Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, augusztus 19, 2009
20:06
 
Re


Megjöttünk. Igazság szerint már tegnapelőtt megjöttünk, de kicsit lassan megy az akklimatizálódás, úgyhogy csak most értem el idáig.

Először is mind Tomi, mind a magam nevében nagyon szépen köszönöm az esküvői jó kívánságokat.

Ami a nyaralást illeti, az meglehetősen rendhagyóra van sikerülve. Azért van, mert két hétig voltunk Balatonon, de ezen a héten is szabadságon vagyunk. Ez így elvileg bruttó három hét, gyakorlatilag ami a tényleges, ún. „nyaralást” illeti, az jó esetben másfél. Az első hetünk során ugyanis olyan fáradtak voltunk, hogy még pihenni sem tudtunk tőle. Gyakorlatilag aludtunk végig, ill. estefelé lementünk pancsolni.

Az alvásprojektet meglehetősen nagy mértékben nehezítette Robika. Egy olyan helyen laktunk, ahol vagy tizenkét apartman volt. A hely önmagában még alkalmas lenne arra, hogy a vendégek ne lógjanak egymás seggébe, de Robikával súlyosbítva ugyanez sokkal nehezebb. A kb. kilencéves Robika, ahogy ránézésre sikerült megítélni, nagy valószínűséggel értelmi fogyatékos. Ez persze a jó érzésű emberből kihozza az empatikusat, a zsiráfot, de legalábbis a politikailag korrektet. Úgy tűnik azonban, hogy amikor terveim szerint tíz-tizenegy óra előtt nem szívesen kelnék fel, akkor reggel hétkor a bennem rejlő „jó érzésű ember” elérhetetlen mélységben szunnyad. Amikor reggel hétkor (vagy nyolckor, vagy délután kettőkor vagy bármikor, random módon) Robika a ház legkülönbözőbb pontjain elüvölti magát artikulálatlan visítással, valahogy így:

– Mueeeeeeeeeeee!!! –

– akkor egy idő után a zsigeri reakcióm az, hogy márpedig én most azonnal Robikát akarok enni: kicsontozva, véresen, esetleg jól átsütve. Az empátia esélyét az sem növeli, amikor egyszer csak arra riadunk, hogy dörömbölnek az ajtónkon; félkómásan ajtót nyitunk, és azt látjuk, hogy Robika rugdossa az ajtót. Csak úgy. A szülei meg sehol.

Félreértés ne essék: ha józan pillanatokban, higgadtan végiggondolom, akkor minden tiszteletem a szülőké, akik nem azt választják, hogy a hülyegyereküket berakják valami csökkentérték-megőrzőbe, és évente kétszer – kötelességszerűen – meglátogatják, hanem maguk mellett tartják, emberként kezelik, szeretik, nyaralni viszik, stb. Robikából nekünk egy hét jutott, és ennek során is csak napi néhány (válogatott) perc. Nekik évi 52 hét jut belőle, napi 24 órával. Nem irigylem őket. És ebből az aspektusból teljes mértékben megértem, hogy nyaralás alatt a gyerekre nem adnak pórázt és szájkosarat, hanem – a lehetőségekhez mérten – szabadon eresztik a ház területén, és legalább addig szusszanhatnak egyet-egyet, amíg Robika a változatosság kedvéért nincs a közvetlen közelükben.

Borzasztó nehéz ez, és tanácstalan is vagyok, hogy mi a „helyes” hozzáállás az ilyen kérdésekhez. Örülök, hogy alkalmas vagyok (legalábbis szeretném azt hinni) az elvi megértésre – ugyanakkor meglehetős kognitív disszonanciát élek meg, amikor azt tapasztalom magamon, hogy kitör belőlem a vérsakál (vö. a fenti gasztronómiai eszmefuttatást). Szerencsére bizonyos vagyok benne, hogy a bennem zajló indulatokból se Robika, se a családja nem észlelt semmit. És hát végső soron tekinthetem úgy, hogy Robika egy ugyanolyan random módon „megnyert” faktor a pihenés iránti szükségletem tekintetében, mint mondjuk a két héten keresztül rendszeresen visszatérő esők, viharok és záporok voltak a strandolás iránti szükségleteim tekintetében. Az idén ez jutott. Máskor meg más jut.



Ezzel együtt összességében jól éreztük magunkat. Ötödik alkalommal nyaraltunk ezen a környéken, és ebből harmadszor konkrétan Badacsonytomajon. Tavaly már azon tűnődtünk, hogy vajon van-e még egy nyaralásnyi a helyben – most bebizonyosodott, hogy van, sőt úgy jöttünk haza, hogy van miért ismételten visszamenni. Találtunk új helyeket, ahonnan gyönyörű a kilátás, felfedeztünk új borokat és új borászokat, sőt rábukkantunk egy kecskefarmra is, ahol csodálatos, végtelenül büdös sajtokat lehet kóstolni és venni (vettünk is). Szóval szép volt, jó volt, és nagy valószínűséggel folytatása következik.

Címkék:


Hozzászólások:


Távol álljon tőlem, hogy tanácsokat osztogassak, de próbáltátok már a füldugót? :) Mi Galyatetőn SZOT-üdülőben éreztük magunkat az úri négy csillag közepette: jobb kézről süket házaspár, balról meg minimum háromgyerekes család volt a szomszédunk. Füldugó nélkül asszem mindkét szomszédhoz átkopogtam volna, így viszont édesen aludtam. (Sajnos évek óta nem tudok 8-nál tovább aludni, kivéve, ha nagyon-nagyon fáradt vagyok, de most nem voltam.)



A süket házaspárhoz miért akartál átkopogni? Hangosan jeleltek? :-)
Amúgy abszolút értem Balázs érzéseit - én is egyfelől elméletben mélységes részvétet érzek az értelmi fogyatékos gyerekek iránt, másfelől gyakorlatban nem bírom őket elviselni pár percnél tovább.



A füldugó akkor játszhatna, ha vagy nagyon látványosan különböző időben feküdnénk le aludni, vagy nagyon egyszerre, és tényleg aludni. Ha azonban elalvás előtt még beszélgetünk, aztán a beszélgetésbe alsunk bele édesdeden, akkor ez a projekt nem működik. Egyébként én nem próbáltam, Tomi meg de, és nem szereti. Egyébként évközben pedig olyan füldugó kéne, ami mindent kiszűr, kivéve a mobil ébresztő funkcióját.

Hangos jelelés: LOL :D



Na és MELEG időtök volt? :D



Mikor hogy. Sokat esett az eső, de azért jól éreztük magunkat, köszönöm kérdésed.



Mueeeeeeeeeeee!!! És tudtátok, hogy jövőre Robikának kistestvére lesz, hála a szülők idei nyugodalmas nyaralásának, gyakori Robikátlanságának?! Egyébként a jövő szezonban már Badacsonytomaj határában grátisz füldugókat fog osztogatni a polgármester.:))



miért bántjátok..?:O



Jelentem, engem a füldugó véd meg minden nyaraláskor az intolerancia és agresszivitás vétkeitől. Mindig vannak robikák, mindenféle korúak, neműek.

Nekünk most, tiszai nyaralásunknál egy sokgyerekes román baráti társaság jutott szomszédul-gyermekeik nem voltak ugyan fogyatékosok, de viselkedésüket tekintve robikák voltak mégis.

Ha nem lett volna füldugó, nem csak a nyaralásunk lett volna oda, de romlott volna a románokról alkotott képünk is. Így viszont megőriztük nyugalmunkat, humorérzékünket és antirasszista-antisoviniszta világképünket. De megijedtünk saját indulatainktól...és főképpen azok természetétől.

Még szerencse, hogy azok kezelésében segítségünkre volt a füldugó is.



Úgy látom, az idén ellepték a nyaralóhelyeket a rettenetes emberek :) A mi Robikánk egy idősebb fickó volt, aki úgy horkolt, hogy rengett bele a ház. Első éjjel azt hittük, fúrnak. Két kézzel vertem a falat, de észre se vette. Szerencsére a nyaralása csak az első három napban esett egybe a miénkkel.



Balázs, a füldugó-tippemre adott válaszod nekem egészen "igen, de"-játszma gyanús:) Pedig határozottan azt mondtam, hogy nem tanácsot osztok:) Úgyhogy ne is próbáld ki, hanem szenvedj:)

Eszter, köszi a szép összefoglalót:)



Afaik, egy darab válasz nem lehet játszma(gyanús). Egy játszmához min. 2 tranzakció (tehát 4 mondat) kell.

A Berne szerinti "És miért nem...? - Hát igen, de..." játszma első lépésében Fehér megoszt egy nehéz helyzetet, majd segítséget kér Feketétől. Na most, én egyáltalán nem kértem segítséget (hogy is kérhettem volna egy egyszeri, lezajlott eseményhez?), hanem beszámoltam valamiről. Arról aztán, hogy erről kinek mi a lila golyója, ugye én nemigen tehetek.

Btw, Havánál előjött az a Marshall-féle kifejezés, hogy "szerelésmániás sakál"? ;) (Ha nem, és a kifejezés nem magyarázza önmagát, szívesen elmondom, mi az.)



Balázs, a te szüleidet sem irigylem,nekik is nehéz lehetett téged emberként kezelni. De minden tiszteletem az övék, hogy nem dobtak be téged a dunába,ahogy a buzikat illene,ehelyett hagyták,szabadon élhess.

bunkó...


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta