Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, október 22, 2009
18:13
 
Líra-, logika- és tudományelmélet


Vannak agyoncitált mondatok: olyanok, amelyeket boldog-boldogtalan idéz, ha kell, ha nem. Jól lehet velük villogni társaságban. Nekem is vannak a tarsolyomban ilyen mondataim; szeretem őket, okosnak látszom tőlük.

Egy ilyen sokat idézett – mi több: cafatokra elemzett – mondat József Attila két sora: „A líra logika; de nem tudomány.” Sokan és sokat idézték már – csak éppen nem én. Ez a mondat nem tartozik bele az idézetrepertoáromba. Nem azért, mert nem szeretem vagy mert nem értek vele egyet. Azért nem, mert nagyon sokáig egyszerűen nem értettem. Fogalmilag nem fért a fejembe. Most már – sok töprengés és némi utána olvasás eredményeképpen – érteni vélem, de a tényt, hogy hosszú időn keresztül nem értettem, nem egyszerű malőrnek tartom, hanem figyelemre méltónak: olyasminek, ami nem magától értetődik, hanem aminek feltárható oka van.

A mondatban három fogalom szerepel; három olyan fogalom, amelynek jelentésével egy bizonyos életkor fölött minden közepesen olvasott ember alapvetően tisztában van: líra, logika és tudomány.

Az „alapvetően” egy ronda töltelékszó, most mégsem pongyolaságból használtam, hanem mert szerintem ebben rejlik a kulcs. Írhattam volna helyette azt is, hogy „nagy vonalakban”, „többé-kevésbé” vagy „aránylag” – a lényeg ugyanaz volna: a felsorolt fogalmak jelentésével az emberek nem pontosan vannak tisztában, hanem csak alapvetően. Amennyiben nem foglalkoztunk célzottan e témákkal, a fejünkben nem szabatos definíciókat tárolunk róluk, hanem sejtéseket, a hétköznapi szóhasználat révén kialakult, a megszokott kommunikációban sikeresen alkalmazható jelentéshalmazok. Jelentéshalmaz alatt azt értem, hogy bizonyos témákat intuitív módon belökünk egy csoportba. Ahogy Murphy törvénykönyvében áll: „Ha zöld vagy izeg-mozog: biológia. Ha bűzlik: kémia. Ha nem működik: fizika. Ha érthetetlen: matematika. Ha értelmetlen: közgazdaság vagy pszichológia.”

Valahogy így lehetünk a taglalt fogalmakkal is. „Ha rímel, természeti kép van benne vagy nem ér ki az oldal margójáig: líra. Ha öncélú és bonyolult: logika. Ha tele van számokkal, képletekkel és idegen szavakkal: tudomány.” Az esetek többségében ezek az implicit definíciók tökéletesen megfelelőek. „A líra logika; de nem tudomány” mondat megértése a jelek szerint az esetek kisebbségébe tartozik.

A problémát számomra az jelentette, hogy az én ködös elképzeléseimben a logika és a tudomány túl közel estek egymáshoz. Valami olyan területre, amely az „öncélú, bonyolult, számokkal és idegen szavakkal teli” dolgoknak van fenntartva. Másként: a logika is egy a tudomány, mint a matematika vagy az ismeretelmélet. A tudomány részhalmaza. Hogy lehet hát valami (jelesül a líra) eleme ennek az L halmaznak („a líra logika”), ha az azt magában foglaló T halmazon kívül esik („a líra nem tudomány”)? Ez számomra ellentmondásnak tűnt. Logikainak. Vagy tudományosnak. Vagy tudom is én...

További nehézség volt, hogy amíg a logikával és a tudománnyal legfeljebb csak jó ismerősi kapcsolatot ápolok, addig a líra régóta meglehetősen közeli barátom. Nem épp anyanyelvem – inkább apanyelvem, amelyen egész jól elboldogulok.

A líra – tehát a költészet, a vers – számomra mindig többet jelentett annál, hogy „nem ér ki az oldal margójáig”. A vers számomra az önkifejezés eszköze; akkor is, ha én írom, akkor is, ha olvasom. Értve ezt úgy, hogy azt a verset olvasom szívesen, amiből kiérzem, hogy belülről jött, ami nem l'art pour l'art bölcsész-maszturbáció, nem csinálmány, hanem teremtmény. Ezt többek között onnan szoktam felismerni, hogy az adott vers tetszik. Tetszik, mert szép, mert frappáns, mert megragad. Gazdagabbá tesz. Ad nekem valami olyat, amim korábban nem volt. Elolvasván úgy érzem: valamiért újra akarom olvasni. Mert lehet, hogy nem értettem meg elsőre, de – ismeretlen okból – fontosnak érzem, hogy megértsem. Vagy fontosnak érzem megérteni, hogy miért nem tudom megérteni.

Számomra ez a vers. Ha azt veszem észre, hogy nem akarom újraolvasni, akkor az nem vers. Pontosabban lehet, hogy vers, még az is lehet, hogy hibátlan és nagyon híres vers – csak épp nem nekem.

Ehhez képest a logika csontszáraz, hogy ne mondjam: érzéketlen. Amennyiben igaz az, hogy „ha A, akkor B”, és igaz az is, hogy „ha B, akkor C”, akkor egész biztos, hogy igaz lesz a „ha A, akkor C” állítás is. Semper et ubique. Nincs kivétel, nincs apelláta. Nincs helye érzelmi zsarolásnak, sírás és nevetés hiábavaló. Legyen a tálalásban akár naplemente, akár felezőnyolcas: a konzekvencia könyörtelenül ugyanaz.

Nyilvánvaló, hogy a líra nem logika, mert a vers világa nem könyörtelen; ha azt mondom a boldogságra, hogy „lágy volt, szőke és másfél mázsa”, vagy azt kérdezem a csonttól: „Hallod-e, csont, a csöndet?” – az gyönyörű, de teljesen logikátlan – cáfoltam magamban éveken keresztül József Attilát, többek között József Attilával.

A tudomány vaskos könyveket jelent, 9-es betűmérettel és sok-sok 8-as vagy kisebb méretű lábjegyzettel. Adatokat, amelyeknek a mennyisége mindig sokszorosa a halandó ember számára befogadhatónak. A tudomány hegyre épített, bevehetetlen erődítmény, impozáns falakkal, égre nyúló tornyokkal és elképzelhetetlenül mély és sokfelé ágazó pincerendszerrel.

A líra – túl az érzelmi telítettségén – kétségkívül tudomány is, hiszen a költészettan tele van olyan hosszú szavakkal, mint alexandrinus, enjambement, szinekdoché, és számokkal meg képletekkel: a haiku az 5–7–5, a szonett 4–4–3–3 (eredetileg abab–abab–cde–cde), ötös-hatodfeles jambusokkal, nem is beszélve a költők születési és halálozási évszámáról.

A líra nem logika; de tudomány – állapítottam meg végül, enyhe szorongással. – Ez viszont nem lehet – tettem hozzá gondterhelten, nem csekély lelkifurdalással –, mert hát az ki van zárva, hogy József Attila tévedett volna! – Maradtam tehát a nem értésnél, és lemondtam arról, hogy becsatlakozzam e híres tézis idézgetőinek táborába.

Aztán telt-múlt az idő, és egyre fontosabb lett számomra, hogy megértsem a valóságot, hogy a valóságot értsem meg, ne pedig egy előrajzolt ábrát színezgessek, gondosan tompítottra csiszolt hegyű színes ceruzákkal. És nekiálltam új definíciókat keresni. Vagy talán – ez pontosabb – elővenni a régről ismert definíciókat, és valamelyest komolyan venni őket.

A lírát persze továbbra sem tartom szükségesnek definiálni: a versről ma is azt tartom, amit fentebb írtam: ha megérint és gazdagítja az életemet, akkor rendben, ha nem, akkor kár volt megírni.

A logika elsődleges jellemzője azonban nem a könyörtelenség, hanem a rendszerszerűség. A fent vázolt helyzetben továbbra is érvényes, hogy „ha A, akkor C”, mégpedig azért, mert a fent vázolt helyzet egy rendszer. Koherens egész, lefektetett játékszabályokkal. Pont mint egy költemény, amelyben minden lehetséges, ami a vers rendszeréből következik. Ami viszont nem következik belőle, az nemcsak tilos, de lehetetlen is, mert ha mégis megtörténne, akkor a vers szétesne, megszűnne vers lenni, s ezáltal megszűnne létezni.

     Bóbita, Bóbita táncol,
     Körben az angyalok ülnek,
     Béka-hadak fuvoláznak,
     Sáska-hadak .................


Mi kerül a kipontozott helyre?

     a) zöldek
     b) békét kötnek
     c) lezabálják a termést
     d) szeme dülledt
     e) hegedűn játszanak igen-igen megindítóan
     f) hegedülnek

A válasz egyértelmű. És nem azért, mert ismerjük a verset, hanem mert a vers rendszeréből, a vers belső logikájából ez és csak ez következhet. Tartalmi premisszák zárják ki a d, formaiak az e befejezést; az első három mindkét típus alapján kiesik. Logikailag az egyetlen lehetséges, a kérlelhetetlen, a „...tehát Szókratész halandó” erejével adódó befejezés: hegedülnek. A líra logika.

Ugyanakkor mind a zoológia, mind a fizika tudománya igazolta: a sáskák nem tudnak hegedülni. A sáskák – méretükből adódóan – megemelni sem tudnának egy hegedűt, nemhogy játszani rajta; a sáska által kiadott hang pedig nyilvánvalóan nem hegedűhang, már csak azért sem, mert nem négy, egymástól kvint távolságra hangolt húr megszólaltatásával keletkezik. Azonban a versben a sáska-hadak minden további nélkül hegedülhetnek. A líra nem tudomány.

A tudomány igazolt ismeretek rendszere. Az igazolt ismeret azt jelenti, hogy azonos megfigyelésből minden megfigyelő szükségszerűen azonos következtetésre jut. Ezért lehetségesek az ellenőrzött, tudományos kísérletek. A líra is ismeretek rendszere, de nem igazolt ismereteké, hanem a költő szubjektív megismeréséé. József Attila szerint a boldogság „lágy volt, szőke és másfél mázsa”. Egy másik költő szerint viszont a boldogság:

     A le- és elpuskázott sárkányok, valamint
     az el- vagy el nem jövendő tündérek közötti
     elég hosszú pillanat.


E két definíció merőben ellentétes egymással: a két költő ismereteinek rendszere nem ekvivalens. Mi több: nem lehet olyan kísérletet tervezni, amely eldöntené, hogy melyiküknek van igaza: hogy mi is a boldogság valójában.

A tudományos állítás alapvető kritériuma a falszifikálhatóság, vagyis a cáfolás elvi lehetősége. Az, hogy a víz 1 atmoszféra nyomás alatt 100 fokon forr, tudományos állítás, mert falszifikálható: elvileg felmutatható olyan eset, amikor ez az állítás hamisnak bizonyulna, nevezetesen, ha valaki prezentálna olyan helyzetet, amikor a víz 1 atmoszféra nyomás alatt nem 100 fokon forr. Azonban nem képzelhető el elvileg sem olyan empirikus tapasztalat, amely bizonyítottan hamissá tenné a keresztények „a bűn zsoldja a halál”, a freudisták „létezik tudattalan” vagy az asztrológusok bármely tézisét. Ezek nem tudományos kijelentések, mert nem falszifikálhatók. Az e kijelentéseket kijelentő rendszerek nem tudományos rendszerek.

Annak állítása, hogy a boldogság „a le- és elpuskázott sárkányok, valamint / az el- vagy el nem jövendő tündérek közötti / elég hosszú pillanat”, ugyancsak nem tudományos. A falszifikálás itt is lehetetlen. Az ezt kijelentő rendszer – vagyis maga a vers –, noha önmagában logikailag zárt rendszert alkot, nem tudományos rendszer.

Merthogy a líra logika; de nem tudomány.

Címkék: ,


Hozzászólások:


Az az érzésem, lesz ebből még egy "Mémtörténetek II." is. Mielőtt megjelenik, légyszi, ne felejts majd el valami kevéssé aszalt címet is kitalálni neki; furcsán nézne ki üres borítóval. :-)

Pl. Aszalt naplemente szilvával;
Szilvapép az aszfalton;
Őszi éjjel reszket a reszelt szilva;
Megyen már az aszaltszilva lefelé.

Vagy ha azt akarod érzékeltetni, hogy valami egész más következik:
Görögdinnye-kikelet.



Érdekes volt a gondolatmenetedet végig követni.
Köszönöm.

Az én gondolatmenetem kicsit más, de az eredmény hasonló lenne.

Közel egy éve a blogomban, ezt a témát valamelyest érintő bejegyzést írtam. Most jó volt újragondolni, a te gondolataiddal összevetni.

http://ria-gmmriafreebloghu.blogspot.com/2008/11/korunk-istenkpei-valls-wikipedia-valls.html

Ha elolvasod, kérlek vedd figyelembe, hogy ez csak jegyzet és linkgyűjtemény egy témára.

Szeretettel üdvözöllek




https://epa.oszk.hu/00000/00016/00010/951019.htm


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta