Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, december 31, 2015
13:51
 
(Jó eséllyel) évzáró vers




Széljegyzet az osztódáshoz


                          „Volt, ki a harminckettedikre írta.
                          Nekem huszonhármat osztott ki a sors.”



Réges-rég, huszonhárom éve,
a realitást félretéve,
huszonháromra tippeltem.
Az ördög mégsem akkor vitt el,
nem.

A költő, hogy végre alkosson,
sarokba ül, lelkét nyaldossa,
s ha épp számolni kell véletlen,
sanszos, hogy téved.
Én tévedtem.
Az ember, mikor még nem nőtt fel,
szoroz vagy oszt, lazán.
Teszem azt, kettővel.

Mára viszonylag felnőttem.

S bár az ügy még nincsen eldőlten,
szembenézvén az átokkal,
jobban bánok a számokkal;
a sarokban sem csak léleknyalva ülök:
szívemben szabadon száguldoznak a dühök.

És ha a kilencvenkettővel basztatsz:
ütök.



Címkék: ,


péntek, december 25, 2015
21:35
 
Amikor rájössz milyen




Amikor rájössz milyen


                         „El sem tudod képzelni, milyen boldog vagyok!”
                        
(Tadeusz Borowski: Nálunk, Auschwitzban)


amikor a fájdalom
az éjszakát
a végtelenbe nyújtja
rájössz
milyen nagyszerű dolog az alvás

amikor minden lépést eltervezel
talpad mely négyzetcentimétereire
nehezedhetsz büntetlenül
rájössz
milyen fantasztikus képesség a járás

amikor napod fő szervezési elve
minél kevesebb tárgyhoz kelljen
hozzáérned
rájössz
milyen főúri luxus a tapintás

amikor hetek óta
képtelen vagy kinyitni
egy könyvet
rájössz
milyen ajándék az olvasni tudás

amikor
mindezen rájövések
sorokká rendeződnek
rájössz
milyen kegyelmi adomány a rák

amikor rájössz
ez kellett ahhoz
mindezen közhelyekre rájöjj
rájössz
milyen vak a csodákra az ember



Címkék: , , , ,


csütörtök, december 24, 2015
16:17
 
Mérsékelten karácsonyi vers




Ne, velő

                    „nem maradt nap hold se csillagok
                   alanyi költő lettem”

                                                 (Birtalan Ferenc)



Néha az alanyi költő is
arra vágyik:
az alanyon túl eljusson a tárgyig.

Ezért itt egy nevelő vers.
Ez még az eleje.
Most jön a veleje.

Rímekben tán átadható,
mit prózában nem lehet:
rohadt sokan vannak az emberek.

E sárteke sarában
mintegy hétmilliárd hempereg –
baszki, ez rengeteg!

Zabáltatni ennyi szájat,
föleszik a biomasszát:
a többi fajt levesükbe belebasszák.

Nem az a baj, hogy nem lesznek
többé színes madarak.
Jut is, marad is szín a Nap alatt.

Nem is erkölcsi izé, hogy
„mit szól majd a természet”.
A természetben egy csupasz Föld is elférhet.

Az a gond, hogy sokan hiszik:
Minden Fajok Királya
a törvény hatályát kizárja.

Szent iratokba, csillagokba,
köldökükbe révednek.
S tévednek.

Míg úgy teszünk, mintha az istenek
nekünk szarták volna a világot
– bolygókat, aranyat, no meg a zsiráfot –,

és naponta több tucat fajt
végérvényesen felfalunk,
egy nap asztalunkra kerül enfajunk.

Ismétlem:
enfajunk.
És meghalunk.

Nem károgás,
nem is vád ez.
Jóslat se: nem vagyok vátesz.

Nem ősi prófécia,
nem titokzatos titok.
Biosz és matek.

A túléléshez
nem kell para, dogma,
csak egy új paradigma.

Ez is megvolt hát.
Itt hagyom e rímhegyet.
Én megyek.

Sejtem mennyi haszna;
elvonulok sírva.
Ennyi volt a népnevelő líra.

Az alanyi költő
alanyi kölke, ni,
visszavonul alanyi költeni.



Címkék: , , ,


 
Újabb álomvers





Dalmentő


Ez a kép is csupán egy álom.
Mégis muszáj idecitálnom.

Visszanézve az ébredés rácsán,
magamat látom, kezemben csákány.
Lihegve, kapkodva, mint akit ölnek,
töröm a hideg, agyagos földet.
Az éjben, távolról, tompán és halkan
kapaszkodik fel pár hangnyi dallam:
a mélyből, tudjisten, ki vagy mi, földalol.

És egyértelmű a feladatom;
nem e valakit vagy e valamit:
a dalt kell kiszabadítanom
a föld alól.



Címkék:


kedd, december 22, 2015
23:07
 
Balázs a terapeuta elköszön



Mégpedig itt.



Címkék: , ,


vasárnap, december 13, 2015
00:51
 
Aztán a második...




Variációk a boldogság
életkor- és állapotfüggő forrásaira



a)
Amor – finom!

b)
A morfinom.




Címkék:


péntek, december 11, 2015
20:01
 
A kötet utáni első versem





Az árnyék a fényben


öten voltak
huszonéves srácok
nagyfiúk
az a fajta akiktől annyira félek hogy
– mert hiszek a szó ősi erejében –
egyszer még versbe is írtam őket

valami német futballgyőzelmet ünnepeltek
dalra fakadtak öblös torokkal
s bár inkább ordítottak mint énekeltek
a dallam fölismerhető volt
meg persze a szöveg mely két variációban is ismert
ki egyiket fújta ki a másikat

most nem féltem szimplán undorodtam
s mivel mint dr. K. H. G. szeretek magyarázni
heves gesztusokkal belekezdtem
értsétek meg
az egyik egységről jogról szabadságról szól
semmi gond vele ez a himnuszuk
a másik azonban egy gonosz birodalomé volt
tisztességes ember nem veszi a szájára

dumáltak röhögtek emeltebb hangon kérdeztem hát
van itt olyan aki a régi verzióval azonosul

egyikük hátulról felelt
van na és
elé toppantam
Tomira mutatva
feladva az elvi eszmefuttatást
nézz rá a nagyapja megjárta Mauthausent
merő véletlen hogy visszajött
ha ott pusztul ma ő se létezne
márpedig
– próbáltam a jól bevált módon együttérzést kizsarolni –
nekem rákom van áttétekkel
ő ápol ő szeret szükségem van rá
mi lenne most velem ha annak idején a nagyapja...

egyszerre észrevettem nincs is itt
pár méterre állt onnan röhigcsélt felém
nem érdekelte miről mit hordok össze
az a felszínes pökhendi fajta volt
akire még az ostoba szó sem húzható rá
mert közelébe se kerül olyan helyzeteknek
ahol okosságra ostobaságra fény derülne
amit tud egy bőrből varrt gömböt
lábfejjel a fakeretes hálóig juttatni
s e képessége miatt meggyőződése
neki mindent mindenkivel szabad

állt röhigcsélt s bennem felidéződött
mindazon vadbarmok hosszú sora
akik valaha belém gázoltak
gondolataimba verseimbe álmaimba
és a hozzám hasonló hülyékbe
akiknek nemcsak jól fejlett vádlija
és öblös torka van a gajdoláshoz
hanem gondolatokat verseket álmokat őriznek
és hisznek a szó ősi erejében

hirtelen indultam meg
a lendület nekisodort a srácnak
ölni akartam
kiszámított céltudatossággal
elemibb erőtől űzve mint valaha

nyoma sem maradt a bölcs zsiráfnak
a feltétel nélkül elfogadó terapeutának
az ártatlanság vélelme mindent megértő
mindenkinek mentséget találó bajnokának
semmivé lett mint a táborok fölötti füst
semmivé a másik orca
a szó ősi erejébe vetett hit

védekezésre esélye se volt vérre vágytam
ordítottam széttépem bazmeg a csinos kis pofikádat
nem lesz több csaj aki a faszod leszopja
mert leszakítom azt is
és amit mondtam tettem
karmoltam téptem puszta kézzel
mellkasát szaggattam a beleit
egyet akartam fájjon borzalmasan
hirtelen jött az ötlet nem ölöm meg
maradjon életben szenvedjen mindétig

amikor otthagytam
úgy nézett ki mint a nagyúr a végén
nyöszörgő megnyúzott csecsemő
segíteni rajta lehetetlen
és ez jól van gondoltam elégedetten
így van jól
mi több
ímé nagyon jó minden
büszke voltam
láthatja bárki
ez az igazi B-változat

felálltam mint filmben a kovboj
miután a fél kocsmát miszlikbe aprította
van-e még itt valaki akinek tetszik a náci himnusz
álljon elibém
hadd tanítom empátiára
győzöm meg a szó ősi erejébe vetett hitről

volt
elibém állt
ugyanaz a fajta még egy példányban
nagy levegőt vettem s kezdtem elölről
Tomira mutatva
nézz rá a nagyapja megjárta Mauthausent
merő véletlen hogy visszajött satöbbi

ő nem lépett le
mondtam hát tovább
soroltam amit tudtam
éhségkamráról szelekcióról hetedelésről
és az alföldi faluról
ahol hajdan az egyik legnagyobb zsidó közösség élt
ahol ma a zsidók száma nulla fő
ahol az egykori zsinagógának helyét se tudja senki
ahol a zsidó temetőt kétméteres betonfal fogja körbe
védve a falu nyugalmát a zavaró emléktől
utánanéztünk 1948-ban zárták le végleg
érdekes többé valahogy nem volt rá igény
bizonyára nagy megtérési hullám lehetett arrafele
hiába a Szentlélek ott fúj ahol akar

mondtam terjengősen mind nagyobb lendülettel
ő hallgatott és nem tudom mire futott volna ki az egész
meggyőzöm-e vagy megnyúzom őt is végül

a lendület nekisodort az ébrenlét falának
írni akartam
kiszámított céltudatossággal
elemibb erőtől űzve mint valaha



Címkék:




Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta