Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szombat, december 05, 2009
11:38
 
Levélváltás


Hamarosan aktuális lesz egy bizonyos poszt, ennek időpontja azonban a Magyar Posta sebességétől függ. A kérdés az, hogy egy csütörtökön elsőbbségivel feladott levél mikorra érkezik meg az országon belül valahova.

Addig is poszttá emelem a legutóbbi bejegyzésemhez írott (majdnem) legutolsó kommentet, valamint az arra adott válaszomat. (Az előzményekért katt a fenti linkre). A kommentelést ott letiltottam, itt lehet folytatni, ha valakinek van mondanivalója.


Igyekszem mindenkinek válaszolni. Katonáné Vári Judit vagyok. Nem az Anyaországban tanítok. Középiskolai (és nem középiskolás) tanár vagyok.
Úgy gondolom, hogy sokat értem el, és ennek örvendek is. Ugyanis 10 éves koromban autóbalesetet szenvedtünk, elvesztettem édesanyámat. édesapámat és a kisöcsémet. Én súlyosan megsérültem, aminek nyomait még most is magamon viselem (némileg korlátozott vagyok a mozgásban). Egyetlen élő rokonom, drága nagymamám vett magához. Még nem voltam 15 éves, amikor megbetegedett, úgyhogy az állam gondozásába kerültem. 17 éves koromban a nagymama is elment. Úgy érzem, hogy az, hogy elvégeztem egy egyetemet kisebbségi, árva és mozgássérült létemre, az elég sok.
Egy fiút nevelek, mint nevelőszülő, aki 18 éves lesz nemsokára.
Megkértem a nevelt fiamat, hogy nézze meg az iwiw-en, kit takarhat a Zs betű. Balázs ismerősei között találta Birtalan Zselykét. Ott pedig egy blogot. Abban egy Rút kiskacsa, vagy hasonló című írást. Abban pedig egy ilyen szót: "megilyesztett". Így "ly"-nal. És még néhány kisebb helyesírási hibát, amiket némi jó szándékkal gépelési hibának is gondolhatunk. Nálunk nem végezheti el az iskolát, aki így ír.
Én olvastam a válaszok között olyasmit, hogy némely tulajdonságokat magáénak tud valaki, amelyek talán nincsenek meg benne. Erre értettem, hogy "elszállt", meglehet, hogy erős volt a kifejezés.
Részemről ennyi.
Üdvözlettel:
Vári Judit



Kedves Judit,

köszönöm a bemutatkozást. Esetleg ezzel lehetett volna kezdeni, és csak utána megfogalmazni a kritikádat.

Zselyke húgom nem azt állította magáról, hogy jó a helyesírása, csupán annyit, hogy szerinte van neki olyanja, hogy képzelőerő, humorérzék, valamint az a valami, amit te „nyelvi lelemény”-nek neveztél. Ha te ebből azt hallod ki, hogy el van szállva magától, akkor e percepciód forrását véleményem szerint hatékonyabban keresheted odabent, mint odakint. Remélem, érthetően fejeztem ki magam (bár én nem szereztem diplomát).

A történeted, ahogy így pár sorban bemutatod magad, vitathatatlanul tragikus, és valóban tiszteletre méltó, hogy ilyen hendikeppel élhető egzisztenciát voltál képes teremteni magadnak. Azonban a tragikus sorssal az ember nem kapja meg automatikiusan a jogosítványt ahhoz, hogy másokon keresztülgázoljon. A Freud által betegségelőnynek nevezett jelenség természetesen létezik, de aki ezzel tartja sakkban a környezetét, az meglehetősen megnehezíti saját dolgát mások szimpátiájának kivívásában. Remélem, ezt is sikerült érthetően megfogalmaznom.

A helyesírásról. Ha olyan személyekre vadászol, akiknek a helyesírása kívánnivalókat hagy maga után, akkor nincs nehéz dolgod. Túlkínálat van. Itt van pl. apám, akinek a múlt héten jelent meg a nyolcadik verseskötete (igaz, érettségit nem sikerült szereznie). Vagy itt vagyok én, aki a sietve gépelésben gyakran ejt hibákat, arról nem is szólva, hogy bizonyos egybeírás-különírás, valamint központozás témájú szabályokat a) vagy képtelen vagyok megjegyezni, vagy b) faszságnak tartom, és szándékosan nem tartom be. Vagy itt vagy pl. te, akinek a kommentjeiből kiderül, hogy szintén hadilábon áll a helyesírással (pl. az „anyaország” köznevet nagy kezdőbetűvel írod, valamint pár helyen nem teszel vesszőt a tagmondatok közé). Ettől persze még lehetsz jó ember (vagy rossz), amint apám, a húgom meg én is lehetünk a helyesírásunktól függetlenül jó vagy rossz emberek.

Azt, aki (főleg a neten) egy-egy helyesírási hibába köt bele a tartalom teljes ignorálása mellett (Zselyke idézett posztja számomra például kifejezetten megindító volt, bár ismétlem, nekem nincs diplomám), és ebből von le következtetést a másik jellemére vonatkozóan, azt a cseppet sem hízelgő grammatikanáci kifejezéssel illetik a nálam sokkal avatottabb nyelvészek, korrektorok is.

Időnként magam is bele szoktam kötni a másik helyesírásába, de az ilyen esetek aránylag könnyen felismerhető mintázatba rendeződnek: akkor és csak akkor fordul elő az ilyesmi, ha valakinek a szövegéből explicite kiderül, hogy kibaszottul nagyra van az egójával és/vagy a magyarságával, méghozzá mások kárára, másokat kirekesztve.

Nálad e két témából a magyarság kérdése nem jött elő.

Harmadszor is remélem, hogy érthető voltam.

És mindezektől függetlenül örülök, hogy tetszett a képi poén.

Üdv:

Birtalan Balázs

Címkék: , , ,


Hozzászólások:


Névtelen írta...
Névvel még soha nem írtam ide, most megteszem. Hamarosan megjelenő életrajzi regényemből idézek egy nagyon rövid bekezdést, talán érthető lesz, miért. A többit Balázs elmondta testvérként, én meg csak egy apa vagyok:

Birtalan Ferenc

"Egy telepi barátom beszélt arról, hogy írtak verset az osztálytársával, és elküldték valahová, ahonnan választ is kaptak, és találkoztak is egy költővel, valami Kárpáti Kamillal. Elvisz hozzá, vigyek neki verseket.
1958-ban Apu kísért el a Dohány utca és Síp utca sarkán lévő épületbe (később Metró klub), ahol egy szűk folyosóról egy még szűkebb, könyvekkel majd a mennyezetig tornyozott szobácskába lépve megtaláltuk Kárpáti Kamilt, a költőt. Szólni is alig tudtam, mikor átadtam neki a maszatos, kockás füzetet a verseimmel. Ma is tisztelettel adózom annak a komolyságnak, ahogy helyesírási hibáktól hemzsegő írásaimat fogadta, boncolgatta. Kamil elhivatottsága a fiatal tehetségek istápolására valami veleszületett adottság lehetett. Évekig jártam hozzá, s indultam vissza a Telepre, úgy, hogy szinte a föld fölött lebegtem. Lehet, más nem vette észre, de nekem az újabb találkozásig azok a beszélgetések, szorongva várt kritikák jelentették a világot: egy jobbat, szebbet, mint amiben éltem."

szombat, december 05, 2009 12:37:00 DU



Tartok tőle, hogy csak ismétlés lesz a bejegyzésem más szavakkal, de ventillálhatnékom van, úgyhogy: szomorúsággal tölt el, mikor egy olyan ember, aki messzemenő hatással van emberéletekre (ilyennek tartom a tanárt), egy-egy "hiba" alapján következtetést von le az illető teljes személyiségére. A középiskolai tanárság az én szememben nem jelenti, hogy az illető nem vitte sokra: voltak olyan tanáraim, akik máig hatnak (jó értelemben). Ehhez az kellett, hogy minősítés helyett a bennem lévő értékeket találják meg, erősítsék, bátorítsák.

Visszakanyarodnék oda, amit út közben teljesen elhagytunk, az időre: sosem hallottam Németh Lehel nevét (pedig idősebb vagyok, mint Zselyke), az egyik commentből tudtam meg, hogy egyáltalán miről van szó. Utánanéztem, kiderült, hogy egy 1957 és '65 közt működő táncdalénekesről beszélünk. Miért gondolja Judit, hogy egy kamasz lánynak a nyelvi leleménye (humora, képzelőereje) hiányzik, ha egy 60-as slágerre alapuló vicc nem jelent neki semmit? Nem értem...



Balázs, lehet hogy tévedek, de érzésem szerint a nagy kezdőbetűvel írt "anyaország" a magyarság-kérdésre mutat rá.



Lina: köszi. :)

Lóri: jogos...



Sok tanár-diák, szülő-gyerek konfliktus szokott hasonló kezdet után rettenetesen elmérgesedni, hogy most nem ez történt, az csak Zs. bölcs önmérsékletén múlott: Nem csodáltam volna, ha indulatosan reagált volna, de nem tette. Nem csodáltam volna, ha visszavágásképpen ő maga is beszámolt volna sorsa tragikus vonatkozásairól, de ezt a labdát sem ütötte le.

Pedig Zs. hamarabb kapta kritikát, minthogy bármi egyebet tett volna, minthogy - önkritikus-önironikus hangnemben - kérdezett.

Nem értem, mivel adott okot a negatív kritikára, nem értem, miért kellett hibái után nyomozni. Pontosabban szólva SZERETNÉM NEM ÉRTENI.

"És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok."

Jól csak a szívével lát az ember.



Elolvastam az előzményeket.
Szomorú.



Röstellem, de én sem ismertem a hivatkozott Németh Lehel-számot (bár talán ez óv meg a magamtól való elszállástól). Pedig túl vagyok az emberélet útjának felén. (Egyes középiskolai tanarak figyelmébe: a kurzivált rész idézet.)



Talán jobb lett volna ezzel kezdenem: Balázs, nagyon szép a kékkel szedett válaszod. És a korábbiban is tetszett, ahogy kiállsz a húgod mellett.



1. kategóriák
2. sztereotípia
3. előítélet
4. diszkrimináció

Így tanítják, mert így is gyakorloljuk: grammatikai és egyéb nácibácsik, nácinénik és nácigyerekek. :-(



Zsezsy abszolút felnőttként kezelte a helyzetet, ami többet jelent a mai világban, mint hogy kinek milyen a helyesírása (mondom ezt úgy, hogy én is "helyesírásnáci" vagyok :) Balázs, szerintem is szép volt a kiállásod mellette, de apukádé is; ha a jó oldalát nézzük a tanárnő megjegyzésének, az az, hogy nélküle talán többen nem ismertük volna meg a Kárpáti Kamillos történetet.



én nem vagyok ...náci, kedves Alensha, de Kárpáti, Kamil.
:-)
béefá



Merhogy a két l-es Kamill az nem Kárpáti, hanem Feleki. :D



Mi a véleményetek a helyesírásnáci helyett a helyesírássoviniszta, ne adj'Isten a helyesíráscentrikus használatáról?



A második számomra nem elég sakál ;) erre a jelenségre, az első pedig -- ugyancsak számomra -- mást jelent, más asszociációkat kelt. A sovinizmusra én úgy gondolok, mint egy attitűdre, amely szerint a sok létező verzióból mi vagyunk a legjobb, a többi selejt -- tehát ez egy leírás, amiből szükségszerűen nem következik semmi. A nácizmusra viszont úgy gondolok, mint a világ általakítására tett kísérletre; ami nem csupán megveti az alternatívákat, hanem ki is akarja irtani őket az Igazság nevében. Ez a kép pedig nekem inkább passzol a tárgyalt helyesírási jelenséghez (és, nota bene, az ún. "nyelvműveléshez").



Voltaképpen azért dobtam ezt be, mert Alensháról – akit már szívesen megismernék, de ez mellékszál – nem tudom elképzelni, hogy helyesírásnáci lenne, még ha idézőjelbe teszi is.



Én se tudom elképzelni róla, és szerintem nem is az. :) Az, hogy valakinek jó a helyesírása, és ha lapot osztanak neki ehhez, mások szövegeibe is belejavít, még nem jelent helyesírásnácizmust. Ez utóbbi -- az én fogalmaim szerint legalábbis -- arra vonatkozik, aki kéretlenül basztatja a másikat a (vélt vagy valós) helyesírási hibái miatt, és -- fontos! -- e tevékenysége jegyében teljes mértékben ignorálja az inkriminált szöveg tartalmi értékeit. Alensháról ez kicsit sem mondható el.



Helyesírásnárcizmus: magam basztatom a legapróbb helyesírási hibáimért is, magam szeretem a legapróbb helyesírási hibáimért is :)



Hadd legyek most - stílszerűen, már csak úgy játszásiból is - kicsit helyesírásnáci! Én így írnám ezeket a remek egyéni szóalkotásokat:
helyesírás-sovinizmus,
helyesírás-centrikus,
helyesírás-nárcizmus (bevallom, ez utóbbi tetszik a legjobban).
:-P

Puritán



Persze, a hatnál több szótag. :-)



...ÉS a kettőnél több összetétel (vesd össze pl. a karalábékalapálósdival).



Igen, látom, működik Nálad a helyesírás-memória és van Benned némi helyesírás-érzékenység is. :-P

Hisz legfontosabb dolog a világon az aktív és fáradhatatlan helyesírásihiba-prevenció! :-P :-D

Puritán



De az sem baj, ha valaki helyesírásszűz. (A gyantaszűz mintájára alkottam e szörnyűséget.) És ha más szempontból is szűz, hát ... egészségére! :-P :-D

Puritán



De azért a helyesírásbuziktól már én is félek egy kicsit! (Bár ez nem egyenlő a helyesírásnácival! A helyesírásnáci mindenkit ki akar irtani, aki nem úgy ír, ahogyan ő, a helyesírásbuzi jóval ártalmatlanabb, ő legfeljebb önmagát emészti, kínozza, s maximum a szűkebb környezetét kergeti infarktusközelbe a folytonos szabályidézgetésével.)
:-D
Puritán



:)



váó,
itt meg milyen jó kis témák alakultak ki?!:D



Kárpáti Kamiltól elnézést kérek, én csak két L-lel ismertem eddig ezt a nevet, és automatikusan úgy olvastam :)

Balázs, Jgy, aranyosak vagytok, de úgy látszik, még nem láttátok a sötét oldalamat; a rossz helyesírás kíméletlenül fel tud idegesíteni, jobban, mint kellene, és néhány vadabb wikipédiás beszólásom is köszönhető ennek... De a "náci" kifejezés nekem se tetszik, a centrikus meg tényleg nem túl durva. Mit szóltok a "helyesírásfanatikus" szóhoz? :)



Mármint azt akartad írni, ugye, hogy helyesírás-fanatikus?
:-P :-D
Puritán



Wáááááááááá! :DDD

Alensha drága, ne húzz ujjat tisztességben megőszült (bár megsúgom: nálam fiatalabb) magyartanarakkal, mert képesek, és a legváratlanabb pillanatban harapnak meg orvul! :D



Fúúúúúúúúúúúúúúúúú, Balázs, most hetekig kiskutyázhatsz, míg kiengesztelsz!! Én: tisztességben megőszült??? Félreértés ne essék, nem a "tisztességben"-t kérem ki magamnak, hanem a "megőszült"-et, mert az nálam már valami befejezettséget takar, míg én a kb. 50-60 ősz hajszálammal még korántsem értem az út végére, sőt: még a felénél sem járok (már ti. a megőszülésnek).
Így eddig még ritkán sértettek meg. Méghogy tisztességben megőszült!!
Még szerencse, hogy nem azt írtad: fogatlan, öreg bácsi, esetleg: magyartanár, aki már megette a szöveggyűjteményei javát! Sőt: írhattad volna azt is, hogy egy olyan bácsiról van szó, akinek már nem ajánlanád, hogy hosszú családregényeket vásároljon a könyvesboltban, elég, ha soványka novelláskötetekkel beéri - a hátralévő időre.
Fúúúúúúúúúúúúúú! Most befejezem, mert hívnom kell a mentőt, visznek a kórházba. Infarktussal.



Hát, ha annyi százasom lenne, ahányszor már leöregemberezted nekem saját magadat (ősz hajat sem kifelejtve), akkor gond nélkül magamra vállalhatnám a teljes kardiológiai kezelésed költségét, inkluzíve paraszolvencia. :P

Örülök, hogy változnak az idők, és kezdesz hozzáfiatalodni a korodhoz. :)



Ott a pont.

Puritán



Ilyen élénk beszélgetést is ritkán látok blogkommentekben :)



Mondjátok, jogos a gyanvam, hogy Puritán azonos a korábbi Szentimrével? Ha nem, elnézést mindkettejüktől, mindkettejüket szívesen olvasom.

Balázs, a karalábékalapálósdit köszönöm. A kettőnél nem több, de hosszú összetételre eddig csak a matematikaprofesszort ismertem.

Más, gondolatkísérlet. Képzeljétek el Alenshát (vagy Balázst vagy engem), amint kap mondjuk, egy ilyen levelet: véleményemszerint a Magyar hejes írás ismerete eggy nagyon fontos dolog", aminek a helyesírásán jól fölhúzza magát, de a tartalmi értékeit nem ignorálja. :-)



Szerintem ha kapnék egy ilyen levelet, akkor vagy paródiának hinném, vagy a jószándékú igyekezetet látnám ki belőle (próbálja megtanulni szegény, mert fontos neki, de nem megy :)

Más: Próbáltam olyan szót találni, ami hosszabb a karalábékalapálósdinál, de csak ugyanolyan hosszú jutott eszembe, a dinoszauruszrezervátum, még azokból az időkből, amikor azzal szórakoztam, hogy próbálok olyan értelmes szavakat találni, amire nem ad találatot a google. (Tudom, túl sok a szabadidőm...)



Alensha: nem tudom, a toldalékolás megengedett-e a hosszításban (karalábéösszekalapálósdijai).
Viszont azt sem tudom, a dinoszaurusz egyszerű szónak számít-e.



Ad toldalék: a képzők beleszámítanak a szótagszámlálásba. A ragok és jelek nem.

Ad dinoszaurusz: én arra tippelnék, hogy egyszerű szó a magyarban, tekintve, hogy az előtagja ebben a formában ("dino") nem létezik. De tévedhetek.



Ad ad toldalék: nem tudtam, kösz.
Ad ad dinoszaurusz: valószínűleg nem egyszerű a dolog, hiszen önállóan a "gyógy", a "vegy" sem létezik, de a "gyógyszer" és a "vegyipar" összetett szavak. Másrészt, tudtommal, az "automobil" és az "oszcilloszkóp" nem összetett.



Szerintem azért, mert az automobilt és az oszcilloszkópot ebben a formában vettük át, a gyógy, vegy kezdetű szavak meg magyarok. Így a dinoszaurusz is egy szó.



Balázs, te a válaszod alapján egy nagyon visszafogott megfontolt úriember vagy, aki nagyon vigyáz arra, hogy ne bántson meg senkit.

Ezt irigylem. Én szimplán elküldtem volna melegebb éghajlatra ezt a fapinát.



Az én tesóm:D:)



Az Igen, talan igy


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta