valami mást!” – tanítja az NLP, és milyen igaza van.

Na kérem szépen. Tessék mindent elfelejteni, format C:\, és kezdjük újra az egészet. Az EMK egy emberkép – pontosabban egy modell az emberről. De mi is az, hogy modell?

A modell egy nagy izé alapján készített kis izé. Mivel kis, szükségszerűen egyszerűbb, mint a nagy. Hogy mennyivel és milyen módon egyszerűbb, azt modellje válogatja. Ha a nagy izé mondjuk egymillió bigyóból áll, akkor a modellje, a kis izé esetleg csak ezerből vagy százból. Sőt, ha két modell készül, akkor meglehet, hogy az egyik ezer bigyót tartalmaz, a másik meg százat. Kérdés: melyik modell a jobb?

Válasz: rossz a kérdés. A modell műfajára jellemző, hogy nem beszélhetünk „jó” vagy „rossz” modellről, csak olyanról, ami a nagy izé működésének megértéséhez hatékonyan vagy nem hatékonyan járul hozzá. És mivel minél nagyobb a nagy izé, annál sanszosabb, hogy a működése nem egydimenziós, ezért a működés különféle szempontjainak megértését különféle modellek segíthetik elő. E látszatra homlokegyenest különböző modellek nem feltétlenül mondanak ellent egymásnak, mert ugyanazon valóság más aspektusait szándékoznak megvilágítani. A newtoni és az einsteini világkép ugyanazt a létező világot modellezi, ennek ellenére a kettő nem is hasonlít egymásra.

Ami az emberről alkotott modelleket illeti, a kérdés itt is az, hogy mire vagyunk kíváncsiak, mit akarunk megérteni. Egy cipőboltos szempontjából az ember (munkaidőben legalábbis) tökéletesen modellezhető két lábbal. Számára az ember két lábból áll, a többi nem érdekes. Egy régi vicc szerint a jogász és az adóellenőr között az a különbség, hogy ha ketten egyszerre tekintenek le a Gellért-hegyről, akkor az egyik jogalanyokat és jogtárgyakat lát, a másik adóalanyokat és adótárgyakat. Az orvosok szerint az ember csontokból, izmokból és egyéb szövetekből épül fel. A biológusok szerint nukleinsavakból és fehérjékből. A karizmatikus keresztények szerint az ember szellemből, lélekből és testből áll. A skolasztikus emberkép szerint lélekből és testből. A lélek pedig – e modellben – nem más, mint az értelem, akarat és érzelem összessége. A behaviorista pszichológiában az ember az őt ért ingerekből és az erre adott válaszokból áll – a lélek nem szerepel a modelljükben. Freud szerint az ember az ösztönén, az én és a felettesén együttesével írható le. Kivéve akkor, amikor a másik – ezzel össze nem keverendő – modelljét alkalmazza, amely szerint az ember tudattalanból és tudatból áll.

E modellek egyikével sincs az égvilágon semmi hiba. A cipőboltos és a karizmatikus keresztény modellje egyaránt tökéletes magyarázó erővel bír azon a területen, amelyet magyarázni kíván. Egy karizmatikusnak teljesen mindegy, hogy hányas lába van annak a megtérőnek, akiért épp kézrátétellel imádkozik. A cipőboltosnak pedig semmilyen hasznos információval nem szolgál a saját szempontjából, hogy az aktuálisan előtte lévő negyvenkettes láb gazdájának lelke valóban a „test formája”-e – ahogy a skolasztikusok vallják. És maximálisan érdektelen számára, hogy e negyvenkettes láb egy kedves, jólelkű, érzelemgazdag művészhez, vagy egy kegyetlen, pszichopata gyilkoshoz tartozik.

Az EMK egy modell az emberről, s e modell szerint az ember szükségletekből épül fel. Ez az EMK lényege – a többi csupán ennek taglalása.

A szükséglet azt jelenti, hogy valaki valamiben hiányt szenved. Ez lehet testi, lelki, szellemi, intellektuális – akármilyen hiány; a lényeg, hogy az illető ezt „elszenvedi”, azaz szeretné megváltoztatni a helyzetet. Valaminek a meg nem léte tehát nem jelent hiányt.

Ez a szükséglet felszíne, egy végtelenül változatos és tarkabarka valóság; e felszínen nem ritka, hogy ember és ember között áthidalhatatlan távolság húzódik. Eggyel mélyebbre ásva azonban azt találjuk, hogy a sokmilliárdnyi ember végtelen számú igényét véges (ráadásul nem is olyan nagy számú) emberi alapszükséglet táplálja. Itt a mélyben voltaképpen megdöbbentően egyformák vagyunk; valamennyiünknek ugyanazon dolgokra van szükségünk: táplálékra, pihenésre, egészségre, intimitásra, biztonságra, megbecsülésre, szépségre, nyugalomra, önkiteljesedésre stb.

Tehát ha az EMK szemüvegén keresztül nézünk akár önmagunkra, akár bármely más emberre, akkor – a cipőboltoshoz hasonlóan – soha nem kedves, jólelkű, érzelemgazdag művészt vagy kegyetlen, pszichopata gyilkost látunk, hanem emberi alapszükségleteket.

E modellben a szükséglet olyan, mint a kétállású villanykapcsoló: egy adott pillanatban vagy ki van elégítve, vagy nincs. (Több lehetőség nincs.) A kapcsoló mindkét állása valamilyen érzést eredményez. Ha a kérdéses szükséglet ki van elégítve, akkor jó érzést, ha nincs kielégítve, akkor rossz érzést. Mind a pozitív, mind a negatív érzéseket változatos neveken illethetjük, és önmagunk, illetve a másik ember jobb megértését elősegíti, ha fejlett szókincs áll rendelkezésünkre az érzések megnevezésére. A modell lényege azonban ennyi: Ha a szükséglet a) ki van elégítve, az jó érzést okoz, ha b) nincs kielégítve: az rossz érzést okoz.

A szükségletek természetesen nem az űrben lebegnek, hanem valamilyen módon az anyagi és társas környezetben jelentkeznek, s ott nyernek vagy nem nyernek kielégülést. Annak feltérképezésére, hogy egy szükséglet milyen konkrét körülmények között jelentkezik érezhető módon, a megfigyelés szolgál. Az EMK modelljében a megfigyelés azt az objektív segédeszközt, azt a szitát jelenti, amelynek segítségével szét tudjuk választani a lényegest a lényegtelentől. Lényeges az, aminek van köze az adott szükséglet kielégítéséhez, lényegtelen az, aminek nincs köze hozzá.

Mivel a rossz érzés nem jó, az emberek motiváltak arra, hogy elmulasszák. Ha tehát akár önmagunkban, akár másban fölfedezünk egy kielégítetlen szükségletet (amely, mint már tudjuk, rossz érzést okoz), akkor valószínűleg szeretnénk azt valamilyen módon kielégíteni. A „valamilyen módon” kitétel arra vonatkozik, hogy ugyanazon emberi alapszükségletnek számos kielégítési módja lehet – ahogy egy villanykapcsolót is át lehet pöccinteni a másik állásba egyetlen ujjal, egy másik ujjal, több ujjal, tenyérrel (mindezt kesztyűben vagy anélkül), továbbá orral, lábbal, fejjel, valamint bottal, mobiltelefonnal, véres késsel, franciakenyérrel vagy bármi más eszközzel. E konkrét megoldások közül az egyik embernek az egyik megfelelő, a másiknak a másik (és lehet, hogy az egyik számára a másik megoldása visszataszító és elfogadhatatlan). A lényeg a kapcsoló átpöccintése, vagyis a szükséglet kielégítése. Amikor ezen átpöccintés módjára határozott, konkrét javaslatot teszünk, az EMK modelljében ezt nevezzük kérésnek.

Tehát összefoglalva: az EMK modelljében minden ember szükségletekből épül fel; e szükségletek – attól függően, hogy ki vannak-e elégítve vagy nincsenek – jó vagy rossz érzéseket eredményeznek; a szükséglet kielégítése szempontjából releváns körülményeket a megfigyelés segítségével azonosítjuk; a szükséglet kielégítésére kínálkozó – elvileg számtalan – megoldásból a kérés segítségével választjuk ki a számunkra megfelelőt.

Az EMK-virágnak tehát három szirma van: érzés, megfigyelés és kérés, és e három szirom egyetlen, mélyen gyökerező szárból nő ki, ez pedig az szükséglet.

EMK

Ez az EMK emberképe. És ezen emberkép következménye, hogy az EMK – másodsorban – hatékony módszer lehet az – e modell szerint tekintett – emberek közötti kommunikációban is.

Címkék: , ,


kedd, július 07, 2009
12:43
 
Recenzió


A Spanyolnátha című internetes művészeti folyóirat nyári számában megjelent Gyimesi László recenziója az Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek) című könyvemről, A bölcsesség építőkövei – avagy: mekkora nyúl ez! címmel. Pirulva, de örömmel és köszönettel idézem az írás bevezető bekezdéseit:

A recenzió – ha az erőszakmentes kommunikáció klasszikusait nézzük – feltétlenül sakálbeszéd, hiszen ítéletet alkot, ítéletalkotásra buzdít. Én pedig most zsiráful kívánok szólni, legalább annyira, mint azt a szerző önmagától elvárja. Tehát nem elvont mértékekhez hasonlítva értékelek, hanem (korántsem tétova) véleményemet próbálom rögzíteni Birtalan Balázs új könyvéről.

Ezer elmagyarázandó dolgot kellene a bevezetőben megvilágítanom, magát a címet (Aszalt szilva naplementekor), a műfajt (mémtörténetek), a címben említett nyulat, a sakál- és zsiráfbeszédet, de nem teszem. A kötetet átlapozva, majd elmélyülten áttanulmányozva minden olvasó rálel a magyarázatokra, a neki minden bizonnyal megfelelő kérdésekre, netán válaszokra. Nem rontom el idő előtt senki örömét.

Mi is ez a könyv? Napló? Esszé-gyűjtemény? Dehogy. Akadnak benne hagyományos és meghökkentően új versek, esszék, novella-igényű prózabetétek, személyes vallomásokhoz csatolt tudományos igényű röpdolgozatok. Mémek. Egy roppant érzékeny és nagyon okos író épülő bölcsességének elemei ezek. Egységük, mint általában a személyiségé, nem külsődleges, s nem is statikus. Az elektronikus világ új anyanyelvi eszközeinek segítségével megteremtett önarcképek és MRI-metszetek, egymásra helyezésükből alakul ki az összegyúródó (reális és virtuális, evilági és transzcendens, mindenekelőtt saját) valóság.

A szerző az önélet-feltárás, kitárulkozás szokványos, mind művészi, mind alpári mesterségétől tudatosan tartózkodik, ugyanakkor legalább olyan mélységekig jut, mint a járt utakat taposó elődök, útitársak. Könyörtelen őszintesége – ahogy ő tartja: igénye az alapvető tisztességre – válik azzá a szervesítő habarccsá, amellyel mű-egésszé tapaszthatja a mémek sokaságát (azon legkisebb gondolati egységekét, amik még viszonylag sértetlenül juthatnak agyból agyba).

Minden bizonnyal ezek a gondolati alapegységek határozzák meg valamennyiünk egyéniségét, létünk és aktivitásunk minőségét. Rengeteg, valójában megszámlálhatatlan alapegységünk van, s ezek hatásrendszere, akár az egyes atomok funkciója nem fajta-, hanem személy-specifikus. Ha az író ezeknek a „parányoknak” a válogatott bemutatására vállalkozik, csupán a válogatás (ihletett vagy kényszerű) pillanatában érvényes sokdimenziós alakmását mutathatja fel. Ha tehetséges ember a kísérletező, és Birtalan Balázs kétségtelenül az, a termékeny pillanatot sikerül megragadnia: az alakmásban ott feszül a múlt, a jelen, s (korlátozott mértékben) a jövő is. A dinamikus, dialektikus emberi egység maga.

[...]

Gyimesi László teljes recenziója ide kattintva olvasható.

Ugyancsak a Spanyolnátha nyári számában jelent meg Egy hatalmas fekete izé címmel a Ha a világ rigó lenne című Weöres-versről írott elemzésem.

Címkék: , ,


hétfő, július 06, 2009
23:24
 
Névnapi megemlékezés


Csaba névnap van (még húsz percig); Isten éltesse Sárvári Csabát, akinek felejthetetlen személyisége ma – két év távlatából is – egyetlen link segítségével képes volt ismét több mint 4700 látogatást eredményezni a blogomon (szemben a kb. 120-as napi átlaggal). Homoki Róza cikkében a következő bekezdés (és link) utal tavalyelőtti történetünkre (és a blogomra):


A halálos ételmérgezés után a legrosszabb, ami történhet velünk, hogy a fenti negatívumokból minden összejön. Ehetetlen étel, arrogáns kiszolgálás, pofátlan számla. Ebben a kategóriában ezt a történetet nehéz felülmúlni. A főhős átélhette, milyen, amikor az értelmezhetetlen étlap böngészése után semmi sincs raktáron, amikor el kell magyarázni a pincérnek, hogy a paprika nem bors, amikor a pincér faszszopó kis gecinek nevezi a vendéget, a tulaj pedig megsértődik, mert a vendég számlát kér.


Időnként visszatér a nyilvánosság erejébe vetett hitem. A blogom látogatottsági mutatója alapján élménybeszámolóm – részben a két ízbeni homáros megjelenésnek köszönhetően – legalább tíz-tizenötezer emberhez jutott el. Akik lehet ugyan, hogy fikáztak a hozzászólásokban, de egész biztos vagyok abban, hogy ha épp a Káli-medencében járva éheznek meg, az Öreghegy Fogadót messziről elkerülik.

Címkék: , , , ,


péntek, július 03, 2009
10:19
 
Húsz éve aktuális


Apa most kért meg, hogy a honlapja nyitóoldalára – ahol mindig ott van valamelyik verse – rakjam ki az alábbi (egyébként lassan két évtizedes) verset, mert hogy elég aktuális. Tényleg az, úgyhogy idézem itt is:


Fabula ráza

zsonglőrködő szóbohócok
a nemzeti klubban
tiborcék kezében sapka
össznépi kuss van

a játék tétre megy
feszítve cserezve bőrünk
szorgoskodnak a kóklerek
ki-ki szakít belőlünk

szánkban morzsányi sajt
csapatnyi róka zeng
lessük az őrült hangzavart
csend kéne végre csend

Birtalan Ferenc


Címkék: ,


csütörtök, július 02, 2009
18:25
 
Harry Potter és a rasszizmus


Volt osztálytársam az előző poszthoz írott kommentjében rasszista műnek nevezte a Harry Potter-sorozatot (beismerve, hogy csak a legelső kötetét olvasta). Nem mintha úgy gondolnám, hogy a HP-sorozatot meg kell védeni bárkitől is, azonban, mivel a Wikipédia Harry Potter-szócikkét jórészt én magam írtam, pár sort szeretnék idézni e témában.

A Harry Potter-sorozat koncepciója szerint a varázserő öröklődik, azonban (ismeretlen okból) megtörténhet, hogy egy – vagy akár sok – generáción keresztül lappang. Ebből következik, hogy varázslóknak is születhetnek mágiamentes gyermekeik, illetve de facto muglicsaládban is születhet varázsló. A varázsvilágban így döntő fontosságú – és a történet előrehaladtával mind fontosabb – két kérdés:

- hogy egy adott ember maga varázsló vagy boszorkány-e, ill.
- a szülei varázslók és boszorkányok voltak-e.

A „varázsló” szó többnyire egyszerűen a férfi/fiú, a „boszorkány” pedig a nő/lány szinonimája. (...)

A mágikus képesség birtoklása tekintetében egy adott ember egyszerűen vagy varázsló/boszorkány, vagy mugli. A származás kérdése bonyolultabb. Az ősi varázslócsaládok tagjaira egyesek az aranyvérű jelzőt használják, az ún. mugliivadék varázslókat/boszorkányokat pedig a becsmérlő sárvérű melléknévvel illetik. Akinek az egyik szülője mugli, az félvérnek minősül, a varázslócsaládban született mágiamentes ember pedig kvibli.

(...)

A sorozat egyik fő témája, a vértisztaság kérdése egyértelműen a rasszizmus allegóriájának tekinthető. Rowling állásfoglalása e kérdésben világos. Egyrészt a szövevényes történetfűzés során a legkülönbözőbb képességű és származású emberek között találkozhatunk a legkülönbözőbb moralitású emberekkel, így nyilvánvaló, hogy egy ember erkölcsi megítélése szempontjából mind származása, mind képességei irrelevánsak. Másrészt viszont, akik a varázslók vértisztaságát valóban fontos kérdésnek tartják, azok egytől-egyig negatív hősök (gonosz varázslók). Mivel pedig a vértisztaság problémája (pontosabban a szereplők ezzel kapcsolatos állásfoglalása) nem csupán mellékszál, hanem mindinkább a történet középpontjába kerül, a Harry Potter-sorozat egésze az antirasszista irodalom fontos darabjának nevezhető.




– És mondd, Király, mit válaszolsz azoknak a hallgatóknak, aki erre azt mondják, hogy az ilyen veszélyes időkben a varázslók az elsők? – kérdezte Lee.
– Nekik azt válaszolom, hogy a varázslók az elsők szólamot csak egy lépés választja el az aranyvérűek az elsők elvtől, és akkor már majdnem a halálfalók1 ideológiájánál tartunk. Ne feledjük, hogy valamennyien emberek vagyunk. Minden ember élete ugyanannyit ér, és egyformán méltó a védelemre.
– Ezt gyönyörűen mondtad, Király. Ha egyszer kikeveredünk ebből a kalamajkából, drukkolni fogok, hogy téged válasszanak mágiaügyi miniszternek.

(J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi)



1Halálfaló: sötét varázsló; Voldemort (a sorozatban a főgonosz) híve; gyakorlatilag csaknem bizonyosan gyilkos.

Címkék: , , ,


 
Évfordulók közeledtével


Az IWIW üzenőfalára tegnap a következő szöveget raktam ki:

Az IWIW-et fenntartó Origo Zrt. az oldal mostani működésmódjával megsérti a Magyar Köztársaság hatályos törvényeit – elsősorban az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényt. A részleteket lásd itt:

http://birtalan.blogspot.com/2009/06/level-az-iwiw-nek.html

Kérlek, amennyiben NEM TARTOD fontosnak, hogy Magyarországon a jog és az igazság érvényesüljön, akkor NE RAKD KI ezt az üzenetet az üzenőfaladra!


A 493 iwiwes ismerősömből az apám már kirakta. A többi 492 valamiért nem. Viszont apámnak is van legalább egy ismerőse, aki tartja annyira fontosnak az esélyegyenlőséget, hogy továbbadta az üzenetet. Ennek kapcsán született meg a blogomban az alábbi szövegű komment:

Egy ismerősöm nagyon tolja ezt a blogot az iwiw üzenőn, én erre elolvastam és ennyit tettem hozzá : "Lóri! Szerintem kisebb gondunk is nagyobb annál, mint hogy ilyesmiken lovagoljunk, mint a Birtalan blog, amit belinkeltél. Nagyon örülnék neki, ha annyi bajom lenne, hogy az amúgy teljesen önkéntesen választható iwiw-tagságom burkolt módon utal a szexuális orientációmra. Mivel a "Caládi állapot" címke amúgy is teljesen opcionális, kedves kéményseprő barátunk akár ki is hagyhatná, ha nem lenne benne egy csipetnyi exhibicionizmus, hogy ő azért meg akarja mutatni hogy harmonikus és házassággal egyenértékű kapcsolati formában él.
Gratulálok neki, mint ahogy ahhoz is, hogy "Hogyan lesz valaki Potter-rajongó?" c. blogjából érettségi tétel lett!
(Ilyenkor szinte szégyellem, hogy én is az vagyok! )
..............ööö, nem meleg, hanem Potter rajongó :D"

Mire jött a válasz, Lóritól, hogy ez igen is húsbavágó probléma, erre még ennyit:

Értem, hogy egyesek attól félnek, hogy ez egy kezdet, aminek a végén pogromok és lágerek találhatóak, de szerintem ennek az esélye sokkal kisebb, mint pl. annak, hogy az Oroszok elzárják a gázcsapot és emiatt az egyszerű pórnép kivág egy csomó fát, amikor így is érthetetlen tarravágások vannak. Vagy ha a jelen válságra a szokásos (tehát pont a becsődölt) módon próbálják meg még mindig a sebtapaszokat ragasztgatni, akkor mik lesznek. És még sorolhatnék 1-2 dolgot, ami VALÓBAN aggasztó, és nem hinném, hogy amikor majd tömegek fognak nyomorogni akkor a melegek ellen fognak fordulni, és az lesz a transzparenseken, hogy "Buzi-e vagy?!". De ha ők ettől mégis tartanának, akkor megint hangsúlyoznám, hogy mind az itteni regisztráció, mind az utána következő kapcsolati státusz megosztása teljesen opcionális, mint ahogy blogot is írhat bárki arról, milyen fokozatossággal buzult bele a Harry Potter sagába, és lám, még érettségi tétel is lehet belőle! Szerintem a bolhából elefántot csinálni könnyű és olcsó húzás.

Üdv,
Kincses István


Ezennel szeretnék emlékeztetni minden erre tévedőt a következőkre:

1.) Jövő kedden lesz a 2. évfordulója annak, hogy Budapest utcáin egy politikai párt aktivistái a „Buzikat a Dunába, zsidókat meg utána!” szlogen skandálása mellett támadták meg alkotmányos jogukkal élő magyar állampolgárok egy csoportját, majd néhány órával később hajtóvadászatot szerveztek ellenük.

2.) Most vasárnap lesz az 1. évfordulója annak, hogy ugyanezen politikai párt aktivistái ugyanezen kisebbségi csoport ellen szervezett támadást hajtottak végre. A sérültektől egyes mentőorvosok megtagadták a segítségnyújtást. Az eseményt Molotov-koktélos támadások előzték meg, amelyek során ugyancsak történt személyi sérüls;az ügyben „rongálás” címen indítottak vizsgálatot. Az emberölés kísérleteket a médiában konzekvensen „tojásdobálásnak”, a támadókat „ellentüntetőknek” becézték, a magyar bíróságok ítélete szerint a történtek egyszerű véleménynyilvánításnak tekintendők.

3.) A múlt hónapban a fenti eseményeket szervező pártra az EP-választásokon több mint 400.000 választópolgár szavazott; az MSZMP nem egészen kétszer ekkora taglétszámmal képes volt negyven évig diktatúrában tartani az országot. Az a nagy párt pedig, amely a 2006-os választásokon több mint 200 körzetben választási szövetséget kötött az előbb említett párttal, jó eséllyel alkotmánymódosításra képes pozíciót szerez a következő országgyűlésben.

4.) Harry Pottert ugyan nem tudom, miért kellett ad hominem módon belekeverni; midnenesetre annyi köze azért van a témához, hogy a sorozat egésze (sok más vonatkozása meleltt) megszólító erejű hitvallás az emberek egyenlőségéről, az antirasszizmusról és mindenféle kirekesztés elutasításáról.

Címkék: , , , , ,


szerda, július 01, 2009
11:29
 
Brekk


BékaA mai nappal hatályba lépett a Magyar Köztársaságban a 2009. évi XXIX. törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról nevű jogszabály, amelyet (pontosabban magát a jogintézményt) a magyar meleg folklórban nemes egyszerűséggel a béka névvel illetnek (mint bejegyzett élettársi kapcsolat).

Azt, hogy ezen a házasságpótlék gyanánt összegányolt Lex Buzin sok ünnepelnivaló nincs, már milliószor átbeszéltük Tomival, ezért eldöntött tény, hogy a szertartás minimálverziós lesz, 5 fővel, ebből egy az anyakönyvvezető, kettő meg a két tanú (a maradék kettőt tessék kitalálni).

Úgy volt, hogy ma reggel 8-ra bemegyünk az önkormányzathoz, hogy megbeszéljük az időpontot. Tomi azt mondta, hogy valamiért attól tart, nem fog simán menni a dolog. Ebben egyetértettem, hiszen Magyarországon élünk; kinézem az intézményből, hogy odamegyünk, és elküldenek a liberálbolsevista kurva anyánkba.

Hogy valójában mi a helyzet, azt nem tudom, mert a mai nap (miként azt tegnap este kb. 11 tájban megtudtam Brúnó SMS-éből) a Köztisztviselők Napja, és ennek örömére az önkormányzatok is zárva tartanak. Úgyhogy a dolog tolódik, de sokat lacafacázni nem szeretnénk.

Nem akarjuk megvárni, amíg erre a szánalmas, gyönge kis békára lecsap a narancsárga alapszínen árpádsávokkal díszített gólya.

Címkék: ,




Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta