Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, február 26, 2015
08:55
 
Varázsvers




Mágia


megyek az ősz felé
fordul a helyzet
rövidülő erekciók
hosszabbodó versek

megyek mert menni kell
nem nézhetek hátra

de ez itt egy rövid vers
hátha


Címkék: , , ,


kedd, február 24, 2015
10:22
 
Tavaszi hegymászós vers




Völgymenet


ahogy felsírtam
meg is kezdtem aláereszkedésemet a hegyről
mindenhatóságom hiánya régóta bizonyosság
jóllehet évről évre napról napra
mind kevesebb szégyen fájdalom jár vele

indiánkoromban rettentően zavart
hiába szökdécselek
tollakkal csatabárddal
Winnetou Old Shatterhand testi valójukban
semmilyen praktikámra nem bújnak elő

kamaszként obligát világfájdalommal
titokban fogyasztott két deci boroktól berúgva
hiába vártam a kusza univerzum
engem használva rendezi
a végső nagy verssé magát

aztán lealkudtam
nem kell hogy én magam mindenhassak
elég ha kibaszott jó közvetítő vagyok
a lepusztult világ
s a mindenható között

e projekt szakítópróbája kétségtelenül az volt
képes leszek-e megtéríteni anyámat
kit önző és makacs módon
inkább saját haldoklása érdekelt
szemben az Úr általam naponta szállított igéivel

a hit hegyeket mozgat de a rák nem hegy
anyám meghalt hitetlenül
papírforma szerint
amivel bárki jó előre tisztában lehetett
aki nem égre emelt szemekkel száguldozott a világban

halála bántó piszokfolt volt
mind letisztultabb rendszeremben
s kétségkívül személyes kudarcom
amint erre figyelmemet
több testvér gondosan fel is hívta

a reverendát már szerényebben
de töretlen lelkesedéssel húztam magamra
ha gyógyító nem hát leszek lánglelkű szónok
az ehhez beugró szextelenséget
szokásosan mindenhatóságomra bíztam

annyit is ért
pár év alatt empirikus igazolását nyertem
a leszopott faszok számossága
semmilyen módon nem korrelál
IQ-val státusszal életszentséggel

új kihívás
én leszek a híd
feszülve Krisztus keresztjeként ég és föld között
rajtam keresztül kötnek örök békét
Isten Városával az istentelen buzik

a hídszerep maradt változtak a partok
a természet vigasztaló szavakkal ölelt magához:
„az életnek nincs egyetlen helyes útja”
de ott volt az anyaszentegyház melynek tanítása
az élet egyetlen helyes útja ez nyilvánvaló

egy nap végleg eleresztettem az ácsot
hadd térjen vissza az ókori gyalupadhoz
saját eleven fámat kerestem
saját eleven húsommal tápláltam a griffet
hogy az alvilágból a fényre röpítsen

aztán kiderült az eleven húsba
mégsem a griff mélyesztette karmát
de a legdermesztőbb háttérben is végig ott lapult
az önmagammal kötött régi titkos alku
a halhatatlanság alanyi jogon jár nekem

a titkos alkukkal annyi a baj
végül túl titkosnak bizonyulnak
az enyémről látványosan nem vett tudomást
az isten a kozmosz
a természet a hegy

lassan a völgybe érek nyújtózkodik a tavasz
fütyülve hetykén februárra
nézem a kis virágot életre küzdi magát a télből
kiengedem mellemből évtizedek szorítását
na jól van megy ez az egész nélkülem is



Címkék: , , , , ,


szombat, február 21, 2015
14:52
 
Licitálós vers




Újratervezés


„Örökké, fiatalon.”
„Örökké.”
„Minél tovább, jó egészségben.”
„Minél tovább, minél kevesebb bajjal.”
„Minél tovább.”
„Minél kevesebb bajjal.”
„Minél többet kapva.”
„Minél több tudással.”
„Minél bölcsebben.”
„Minél többet adva.”
„Önmagammá válva.”
„Önmagam maradva.”


Licitálás.
Nem lefelé: felfelé.


Címkék: , , ,


 
Vers az utolsó kérőről




Etikett


Ha a zenekar már a ráadásnál tart is,
mikor lekér a parkettről
egy ismeretlen, orcáját rejtő lovag,
ízlésre, fáradtságra hivatkozni
nem comme il faut;
ha kiválasztott,
úgy való,
vele járjam el az utolsót,
nem ímmel-ámmal,
húzatva magam,
hanem
mindazon keccsel és finomsággal,
ahogy korábban mindig is;
s végül őszinte mosollyal engedjem neki:
végső helyemre kísérjen.

Ha nem így teszek, ócska botrány szennyezi azt is,
mi egykor nemes és szép volt.

Ha így teszek, az egész estély enyém marad,
s a lovag illően hajt fejet előttem,
midőn utamra bocsát.




Címkék: , , , ,


 
Ahol elkezdődött


Ezt a verset öt nap híján öt éve írtam. Első versem, amelyben a saját rákomról – egyáltalán lehetőség szintjén – nyíltan szóltam. Nem volt se égi, se biológiai előjel. Fogalmam sem lehetett semmiről. Előérzés volt csupán.

Erős négy évvel később, 2013 májusában lett lefülelve a kis gazfickó, és a terv úgy szólt, hogy móresre tanítjuk. Az odavágót (a műtétet és az azt követő féléves megelző kemót) meg is nyertük, negatív leletek tömegével. Negyedév múlva, 2014. márciusban hívott ki a „májáttét” nevű rosszarcú visszavágóra. Harcoltunk is eleget, és a meccs első fordukója döntetlennek volt tekinthető.

A második forduló most ért véget, az ő győzelmével. Papírforma szerint most egálban vagyunk, de a meccsnek nincs vége, ímhol a döntő küzdelem: Az ő oldalán őserővel bíró, szervezetlen szabadcsdapatok, növekvő számbeli fölényben. A mi sorainkban a tudomány, a hit, szeretet, a mesék, a Halál erekléyi és hasonlók, meg az őszinte várakozás. Nem egy súlycsoport, szó, mi szó.

Ezt a meccset jó eséllyel nem mi visszük el. De addig is legyen mementó az ártatlanság öt évvel ezelőtti kordokumentuma: a vers, ami oly ártatlan volt, mint egy ma született haiku, miközben a vers végén megénekelt képződmény ekkor már vígan szervezte bennem kisded játéait.

A vers gyakran megmutatja, ami az orvosi képalkotó eljárások szemében rejtve marad.



Ráktérítő

elegánsan zárva a parabolikus ívet
porból feldobott porként hullni alá a porba
hazatalálni a végtelenbe
bevackolódni az entrópiába

               igen tudom

teszem magam mint majom a rúdon
s csak dől belőlem dől a magyarázat
gondosan válogatott spontaneitások ketrecében
ekképp tartatik féken a gyalázat

               amíg tudom

hogy bár itt lent kozmikus tudattal illegek
biz igen szarnak rám ott fent a csillagok
s egy életen át csiszolt szavak helyett
végül csupán a vak nyüszítés marad

               mivel tudom

egy ismeretlen ponton tán a testem
féltőn szeretve őrzi már a sejtet
mely egy napon sorsunkat teljesítve
az ismert módon osztódásnak indul


Címkék: ,


csütörtök, február 12, 2015
14:22
 
Vágom a centit




Vágom a centit


                               „Bilbó ekkor fölriadt, s kinyitotta a szemét.
                               – Nicsak, Frodó! – mondta. – Hallod-e,
                               a mai nappal lepipáltam az Öreg Tukot!
                               Ez tehát megvan.”


                                               (J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura)


„Negyvenhat évesen” – így szörnyen elnagyolt.
Ilyen számítással csak dögledezhet a bolt.

Tizenhatezer-kilencszázhuszonnyolcszor
– ez már korrekt adat –
fordult meg anyámmal a Föld,
míg egy augusztusi reggelen
útjára engedte őt.

Ma 2015. február 12-e van.

           (Huszonhatodik évfordulója,
           hogy egy távolsági buszon ülve
           könnyek közt kimondtam: „Jézus az Úr!”,
           csak hogy rá húsz évre
           zavartan korrigáljak:
           „Ja, mégse.”)


Egy év és öt nap múlva
anyámat beérve
végre én magam nézhetek az égre,
s állhatok tovább
saját lábammal a Földön,
mindaddig, míg az megtartani gondol.

Addig marad e börtön,
a rettentő kérdés:
Én vagyok-e valóban,
ki elbotorkáltam eddig?


Még egy év és öt nap.

Vágom a centit.



Címkék:


 
Ül, kiadja




Ül, kiadja


„Nem ő a gyerek apja.”
„Soha többé nem ehet édességet.”
„Versenysport? Ki van zárva.”
„Életben maradhat.”
„Nincs akadálya a műtétnek.”
„Halál, a végrehajtás elnapolva.”


Ül. Elveszi. Egybeveti. Kiadja.

Idegen szavak, számok.
Helyenként csillagok.


Címkék:


hétfő, február 09, 2015
08:30
 
Még egy limerick


Az előző opusz kiegészítéseképpen.


Zsákutca


Jámbor kis költő volt Birtalan.
Izgatta nagyon a limerick.
Próbálta, forgatta,
legvégül sóhajtott:
„Jobb lesz, ha hagyom a fenébe.”



Címkék:


 
Polimerickek



Nem az alábbi sorokkal fogok bekerülni az irodalomtörténetbe (legalábbis őszintén remélem), de nem is ez volt a célom.

Polimerickek


Bamba kis kölyök volt Péter.
Nem nagyon látták el ésszel.
Nem volt sok elve sem,
viszont nyalt lelkesen.
Vajon még mi mindent ér el?

Volt egy lelkész, úgy hívták, Zotya.
Régóta nem pap – megvan az oka.
Kérdezték jó párszor:
„Te vagy a jó pásztor?”
„Ja, csak a bárány ne legyen roma.”

Jókora paraszt volt Lőrinc.
Jellemre nem épp egy főnix.
Kérdezték: „Tisztesség...?”
Azt mondta: „Mit nem kép-
zel?! Mondhatnám: Isten őrizz!”

Mogorva ember volt László.
Baszta a csőrét egy zászló.
Háborgott: „Ki innen!”
Félő, hogy kibillen,
ha ezt még eljátssza párszor.

Élt egy majdnem-szent, úgy hívták, Zsolt.
Lábai közé fogott egy lót.
Volt ott sok szalonka,
lelőtte halomba,
s örült: a hitén nem esett folt.

Van egy nagyember, nevezzük Lajosnak,
ki minden garast élére rakosgat.
Beszóltak a gecik,
elvesztette eszit:
Dühöngött, s mondta, mindenkit agyoncsap.

Volt egy focista, úgy hívták, Viktor.
Apránként arcára fagyott a fintor:
„Itt élek Pesten,
s nem vagyok Isten!” –
háborgott szegény, s felsírt a kíntól.



Címkék: , ,


csütörtök, február 05, 2015
15:02
 
Régi kétsoros, újratöltve


Az érzelmi intelligencia és szociális viszonyok
összefüggéséről



Ha az embernek alacsony az EQ-ja,
a kapcsolatait jó eséllyel e’kú’ja.


Címkék: , ,


szerda, február 04, 2015
14:41
 
Délutáni alvás helyett


Hogy vagyok


Köszönöm, egy részem remekül.
A többi: betűkbe menekül.

Amim csak van – ébrenlét, álom –,
szavak aranyszéfjébe zárom.

Sejtjeim lassan rímekké válnak.
Ennyivel kevesebb jut a ráknak.

Végül mindenem versbe szédül.
Így tanulgatok versbeszédül.



Címkék:


 
Hülyén van




Hülyén van bekötve


                      „Bosszankodott a közértes,
                      reggelre nem sült bukta.”

                                          (Verbőczy Antal)


becsukom a szemem
kinyílik a verscsap
ömlenek a képek
a rímek a témák
én csak odalépek
szép kristálykelyhemmel
várok illendően
majd égnek emelve
gyönyörködöm hosszan
mint süt át a napfény
kész költeményemnek
tiszta miruvorján

kinyitom a szemem
a csap elzáródik
a vers kellékeit
úgy vakarom össze
vízumot igénylek
üveghegyen túlra
egyenként hozom fel
tenger fenekéről
felmászok érte az
égig érő fára
birokkal és karddal
legyőzöm a sárkányt
feltöröm a ládát
kiveszem a titkot
belerakom kincsem
lyukas kosaramba
őrizem az úton
rablótól farkastól
itthon számba veszem
morzsa-maradékát
összeillesztgetem
fogcsikorgatással
rábólintok végül
ennyire futotta

becsukom a szemem
kinyílik a verscsap
ömlenek a képek
a rímek a témák
egy csak a nehézség
lecsukott szemekkel
hasztalan keresem
tudatom szép kelyhét
vagy ha véletlenül
megtalálom mégis
azonnal leverik
felnyíló pilláim



Címkék:


hétfő, február 02, 2015
23:43
 
Ivós vers

Gin tonic


a történet oly bagatell
nem tud nem lötyögni a versben
az éjszakában második sör helyett
gin tonicot rendeltem

rohadt sok jégre négy cent gin
mellé a tonic üvegben
félrehúzódva szürcsölöm
töprengve mivé lettem

szorongó kamasz semmi több
sört kérni is feszélyez
de ujjaim már hozzászoktak
a korsók füléhez

a fröccsnél sem remeg a hang
blazírtan hordom az álcát
a gin tonic külön kaland
ezt csak felnőttek játsszák

nem mert ivás nem mert tömény
nagyapám büszke is lenne
megivott ő annyit mondta
egy óceánjáró megfordulna benne

maga a gin se volna gond
ittam már azt is bőven
de egyedül és valahol
szörnyű idegen tőlem

a felnőttek a nagyfiúk
erősködök magamnak
nekik szabad a gin tonic
ők más világban laknak

nekik szabad – s lángol az arcom
de nem mert tilosban járok
átoktörésből élek mióta
és rólam sem múlt el az átok

a jég lassan a ginbe olvad
hiszen másról se magyarázok
a szabad a kell a tilos
mind értelmetlen marhaságok

poharamat a pulton hagyom
hazamegyek mert haza kell
nagy ügy ittam egy gin tonicot
a történet oly bagatell


Címkék:


 
Mai vers

Apám


           anyját a rák
születésem előtt vitte el.
Versobeliszkekben él emléke.

           legjobb barátján
gyerekkoromban győzött.
Őt is versek őrizték meg élve.

           felesége – anyám –
húszéves koromban adta fel.
Versbe írt rigók vitték az égbe.

           fiaként én is beneveztem:
összeállt a kvartett középkoromra.

Ám ha úgy alakul, hogy túlélem,
érvényes-e a helyjegy
e panteonba?


Címkék:




Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta