Van-e ilyenje egy írónak? Írója válogatja. Talán van, és a hálás utókor jókat vitatkozhat róla (a hálátlan nem foglalkozik vele), hogy melyik az. Ettől függetlenül az adott író még érezheti azt valamelyik munkájáról, hogy „igen, nekem ez a főművem”. Az utókor pedig majd vagy egyetért vele, vagy nem.

Mint több könyvének szerkesztője (s nem mellesleg úgy is, mint a fia), Birtalan Ferencről történetesen tudom, hogy ő maga mit tart eddigi élete főművének. Eddig tíz kötete látott napvilágot; a legutóbbi, a Szökőár után is hazatér a tenger (Kis indiánkönyv) két hete jött ki a nyomdából. A tizenegyedik ama bizonyos főmű. Ez holnap, csütörtökön jelenik meg. Címe: Versek regénye, s bár műfaji besorolása némiképp nehézségekbe ütközik, voltaképpen Birtalan Ferenc költői önéletrajzának tekinthető.

Mindkét könyv bemutatója 2010. április 16-án (azaz most pénteken) 17 órakor lesz a Rátkai Márton Klubban (Budapest VI., Városligeti fasor 38.) A köteteket Szepes Erika író, irodalomtörténész és Kaiser László költő, a Hungarovox Kiadó vezetője mutatja be. Közreműködik: Dénes Diána.

Minden külön értesítés helyett: mindenkit szeretettel várunk!

Alább a kötetek borítószövege olvasható. A Kis indiánkönyv borítóját Lieszkovszky Veronika, a Versek regényéét Leits Miklós tervezte. Előbbinek a címlapja Apa Felhőkutya című képének felhasználásával készült, amelynek eredetijét én őrzöm, s amelynek modelljéül – talán van, akinek ez érdekességszámba megy – Morzsa szolgált.

A kötetek honlapja (előbb-utóbb részletekkel) a könyvcímekre kattintva érhető el.

Szökőár után is hazatér a tenger (Kis indiánkönyv) Sorsszerű, ahogy Degan Alihastro költeményeivel találkoztam. Egyetemista ismerősöm 2006-ban féléves ösztöndíjat kapott Lisszabonba. Könyvtári kutatásai során egy feltehetőleg dél-amerikai, 18. századi költő tizenöt versének másolatára bukkant. Rám gondolva készített belőlük nyersfordítást, s küldte el azzal: ha kedvem tartja, foglalkozzam vele. A versek fordítása során úgy éreztem, gondolatviláguk nagyon közel áll hozzám, s arra ösztönöztek, hogy előbb egy szonettel, majd egy rendhagyó szonettkoszorúval állítsak emléket Alihastrónak, a költőnek, a volt portugálnak és Tengerszínszemű szerelmének. Birtalan Ferenc Versek regénye                     mert úgy akarom költő legyek                     kőbánya nyugati csücskén                     figyelem apró gyöngyszemek                     gyúlnak az ég fekete tükrén – idézi vissza sok évtized távlatából nyolcéves kori önmagát Birtalan Ferenc, aki 1945-ben, legkisebb fiúként született egy pesti házmesterlakásban, s – népmesei szerepével azonosulva – onnan indult neki a világnak, hogy bizonyítsa, elsősorban önmagának: igenis lehetséges „örömben, gyászban emberül” élni a XX. század második felében, Magyarországon. Kormos ablakú, zajos műhelyeken át vezető, halottakkal szegélyezett útját a szó, a vers világítja be. Reményt lát bennük, „szinte az egyetlen lehetséges utat, amely abból az összekuszálódott, romlásnak indult világból kivezethetett”. És a versek valóban kivezetni látszanak a romlásból: 1985-ben a negyvenedik évében járó „fiatal költőnek” megjelenik első verseskönyve, s ezt kilenc további kötet követi – nem számítva a verseit tartalmazó antológiák és irodalomtankönyvek sokaságát, amelyek mind azt tanúsítják: Birtalan Ferenc nem maradt adósa gyermekkori önmagának. Vajon tényleg nem? A Versek regényében erre keresi a választ. A megtett útról mesél, hol anekdotázva, hol megrendítően, de minden szavában hitelesen, kíméletlen őszinteséggel. Önéletrajz volna hát ez a könyv? Kordokumentum? Lírai hangvételű prózabetétekkel meg-megszakított versválogatás? Ha műfajba akarjuk sorolni, nem adja magát könnyen. Ám ha átadjuk magunkat az olvasás élményének, a sorok ellenállhatatlanul ragadnak magukkal egy olyan mesevilágba, ahol bár „a koldusok koldusok, a békák békák maradnak”, a „jótett helyébe jó” hatalma minden kétséget kizáróan beigazolódik. Birtalan Ferenc számadása túlmutat saját versein. Magának a költészetnek állít diadalívet.

Egy új könyv megjelenése mindig nagy dolog. Apa minden egyes könyvének nagyon örültem. A Versek regénye megjelenése viszont kiemelt ünnep számomra, egyrészt mert tisztában vagyok fontosságával Apa életművében, másrészt mert ha elolvasom ezt a visszatekintést-összegzést (amint azt már sokszor megtettem), számos dolgot megértek, nemcsak Apáról, de önmagamról is.

Egyebek mellett ezért lehet e könyv érdekes olvasmány azoknak is, akik (valamilyen oknál fogva) e blog visszatérő olvasói.

Megismétlem hát a fenti meghívást: pénteken 17 órakor mindenkit szeretettel várunk a Rátkai Klubba, a fenti könyvek bemutatójára!

Címkék: Apa, Könyv, Ünnep, Vers

---