Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, július 07, 2010
13:56
 
Az iskoláztatás rejtett programja


Daniel Quinn előadása Mohari András fordításában. Étvágygerjesztőnek egy bekezsés:


(...) Az SRA-nál megbíztak egy új, nagy matematikai programon való munkával, amelyen már jó pár éve dolgoztak Clevelandben. A munkám első évében készültünk kiadni az óvodásoknak és az első osztályosoknak szóló programot. A második évben a másodikasoknak szóló programot, a harmadikban a harmadikasoknak szólót, és így tovább. Az óvodásoknak és első osztályosoknak szóló programon dolgozva észrevettem valami igazán figyelemre méltót. Ezekben az osztályokban a gyerekek az idejük nagy részében olyasmit tanulnak, amit senki sem tud nem megtanulni, aki kultúránkban nő fel. Például megtanulják az elsődleges színek nevét. Hűha, képzeljék csak el, hogy hiányoznak az iskolából aznap, amikor a kék színt tanulják. Életük hátralevő részében azon tűnődnének, milyen színű is az ég. Megtanulják megmondani az időt, megtanulnak számolni, összeadni és kivonni, mintha legalábbis e kultúrában bárki elmulaszthatná a megtanulásukat. És persze megkezdik az olvasás elsajátítását. Ingoványos talajra lépek ugyan, de javaslok egy kísérletet. Vegyünk 30 gyereket két osztályra bontva, tanítsuk őket egyformán, kapják ugyanazokat a tankönyveket az iskolai évek alatt, ám az egyik osztályt egyáltalán ne tanítsuk olvasásra, a másikat pedig tanítsuk a szokásos módon. Nevezzük Quinn-sejtésnek amit most mondok: a tizenkét év végén mindkét osztályban egyformán tudnak majd olvasni. Azért merek biztosan előállni ezzel a sejtéssel, mert a gyerekek végső soron ugyanúgy tanulnak meg írni, ahogy beszélni: úgy, hogy olvasó emberek társaságában vannak, és képesek akarnak lenni arra, amire ezek az emberek képesek. (...)


Tovább...

Címkék: ,


Hozzászólások:


Bennem felmerül a kérdés, hogy vajon nem egy "elméleti", "idealizált" gyerekre igaz-e ez az elképzelés.

Úgy értem a kérdésemet, hogy a környezet, a kultúra hatása nem az oktatási intézményekkel kezdődik, sőt, szerintem a család hatása mindig erősebb is, mint az intézményeké.

Úgy érzem hogy a gyerekek sorsát gyakorlatilag megpecsételi a család. Ha a család a tudásra fogékony, nyitott, kreatív, és engedi a gyereket fejlődni, motivációjának és érdeklődésének megfelelően, akkor lehet bár kínlódás az iskola, de nagyon sok kárt nem tesz a gyerek természetes érdeklődésében. Ha viszont a család nem ilyen, akkor az iskola állhat nyugodtan a feje tetjére is, nem tudja korrigálni,a amit a cslád "elrontott".

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy mindegy, hogy az iskola mit csinál. Én világéletemben utáltam az iskolát (noha jó tanuló vltam, és amióta nem muszáj, azóta is folyton tanulok), de azért azt is látom, hogy gyakran épp a családok nyomják a teljesítménycentrikus, és a motivációra fittyet hányó szemléletet. A gyerek- és motivációcentrikus iskolák nem is különösebben divatosak. Már oviból is a kéttannyelvűt keresi a lelkiismeretes szülő.

Szóval én szívesen szidom az iskolát, de az iskola nem csak aktív teremtője, hanem viszonylag passzív tükrözője is a társadlmi elvárások-elnymások rendszerének. Szerintem.



Nem gondolnám, hogy idealizált gyerekről lenne szó. Azt viszont gondolnám (gondolom), hogy a dolog nem úgy kezdődött, hogy egy gyönyörű, harmonikus világban egyszer csak megjelent a csúnya rossz iskola, és hamm, bekapta a gyerekeket. Ez a történet szervesen beágyazódik a kultúránk egészébe, a civilizáció szerkezetébe, ami pedig olyan, amilyen -- erről, ugye, már évek óta folyik itt a párbeszéd.
És azok a szülők, akik teljesítménycentrikusan idomítják a gyerekeiket, ugyanannak a kultúrának az emlőjén nevelkedtek, mint amely kultúra kiépítette és fenntartja az iskolarendszert.



Én úgy gondolom, hogy amikor az iskolarendszert kritizáljuk, elsősorban a porosz iskolarendszert.

Bemásolok egy idevágó írást, aki még nem ismeri:
http://www.foti-peter.hu/porosz.html#_ftn4



Az iskolának két funkciója van: nevelés és tanítás, amik közül az előbbihez kívánok hozzászólni.

A nevelés legfőbb célja, hogy boldogulásának érdekében az egyén sikeresen beilleszkedjen a társadalomba és élvezni tudja a csoportos lét adta előnyöket. Ehhez meg kell ismertetni őt a társadalom szabályaival, amik közül az egyik legfontosabb az "aki nem dolgozik, az ne is egyék"-elv, vagyis, hogy muszáj néha nemszeretem munkákat is elvégezni. A gyereket azonban mégsem küldhetjük el uránbányába villanyszerelőnek, ezért olyan nemszeretem dolgokat kell vele végeztetni, amelyeknek esetleg hasznát veheti a jövőben. Ha a tananyag csak a valóban közvetlenül hasznos tényekre szorítkozna, akkor a tanulás elvesztené a munka-jellegét, hiszen a mai tananyag is már annyira lebutított, hogy viszonylag könnyen elsajátítható akár egy közepes képességű fiatal számára is, ha hajlandó egy kicsit leülni. Így véleményem szerint, igenis, szükség van a porosz módszerre amellett, hogy a gyerek tudásigényét megfelelő eszközökkel (vagyis pl. szakkörök külön, azaz nem az órai tanárral) ki kell elégíteni.

A fentebb leírtak egy pszichológiát értő ember számára (én nem vagyok az) elég megrázóak lehetnek, de ha a kiindulópontunk az individuum, az egyén legalább viszonylagos boldogsága és jóléte, akkor nem engedhetjük meg, hogy mindenki korlátlanul belefeledkezhessen önmaga nietzschei értelemben vett megvalósításába. Hiszen ennyi szabály és törvény mellett is oly sok igazságtalanság történik a társadalomban, hogy szabályok nélkül végképp győzne a kisebbségeket, gyengébbeket elnyomó "erősek világa".

Persze elkezdhetünk ideális társadalmakat tervezgetni, ahol nincs szükség az iskola kényszerítő szerepére, azonban az ilyen terveket a történelem (ahogy eddig is) kudarcra fogja ítélni, mert az emberi elme képtelen az emberi természet összes aspektusát és azok összes következményét figyelembe venni.

Mindemellett: abban egyetértek, hogy nagyon alaposan tanulmányozni kell és meg kell fontolni azt, hogy mi a kényszer alkalmazásának az az ideális foka, amely mellett a társadalom nem válik az egyénre veszélyes mértékben szabaddá, ugyanakkor a gyerekkori szenvedések mennyisége mégis elviselhető marad.



"A porosz iskola vírusa ragályos. Akit a porosz iskola vírusa gyerekkorában megtámad, az felnőttként maga is képes lesz arra, hogy ezt a vírust tovább terjessze."



Kedves 'marci1', én mint pszichológiát értő ember nem azt tartom a szavaidból megrázónak, hogy bizonyos erőfeszítést és kényszert szükségesnek tartasz (ennek ellenkezőjét amúgy sem állította itt még senki).

Inkább tartom megrázónak, hogy szerinted egy pszichológiát értő ember számára megrázó lehet a kényszerű erőfeszítések szükségességének gondolata.

Szeretnélek tájékozatni, hogy a pszichológia NEM a hedonizmus szolgálólánya. (Sőt a pszichoterápiát éppen hogy súlyos vádakkal szokták illetni - elsősorban a 60-as években, illetve az antipszichiátriai mozgalmak gondolatainak talaján - amiatt, hogy az a társadalmi elnyomás szolgálatába szegődik, erőszakot téve az egyénen, hogy jobban alkalmazkodjon a társas létezés követelményeihez. Én magam ezzel a szélsőséges nézettel sem érthetek egyet.)



sziasztok!

nem igazán értem sem a quinn szöveget, sem az oncognito által belinkeltet. nincs meg az üzenet. sem azt nem látom világosan, h mi a problémafelvetés, mik a jelenlegi megoldásokkal a bajok, és mi a lehetséges --ajánlott-- kiút. az sem világos, h milyen korú emberekről (tanítványokról) van szó, mit kéne nekik megtanítani, milyen szinten, mekkora csoportban, milyen képességű és érdeklődési körű diákoknak. egész egyszerűen ez a probléma annyira összetett, h sztem semmit nem lehet általánosságban mondani. ha jól értem még az sem tisztázott, h mi a cél (az elsajátítandó anyag, és persze ennek megoszlása a diákok között), de az __biztos__, h általánosságban semmi okosat-relevánsat nem lehet mondani. vehetnénk valami konkrét példát? így --nekem legalábbis-- ez az egész tárgyalás a levegőben lóg.

vagy én vagyok nagyon hülye (abszolút nem vagyok hozzászokva semmi szociológia-pszichológia jellegű irodalomhoz, ismeretterjesztő szinten sem), vagy tényleg nincs világosan megfogalmazva ez az egész. (annyira nem jön át nekem, h még azt sem tudom rendesen megfogalmazni, h mit nem értek)

üdv,
p



Marci1, hadd fűzzek hozzá még valamit.
Sokáig én is azt hittem, hogy az iskolában rendnek KELL lenni és ami kötelező annak meg KELL lennie.

Viszont ott volt a korábban említett földrajz tanárom, akinek egyetlen igazi elvárása az volt, hogy felismerjük a térképet. Tulajdonképpen sosem fegyelmezett, az óráin lehetett beszélgetni, még a hiányzás is csak annyiban érdekelte, hogy mit írjon a naplóba.
Viszont ott volt előttünk egy ember, aki a hobbijának hódolt ott a nagy térkép előtt és egy merő lelkesedés és humor volt. Tulajdonképpen ahhoz kellett erő, hogy ne figyeljen rá valaki.

És most nem azt gondolom, hogy ez a helyes út, sőt. Aki ezt utánozni akarja, annak biztosan nem sikerül.
Én azt gondolom, hogy az a tanár, aki képes megragadni valamivel/valahogy a diákokat, annak nincs is szüksége már a hagyományos értelemben vett fegyelmezésre.

Azt hiszem azonban, hogy ilyenre képtelenség oktatási rendszert kidolgozni. Hiszen nem minden tanár képes erre - márpedig megfelelő létszámú tanárnak lenni kell.
És ezért tartom lehetetlennek, bármennyire is jó lenne a "Quinn-módszer", mert szerintem az nem a gyerekek, hanem a tanárok miatt nem jönne be.
A porosz módszer nem a semmiből jött létre valóban, hanem annak az eredménye, hogy az átlag tanár egyénileg nem talál más eszközt, mint a kényszert. Pedig nem ez az egyetlen!




Eszter, a család valóban fontos, sőt meghatározó a gyerek életében.
Azonban ha a család nyomja is a teljesítménycentrikusságot, túl nagy feszültség nem lehet, ha a gyerek megfelel a jobb rendszerű iskolában és hozza az ottani elvárást. Végül is az ilyen szülőnek az osztályzat a fontos és a jó tanárnál, a jó rendszerben a jó osztályzat szinte biztosíték.



P, az általam bemásolt linket, vagy szöveget nem érted?



az általad bemásolt linken található szöveget
p



P: Quinn, ahogy olvastad is, a mesterségesen létrehozott "kultúrakritikus" szót tartja legalkalmasabbnak saját tevékenysége leírására. Amit most olvastál tőle, az, jóllehet fontos, mégis marginális eleme annak, amivel 1992-ben berobbant a köztudatba. Ha kontextusában szeretnéd látni, amit mond, javaslom, olvasd el az Izmael című könyvet, esetleg a folytatását, a B története címűt is.

Kata: "Quinn-módszerről" írsz, és arról, hogy az miért nem működne. Csak annyit szeretnék visszajelezni: szó sincs sehol semmiféle Quinn-módszerről! Olvasd csak el még egyszer a szöveget: amit te módszernek néztél és neveztél, az valójában "Quinn-sejtés" néven szerepel, és nem egyéb gondolatkísérletnél.

Quinnek esze ágában sincs javaslatot tenni arra, hogy mit és hogyan kéne csinálni. Sem oktatásügyben, sem más ügyben. Egy másik szövegében rámutat arra, hogy az általa írottak félreértésének egyik tipikus módja, hogy ahol ő deskripciót (leírást) ad egy problémáról, abba nagyon sokan preskripciót (előírást) hallanak, vetítenek bele.

Quinn azt mondja: "Z csoportban X megoldás működésképtelennek bizonyul." Valamint: "W csoportban Y megoldás működőképesnek bizonyul." De soha, sehol nem mondja azt, hogy "Z csoportban Y (vagy Q vagy S) megoldást kéne alkalmazni." Soha, sehol. Nem is sugallja.

Nagyon érdekes (és természetesen nem véletlen), hogy sokan belehallják az előírást/javaslatot a leíró, elemző szavakba.



Balázs, ha sejtés-nek nevezem, akkor is ugyanott vagyunk.
Mert a gyakorlatban valaminek meg kell valósulnia.
És azt a tanárnak kellene a gyakorlatba átültetni, bármely csoportnál - és itt kezdődnek a gondok.



Lehet, hogy kéne, de akkor ezt te mondod, nem Quinn. Úgyhogy most magaddal vitatkozol. :)



Nem, nem én hallok félre és nem én vitázom magammal.

Ugyanis nem mindenki képes arra, hogy eldöntse, mikor melyik módszer a helyén való.
Ezért tartja majd előírásnak/javaslatnak.
Nem én, a tanár a gyakorlatban!



Az egyik azt mondja: "X". A másik ezt úgy értelmezi: "W". Majd megcáfolja, hogy "nem, nem W".

Akkor ki vitázik kivel? ;)



Csakhogy nem a "másik" értelmezi W-nek, hanem egy esetleges "harmadik", akinek a gyakorlatban kell megvalósítani.

A "második" csak erre utalt, bár elvben egyetért az "egyikkel".



Az elsőhöz képest a harmadik (és a negyedik, stb.) is "másik".



De akkor már nem magammal vitatkozom!

Balázs, nekem van egy ajánlásom: ahhoz, hogy mindenki meg tudja oldani a saját problémáját, találja meg a megfelelő megoldást.
Szerinted ez mennyit ér...?



Mélyen egyetértek vele. :)



Eszter: hát, akkor jó lenne, ha az olyan könyveket, mint Feldmár András Szabadság, szerelem című műve, éles és hangos kritika érné a pszichológusok társadalma felől.

Sajnos szó szerint nem tudom idézni, de például(valahol az elején) a saját halála kapcsán kifejtette, miszerint, ha valakinek gonoszság van a szívében, akkor meg kell cselekednie azt a gonoszságot - mi ez, ha nem a korlátlan önmegvalósítás helyeslése?



"mi ez, ha nem a korlátlan önmegvalósítás helyeslése?"

Semmi más, mint a jó öreg katolikus, skolasztikus etika újrafogalmazása.



Ha a korlátlan önmegvalósítás szerinted sem jó, akkor miért "monnyon le" az iskola jelenlegi formája? Mi nevelné a gyerekeket munkára?



na. hirtelenjében letöltöttem a következőket:

ishmael

the story of b

my ishmael

providence

Beyond Civilization Humanity’s Next Great Adventure

melyikkel érdemes kezdeni?

p



Ishmael, Tthe story of B, My Ishmael, Beyond Civilization, Providence. :)

Van még egy olyan, hogy If They Give You Lined Paper, Write Sideways. De az már hardcore. :P



Ok, látom kicsit túl erőszakos voltam, abbahagyom.



"Ha a korlátlan önmegvalósítás szerinted sem jó, akkor miért "monnyon le" az iskola jelenlegi formája? Mi nevelné a gyerekeket munkára?"

Miből gondolod, hogy az a társadalm szerkezet, amelyet az áltlad is idézett "aki nem dolgoik, ne is egyék" maxima működtet (érdekes módon folyamatosan fenntartva egy olyan vékony réteget, amely nem dolgozik, de nagyn is eszik), szóval hogy ez a szerkezet szerintem megőrzésre érdemes?



@Balázs:

Logikai úton következtettem.

Előző hozzászólásodban a korlátlan önmegvalósítás helyeslését a katolikus etika tételének nevezted, ebből én azt szűrtem le, hogy te nem helyesled a korlátlan önmegvalósítást. Ebből viszont következik, hogy helyesled az "az dolgozik, aki egyék/aki nem dolgozik, az ne egyék" maxima alkalmazását.

A korlátlan önmegvalósítást "elnyomó" társadalom viszont csak egy olyan társadalmat jelenthet, ami (legalább az elvek szintjén) csak azoknak nyújt kifejezett anyagi támogatást, akik hajlandóak a közösség többi tagja számára hasznos munkát végezni.

Ha ugyanis egy társadalom nyíltan, már az elvek szintjén is anyagi támogatást juttat a hasznos munkát nem végző tagjai számára (azaz "aki nem dolgozik, az is egyék"*), akkor azzal beismerten támogatja a korlátlan önmegvalósítást, hiszen ez konkrétan pl. azt jelentheti, hogy akár egy rablógyilkos is kaphat életjáradékot az államtól.

*az idézőjelben lévő kifejezés megfordítása természetesen csak munkaképes emberekre vonatkozik


**lehetséges, hogy nem sikerült egészen tisztán megfogalmaznom állításomat, ezért sematikusan is leírom:

az is egyék, aki dolgozik --> korlátlan önmegvalósítás támogatása

így

korlátlan önmegvalósítás nemtámogatása --> aki nem dolgozik, az ne is egyék



"Logikai úton következtettem."

Illusztris példa ez arra, hogy a logikus levezetés téves konklúzióra vezethet, ha a premisszák felvétele nem helyénvalóan történt. :D



Azért valami támpontot adhatnál, mit rontottam el...



"a korlátlan önmegvalósítás helyeslését a katolikus etika tételének nevezted"

Épp hogy nem. Azt mondtam, hogy a "ha valakinek gonoszság van a szívében, akkor meg kell cselekednie azt a gonoszságot" tétel nem a korlátlan önmegvalósítás helyeslése, hanem ás megfogalmazásban az, amit a katolikus etika mindig is (legalábbis Aquinói Szent Tamás óta) vallott: a téves lelkiismeret szava is kötelez.

"ebből én azt szűrtem le, hogy te nem helyesled a korlátlan önmegvalósítást."

Semmit nem állítottam erre nézve, sem explicite, sem implicite (függetlenül ató, hogy helyeslem-e vagy sem.)

"Ebből viszont következik, hogy helyesled az "az dolgozik, aki egyék/aki nem dolgozik, az ne egyék" maxima alkalmazását."

Hát nem következik. Az a tény, hogy valaki történetesen nem helyesli a korlátlan önmegvalósítást, semmit nem árul el arról, hogy miért nem helyesli azt, és hogy milyen korlátját állítaná az illető az önmegvalósításnak -- példának okáért, hogy ez a korlát összefügg-e akár a munkával, akr a táplálkozással.

És így tovább.

Szeretném azonban jelezni, hogy ez a kérdéskör (nem az oktatás és az önmegalósítás, hanem általában a társadalmunk szerkezete, normái, és ennek mélyebb összefüggései) bő három vissza-visszatérő témája ennek a bognak, és megeshet, hogy olyasmi írodik le akár posztban, akár kommentként, ami az előzmények ismerete nélkül nem ért(elmez)hető megfelelően.

Ajánlott olvasmány e témához: a fentebb hivatkozott könyvek.



Kedves Marci1!

Feldmár András annyira egyedi utat jár, hogy a pszichoterapeuta társadalomtól való elkülönüléséről még a wikipédia is tud:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Feldm%C3%A1r_Andr%C3%A1s

Éri is kritika a pszichológusoktól, l. pl. Demetrovics Zsolt pszichológus véleményét:
http://fu.web.elte.hu/drogeria/cikk/0126mancs20021121.html

De tulajdonképpen miért is beszélünk Feldmár nézeteinek szakmán belüli elfogadottságáról? Hogy jön ez a tornaórához?



oké, beégtem



"Mélyen egyetértek vele. :)"

Az egyetértés remek, nem hiszem hogy nagyon lenne másnak más a véleménye.

Csak attól tartok, ha ez iskolában nem sikeredik, akkor ugyan ott vagyunk, mint a porosz rendszerű oktatásnál.

Addig egyetértünk, hogy egységes rendszert nem lehet hozni ebben, én csak annyit tennék hozzá, hogy akár az ajánlások mérlegelésénél, akár a porosz rendszernél -- a tanár személye lesz a döntő.



A tanár személye annyiban döntő abban az iskolarendszerben, amelyet ez a kultúra tart fenn, mint a kalauz kedvesvagy bunkó volta azon utasok számára, akik egy szakadékba taró expresszvonaton utaznak. zen a vonaton nem a kalaut kell lecserélni, még csak nem is a mozdonyvezetőt vagy az üléshuzatot. Le kell róla ugrani, amíg lehet.



Ja, le kell ugrani, csak kérdés, hogy hová...?
És itt megint oda jutunk, hogy mindenki találja meg a megfelelő megoldást.
Kész, a kígyó a saját farkába harapott.

Balázs, szerintem tényleg igaz, hogy az a porosz iskolarendszer olyan vírus, amivel aki megfertőződött, az tovább terjeszti.
Persze lehet várni a "semmiből" egy új generáció alapvetően új gondolkozását, de nekem meggyőződésem, hogy csak az egyén tehet valamit a közvetlen, szűk környezetével és önmagával.
És azt is csak korlátozottan, bár azt minden körülmények között.

De én itt ennél a pontnál abbafejezem, mert a továbbiakat már mindketten tudjuk és ragaszkodunk a magunkéhoz. ;-)



"nekem meggyőződésem, hogy csak az egyén tehet valamit a közvetlen, szűk környezetével és önmagával."

Nekem is meggyőződésm. Sőt Quinnek is. Épp ezt a gondolatot óbálja átadni, amikor az új reneszánszról beszél.

Lehet, hogy titokban -- bizonyos kérdésekben -- egyetértesz Quinnel? ;)



Írtam, hogy sokban egyetértek.
Amiben nem az az, hogy ebből társadalmi méretű változás lehetne.



Vajon 13. században az a néhány ember, aki már akkor a csontjaiban érezte, hogy itt valami nagyon újnak kell történnie, és elkezdett erről gondolkodni, urambocsá, még beszélt is róla a közvetlen környezetének (!) -- ők vajon hittek abban, hogy ebből egyszer össztársadalmi változás lesz? Meg tudták volna jósolni a reneszánszot és az ipari forradalmat?

Ezek a változások nem a saját látóhatárunkon belül történnek.

És hogy hova kell leugrani egy szakadékba tartó vonatról?

Hát nem mindegy?! :D



Balázs, nem szeretnék belemenni! :-/
De alapvetően új társadalmi változás nincs szerintem!
Hiszen mindig abba a problémába akadunk fenn, hogy bármilyen módszert tesznek általánossá, az attól függ, hogy az egyén hogy valósítja meg.
Nincs jó módszer Balázs, ezért a társadalmi változások is csak más problémákat vetnek fel amellett, hogy a korábbiak sem múlnak el nyomtalanul.
Még a rabszolgatartás sem -- gondolj arra, ma hányan tartanak rabszolga sorba embereket, a törvény ellenére is!



Még valami.
Én nem akarok pesszimistának látszani, tárt karokkal fogadok minden újat, akár felfogás, akár módszer.
Marhára szeretném, ha nem lenne igazam, de társadalmi méretekben alapvető változás szerintem nem lesz, mert az emberi megnyilvánulás tökéletlen, még ha a gondolkozásmódja jó is...



Kata, ha konzekvensen mást értünk ugyanazon kifejezések alatt, akkor soha az életben nem fogunk szót érteni egymással.

Olvastad az említett írást (Az új reneszánsz)? Melyik állításával nem értesz egyet?



Nem a tökéletes társadalom megteremtéséről beszél senki. Csupán arról hogy bizonyos emberi életmódok fenntarthatóak a Föld nevű bolygó életközösségén belül (és erre van több százezer évnyi bizonyíték), más életmódk meg nem tarthatóak fenn. Tökéletességről szó sincs.



Balázs, én jeleztem, hogy itt a pózna vége - mert hitem szerint nem az emberektől függ, hogy mi lesz az emberiséggel.



Nem a póznának van vége, hanem neked van tériszonyod, és nem mersz továbbmászni. ;)

"Egyetlen hajszál sem esik le a fejetekről az Atya akarata nélkül" -- mondta Jézus. És? Ezzel azt mondta, hogy tilos a hajcsat használata?

Ha egy ház kigyullad, akkor ha Isten akarja, leég, ha nem akarja, nem ég le -- mondod te (gondolom). Viszont ezt azt jelenti, hogy hitetlenség és istenkísértés kihívni a tűzoltókat?

Abban hiszel, hogy semmi nics Isten akarata nélkül, hogy ő tartja kézben az egész hóbelevancot. Oké. Az iwiw-üzenőfalad mégis tele van megmentendő kutyákkal. Nyilván azért, mert ebben nem látsz ellentmondást.

De abban miért látsz ellentmondást, hogy egy társadalmi-gazdasági berendezkedést egy kollektív kognitív változást követően felválthat egy másik társadalmi-gazdasági berendezkedés (már ha Isten is úgy akarja), ahogy sokszor megesett már ez a történelemben (mert ezek szerint Isten úgy akarta)?

Vagy szerined nem lehetséges a kollektív kognitív változás? De hát ezer és egy péla van erre a történelemben! Az egyik legutóbbi a nők szavazati jogának kérdése. Egy jóval korábbi Európa keresztény hitre térése. Miért gondolod azt, hogy társadalmi változások csak a múltban történhettek (Isten akaratával), a jövőbn nem történhetnek (Isten akaratával)?



Nem, egyáltalán nem gondolom, hogy ma, vagy a jövőbe ne lehetne változás.
De hitem szerint valóban nem lehetséges Isten akarata nélkül.
Hiszen, ha meggondolod, sokkal több változtatni akarás dőlt dugába, mint amennyi sikerült...

Nem, azt sem gondolom, hogy passzívan kellene "hajcsat" nélkül élni. Sőt, tegyen meg az ember minden tőle telhetőt. (akár embereket mentsen, akár kutyákat)

Csak azzal nem értek egyet, hogy az ember gondolkodása/döntése befolyásolja az emberiség sorsát.

Alkudozni is lehet Istennel (Ábrahám is megtette) de a végső döntés az övé.
Ettől még az ember általi lehetséges jobbításra szükség van.



"Csak azzal nem értek egyet, hogy az ember gondolkodása/döntése befolyásolja az emberiség sorsát."

Van két város. Az egyikben olyanok laknak, akik úgy gondolkodnak, hogy tűz esetén ki kell hívni a tűzoltőkat. A másikban olyanok, akik úgy gondolkodnak, hogy tűz esetén nem kell kihívni a tűzoltókat.

Szerinted ha a két városban kigyulladnak a házak, akkor a lakók gondlkodása nem befolyásolja az ott élők sorsát?

Más példa: Semmelweiss korában az orvosok úgy gondolkodtak, hogy egy orvosnak egyszerűen méltóságán aluli, hogy kezet mosson. Az "anyák megmentéséhez" gyakorlatilag semmi egyébre nem volt szükség (jó, tudom, persze, Isten akarata is kellett, oké), min megváltozott gondolkodásra.

Nem arok moralizálni, de aki azt hiszi, hogy Isten egy tablettát nem képes eszközül használni a gyógyítás (vagyis a testi váltzások) folyamatában, az nem hisz Isten mindenhatóságában. És aki azt hiszi, hogy Isten az emberek gondolkdosását nem képes eszközül használni a világ megváltoztatásának folyamatában, az ugyancsak nem hisz Isten mindenhatóságában.



Balázs, ismétlem, én azt vallom: lehet akarni/tenni, sőt kell is - de a végeredmény Istentől függ.
Most te vitázol magaddal!
Én azt vallom, azt hinni, hogyha nem teszünk ezt, vagy azt, akkor az az emberiség pusztulásához vezet - illúzió.



Még valami.
Akkor is haltak meg emberek égő házban, amikor ott volt egy rakat tűzoltó.
Az embernek tenni kell, de a végső konklúziót nem vonhatja le semmiféle logikai levezetés útján - szerintem.



Kata, mondhatod azt, hogy ha leejtesz egy tojást, akkor az csak akkor esik le a Földre, ha Isten akarja. OK, jó, legyen -- na és? Követkeezik-e ebből bármi a hétköznapokra nézve?

Ha van Isten és ő mindeható, akkor föl tuja függeszteni a természeti törvényeket: a gravitációét is, az ökológiai törvényeket is.

De egy zuhanó repülőgépből azon az alapon nem katapultálni, hogy úgy is Isten kezében vagyunk, és ha akarja, akkor ő fölfüggeszti a gravitáció törvényét -- hát ilyet nem tanít a Biblia (és még hülyeség is, szerintem).

És arra bazírozni, hogy egy az ökológiai törvények szerint hamarosan elpusztuló faj fennmaradása érdekében Isten esetleg fölfüggeszti a természeti törvényeket -- hát ez semmivel nem racionálisabb hozzáállás (bár persze tudjuk, hogy megtehetné).

Ha viszont nem bazírozunk arra, hogy Isten felfüggeszti a természeti törvényeket (hanem legfeljebb csak örülünk, ha ezt megteszi), akkor kizárólag a természeti törvények keretein belül kell, lehet és szabad csak tervezni.

A természeti törvények alapján pedig legalább két dolgot állíthatunk:

1.) Az ember cselekedetét befolyásolja a gondolkodásmódja. (Pszichológiai törvény.)

2.) Ha az emberiség folytatólagosan így cselekszik, ahogy most, akkor el fog pusztulni. (Ökológiai törvény.)

Következtetés: ha nem bazírozunk arra, hogy Isten felfüggeszti a természeti törvényeket (bár tudjuk, hogy akár meg is tehetné), akkor csakis azt mondhatjuk, hogy az emberiség megmaradásának szükséges (bár esetleg elégséges) feltétele az emberiség gondolkodásának megváltoztatása.

A fentiekből mivel nem értesz egyet?



Balázs, nem tudom kivel vitázol.
Nem vagyok fatalista.
Hiszem, hogy Istennek minden lehetséges, de azt is hiszem, hogy az embernek kell tennie a maga érdekében, nem szabad passzívan várni a jövőt.

Ha azt mondod, bízzunk abban, hogy Isten elfogadja az emberi erőfeszítést - akkor teljes az egyetértés.
De szavaidból és Quinn szavaiból az jön át nekem, hogy az ember erőfeszítése önmagában is elég lehet.
És ezt vitatom fáradhatatlanul.
Csak ezt, de ezt kőkeményen.



Bocsi, még valami.
Elég sokat termeltünk ma és nem tudom, észre vetted-e, de az "izomagyas" posztodba belinkeltem egy indexes (rém)hírt.
Elég sokat kell szkrollozni, ezért ha megengedsz egy floodot, ide is bemásolom, bár nem teljesen idevágó annak ellenére, hogy innen indultunk ki:

Most olvasom az Indexen:

"Heti tíz testnevelés órát vezetnek be az esztergomi önkormányzati iskolákban. 40 perces órákkal lehetne elkerülni, hogy a változtatás miatt túlzottan kitolódjon a tanítás vége."

http://index.hu/belfold/2010/07/08/heti_tiz_testneveles_ora_lesz_esztergomban/

A tananyag csökkentésével növelik az "izomagyat"... :-/



"És ezt vitatom fáradhatatlanul.
Csak ezt, de ezt kőkeményen."


Akkor ezt akár abba is hagyhatod, mert ismét magaddal vitatkozol -- ezek szerint igen hosszú ideje.

Quinn nem teológiáról beszél, hanem ökológiáró. Én is -- és ennyi.

Ha azt mondom, hogy "ha felkavarom a kávébn a cukrot, az feloldóik", akkor ebbe csak te hallhatod bele (már ha akarod) azt, hogy én azt állítottam, hogy mindehhez nem szükséges Isten akarata. Úgyhogy ha azt mondod, hogy "keverés nem elég", akkor ezzel csak magadat győzködöd -- én ugyanis semmit nem mondtam erről (legalábbis ebben az esetben).



Olvastam a hírt, igen. Föl is basztam az agyam rajta rendesen.



Én viszont mondom, mert erről hallgatni véleményem szerint félreértésre adhat okot - és adott is nálam.

(Az előbbit töröltem, mert közben válaszoltál, hogy olvastad a hírt)



Szíved joga, hogy mondd. Csak akkor ne hsználj kettős mércét, és minden egzakt tudományos állítást egészíts ki. Például "a fénysebesség 300 ezer km/sec, ha Isten is így akarja". Vagy "egy királlyal és egy huszárral egy egyedülálló királynak nem lehet mattot adni, kivéve, ha Isten úgy akarja".

Vagy ha ezeket nem tartod fontosnak a hangsúlyozni (pl. egy sakkfórumon), akkor gondolkodj el, hogy miért van a te világképedben privilegiált helyzetben az ökológia -- ahol Isten említése pontosan ugyanannyira indokolt, mint brmilyen más egzakt tudományban.



Még egy kérdésem van. Én mindezen témákról lassan tíz éve töprengek folyamatosan. Arra vagyok kíváncsi, hogy te vajon szántál-e időt arra valaha is, hogy elgondolkodj rajta, és mérlegeld az érveket és ellenérveket ebben a természettudományos kérdésben -- vagy zsigerből, végiggondolás nélkül írod az ellenvéleményedet.



Napi cselekedetnél nem tartom fontosnak kihangsúlyozni, azt, hogy "ha Isten is úgy akarja" - de azért amit az emberek felé tálalnak, mint lehetséges változást nagy horderejű változást, azért az van akkora volumenű, hogy a hit mennyire játszik benne szerepet.


Kérdésedre válaszolva bevallom őszintén, a mostani válaszaim zsigerből mentek. Mentségemre annyi legyen mondva, hogy a hitem több éves és ebben bíztam. Márpedig az ilyen emberiséget érintő nagy dolgokban a hitet előbbre tartom a logikánál. És nem a logikát veszem semmibe, hanem csak a hittel szemben szorítom háttérbe!

Másként nem is mertem volna elkezdeni vitázni a te félelmetes logikai fegyverarzenáloddal szemben -- és ezt komolyan mondom.

Lehet, hogy ettől értéktelenebb, vagy hiteltelenebb lett amit itt összehordtam -- de továbbra is mozdíthatatlan az alap nálam - természetesen úgy hiszem, Isten segítségével/akaratával és nem a magam "erejéből".
Persze ettől még lehet, hogy tévedek és vaksággal vagyok megverve. De ha így van, az sincs ok nélkül.



Köszönöm a "beismerő vallomást". :)

Sajnos van, hogy egy tudományos levezetésben, legyen az bármennyire fontos az emberiség sorsa szempontjából, a hit behozása inadekvát. Egyszrűen nem lehet beépíteni. Nem kompatibilis. Ez nem azt jelenti, hogy a hit és a tudomány nem fér össze: öszeférnek ugyan, csak éppen az egyiket nem lehet kijátszani a másik ellen. Egy jó tányér bableves után fantasztikusan jól tud esni egy tányér gesztenyepüré: a kettő nem zárja ki egymást. De ha összeöntöd őket egyazon tányérba, abból bizony moslék lesz. :(



az istenes beszélgetésbe nem ugatok bele a pályán kivülről.

de Balázs, attól óva intelek, h az ökológiai "törvényekre" ugyanugy tekints, mint a pl. fénysebesség egyetemlegességére. ez egy nagyon összetett téma, de nagyon érdekes. csak azt hiszem nagyon keveset tudunk róla (nem konkrétan mi, hanem az emberiség, ugy zusammen).
p



Az ökológiai törvények törvény-voltával kapcsolatban lásd: Izmael 6-8. fejezet.



nem ezt a válaszadási stilust utálod olyannyira:)?

másképp: el fogom olvasni, ezt a két fejezetet, akkor előre veszem, de pár szóban azért fejtsd ki, kérlek.
p



Nem két fejezet, hanem három: 6-tól 8-ig. És ne vedd előre, mert az előzőekre épül.

Röviden a lényege annyi, hogy ha bármely, ehhez kellően intelligens faj a világot saját tulajdonának tekinti, és kivonja magát az ún. korlátozott vetélkedésnek az életközösséget szabályozó törvénye alól, akkor ez szükségszerűen hhoz vezet, hogy elpusztítsa az életközösséget -- önmagával együtt.



http://www.youtube.com/watch?v=sMoKcsN8wM8

endzsoj:)

(dolphinnál találtam az adlibitum.hu-n)

p



Szia Balázs!
Ezt láttad már?
http://nativefusion.hu/zeitgeist/


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta