Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szombat, december 31, 2011
16:52
 
Év- és blogértékelő


Ez volt a blogom 7. éve. Eddig minden év végén (na jó, egyszer átcsúszott év elejére) írtam egy Retró című összegző posztot, amelyben havi bontásban átnéztem a saját posztjaim alapján, hogy mi is történt velem, illetve a világban az elmúlt évben. Ezt most ebben a formában kihagyom – és erre több okom is van.

Az első, hogy – amint ezt sokan szóvá is tették – az utóbbi időben a blog enyhén szólva is csökkentett módban üzemelt. Ha a politikai borzalmak oly mértékben öntötték el az agyamat, hogy az meghaladta egy Facebook-állapotfrissítés vagy megosztáshoz fűzött komment terjedelmét, azt is megírtam. Ha íródott új vers, kiposztoltam. Ezeket leszámítva alig-alig írtam ide – és ennek is több oka van.

Egyik az, hogy a blogom „klasszikus” témái közül egy néhány kikerült az érdeklődésem közvetlen fókuszából. Ahogy szakítottam a kereszténységgel, úgy haltak el fokozatosan a vallási témák. Korábban még fontosnak tartottam, hogy nyilvánosan „igazoljam” világnézetváltásomat – ma már nincs bennem ilyen kényszer. Az Izmael-téma (ökológia, a világ megmentése stb.) továbbra is érdekel, de a mozgalmi lelkesedés, mit tagadjam, alábbhagyott bennem. Ez sem véletlen.

Amíg életem nagy része azzal telt, hogy egy közjegyzői irodában gyártottam az aktákat mázsaszámra, addig – hadd ne szerénykedjek – az intellektuális kapacitásomnak meglehetősen nagy része maradt kihasználatlanul. Volt energiám arra, hogy megmentsem a világot, hogy fölfedezzem magamnak az EMK világát, hogy megírjak két könyvet, és emellett még pszichológiával, terápiával is foglalkozzak egy keveset.

Amióta – lassan két éve – fő elfoglaltságom, hogy terápiát tartok, a helyzet megváltozott. A munkára fordított nettó időm kevesebb, ám mivel azzal foglalkozom, amivel világéletemben szerettem volna, ez szinte teljes mértékben leköti a szabad vegyértékeimet. Azon kapom magam, hogy az életem jószerével semmi másról nem szól, csak a terápiáról, hogy képzésről képzésre, konferenciáról konferenciára járok, hogy pszichológiai irodalmon kívül alig veszek könyvet a kezembe... Nem állítom, hogy ez így optimális, de jelenleg ez a helyzet.

Na már most, ha a gondolataim a pszichológia körül forognak, érthető, hogy a kezem alól kikerült írások zöme ugyancsak pszichológiai témájú. Az ilyenekre viszont már tavaly ősszel rendszeresítettem egy új blogot, a Sorskönyv nélkül címűt. Úgyhogy ez okból a jelen oldalon a pszicho-cuccok is kiesnek a képből.

Ez tehát a blog meglassúbbodásának az első oka: az általam körülszaglászott témák számának radikális megzuhanása. Van még kettő. A második az elsőből következik: terapeutaként enyhén szólva se szerencsés, ha az ember kirakatban éli a magánéletét. Ideális esetben a kliens a számára ismeretlen terapeuta személyében egy tökéletesen tiszta projekciós felülettel találkozik. Ez a helyzet ragyogóan kedvez az indulatáttételnek, ami a terápia egyik legfontosabb (bár korántsem egyetlen) hatótényezője. Ha nincs ez a jótékony homály, hanem a kliens naprakész információkat birtokol a terapeuta aktuális hasfájásairól, hisztijeiről, konfliktusairól és egyebekről, akkor... Nos, a terápia attól még működik, de a pakliból ki lett keverve egy nagy értékű lap.

Persze erre is mondható, hogy aki kurvának megy, ne sírjon, ha basszák. Miután melegmozgalmárként, költőként, valamint – nem utolsósorban – bloggerként hosszú ideje a nyilvánosság előtt zajlik az életem, a fent leírt ideális állapot elérése csak úgy volna lehetséges számomra, ha alávetem magam plasztikai műtétnek és nevet változtatok. Ha ezt nem teszem meg (márpedig eszemben sincs ilyesmit művelni), marad a kármentés: amit lehet, ezentúl igyekszem megtartani a privát szférámban. Ennek útja pedig sajnálatos módon az, hogy a blogomban szignifikánsan ritkábban adok hírt a személyes örömeimről, kudarcaimról, vívódásaimról, a párkapcsolatomról (beleértve a nyári élményeket és éttermi kalandtúrákat), családi kapcsolataimról és egyéb interakcióimról. A klienseim előtt nem szoktam titkot csinálni abból, hogy sokszor nagy marha vagyok, de nem okvetlenül szükséges, hogy ezt lépten-nyomon meg is erősítsem bennük. Nekem nem kényelmes, nekik meg nem használ. (Bár a szakmai véleményem az, hogy valójában kevesebbet árt, mint azt a pszichoterápiás mainstream gondolja.)

A visszaesés harmadik oka a Facebook. Ez nagyon snassz, de akkor is így van. A FB előtti világban a webkettő számomra elsősorban a blogolást jelentette. Ma már, ha látok, hallok, olvasok valami jót, és meg akarom osztani a világgal, van más lehetőségem is, mint hogy írjak róla egy önálló posztot. Ha meg két mondat erejéig gyomorszájon talál az aktuális megvilágosodás, vagy épp mindenki bánatára eszembe jut egy újabb borzalmas szóvicc, arra is ott a FB, nem kell saját poszttal bíbelődni.

Nem fog leállni a blog a jövőben sem, legalábbis nem tervezem. De egyelőre nem valószínű, hogy visszagyorsulna a pár évvel ezelőtti tempójára. Amiről úgy gondolom, hogy megosztásra érdemes és alkalmas (és nem pszicho-téma), azt továbbra is itt fogom közzé tenni. De látszat-posztokkal a jövőben nem szeretném felhígítani a blogomat, amibe sok munkát, sok szeretetet fektettem, és amin keresztül nagyon sokat kaptam másoktól, tőletek.

Nos, ez volt az egyik oka annak, hogy nincs a szokásos év végi Retró.

A másik a politikai helyzet. Ami Magyarországon történt 2011-ben, arra nehezen találok szalonképes szavakat. Ha visszatekintést írnék, annak nagy része politikai eseményekről szólna, s mint ilyen, dühöngéssel elegy öklendezés lenne. Ennek nem látom értelmét.

A Magyar Köztársaság még valamivel több mint 7 óráig áll fenn. Ami a jövőt illeti, éjfélkor figyeljünk oda jól a petárdaropogásra: nem árt, ha szoktatjuk a fülünket az efféle hangokhoz.

Boldog 1949-et mindenkinek!


Megosztás


Címkék: , , ,


péntek, december 23, 2011
15:12
 
Nem vagyunk család

(Az alábbi pár sor nem képezi részét az EMK törzsanyagának; aki bennem elsődlegesen zsiráftrénert lát, annak nem javaslom elolvasni.)

A mai napon sarkalatos törvénybe foglalták, hogy Tomi és én nem vagyunk, nem lehetünk család. És hiába vagyunk bejegyzett élettársak: nem lehetünk egymás törvényes örökösei sem. (Aki erre azt feleli, hogy végrendelettel egy ilyen „technikai probléma” áthidalható, az sürgősen szégyellje el magát a tudatlansága miatt, és sűrű kussolások közepette vonuljon félre egy sarokba a magyar jogot tanulmányozni.)

Tudom, hogy e gyorsuló ütemben a polgárháború felé sodródó gyorsnaszád (amit még bő egy hétig Magyar Köztársaságnak hívnak) fedélzetén pillanatnyilag ez a legkisebb baj.

De attól még egyrészt pokolian fáj. :,-(

Másrészt szívem mélyéről kívánom, hogy rohadjon meg a születésnapján az összes szarházi gennyláda, aki ehhez a gyalázathoz a nevét adta, és igenis vigyék ki a szexualitásukat az utcára: ott bassza meg őket az istennyila.

(Ugye szóltam előre, hogy ez nem lesz zsiráfkonform?! Bocs. Van olyan, hogy sok. És most nagyon sok.)

Megosztás

Címkék: , , , ,


csütörtök, december 01, 2011
01:13
 
Index-címlapon a Sorskönyv nélkül!


Tegnap este 8 óra körül:

Index-címlapon a Sorskönyv nélkül blog


Index-címlap – idén másodszor!

Megosztás

Címkék: , ,




Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta