Névtelen szerint:

A Szent Imre Kórház számomra is kész csoda volt, ugyanis több másik kórházzal is volt már kapcsolatom saját, vagy ismerőseim, rokonaim révén. Édesanyám került ugyancsak bél (Sygma bél) daganattal az onkológiára. Rosszindulatú volt a daganat, mégis a kemoterápia után még 4 panaszmentes évet élhetett. A kórház orvosai, az ápolószemélyzet pedig végtelenül kulturált, udvarias, segítőkész volt.
Kísérleti kezelésbe is bevették az áttétek jelentkezésekor, azonnal küldték MRI-re, majd még egy súlyosabb állapot után is megmentették az életét.
Hazakerülése után már csupán a kerületi kórház láthatta el, amiről embertelensége, oda nem figyelése, a sorozatos lopások miatt nem is írnék közelebbit.
Egyszóval a Szent Imre Kórháznak én is köszönettel tartozom.

 Tamás Tibor szerint:

"Rendkívül pozitív tapasztalat számomra, hogy a nyilvánvaló túlterheltség dacára minden kezelés során jut rám annyi idő, hogy kérdéseimre, aggályaimra barátságos, kielégítő választ kapjak."

Ez döntő szempont. A betegek és hozzátartozók jogos és érthető információigényével a kórházüzemek gyakran nem foglalkoznak, egyszerűen nincs beépítve a folyamatba a tájékoztatás, pedig enélkül akármilyen színvonalas kezelés mellett is csak a frusztráció nő...

 Nattefrost szerint:

Huh. Továbbra is olvaslak, bár már nagyon régen nem kommenteltem.
Meg kell mondanom, hogy nagyon korrekt és őszinte ez a betegvisszajelzés! Biztosan jó volt az illetékeseknek ilyet olvasni.
Szerintem roppant korrekt az is, ahogyan a helyzetet viseled. Azt gondolom, helyesen teszed, hogy nem kapaszkodsz görcsös kétségbeeséssel a csodavárásba, de nem is érzem a soraidból, hogy végleg leszámoltál volna az életeddel. Ez nagyon helyeslendő, mert a fatalizmus nem old meg semmit.

Egyébként, lehet, hogy valamennyit javít a kedveden, ha megsúgom, hogy az Orrfacsaró zsiráfszag című posztod már norvégul is online? Itt:
http://veienmotautonomi.nattenshimmel.no/home
Jobb bevezetést nem lehetne találni a gyűjteménynek. Kedvesem volt a nyelvi lektor, és szerinte is nagyon érdekes a téma!

 Balázs szerint:

Ó, igazán köszönöm! :))

 Névtelen szerint:

Kedves Balázs,
Nagyon szép a visszajelzésed, a Szt. Imrének és nagyon szorítok neked, hogy meggyógyulj. Örülök, hogy ilyen kórház is van, mert a magyar kórházakról inkább csak elszomorítóakat hallok... Elnézést kérek az indiszkrét kérdésért, de mivel
én valamikor magam is hívő voltam, jelenleg pedig vallásfilozófiával foglalkozom,
s látom itt a blogon, hogy Te elveszítetted a korábban rendkívül erős istenhitedet (Örvendtem benned, míg voltál...c. vers), én szívesen hallanék valamit arról: mi játszott közre, milyen érvek, godnolatok és tapasztalatok abban, hogy hitetlen lettél?

 Névtelen szerint:

22 écwa nő, már tíz éve "buzis"
egymással börtönben szexelnek többen is.
Nős férfi válasza hasonló tragikus,
börtön lakóinak a fele homokos.

Egy azóta sajnos eltávozott magyar költő írta le ezeket a sorokat még 1992-ben...Azóta a helyzet valószínűleg csak romlott. Terjed a melegség, egyre
többen választják ezt az életformát, hanyatlanak a családi értékek, a keresz-
tény normák...és tragikusan fogy a magyarság. (A nevemet nem merem leírni ide -
tudom, hogy a homoszexuálisoktól bármi kitelik.)

 Balázs szerint:

1.) A 2009-es évben elég sok posztom foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mi vezetett a kereszténységtől való eltávolodásomhoz.

2.) Aki Katona Lászlót költőnek nevezi, az mindent elmond magáról. Az idézett Homoanimálok című remekmű amúgy nem 1992-ben íródott: az 1989-ben megjelent Hazámért, népemért c. kötetben szerepel, több más fasiszta költemény társaságában.

 Balázs szerint:

Bocsánat, tévedtem. A vers a "Perverz éjjeli rádióadások!" címet viseli (így, felkiáltójellel), alcíme: "A Rádió elnökéhez küldve (1992. június 14.)". A mű a Magyarul legyünk Európaiak című, 1994-ben megjelent kötet IV. részében szerepel, amelynek címe: "Etikus versek".

Felbecsülhetetlen kinccsel: dedikált példánnyal rendelkezem belőle, azokból az időkből, amikor még gyűjtöttem a fűzfaverseket.

 Névtelen szerint:

Balázs ez komoly? Dedikált Katona-példábyod van? Neked dedikálta, vagy valahonnan szerezted? Ezek szerint te talán ismerted személyesen a költőt?

 Balázs szerint:

Nem ismertem személyesen, annak az atyának, akihez annak idején jártam gyónni, volt dedikált kötete, és elkunyiztam tőle.

 Névtelen szerint:

Jó lenne tudni valamit róla, hogy pontosan ki volt, mi lett vele - azt tudom, hogy 1995-ben elhúnyt- hogy mi vezette, mi foglalkoztatta. A "Perverz ájjeli rádióadások!" annak idején rám is mély hatást tett, nem osztottam persze a szerzú a melegekkel kapcsolatos előítéleteit nem osztottam, nem is igazán érettem, hiszen a melegek meleggé válnak, vagy születnek, de senki sem lesz meleg a propagandától, reklámtól, tehát a hagyományos keresztény családmodellt sem fenyegetik. Viszont szjvemből szólt, amikor felpamnaszolta aversben, mennyi szex, pornó, perverzitás a mai médiában. Igy amikor hasonló jelenséggel tqlkálkoztam én is irtam egy hasonló verset, bár persze én nem vagyok költő, és nem is publikáltam. Ime a vége:

A szabad sajtóból
WC-t nem csinálhatunk
perverzitást benne
nem publikálhatunk...

Ha ilyesmi történik,
KÖZERKÖLCS hanyatlik
végül egész országunk
WC-vé válhatik!

Édes Hazám, neveljed meg
a züllő ifjúságot
ne szexeljenek köztünk többé
lányok s a huligánok!

Édes hazán vessél véget
rút ERKÖLCSTEKENSÉGNEK
fiú és lány szépen éljen,
víruljon a NEMZET!

 Balázs szerint:

Elmagyarázná amúgy valaki nekem, hogy a fenti kommentekben írt témának mi köze van ahhoz, hogy milyen bánásmódban részesülök a Szent Imre Kórház onkológiáján?

Köszönöm.

 Nattefrost szerint:

A világon semmy. Egyszerűen csak vannak kitartó trollok, akiknek remek lehetőséget ad a blogod toleráns kommentpolitikája ahhoz, hogy megnyilvánuljanak a maguk trollmódján. (Más szóval: túl sok esélyt adsz azoknak, akik ezzel visszaélnek. A trollok számára szabályszerű bátorításként hat a blog fejlécében lefektetett alapelved!)
A hermelinek már régen véresre harapták volna őket. Mert aki a szép szóból és a partnerként kezelésből nem ért, az hátha ért abból, ha felbőszült menyétfélék piercingelik őket szakszerűen. Hogy fájjon.

Van valami, amivel esetleg kommentben is hozzá lehetne járulni ahhoz, hogy jobban érezd magadat?
Gondolom, nagyon-nagyon nagy szükséged van minden energiádra amúgy is, és ezért jobb, ha nem pazarlod az erőidet a kommentpárbajra. Ezért érdekel, hogy blogolvasóként/kommentelőként mit lehetne megtenni annak érdekében, hogy kevésbé érezd magadat megbántva vagy értelmetlenül piszkálva? Fasságot nem szeretnék írni, nem célom, hogy tovább idegesítselek vagy közhelyes nyálzásokat csepegtessek ide. Mi az, amiről úgy tudnád érezni, hogy jót tesz? Mármint általában véve az olvasóidtól.

 Balázs szerint:

Ez a felvetés és kérdés például most kifejezetten jót tett nekem. :) Köszönöm!

 Nattefrost szerint:

Ez a legkevesebb :} Bármikor nagyon szívesen. Mermegérdemled.

 Névtelen szerint:

Én elnézést kérek, hogyha olyan témát hoztam fel, ami most téged - jelenlegi élethelyzetedben - idegesít, vagy éppen piszkálásnak veszed...Hanem mélyen megértem, együttérzéssel kezelem a betegségedet, és teljes szívemből kívánom a ghyógyulásodat, és nagyon örülök annak, hogy a Szent Imre - üdjtő kivételként a magyar egészségügyben - ilyen jó és humánus kórház.

 gingko szerint:

Én kétszer küldtem betegvisszajelzést, az akkor 92 éves nagymamámmal kapcsolatban.

Az egyik negatív volt, az illetékes osztályvezető főorvosnak szólt. Válaszolt is. Nem a probléma megoldását kereste, hanem konkrét nevet szeretett volna, büntetés céljából. Visszaírtam neki, hogy nem egy konkrét személy megbüntetése, hanem általános vezetési módszerváltás lenne a megoldás szerintem (tudom, ez kicsit erős volt :o). Ezért nem írtam meg a legproblémásabb doktornő nevét; ha nem tudja, ki lehet az, fogalma sincs az általa vezetett osztályról. Erre persze már nem reagált.

A második visszajelzés kb. két hónappal később kelt, a másik kórház három vezetőjének szólt, ahol talpraállították az első kórház által "kezelt" nagymamámat. A pozitív visszajelzésre egyáltalán nem kaptam választ. Talán nem tudták hová tenni.

 Balázs szerint:

Hivatalos választ én sem kaptam, de az osztályon örültek neki, aminek meg én örülök. :)

 gingko szerint:

http://index.hu/belfold/2015/12/02/szent_imre_aneszteziologus_felmondas/
:(

 Balázs szerint:

Egyelőre még vagyok, és ez önmagában is nagy eredmény. És egyelőre még folytatom is. Hogy meddig, az bizonytalan...

 Nattefrost szerint:

Köszi az életjelet!
Igen, szerintem is nagyon, nagyon nagy eredmény. Még ennél is nagyobb eredmény, hogy folytatod is, asszem sokan örülünk ennek, hogy nem adtad fel.
Teljesen érthető az is, hogy nem tudod, meddig bírod folytatni. Mindenesetre ez a hozzáállás jobb eredményekre vezethet, mint a görcsös kapaszkodás a "pozitív gondolkodás"-ba. Jól csinálod!

Megértem, ha nem szívesen adsz részletes riportokat a hogylétedről, de gondolom, nem én vagyok az egyetlen olvasó, aki örülne, ha legalább 2...3 naponta, ha energiáidból telik, frissítenél.

 Balázs szerint:

:) A gond az, hogy az energiáimból erre nem telik.
De a Facebookon ott lógok naphosszat, ott áptudétebbek a hogyvagyok-infók is. És minden bejegyzésem nyilvános - ez nálam elvi kérdés. (Így nem kell félnem, hogy ellopják az adataimat.)