Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szombat, július 25, 2009
09:33
 
A címükben „Harry Potter” szókapcsolatot tartalmazó filmekről


Miután vén fejjel – legalábbis túl az emberélet útjának felén – nyilvánosan Harry Potter rajongónak vallottam magam, mi több, a könyvemben Expecto patronum! címen külön fejezetben taglalom a Potter-könyveket, időszerűnek tartom, hogy végre – a hatodik Potter film abszolválása után – írjak pár szót a filmadaptációkhoz való érzelmi viszonyomról.

Nos, a filmek az érzelmek olyan széles skáláját mozgatták meg bennem, hogy egy zsiráf mind a nyolc ujját megnyalná tőle. 2001-ben izgatott türelmetlenséggel (vagy türelmetlen izgalommal) vártam az első film bemutatóját. Majd jöttek az új és újabb érzések: az öröm (hogy elérkezett e bemutató napja), a csodálkozás („Jé, de furcsa, hogy ezt így oldották meg!”), időnként – egy-egy ügyesen kivitelezett látványelemnél vagy gegnél – a jóleső tetszés – majd pedig a csalódás, felháborodás, dühöngés, tombolás, végül a fásultság és a tömény unalom.

Mona LisaNem tudom megmondani, hogy önmagukban milyenek a Potter-filmek, mert nem tudok elvonatkoztatni a könyvektől. Ami talán annyira nem nagy baj, hiszen a filmek állítólag a könyvek alapján készültek. Ez az „állítólag” persze nem igazságos, mert a filmekben föl lehet ismerni a könyveket. Pontosan úgy, ahogy a mellékelt (általam az imént alkotott) képről is teljesen egyértelmű, hogy minek a másolata. Benne van a jellegzetes vonalvezetés, ott vannak a tipikus színárnyalat-eltérések. Ami pedig az árnyaltságot és a mondanivaló komplexitását illeti: azt hiszem, ez a kis gif egész pontosan annyira árnyalt és komplex az eredeti festményhez képest, mint a Potter-filmek a könyvhöz képest.

Kétségtelen, hogy a filmekben minden technika ott van, ami a 21. század elején egy filmtől elvárható. Suhannak a villogó izék ide-oda, térbeli hangokkal izélődnek a bigyók, a szereplők és a kellékek épp hogy le nem jönnek a vászonról, szóval roppant látványos az egész. Épp csak az a valami nincs meg bennük, amitől a könyvek az életemben azt a helyet foglalták el, amit. (Nem tudom megmondani, hogy pillanatnyilag a sorozat hanyadszori újraolvasásánál tartok.) A karakterek egy-, maximum kétdimenziósak, és ez az egy-két dimenzió pont úgy lett összeválogatva, hogy az eredmény egyszerűen szánalmas.

Hogy ne egy főszereplőt emeljek ki: aki ismeri azt a stílust, ahogy a könyvbeli McGalagony professzor felbőszült oroszlánként készül leharapni valamelyik diák fejét, ha az házirendet sért, az jó eséllyel mélabúba esik a filmbeli McGalagony rosszalló, leginkább tehetetlen fejcsóválásától. Aki végigkísérte Neville jellemfejlődését az évek során, elsősorban ötödévben, amikor a szüleit az őrületig kínzó halálfalók szabadlábra kerülnek, az egyszerűn nem érti, hogy az a nagyra nőtt málé mit keres a vásznon. Akinek már ugrott görcsbe a gyomra Piton kisstílű, ám de ezerszínű alattomosságaitól és kirobbanásaitól, az szinte a stáb helyett szégyelli magát, amikor azt látja, hogy a film-Piton állandóan olyan hangon beszél, mint az, aki attól fél, hogy menten összefossa magát.

Nagyon látványosak a filmek, ezt még egyszer hangsúlyozom. Meg fogom nézni a hetedik kötetből készülő két filmet is. De tudom, hogy ugyanúgy nem lesznek versenyképesek a saját Harry Potter-világommal, mint ahogy a megelőző hat sem rúgott labdába.

Címkék: ,


Hozzászólások:


Az első filmet láttam, és hálás vagyok a karakterek megformálásáért. A többire viszont egyszerűen nem hozta meg az étvágyam, azt hiszem kihagyom őket.

Mit szólnál egyszer A mi utcánk (http://www.szinhaz.hu/vidamszinpad/d0avenueq.htm) megnézéséhez?



Kedves Balázs! Neked annyira fontos a Harry Potter történet, hogy annak már egy saját, személyes változata él benned, ezt az élményt semmilyen film nem fogja tudja visszaadni. Amikor elkezdtem írni, ez a mondat lényegesen értelmesebbnek látszott. Bocs.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta