Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
péntek, január 07, 2011
23:08 Hozzászólások:
(Itt akartam mindenféle frappáns kiegészítést tenni, de mindet kitöröltem. Tetszik az esti kérdésed, bár az nem világos, mit is dönt el a rá adott válasz.)
A kérdés magyarul az,h. a tél tesz úgy, mintha nyár lenne, vagy a nyár titkolja, és próbálja leplezni, hogy ő igazából tél?
Ha azt nézem, h. az abszolút nulla fok, pontosabban ahhoz közeli hőmérséklet a normális, és nyár csak azért van, mert vagyunk olyan mázlisták, hogy egy kibaszott forró cucc körül kering a bolygónk, akkor végülis mondhatjuk azt, hogy a tél az őszintébb dolog, és csak próbálja magát leplezni a Nap segítségével, hogy nyárnak adhassa el magát. Ez esetben a kettes megoldásra szavazok.
Hőtani szempontból okvetlenül. De felhívnám a figyelmedet a poszt alatti címkére, ami történetesen nem "Fizika"...
Ez fizikai irányból megközelített filozófiai fejtegetés akart lenni, de hát mindegy. :-D
De, általában szerepel a térképemen az "is-is" fogalma. Meg a "költői kérdés" fogalma is.
Ha a verssel az volt a célod, hogy az olvasóban gondolatokat ébresszél, akkor szerintem nem szúrtad el, még ha olvasóid máshogy reagáltak is, mint ahogy vártad. (Úgy értem, a teljes közöny lett volna az elszúrás bizonyítéka.)
Lehet, hogy az empátia hiánya teszi, de ha valaki feltesz egy olyan költői kérdést, amire nyilvánvaló, hogy értelmes (a konkrét kérdést magát) megválaszoló válasz nem adható, akkor sztem tök normális, ha a kommentekben elpoénkodjuk a dolgot. Az meg, hogy Balázs fejében mi volt, amikor a fenti sorokat leírta, nekem fogalmam sincs, és magyarázat nélkül nem is lesz. Ez nem feltétlenül baj, de mit kezdjen vele az ember egy publikus blogon, ahol egyébként könnyen követhető és érthető irományokat talál? :)
Asszem, lassan túlléphetnénk ezen a témán. :) << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |